Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

FELVILÁGOSÍTÁS ■ . ' Szabóné felháborod­va odamegy a strandon egy izmos fiatalember hez: - Mondja, kérem, maga ütötte pofon a fér je met?- Kihez van szeren­csém? — Szabóné vagyok. — Nem én ütöttem pofon, mert ha a maga férje tőlem egy pofont kapott volna, akkor ön mar özvegy Szubone lenne. .* I DICSEKVÉS — Tudja, szomszédasszohy, én Igazán nem panaszkodhatom a férjemre. Nem kártyázik, nem iszik ... — Nem is dohányzik? — Ritkán. Egy jó ebéd után persze rágyújt, de ilyesmi leg­feljebb kétszer fordul elő egy évben ... KÉT DOLOG — Barátom, amikor ma haj­nalban hazamenteni a nagy ivá- szat után, úgy éreztem magam, mint akit összevertek. Te hogy érzed magad? — Jól. Nekem nincs felesé­gem. BÁTORSÁG A soloonban cowbo vol iszogatnak. Egyszer csüi berúg ia az ajtót egv kis termetű - tehe­nész es oaisánvan be- üvö; . ■ '.■* —■ Ki festette kékre a . .*>•.' ' j, .,, ■ ■ lovamcí,:' TV- -r '-/fV':.- *•' Hatü más valias cow­boy támaszkodik a pult ra, éš meoszóla' — Én voltam. Akarsz vaiam“.: A Kies' meghckken. — Iqen. í/SCK azt aka- rörft moncani, hogy már száraz, lehet lakkozni. mraomi . SZERVEZÉS — Ne is tiltakozzék, Kovács kolléga, ma magának tartunk Matild napotl Lehoczky István rajza —- Sajnos, nagyon udvariatlanok az eladóink. Ezért előbb lelkileg felkészítjük a vásárlókat. Sajdik Ferenc rajza — Drága Ildikó, nem akar az özvegyem lenni? Hegedűs István rajza MINDENT A VEVŐÉRT — Hollander vagyokI — kiáltotta ő. — Nem hallasz? Azt jeleltem rá: — Halló? Nem hallok semmit, hallóI Tessék hangosab­ban beszélni! — Halló! — üvöltött Hollander, hogy a telefonhallga­tót messzire el kellett tartanom a fülemtől. — Most Hal­lasz engem? — Halló! — kiabáltam ón is, mérgesen. — Te beszélsz Judit? — Hollander vagyok!!! — süvöltötte a hang a tele­fonba, én pedig visszatettem a készüléket a helyére. Fél perc sem telt el, és csengett a telefonom. Ha most nem veszem fel a készüléket, Hollander gyanút foghat. Fel kell, hogy emeljem a hallgatót. — Szervusz, itt Hollander! Az előbb nem hallottál! — Halló! —■ mondtam én, és ütögetnl kezdtem a hall­gatót, néhányszor erősen bele is fújtam. — Hallói — or­dítottam bele dühösen. Most Hollander is fújt, a szobámban a dísznövények levelei meglebbentek a süvöltésétől. — Valami hülye szórakozik velem — mondtam, félre a telefonba. —■ Nem szól bele! — Halló — üvöltött Hollander a drót túlsó felén! — Halló!!! Én tisztán hallak téged! Nem hallasz??! — Halló! — mondtam én, bosszúsan — te vagy, Judit? Vár), tedd le a telefont, megpróbállak én visszahívni! Letettem a telefont, majd felvettem, és a kezemben tartottam két percig, hogy ha Hollander közben hív, mással beszélek. Persze, miután a helyére tettem, ismét szólt a telefon. — Halló! Hollander Bertalan vagyok! — kiáltotta Hollander Erősen lihegett, kapkodta a levegőt a megfeszített ordíto zástól. — Szervusz! — Halló, ki beszél? Halló! — Hallóóóóll! — üvöltött torkaszakadtából Hollander, majd hörgésbe fulladt a hangja. Valami kattant a ké­szülék túlsó felén, mintha tompán zuhant volna egy ne­héz test, és csönd lett. A másnapi újságban rövid hírt találtam: szívroham kö vetkeztében egy utcai telefonfülkében elhunyt Hollander Bertalan, ötvenhét éves kisiparos. Isten Irgalmazzon bűnös lelkemnek! •.. SOMOGYI PÁL Ha a közeljövőben úgy hozná a sors, hogy meg kellene tisztulnom a bűneimtől, egyetlen vétkemet tárnám fel: Hollander Bertalan meggyilkolásának bűnét, mert én öl­tem meg öt, a leghitványabb módon: távbeszélő készü­lékkel a kezemben! Hollander Bertalan régi, de nem közeli ismerősöm Kapcsolatunk elég mély ahhoz, hogy ő szívességet kér­jen tőlem, és hogy én ezt a kérést — nyíltan meg nem tagadva — ne teljesítsem. Ilyen előzmények után került sor Hollander Bertalan­nal a negyedik, végzetes telefonbeszélgetésre! Az első alkalommal, midőn felhívott, hogy érdeklődjön, mit tet­tem az ügyében, egy mesét adtam elő, holott valójában nem tettem semmit. A második hívásakor — az első ha zugságom miatt már nem volt visszaút — biztosítottam, hogy értesítés’i kell kapnia a közeli napokban arról, hogy kérése elintézést nyert. Amikor harmadszor telefo­nált, szerencsémre nem én emeltem jel a telefont, s le tudtam magamat tagadtatni. A negyedik alkalommal vi­szont nem volt menekülés. Az első „halló“-nál felismer­tem Hollander Bertalan hangját, ő pedig az enyémet. $s akkor találtam ki — szinte rögtönözve — a tele- fohbeszélgetésnek a lehető legkegyetlenebb, minden em­beri érzésből kivetkőzött módszerét: nem hallom a tele­fonáló hangját! — Szervusz! — mondta Hollander a telefonba, — Hol­lander Bertalan vagyok! Kérlek, még mindig nem kap­tam semmi értésítést! Én pedig így szóltam a telefonba: — Halló! Halló! Tessék! ŐSZINTE BESZÉD NEM CSODA Két barátnő beszélget: — Képzeld, ma jött a gázos, és ötszáz koronát kellett fi­zetnem egyhavi gázérti — Ez rém sok! Hogy lehet ez? — Ogy, hogy ebben a hónap­ban öngyilkos is voltam. SZÁMVETÉS NÉVTELEN LEVÉLÍRÓ Tóth Gyula rajza BUZGALOM Egy ismert festőművészhez beállít egy tehetségtelen ifjú piktor, hogy megmutassa a legújabb remekművét. — Mester, én mindent lefes­tek, amit csak látok ... — Az lehet, feleli a mester —, de maga nem látja azt, amit festett... Esik az eső. Már negyedik napja esik. Egy szállóvendég bejelenti a portásnak, hogy ha­zautazik. — Sajnálom, uram — mond­ja a portás. — Talán nem érez­te jól magát nálunk? — De igen — feleli a ven­dég. — Csak odahaza olcsób­ban esik az eső. ADAKOZÁS Egy jótékonysági gyűjtés után kinyitják a perselyeket, és egyikben a nagyobb címle. tű pénzdarabok mellett 3 pen­nyt találtak. — Ezeket biztosan egy skót dobta be — állapítja meg va­laki. v — Mi az, hogy egy skót — jegyzi meg egy másik —, há­rom skót! ÍTÉLET A bíróság kihirdeti az ítéle­tet: — ötévi fogházra és az or­szág területéről való tízévi ki­tiltásra ítélem. Van valami megjegyeznivalója? — Igen — feleli a vádlott. •— Szeretném előbb kitölteni a tíz év kitiltást. CSEREBERE Takács ad a szakácsnak taftot, Szakács a takácsnak szaftot. SZÍNHÁZI VÉLEMÉNY Hittel vallja egy móc kellékes: Jó színészen a kóc mellékes. ÖSTEHETSÉG lói kuglizott a sellő kulija, Bár nem volt ki a kellő sulija. JÖ TAN ACS Ne ülj le a köre, pandúr, Megkarmol egy pőre kandúr. NE SZÖLJ SZÁM... Ekés beszéd gall hatás, Többet ér a hallgatás. BENCZE IMRE • r" : W&BL'. -t&ŠM .&! ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom