Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-02 / 259. szám, szombat
A pjöngjangl repülőtéren Pák Lu Jón, a légiforgalmi társaság igazgatója fogad bennünket: „Érezzék jól magukat, de tartsák szem előtt, hogy megosztott országban vannak. Nálunk A munkásosztályé a hatalom, délen azonban az amerikaiak zsoldjában álló bábkormány tartja rabságban a testvéreinket. De nincs messze az idő, amikor az érkező turistát az egyesített Korea fogadja .. AZ ELSŐ BENYOMÁSOK A repülőtértől egészen jó műúton jutunk a főváros központjába, a csehszlovák gyártmányé autóbusz mögött elmaradnak a rizsültetvények és a kukoricaföldek. A falvak szinte teljesen egyformák. De a házak körül nincsenek gyümölcsfák, kertek, hanem kukoricát, szóját, vagy paradicsomot termelnek. Kiadós ebéd után indulunk városnézésre. Pjöngjang, a KNDK fővárosa, a felszabadulás óta gyors ütemben fejlődött, holott 6000 amerikai légitámadás pusztította el a város 90 százalékát. A városnak 1937-ben 368 ezer lakosa volt, ma pedig a lakosok száma közel 1,5 millió. A 2800 férőhelyes Nemzeti Színházon kívül még nyolc további színház, 22 filmszínház, négy múzeum, állandó cirkusz, hangversenyterem szórakoztat és gyönyörködtet. Két objektum kiemelkedik a többi közül. Az egyik egy plasztika: repülő szárnyas lovon ül « fáklyahordozó figura. Ez Korea új jelképe. 1959-ben leplezték le és arra figyelmeztet, hogy a háború után gyorsan kell előrehaladni, a szárnyas lóhoz hasonlóan repülni kell, az élet minden területén. A másik domináns a Koreai Forradalmi Múzeum épülete. Előtte két márványból faragott óriási Zászló között Kim ír Szén bronzszobra. Az egyik zászló előtt egy szoborcsoport a japán megszállók elleni népi harcot jelképezi, a másik zászló előtt magasodó alkotás pedig a szocializmus jelenlegi építésének a jelképe. A számunkra szokatlanul nagyméretű plasztikák felállításán naponta ezer ember végzett társadalmi munkát, párttagokat és pártonkí- vülieket serkentett fokozott Igyekezetre a lelkesedés. A szobrok alkotásában szinte valamennyi koreai szobrász részt vett. AZ EREDMÉNYEK KIÁLLÍTÁSA Pjöngjangban állandó szabadtéri kiállításon mutatják be az ország népének eredményeit. 1956-bain nyílt meg és azóta a gyűjtemény egyre gyarapodik, a kiállított tárgyak száma ma már több mint 3000. Naponta kétezer ember nézi meg ezt a kiállítást és megtudtuk, hogy Kim ír Szén tizenháromszor Járt ebben a valóban érdekes szabadtéri múzeumban. Azonban területe ma már nem elegendő, ezért a város más pontján megkezdték egy nyolcvanszor nagyobb kiállítási terület kialakítását. A KNDK népének igyekezete, szorgalma szinte páratlan. Míg a felszabadulás előtt 1 személyre számítva évente csupán 14 centiméter szövetet gyártottak, ma az arány 40— 50 méter. A rízsíöldekem ösz- szesen 39 723 kilométer hosszúságú gépi Öntözőhálózatot építettek ki. A Japán megszállás alatt a koreaiak szalmapapucsban, vagy mezítláb Jártak, télen pedig rongyokba csavarták a lábukat, ma a cipőviselet magától értetődő mindenki számára. 1970-ben kezdődött a népgaz- daságfejlesztésl 6 éves terv. Ennek keretében gyors ütemben fejlődik a gépipar, az ércbányászat, a vegyipar és a mező- gazdaság Is. Az iparcikkek minősége kifogástalan. SZlHÁZI ELŐADÁS A pjöngjangl Nemzeti Színházban már negyedik hónapja játsszák nagy sikerrel a „Tengernyi vér“ című operát, több író és zeneszerző közös alkotását. Az országban jelenleg a kollektív alkotómunka a divat, mivel a felelős tényezők úgy vélik, hogy egy ember nem tudhat mindent, gyakran tévedhet, tdg egy tehetséges emberekből álló csoport meggyőzően és reálisan tolmácsolhatja a valóságot. A bemutatott opera központi gondolata a Japán megszállók ellen vívott partizán- harc. A szöveget előadás alatt a színpad két oldalán kifeszí- tett mozivászonra vetítik orosz és kínai nyelven. De a színházi előadás előtt érdemes jobban szemügyre venni á KNDK fővárosát. Igen sok az új épület. A legalacsonyabb házak 3, a legmagasabbak 10 emeletesek. Az építkezés üteme — a mi viszonyainkhoz ké pest — elképesztően gyors. Annak ellenére, hogy az építkezéseken távolról sem látható annyi gép, mint nálunk. Viszont nagyon sok a szorgos munkáskéz és így egy 4 emeletes házat nem egészen egy hónap alatt építenek fel. Az utcákon elsősorban szov jet GAZ típusú járművek közlekednek, de ezeket már Koreában gyártják, és nagyon sok a csehszlovák gyártmányú autóbusz. Villamost nem láttunk, csak a mi autóbuszainkra emlékeztető trolibuszokat. A kereszteződéseknél milicis ták állnak, jóllehet a közlekedést fényjelzéssel Irányítják. Többek között ez az oka annak, hogy a koreai gépkocsivezetők példamutatóan karbantartják a járművet, mert aki piszkos kocsival érkezne a városba, azt megbírságolnák. Minden város előtt kocsimosőbe- rendezéseket létesítettek, és így nem is csodálható, hogy a városi bekötőutak ragyognak a tisztaságtól. MÚZEUM A HEGYEN A főváros egyik nevezetessége a Morambon hegy. Valamikor császárok és hercegek pihenőhelye volt, majd a japán időkben a megszállók szórakozónegyede. De itt voltak a templomok és a kolostorok is, hogy „közelebb legyenek az istenhez“. Az amerikai bombázók a múlt emlékeit elpusztították és a felszabadulás után a népi kormányzat hatalmas pihenőparkot létesített a hegyen a dolgozók számára. Ezen a hegyen építették fel a japán militaristák ellen a második világháború idején vívott harc szovjet hősi halottjainak az emlékművét is. A szobor falába üzenetet véstek az utókor számára „A nagy szovjet nép jelmorzsolta a japán imperialistákat és saját katonái kiontott vérével szabadította jel a koreai népet. Ez még jobban megerősítette Korea és a Szovjetunió barátságát. 1945. augusztus 15.. Ugyancsak a Morambon hegyen áll a legrégibb — 800 férőhelyes — pjöngjangi színház is. Közvetlen közelében emelkedik a Történelmi Múzeum, amit 1945-ben alapítottak. A termekben a főváros környékén végzett ásatások legértékesebb leletei láthatók, mammutagyar, megkövesedett faeke, a korona- ékszerek másolata (az eredetieket a japánok és az" amerikaiak ellopták), régi papiruszok stb. A kínzőszerszámok, a víztortúra eszközei a feudalizmus és a japán megszállás kegyetlenkedéseire emlékeztetnek, majd az utolsó terem tárlói mutatják a japánok ellen harcoló partizánok küzdelmeit és a felszabadulás óta egyenes ívű fejlődés, a nép alkotó akaratának a Jbizonyítékait. JOZEF HRUBOVCÁK Életét adta a szabadságért Harminc évvel ezelőtt halt hősi halált Ján Ušiak partizáinparancsre-ok Ján Ušiak 1914. október 5-én Budaszálláson született. Az első Csehszlovák Köztársaság idején szüleivel együtt a Rimavská Sobota (Rimaszombat) melletti Buktába költözött. Apja itt mint földműves telepedett le. A fiatal Jankó, aki alkalmi munkásként dolgozott, 1936-ban bevonult a csehszlovák hadseregbe tényleges katonai szolgálatra. Ennek letöltése után 1938-ban visszatért Buktába. Itt érte a bécsi döntés. Buktát, ahol Ján Ušiak lakott, szintén Magyarországhoz csatolták. 1941-ben be kellett vonulnia a magyar hadseregbe, amelyet később a Szovjetunó elleni háborúba vetettek be Már 1942 januárjában átszökött a szovjet hadsereghez. Később az alakulófélben levő csehszlovák katonai egység kötelékébe lépett, és a kijevi partizánelőkészítő tanfolyam elvégzése után Janko Ušiak többi bajlár sával együtt 1944. augusztus 21-én a Martin melletti Sklabina térségében ejtőernyővel ért földet. Megszervezték a brigád törzs karát, amelynek parancsnokává Ján Ušiak hadnagyot, a törzs- kar főnökévé pedig J. A. Mur- zin kapitányt, később a szovjet hadsereg őrnagyát nevezték ki. Az ejtőernyős osztag StreČ- no, Žilina, Martin, Vrútky és a Rajec-völgy térségében több más partizánosztaggal együtt pusztította a fasisztákat. Az itteni harcok után Ušiak osztaga Rajecen és Plevníken keresztül a Vághoz közeledett. A cél a morva határ volt. Mivel mozdulataikat egy erős német egység figyelte, csak rajokban tudtak előrehaladni. A partizán különítmények Morvaországba való áthelyezését Janko Ušiak nagy körültekintéssel készítette elő. A németek különösen nagy gondot fordítottak a morva—szlovák határ őrzésére, hogy megakadályozzák a partizánok átszi- várgását. E célból ún. Jágkom- mandó partizánvadász parancsnokságot alakítottak, és ide beosztották legjobb ügynökeiket is. Ján Ušiakot azonban a németek intézkedéseiről nagyon jól tájékoztatták. Tudta, hogv a morva—szlovák határon ke resztül való átkelés nehéz, és igényes feladatokat támaszt a partizánokkal szemben. 1944. szeptember 10-e előtt néhány nappal az Ušiak parti zánbrigád parancsnoksága röplapban szólítja fel a morva határvidéki lakosságot a nácik elleni harcra. 1944. szeptember 28-án az esti órákban Ušiak harci készültségbe helyezte csapatait, és éjfél előtt parancsot adott a morva határ felé vato előrenyomulásra. Amikor a brigád élcsapata elérte a morva határt és az összekötők jelentették, hogy „tiszta a levegő“, Ušiak elrendelte valameny- nyi egység összpontosítását. Az éjszaka leple alatt Ján Ušiak parancsot adott a csehszlovák állami zászlónak a határoszlopon való felvonására, majd rövid beszédet mondott, amelyben a hítlerlsta megszállók elleni harcra buzdított. Szavait ezzel 'fejezte be: „Éljen a Csehszlovák Köztársaság, halál a megszállókra!“ Ezután a partizánok csendben elénekelték a himnuszt. Hat év után először lobogtatta a szél morva területen a csehszlovák zászlót, amelyet szlovák és a szovjet partizánok tűztek ki. A partizánbrigád Vefké Kar- lovice közelében az elhagyatott Podaty hegyvidéken táborozott le. Mindjárt reggel a környező helyőrségekből német csapat- megmozdulásokut észleltek. Előbb Kisebb fegyveres összetűzésekre került sor, de dél tájban már heves harcok dúltak. A törzskar meggyőződött arról, hogy a partizánok állásait elárulták. Várható volt, hogy a németek Vefké Karlov- ce térségében jelentős számú katonai egységet és harci eszközöket helyeznek át. A németeknek így sikerült megakadályozniuk a partizánok átszivár- gását Morvaországba, ezért az Ušiak partizánbrigád visszatért eredeti, Štiavnik! állásába. A Vefké Karlovce-i ütközet jelentős szerepet játszott a cseh nép nemzeti felszabadító harcában. Morva földön az volt az első nyílt fegyveres összetűzés a hitleristák ellen. Ušiak ismét kidolgozta a Morvaországba való csapatáthelyezés tervét. A partizánok jelenlétét a német védnökség alatt álló cseh és 'morva területen a cseh és a moszkvai rádió Is jelentette. A cseh lakosság ujjongott, a németek döhöngtek haragjukban. K. H. Frank birodalmi protektor új taktikát dolgozott ki és falragaszokon felhívta a morvaor- szágiakat, hogy őrizzék lakásukat „a banditák elől és idegeneknek ne adjanak szállást“. Horní Bečván az egyik falragaszon éjjel a következő függelék jelent meg: „Minden hiába, már itt vagyunk“. Ušiak később brigádjának egyik kisebb egységét Morvaországba vezette. Különítményét az egész határvidékről összpontosított német egységek követték. Janko Ušiak, a bátor katona és derék parancsnok a következő jelszóval vezette partizánjait a harcba: „Megadni magunkat? — inkább a halál!“ A partizánoknak nagy veszteségek árán sikerült elkerülniük a bekerítést. Makov irányából áttörtek és tovább nyomultak Vysoká na Morave felé. Kné- hyne térségébe való megérkezésük után Ján Ušiak elhatározta, hogy az egész északke- let-morvaországi területen megszervezi, és felveszi a kapcsolatot a különböző fegyveres alakulatokkal és illegális szervezetekkel. A Gestapo mindenáron megpróbálta felderíteni a partizánok és az illegális mozgalom összeköttetésének a szálait. E cél bői besúgókat és provokátorokat szervezett, akik a partizánok közé furakodtak és a Gestapónak híreket hordtak. Egyik közülük, Ján Dvorák, annyira megnyerte a bizalmukat, hogy a törzskarba is felvették. Dvorák mindenekelőtt a törzskarnak, de különösen (án Ušiaknak akart csapdát felállítani. E célbői találkozást szervezett a partizánbrigád törzskara és az illegális mozgalom dolgozói között. Fáradozását siker koronázta. 1944. október 31-én nagyszámú SS-kato- na rajtaütött a partizánokon. Az egyenlőtlen harcban sok szlovák partizán esett el, parancsnokuk Janko Ušiak mindkét kezén megsebesült. Macur- ková anyóka kunyhójában került, aki gondosan ápolta. Az átlőtt kéz azonban dagadni kezdett, és a beteg belázasodott. Oldrich Machander 1944. november 2-ra virradó éjszaka autóján saját házába vitte, ahol csak a legszükségesebb kezelést tudták nyújtani. Az orvos megállapította, hogy a beteg állapota nagyon súlyos, és ezért azonnal operálni kell. Ušiakot a Moravská Ostrava-i kórházba akarták szállítani, amikor 1944. november 3-án a német rendőrség az áruló Dvorák közreműködésével körülvette Machander házát, hogy foglyul ejtsék Ján Ušiakot, az első csehszlovák partizánbrigád parancsnokát. Ušiak, az erős akaratú ember, nem akart élve az ellenség kezébe kerülni. Súlyos sérüléssel, erőtlen kézzel adta le az utolsó lövést. Az egyenlőtlen harcban saját kezével vetett véget életének, de nem győzték le. A felbőszült SS-legények Janko Ušiak holttestébe egész sorozatot lőttek, ha már élve nem tudták elfogni. A községben kihirdették a statáriumot, egész sor házat felgyújtottak, sok embert foglyul ejtettek és elhurcoltak. Janko Ušiakot a németek koporsó nélkül, titokban akarták eltemetni, de a község lakosainak sikerült koporsót szerezniük, és tisztessége' sen eltemetniük. Az első csehszlovák parlizán- brigád parancsnokának halála után Murzinnak, a szovjet hadsereg őrnagyának vezetésével folytatta hősies harcát a szovjet hadsereg megérkezéséig. 1958. szeptember 1-én Céladón ünnepélyes partizántemetés vo>lt. Ezen a napon a knéhynei partizánok holttestét Ján Ušiak holttestével együtt közös sírba helyezték. A hős parancsnok együtt alussza örök álmát bajtársaival. A Rimavská Sobota (Rimaszombat) melletti Baktában a 2. számú ház falán emléktáblát lepleztek le Ján Ušiak hadnagynak, a trocnovi Ján Žižka első csehszlovák partizánbrigád első parancsnokának az emlékére ezzel a felirattal: „A szabadságért, milliónyi ember életéért küzdött és a hazáért vívott harcban életét áldozta." MÁúf'A MÍ3LQVÄ történész ■ív-- ............... ž : Pjöngjang egyik új negyede A Nemzeti Színház (A szerző felvételei)
