Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-16 / 245. szám, szerda

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA 9 A NEMZETISÉGI KÉRDÉS KUTATÁSÁNAK FELADATAI

A tudományos szocializmus klasszikusai, Marx és Lenin számos alkotásaiban kifejtik, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdona, vagyis a szocializmus létrejötte önmagában még nem oldja meg az előző osztálytársadalmak minden ellentmondását. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi kérdés megoldatlansága is az előző társadalmi rendszerek egyik legbonyolultabb öröksége. A szocialista társadalom sokoldalú előrehaladásának egyik fettétele, hogy politikailag, társadalmilag és nemzetiségileg egyenjogúvá és egyenrangúvá legye tagjait. Nálunk a csehszlovák dolgozó nép 1948 feb- rurári győzelme tette lehetővé, hogy az ország két legnagyobb számú nemzetével, a csehekkel és szlovákokkal vállvetve e hazát más nemzet fiai, így a magyar nemzetiségű dolgozók is magukénak vallják, építsék, gyarapítsák.

Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely megalakulásától fogva internacionalista politikát követ és a gyakorlatban is a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságát valósítja meg, számos dokumentumban foglalt határozott állást a soknemzetiségű Csehszlovákia népeinek egységes jogai ós kötelességei mellett. A XIV. kongresszus határozata, amely mindenki számára kötelező, többek között leszögezi: „Pártunk szüntelenül erősíti a nemzeteink és nemzetiségeink közti szo- cialista kapcsolatokat, a proletár internacionalizmust és a szocialista hazafiság, a kölcsönös tisztelet, az együttműködés, uz egyenjogúság és a testvériség szellemében az egységes csehszlovák tudatot. Határozott harcot folytat a nacionalizmus és sovinizmus minden megnyilvánulása ellen“.

A marxista—leninísta politika a párt mindennapi politikájában nyilvánul meg. A kongresszus feladatul adta a tudományos és társadalmi intézményeknek, hogy állandó gondot fordítsanak a különböző nyelveket beszélő, más-más kultúrát létrehozó és élvező, de egy célért munkálkodó népközösségünk együttélésére, szocialista életstílusának kialakítását elősegítő tényezők megteremtésére. Ennek egyik legfontosabb eleme az egymás életének, történelmének, kultúrájának jobb megismerése. így került az 1971—75-ös állami tudományos kutatási program szerves feladatává „A nemzetiségi kultúrák fejlődése Csehszlovákiában“ című kutatási feladat is. A megoldáson két intézet, a bratislavai Kultúra- és Közvé- leménykutatő Intézet, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia Opavában székelő Sziléziai Intézete (Slezský ústav ČSAV) munkálkodik. Ez utóbbi szeptember végén kétnapos tudományos konferenciát rendezett, amedyen az ország számos tudományos és történeti intézetének munkatársai számoltak be eddigi kutatásukról, terveikről, elképzeléseikről.

Vitaindító előadásában dr. Josef Vytiska kandidátus, az Intézet igazgatója vázolta azokat a feladatokat, amelyek a kutatási feladatból eredően hárulnak a kát intézmény munkatársaira, valamint azokra a kutatókra, történészekre, szociológusodra, és más tudományos dolgozókra, akik részt vállaltak ebben a nagy munkáiban, ürömmel szögezte le, hogy a két társintézet között szoros, alkotó együttműködés jött létre, amely az évente megrendezésre kerülő konferenciákon és munkaértekezleteken kívül az egyes szakterületeken dolgozó kutatók gyakori személyes találkozójában is kifejezésre jut. Ezzel kapcsolatban sürgette a részfeladatok megoldásán munkálkodók kölcsönös tanulmány- útjainak elősegítését.

A felszabadulás utáni cseh és szlovák történetírásnak a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos feladatairól és helyzetéről dr. Dun Gawrecki történész adott igen értékes és sokoldalú elemzést. Többek között hangsúlyozta, hogy a marxista történetírás alapvető követelményei közé tartozik az osztályszem pontból kiinduló elemzés. így a nemzeti történelem értékelésének szoros részét kell képeznie az ország területén élő nemzetiségek történelmének az ismertetése is. S rögtön elmarasztalással folytatta, amikor megállapította, hogy mindeddig nem került sor átfogó marxista történelmi munka megalkotására, amely értékelné a nemzetiségi viszonyok jelentőségét a legújabbkori cseh és szlovák történelemben, jóllehet egyes részletkérdésekről mar napvilágot láttak komolyabb értékelések, mint pl. ívun Bafcura és furaj Zvara munkái az ukrán, illetve a magyar nemzetiség kérdéseiről Csehszlovákiában.

Az előző témával kapcsolatban, csak kissé más szempontból tartott lenyűgöző előadást dr. Josef Harna történész is, aki vázolta a csehszlovák történetírásnak igyekezetét a két világháború közti történelmi korszak marxista feldolgozására. Véleménye szerint az új alkotásnak a mai Csehszlovákia területén élő nemzetek és nemzetiségek történelmi fejlődését komplex módon kellene felölelnie, különös tekintettel azonban a cseh és a szlovák nép közös történelmi eseményeire. Az ilyen hozzáállást szocialista társadalmunk internacionalista politikája is megköveteli, hogy elejét vegyük az esetleges nacionalista történelmi szemléleteknek.

A közismert szociológus és kutató, dr. Karéi Pomaizl, több kérdéssel is foglalkozott. Mindenekelőtt sürgette a szociológusok és történészek összefogását, koordinált kutatását a nemzetiségi viszonyok marxista feldolgozásában. Több konkrét példát hozott fel arra, hogy marxista történetírásunkban is gyakran átsiklunk olyan történelmi események értékelésén, amelyeknek alaposabb okfejtése közelebb hozná nemzeteink és nemzetiségeink évszázados egymásra utaltságát, közös forradalmi harcát. Ezt követően vázolta a burzsoá nacionalizmus gyökereit, amelyeknek következetlen felszámolása az

1968—69-es években alaposan próbára telte Csehszlovákia

1974.

X. 16.

Október 11 -én a Bratislavai Egyetemi Könyvtárban megnyílt az ENSZ és az UNESCO legújabb kiadványait bemutató kiállítás. Mintegy 9000 kötetet állítottak ki. A kiállítás anyagában megtalálhatók az ENSZ és az UNESCO által kiadott legújabb közgazdaságtani, nemzetközi statisztikai és más jellegű művek.

(Felvétel: M. Borodáčová — ČSTK)

dolgozóinak szocialista együttélését. Számos konkrét javaslatot tett arra vonatkozólag, hogy az egyes társadalmi tudományágak milyen területen kapcsolódjanak he hatékonyabban a nemzetiségi kérdés marxista—leninísta megoldásának elősegítésébe.

A szlovák történészek közül Alena Bartlová és Natália Kraj- Čoviéová kandidátusok számoltak be arról, hogy a szlovák történetírásban mikor és hogyan jelentkezett a nemzetiségi kérdés felvetése. Az első komolyabb marxista értékelésre csak 1955-ben került sor a „Szlovákia történelme” című kiadványban, amikor a munkásmozgalom értékelése mellett sző esik a nemzetiségi kérdés megoldásának jelentőségéről is. Sőt, a néhány évvel később megjelent közös cseh és szlovák történelmi monográfia visszanyúl az 1948—49-es évekhez is, s a burzsoá forradalom alapvető célkitűzései között említi a nemzetiségi kérdés megoldására tett erőfeszítéseket is. A marxista szlovák történetírás azonban csak az utóbbi években jutott el oda, hogy osztályalapon nézzen szembe e terület bonyolult fejlődési szakaszaival, és azokat tárgyilagosan értékelje. Ezek közé tartoznak Viliam Plevza és mások munkái.

A konferencia sokrétűségére és a nemzetiségi kérdés kutatásának a Harna történész által is sürgetett integrált voltára vall az a tény, hogy több értékes beszámoló hangzott el a szomszédos szocialista országokban e téren kifejtett munkáról, kutatásokról is. Dr. Bárka Hernová például arról beszélt, hogy a soknemzetiségű Szovjetunióban a teljes politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális egyenlőség mellett milyen nagy gondot fordítanak a nemzetiségi kérdés megoldására. Felsorolta azokat a tudományágakat, amelyek a nemzetiségi kérdés marxista—leni- n ist a el mél étén ek t ö kélet esi t é - són, továbbfejlesztésén munkálkodnak.

Az NDK-ban ós a Lengyelországban folyó nemzetiségi kutatás feladatairól, eredményeiről is elhangzottak értékes be- számolők. Elemzést hallottunk arról is, hogy a külföldi burzsoá propaganda és a tőkésországok számos, különböző fedőnéven működő intézeteiben milyen intenzíven foglalkoznak a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés megoldásával, természetesen az országunk elleni propaganda hadjáratba beépítve.

A konferencián felszólaltak a nemzetiségi kulturális szövet; ségek képviselői is, akik a nem zetiségí kérdés tudományos ku- tásának méltatásán túl ismertették tagságuk aktív társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének fontosabb mozzanatait.

Sok szó esett arról is, hogy ez a kutatási feladat szervesen beilleszkedik az ez év nyarán az ENSZ kezdeményezéséből megrendezett két nemzetközi szeminárium legfontosabb határozati javaslatainak megvalósításába, amelyek szintén a nemzetiségi kérdés megoldásának összehangolását sürgetik.

Távolról sem a teljesség igényével igyekeztünk felvázolni a történelmi Szilézia területén lezajlott kétnapos igen sok tapasztalattal és tanulsággal járó tudományos konferencia főbb mondanivalóját. A résztvevők, illetve felszólalók marxista— leninísta elveken nyugvó beszámolóija hozzájárulhat ahhoz, hogy e politikailag és tudományos szempontból is rendkívül fontos kérdés.komplexumo't a kutatás újabb eredményei következtében még közelebb hozzuk a marxista—leninísta nemzetiségi politika gyakorlati követelményeihez. És ezzel is nagyban hozzájárulnánk a XIV. kongresszus feladatainak maradéktalan teljesítéséhez, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei és nemzetiségei barátságának elmélyítéséhez, ‘ a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség megerősítéséhez hazánkban. xÚTH GÉZA

Nehéz, de hasznos tevékenység

A prievidzni Banské stavby nemzeti vállalat koši üzemének Zlatná na Ostrove-i (csalló- közaranyosi) részlege nem messze a vasútállomástól, közvetlenül a sínek mellett terül el. A környéken mindent belepett a szürke porréteg, az ud> varon kavicshegyek. Amint az üzem nevéből is adódik, a föld alatti munkákhoz, bányák és alagutak építéséhez gyártják a vasbeton építőelemeket, naponta 150—200 ezer korona értékben, amihez 140 m3 kavicsra és 80 tonna cementre van szükségük. Csontos János, az üzem vezetője elmondotta, hogy egyik legkeresettebb termékük a 120 X15 X 5 cm-es vasbeton támléc. Gyártásának érdekessége már akkor szembetűnt, amikor Horváth József csoportvezető végigkalauzolt az üzemen: előállítása — a keverésen és az adagoláson kívül — hagyományosan, kézi erővel történik. — Miért? — kérdezem Csontos elvtárstól.

— A kísérleti intézetekben a nyomás- és töréspróbák kimutatták, hogy gyártmányaink teherbírása 330 km/cm2 helyett eléri a 480—500 kg-ot Is. A megoldás egyszerű, a vasalást a beton egyik felébe helyezzük, s így, mivel csak az egyik oldalát lehet terhelni, növekszik a feszítőereje, míg a gépi úton előállítottakénál csak kisebb mértékben, de egyformán lehet mindkét oldalt terhelni, aminek nincs is gyakorlati jelentősége. Termékünk további előnye, hogy például a bányász a tárnák, vájatok építésénél, a dúcolásnál sötétben is tud dolgozni, mert már a fogásáról is megismeri, hogy melyik oldalt hová kell helyezniei. Még egy érdekesség, ami bennünket igazol: Ostrava környékén is gyártják az ilyen támlóceket, viszont az ostraval hányák tőlünk rendelik az árut. Két dolgozó egy műszak alatt 600 darabol gyárt le, tehát az egy emberre jutó napi termelés megközelítőleg 2200 korona. Ezek a betonelemek kiválóan he- lyettasítik a bányafát, hosszabb életűek és olcsóbbak. Kísérleteztek e célokra már acéllemezekkel is, de a korrózió miatt nem váltak be. Másik hasonló termékünk a TB-28-as, mely a bányacölöj^ök alapjául szolgál. Meg kell még említenem, hogy a prágai metró építéséhez is szállítjuk e gyártmányainkat.

— Mit gyártanak még?

— A dél-morvaországi lignitbányák számára specialitásunk a JLD, ötszögletü beton idom. A laza földkéreg miatt először befagyasztják a talajt, majd le- helyezik a függőlegesen fúrt kútszerű aknába, mintegy kettős gyűrűben, melynek közét szigetelőanyaggal töltik ki. Újdonságként, vállalatunk kezdeményezésére gyártjuk a P- 210-es bányapanelt a košicei magnezitbánya részére. Nováky- ba is szállítjuk termékeinket. A talajjavító vállalat részére árokprofilokat készítünk a tek- nőszerű vízelvezető csatornákhoz. Felhasználása. gazdaságosabb a hagyományos négyzet- alakú lapokénál, hiszen a lerakását is gépi úton végzik. A csatornafedő lapokat is dolgozóink állítják elő. Üzemrészlegünk komárnói fiókjában

1,5 X 2 méter nagyságú útburkoló paneleket gyártunk, amelyek az ideiglenes utak építésénél alkalmazhatók.

— A terv teljesítés terén milyen a helyzet?

— Az idei évben 36 800 000 korona értéket kell kitermelnünk, ezt minden bizonnyal teljesíteni fogjuk. Félévi termelési tervünket 108,97 százalékra teljesítettük, annak ellenére, hogy februárban és márciusban cementhiánnyal kellett küzdenünk. Az eredményes fél év a dolgozók szorgalmának köszönhető, akik júniusban minden szabad szombaton önként vállalták a munkát.

— A munkakezdeményezéssel tehát elégedett lehet az üzem vezetősége. A brigádmozgalom és a munkaverseny terén milyen eredményeket értek el? — kérdezem Farkas Péter munkástól, az üzem pártalap- szervezetének elnökétől.

A pártelnök nem tudja elfojtani mosolyát, de ennek oka csak a beszélgetés során derült ki. A legilletékesebbhez fordultam kérdésemmel, hiszen a két szocialista munkabrigád közül az egyiknek ő a vezetője. Büszkeséggel teszi hozzá, hogy a kilenctagú rakodócsoportból jöten párttagok, s a brigád Steiner Gábor nevét viseli. „Az SZNF brigádja“ nevet viselő másik csoport vezetője Pálfy Zoltán. Mindkét kollektíva versenyben áll a második, az ezüstfokozat elnyeréséért.

— A beton szó már magában is „nehéz műfajt“ sejttet — mondja Farkas elvtárs. — Láthatta, üzemünkben elég sok nő dolgozik, akiknek ugyancsak meg keJl fogniok a dolog végét, ha eredményt akarnak felmutatni. Molnár Irma és Vörös Margit vezetésével két kollektíva alakult — mindkettő 6 nőből és 3 férfiból áll — akik egy éve versenyeznek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Biztosan elnyerik — te>- szi hozzá nyomatékosan az elnök. — Ahogy azok az asszonyok dolgoznak .. .1 Igaz, így keresni is tudnak: a borítékban mindig jóval többet visznek haza a kétezernél.

Megtudtam még, hogy a vállalaton belüli, negyedévenként kiértékelésre kerülő szocialista munkaversenyben a VLA-l-es présautomata személyzete ebben az évben egyszer a 2. és egyszer a 3. helyen végzett. Az egyes kollektívák az SZNF 30. évfordulója tiszteletére a negyedik negyedévre 280 ezer korona értékű vállalást tettek, ami főleg a cementtel való takarékosságra és a normák 5 százalékkal való túlteljesítésére irányul. Kötelezték magukat, ha gépkiesés lenne, a hiányt ingyenes munkával, szabad szombatokon pótolják.

Beszélgetésünk során Csontos János vezető elmondotta, hogy az üzem építésekor 13 millió koronás termelésre számítottak. A körülmények maradtak, teljesítményük azonban már megközelíti az évi 40 milliót. Ezt főleg a gépesítésnek köszönhetik, hiszen eleinte a leg- kezdetlegesebb módon a vályogvetéshez hasonlóan — dolgoztak. A VLA-l-es gépsor ke»- veri a betont, elhelyezi a formát és tölt, így csak a kész terméket kell elszállítani. Tíz ember munkáját végzi el, s ke»- zeléséhez csupán egy dolgozóra van szükség.

— Az idén üzembe helyezünk még egy ilyen gépsort — mondja Csontos elvtárs —, azt főleg a támlécek gyártására állítjuk be. Attól sem kell félni, hogy ez a minőség rovására megy, a vállalati szinten ki kísérle tezett mechanizmus tökéletesen helyettesíti az emberi erőt, ügyességet.

— Fájó pontunk az üzem túlzsúfoltsága. Százhuszonnyolc dolgozónk van, számukra még be tudtuk biztosítani az öltözőket, mosdókat és zuhanyozókat. Azonban az udvar kicsi, a nyersanyag és késztermékek tárolása problémát okoz. Irodahelyiségekre, garázsokra is szükség lenne.

Horváth József csoportvezető keze alatt több mint húsz ember dolgozik. Ö is régen tagja a pártnak, munkájával elégedett, dicséri a szakmáját. Kőrútunk során megtekintettük az cbédlőhelyiséget is. Nem volt rend. Láttam az arcán, tétovázik, mondja-e vagy sem, míg végül kibökte:

— Nekünk,munkásoknak, jólesik a meleg étel. Ezt ide a helyi vendéglőből szállítják, s elég sok rá a panasz. Nem elég változatos, nem elég friss. Jókaii visszaküldik. Ezt írja meg. Őszintén mondtam ... egészséges bírálatként. Remélem segíteni fog.

Búcsúzóul mosolyogva fűzi hozzá: — Nálunk so.'". a sportember, van saját labdarúgó- csapatunk is, habár még nincsenek nyilvántartva. Kézilabda és röplabdapályát is építünk majd a magunk erejéből. A sport az fegyelmez, a munkában is. Megtanít a nehézségek leküzdésére.

MALINAK ISTVÁN