Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-06 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
JAN KOSTRA: Katona az őszi harcmezőn Valaki imádkozik értem, s jól tudom, ajakán a sóhaj, egyedül van, csöndes szobában, ó. jaj. Én még a fákat is imádtam, Eljött az ősz, acélgolyókkal, a barázdák között repesnek, Üzenem hát az eljövőknek: Szüret szép napja, nem feledlek, szeressétek az őszt. A sok véletlen ismerőst, szerelem és halál játékait, a vízbe hulló levél árnyait, s a postás patak bolyongásait, titeket meglelt a kanyarban s boldogan elkísért hazág. Üzenem hát az eliövöknek: Ilyen szépet még sohse láttam, szeressétek az őszt. Halálra szántai) egy marék sáros burgonyáért rohant a katona. Nem láttam többé soha. A kitárult ajtók előtt várnak rám újabb szeretők. Valaki imádkozik értem, s én fekszem az Őszi mezőn, fekszem hiába. Jár-e a gyerek iskolába? Egy marék száraz levelet dobott nekem az ősz. Olvasókönyv, már elfeledlek. Levelek úsznak, mint a sóhaj. Ha vége lesz a háborúnak, jó lesz, ha véqe lesz a háborúnak, ó, jaj. KISS KÁROLY fordítása Szabó Gyula: A szabadságért (A Fel- szabadulás, felszabadulás című ciklusból ). ANDREJ PLÄVKA: Duklánál csend... Duklánál csend. Szinte csak sejtve hallod a szellő suttogását a falombok között... Mmát alussza itt sok ezer hős halott. Felettük az ősz aranyba öltözött. Mem a harctér felől áramlik ez a szellő, amelytől, hallgasd csak, a rőt avar zörög s amely halkan regél sok dicső haditettről: Holtak lehelete, az leng a táj fölött. Jtolsó leheletünk, amelyben ott remeg: .Szeretünk szép hazánk, Kivívunk szabadság! Nem hal el sohasem, él ez az lehelet, Hozzánk szól örökké, minden időkön át. Duklánál csend. Szinte sejtve hallod a szellő suttogását a falombok között... Álmá alussza itt sok ezer hős holott. Felettük harminc év arányba öltözött. FÜGcDI ELEK fordítása PAVOL HOROV: DUKLA Ama napok sodrából nem fogják ki szavak kép nem béklyózza meg a kis néma tisztást a merengő hantokat azt a nyári delet mely izzó, szuronyával tekintetedbe mélyed S mint álom-résen át látsz felcsapni lángot s hallod a marche funébre t doboló ágyúk robaját zúgni csontőrlö éjek bosszúló reggelek szépia napok felé mikor az ártatlan gyermek nevetése csak sebezett mint panasz nevetése s kegyetlen méregé nevetése pestises nyálú megvetésnek kéneső nevetés tűzvészek bosszúló bűnök nevetése nevető apokaliptikus öldöklés mikor az ádáz frontvonalakban lidércfénnyel lobbant szuronypenge gyanánt hazánk a drága föld arca halálra sebbedt szétzúzott melléből a vér patakban ömölt ezer sebet vert tépett a kegyetlen köröm beléje s tetovált szégyenjelet mikor vad árban zúdultak fel érte azok az ismert ismeretlenek kik most feküsznek itt a Dukla holtjai a temetőn ahol ma csak a csend a síri csend mely meddő álmukon pátosztalan honol s nem súgja meg nem árulja el a szel a kíváncsi füleknek mily keményen álltak ők hazájuk küszöbén az orvul meglepettek a halál színe előtt. oly igen közel már mint a kedves szá|a mint a blúza alatt remegő mell mint ital ize ha a szá| tapad a pohárra oly közel oly közel \ nem messzebb mint a holtak keze És mégis formátlan mind És mégis arc nélküli Csak a költő remeg ha a sírok fölé tekint hol a haza tájai békésen a völgytorok felé folynak alá ma Ti zokogó verssorok ti az egykedvű emberi dráma ősöreg zsoltárai TÖTHFALUSI ISTVÁN fordítása VIERA MARKOVIČOVÄ ZÄTURECIKÄ: Mi az, ami felsebezte... Mi az, mi tenyeremet felsebezte? Az a szó „Pusztuljatok!", felírva sárgás kézzel az őszi .levelekre. Mi az, mi szemem véresre roncsolta? Felgyújtott hajlékaink, az izzó tetők, melyek éjembe omoltak. Szívem mi sebezte, hogy kínja akkora? Az a vörös erecske, amely melledből fakad, szegény, hős katona. FÜGEDI ELEK fordítása 1974. X. 6. 11 Amit az infekcióról és a fás!iré! tudnunk kell Nyelvünk, éppúgy, mint minden más élő nyelv, szívesen vesz át Idegen, nyelvekből szavakat. Ez természetes jelenség: a népek szomszédos együttéléséből, a technika eredményeinek átvételéből, a kultúra és minden tudományág, valamint a sport és a szokások stb. kölcsönös hatásából következik, de különösen abból a tényből, hogy a népek, éppúgy, mint az emberek, egymásra vannak utalva: Sok olyan közhasználatú idegen szavunk van, amelynek nincs magyar megfelelője, mint például: aszfalt, gáz, rádió stb. Ezekhez fülünk már annyira hozzászokott, hogy kiejtésük közben eszünkbe se jut, hogy idegen szavakat használunk. Legtöbbször kiejtésükkel nincs is probléma, s általában más szavakkal se szoktuk őket összetéveszteni. Persze akadnak kivételek is: például a sžinte közkeletű beton-t némely vidéken peton-nak ejtik (németes ejtésmód), a cement-et pedig ciment- nak. így mindkettő tájias forma. Nem az viszont a közismert infekció ncik (a latin iniectio-ból ] „inyekció“ vagy „inekció“ kiejtése, mint ahogy a szlovák irodalmi nyelvben meghonosodott injekcia szót sem volna szabad „inek cia“ (inyekcia) formában kiejteni. Az itteni magyar beszédben széltében- hosszában elterjedt .inyekció“, „inekció“ ejtésmódra az alacsonyabb képzettségű egészségügyi dolgozókon kívül még néha egy-két orvosnak is rájár a nyelve. A szóban forgó világviszonylatokban is elterjedt latin szakszó (persze sok nemzet igyekszik a maga hangrend- szerének megfelelően leírni és kiejteni; például a franciák injection-nak írják, és enzsekszión-nak ejtik ki stb.) valódi jelentése: oldott állapotban levő gyógyszer befecskendezése a szervezetbe gyógyítás vagy érzéstelenítés végett. Bizalmas beszédben jelentheti magát a befecskendezésre alkalmas gyógyszert is (lásd: A magyar nyelv értelmező szótára III: 501); a műszaki nyelvben: talajerősítés cementbe'ö- veléssel. Az értelmező szótár megadja a magyar kiejtés változatait is: 1. Innyekció, vagyis a közhasználatú injekció -nj- mássalhangzőcsoportja a mássa lhangzó-összeolvod ás törvénye szerint ejthető nny-nek, vagyis hosszú (ke'tőzött) ny-nek, mint például a magyar irodalmi nyelvben leírt nénje, bánja, szánja stb. szó helyes köznyelvi kiejtése: nénnye, bánnya, szánnya, és nem: nén-je, bán-ja, szán ja, és még inkább nem: nénye, bánya, szánya. (Általában az affektálók, finomkodók szokták az említett magyar szavakat vagy betű szerint, vagy rövid mássalhangzóval ejteni.) 2. Az értelmező szótár azonban nem hibáztatja az injekció betüejtését sem- (in-jekció), valószínűleg azért, mivel egyrészt nem magyar szó (a latinban nem ismerték a ny hangot), másrészt a nemzetköz-i tudományos nyelv is ilyen formában és kiejtésben fogadta el. A szlovák irodalmi nyelv szintén a betűejtést tartja helyesnek, mégpedig az említett szónak a szlovákban meghonosodott alakja szerint: in-jek- cia. Ha már az injekciónál tartunk, legyen szabad megemlítenem egy másik, a gyógykezelés nyelvében elterjedt és általánosan használt szót is: a „)ásli-t“ vagy a belőle képzett „fásliz“ igét. Azért tettem őket idézőja.'be, ezt az tiVtílmező szótár is megcsillagozta mindkettőt, ami azt jelenti, hogy használatuk helytelen, kerülendő és fölösleges. A „fásli“ és a „fásliz“ a latinból az olaszon át a német nyelv közvetítésével került a magyar nyelvbe. A szlovákban a fáč, fačovat változatai terjedtek ei, de csakis a népi nyelvben. Elvétve a magyarban is előfordul a cs-s változat, leginkább a városi emberek használják, néha torzított kiejtésben is: „Az orvos »befácslizta« a kificamodott bokám“; vagy: „Az elsősegélyhelyen »befácsnizták« a törött kezem“ stb. Az utóbbi két torzított formával nemcsak Szlovákiában találkoz-: tam, ezért nem magyarázhatjuk előfordulásukat a szlovák fáč, fačovať hatásával. Az elmondottakból következik, hogy a „fásli“, „fácsli“, „fácsni“, „fácsliz“, „fácsniz“ szó helyett használjunk inkább magyar szavakat, mint például: Kütözőpólya, pólya, bepólyáz, bekötöz. A szlovákban is az igényes beszédben és az írásban az obväz obväzovať szó járja a népies „fáč“, „fačovať“ helyett KAPÁS FERENC
