Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-06 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
Jozef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártja Központi , ______________________________Bizottságának első titkára:_____________________________ A leninizmus - és a Szlovák Nemzeti Felkelés tanulságai 1974. X. 6. LS Miért olyan fontos, hogy felidézzük a harminc éve történt eseményeket? Természetesen elsősorban azért, mert az 1944 augusztus végén megindult Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetünk újabb kori történetének legdicsőbb'lap- }aJ közé tartozik. Hőstett volt, amelyet a nép a kommunista párt vezetésével vitt véghez. A szlovák felkelés nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdete volt, kiindulópontja azoknak az alapvető változásoknak, amelyek a politika és a hatalom szférájában a munkásosztály és a többi dolgozó javára történtek, lehetővé tették a szocializmus építését Csehszlovákiában. ÉLŐ HAGYATÉK Nemcsak ezzel magyarázható azonban, hogy az akkori események mindmáig megőrizték időszerűségüket. A szlovák felkelés annak a soknemzetiségű harcnak az elválaszthatatlan részeként indult meg, melyet az európai országok népei együttesen vívtak a fasizmus és csatlósai ellen, a szabadságért, a forradalmi haladásért, a ..Szovjetunióval való szoros kapcsolatért. A felkelés nemzeti és nemzetközi jellege világosan és szerfölött meggyőzően nyilvánult meg abban a küzdelemben, amely a hitleri fasizmus ellen, az akkori „szlovák állam“ ellen, a Csehszlovák Köztársaság helyreállításáért folyt, hogy a szlovákok és a csehek együtt éljenek a társadalmilag és nemzetileg igazságos, új köztársaságban. A felkelés programja, céljai és eredményei a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött világforradalmi folyamat részévé avatták ezt a felkelést. A világforradalom ma is folytatódik, s minden szemernyi tapasztalat, amelyet bármely nép szerez forradalmi harcában, lehetséges és szükséges fegyvere a közös harcnak. A Szlovák Nemzeti felkelés szembetűnő forradalmi jellege eszmei forrásából, a leninizmusból fakadt.' Ennek köszönhető, hogy a felkelés vezető ereje a Szlovák Kommunista Párt irányításával a munkásosztály lett, szövetségben a parasztsággal és a hazafias értelmiséggel. Szlovákia felszabadult területén helyreállt a Csehszlovák Köztársaság mint két egyenjogú nép — a csehek és a szlovákok — közös állama, s megkezdődött a népi demokratikus rend építése. A Szlovák Nemzeti Felkelésben, amely sokoldalú segítséget kapott a Szovjetuniótól, és amelyben szovjet partizánok és katonák, valamint sok más nép képviselői is közvetlenül részt vettek, az együttes tapasztalatok és áldozatok révén örökre megszilárdult a csehszlovák—szovjet barátság, a proletár nemzetköziség. A szlovák felkelés lényegében szerves része volt annak a nemzetközi harcnak, amelyet a munkásosztály, a dolgozó nép vívott a tőke, a fasizmus legsötétebb reakciós erői ellen. Klement Gottwald 1936 elején ezt Irta: ,,Ha Hitler tervei megvalósulnak, a cseh nép elveszíti nemzeti függetlenségét.“ (Klement Gottwald: Spisy, VII. 92. old.) Ma, sok év múltán, ez az elemzés természetesnek látszik. De abban az időben Csehszlovákia egyetlen más politikai pártja sem figyelmeztetett ilyen idejekorán és félreérthetetlenül a közelgő katasztrófára. A konkrét helyzetből és a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának (1935) következtetéseiből kiindulva a CSKP fogalmazta meg a kommunisták, az egész nép, mindkét népünk feladatait. A CSKP VII. kongresszusán (1936) Gottwald elvtárs a párt fő feladatát így határozta meg: „A hitlerista fasiszták részéről Csehszlovákiát fenyegető veszély kérdésében a kommunista párt álláspontja az, hogy Csehszlovákiát meg kell védeni Hitler ellen, a fasizmus ellen.“ [Uo., 93. old.). A CSKP-nak Csehszlovákia védelmére irányuló politikai vonala abból indult ki, hogy létezik a Szovjetunió, a béke és a haladás védőbástyája, mely vezeti a világ haladó erőinek harcát a hitlerista Németország ellen. Országunk sorsa és népeinek puszta léte tehát objektíve is összefüggött a haladás sorsával és a Szovjetunióval. A CSKP hangsúlyozta, hogy a munkásosztály, az összes demokratikus, valóban hazafias erők közös akciói megváltoztathatják az erőviszonyokat az országban, és megteremthetik az előfeltételeket egy népfrontkormánynak mint a nemzeti védelem igazi kormányának a létrejöttéhez. Nem a kommunisták hibája, hogy ez az elgondolás 1938-ban nem valósult meg- A burzsoázia osztálykorlátozottsága és a szociáldemokrata párt vezetőségének az ingadozása, kommunistaellenessé- gük és szovjetellenességük megakadályozta az antifasiszta népfront létrejöttét. Ezt kihasználta a cseh és a szlo vák reakció, amely nem sokkal később szétzúzta a köztársaságot, és végül kiszolgáltatta Hitlernek. A kommunista párt és a dolgozó nép azonban nem békéit meg Münchennel, a cseh területek megszállásával és a Szlovákiában létesített fasiszta és klerikális bábállammal. Az illegalitásba kényszerített kommunista párt volt az országban az egyetlen politikai erő, amely a fasizmus elleni harcban maga mellé tudta állítani a természetes sző vetségeseket, és a Szovjetuniónak a hitlerista Németország fölött aratott történelmi győzelmei idején meg tudta szervezni és végre tudta hajtani az antifasiszta és nemzeti felszabadító tömegakciót. A PÄRT V. ILLEGÁLIS VEZETŐSÉGE Mindez elválaszthatatlanul összefüg gött a párt V. illegális központi vezetőségének, a vezetőséghez tartozó Karol Šmidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomeský elvtársaknak a munkájával. Ez a vezetőség irányította a nemzeti felszabadító harcunkban bekövetkezett gyökeres fordulatot. A CSKP V. illegális központi vezetősége alkotó módon érvényesítette a nemzetközi kommunista mozgalomnak és a CSKP Moszkvában tartózkodó, Gottwald elvtárs által irányított vezetőségének politikai irányvonalát, és vezette a tömeges fegyveres felkelést. A fasizmus elleni harcnak, a nemzeti felszabadulásért és a felszabadu Iás utáni mélyreható politikai és társadalmi változásért folytatandó küzdelemnek a programját a CSKP V. illegális központi vezetősége fogalmazta meg. Ez a program az előkészített népi tömegakció közvetlen céljainak és formáinak keresése és kikristályosodó sa folyamán született meg; betetőzte a párt hosszan tartó politikai és élmé- Ieti munkáját, melynek során a pártnak le kellett küzdenie saját hibáit és tévedéseit. Ezek a hibák az antifasiszta frontot szűkítő számos szubjekti- vista nézetből fakadtak. Ilyen hiba nak minősültek például a CSKP első il legális központi vezetőségeinek a „szovjet Szlovákiáról“ alkotott elkép zelései. A CSKP . illegális központi vezető ségének kezdeményezésére már 1943 végén megalakult a nemzeti felszaba dító harc központi szerve: a Szlovák Nemzeti Tanács. Politikai platformjában — az 1943-as Karácsonyi Szerző dósben — a tanács megfogalmazta az antifasiszta harc fő feladatait, és kifejezte a szlovák népnek azt az akaratát, hogy jövőjét a testvéri cseh néppel együtt az. egyenlőség elve alap ján építi fel. Ez a dokumentum a haladó belpolitikai irányvonallal együtt világosan megfogalmazta a külpolitikai irányvonalat is, mely a Szovjetunió val való együttműködést tűzte ki célul. Az antifasiszta és nemzeti felszabadító harc vezető ereje az egységes forradalmi szakszervezetekbe tömörült munkásosztály lett, amelyet egységes élcsapat, Szlovákia Kommunista Pártja vezetett. A Szlovák Nemzeti Tanács tagjai közé Szlovákia Kommunista Pártja képviselői mellett az ellenállási mozgalom nem kommunista csoportjainak csak azok a képviselői tartoztak, akik helyeselték a Szlovákia Kommu nista Pártja akcióprogramjának főbb követeléseit. A pártvezetőség a felkelés élőké szítése során Lenin tanításából indult ki. Lenin a felkelésről ezt írja: „A fel kelés igen nagy szó... Nagy szavakkal óvatosan kell bánni. Ahhoz, hogy nagy tettekre váltsuk őket, óriási nehézségeket kell leküzdeni.“ (Lenin üsz- szes Művei. II. köt. Budapest 1966. 352. old.) A felkelésnek — írta egy másik alkalommal Lenin — „az élenjáró osztályra kell támaszkodnia. Ez az első feltétel. A felkelésnek a nép forradalmi lendületére kell támaszkodnia. Ez a második feltétel. A felkelésnek az érlelődő forradalom történetében beállt olyan fordulópontra kell támaszkodnia, amikor a nép élenjáró sorainak aktivitása a legnagyobb, amikor az ingadozás az ellenség soraiban és a forradalom gyenge, felemás, határozatlan barátainak soraiban a legerősebb “ (Lenin összes Művei. 34. köt. Budapest 1967. 244—245. old.) A SIKER FELTÉTELE A pártvezetőség tudta, hogy az első feltétel adva van: egy öntudatos munkásosztály, amely kész küzdeni a hitleri fasizmus és szövetségese, a klerikál- fasiszta „szlovák állam“ ellen. A számtalan forradalmi összecsapás, melyekben a munkások részt vettek, meghozta a gyümölcsét. Az első világháború után a hatalomért vívott harc, Szovjet-1- Oroszország példája, a Szlovák Tanács- köztársaság, a München előtti köztársaságban lezajlott nagy osztályütközetek, a monopóliumoknak és a szlovákiai fasiszta klerikalizmusnak az uralma elleni harc — mindez aktivizálta a munkásosztályt. A nép forradalmi lendületét a párt szintén a kedvező feltételek közé számíthatta. A Vörös Hadsereg győzelmei, a fasiszta-klerikális szlovák állam erőszakszervezetének rohamos széthullása és általában a kormányzat egyre mélyülő válsága, valamint egyéb objektív tényezők elősegítették a nép antifasiszta hangulatának fokozódását. Mind gyakoribbak lettek a sztrájkok és a szabotázsok. A parasztok vonakodtak teljesíteni a beszolgáltatást. Bővültek az aktív antifasiszta harcba bekapcsolódott hazafias érzelmű értelmiség sorai. Minthogy a nép antifasiszta forradalmi aktivitása fokozódott, a pártnak sikerült tömeges partizánmozgalmat szerveznie, s közreműködnie az ellenállás helyi forradalmi szerveinek, a nemzeti bizottságoknak a megteremtésében. A párt egyszersmind döntő harcot folytatott egy széles körű antifasiszta frontnak, vagy — mint nemsokára nevezni kezdték — az összes dolgozók és demokratikus erők Nemzeti Frontjának, a fasiszta rabság lerázásában tevékenyen közreműködni kész erők közös frontjának megteremtéséért. A siker további előfeltétele volt a felkelés legalkalmasabb időpontjának a kitűzése. A felkelés 1944 nyári hónapjaiban előkészítésének befejező szakaszába érkezett. A szovjet csapatok nagy győzelemsorozata, határunkhoz való közeledése valósággal felvillanyozta a szlovákiai antifasiszta frontot. „Mindenki érezte — írja Husák elvtárs —, hogy közeledik a perc, amikor Szlovákiában is megindul a nyílt harc a német nácizmus és a helyi fasizmus ellen. A pártszervezetek gyorsított ütemben készültek a felkelésre, a nemzeti tanácsok konkrét intézkedéseket hoztak, hogy a hatalmat mielőbb magukhoz ragadják. A partizánosztagok harci akciókra készülődtek. A hadsereg is forrongott.“ (G. Husák; Svedectvo a Slovenskom národnom povstaní Bratislava 1969. 197. old.). A Szlovák KP vezetősége — az érlelődő forradalomban beálló fordulópontra vonatkozó lenini tanítással összhangban — a felkelés megindítását az antifasiszta harc döntő frontjának helyzetével kapcsolta össze, s a kölcsönös támogatás, a Szovjetunióval történt katonai és politikai egybehangolás és együttműködés alapján tett megfelelő lépéseket. Ez a nemzeti és nemzetközi egység megértésének példája volt, a siker ígérete és előfeltétele. Amikor 1944 augusztus végén a német fasiszta csapatok kezdték megszállni Szlovákiát, és széles fronton fellángolt a fegyveres harc a területrablók és helyi kiszolgálóik ellen, a felkelés valósággá vált- Szlovákia területének jelentős részén megalakult a forradalmi néphatalom, és kihirdette a Csehszlovák Köztársaság helyreállítását. A FORRADALMI HATALOM SZERVEI A felkelés által felszabadított területek hatalmi szerveiben gyökeres vál- tozások következtek be, mélyreható társadalmi átalakulások kezdődtek el. Működésbe léptek az ellenállás szervei, a Szlovák Nemzeti Tanács és a helyi nemzeti bizottságok, amelyek egyúttal a forradalmi hatalom szervei is voltak. Ebben a tevékenységben részt vettek a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, valamint az antifasiszta burzsoázia képviselői. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége ebben a kulcskérdésben is abból a lenini követelményből indult ki, hogy „összetörje mindazt, ami a régi államapparátusban elnyomásra szolgál, begyepesedett, javíthatatlanul burzsoá jellegű, és hogy a saját, új apparátusát állítsa helyébe“. (Lenin összes Művei. 34. köt. 304—305. old.) Ennek az új apparátusnak a képviselői a városokban, a falvakban, a forradalmi nemzeti bizottságok lettek. A kommunisták arra törekedtek, hogy a népi hatalomnak ezek a szervei megmutassák életképességüket, gondoskodjanak a rend- fenntartásról, megszervezzék az ellátást és a frontnak, valamint a partizánosztagoknak nyújtandó sokoldalú segítséget. A forradalmi nemzeti bizottságok a felkelés területén tanulták teljesíteni azt a történelmi küldetést, melyet később a felszabadult köztársaságban betöltötték. Méltán hangsúlyozta Gottwald elvtárs 1949-ben, hogy a dolgozók államának létrejötte, amelyben maguk a dolgozók döntenek országuk sorsáról, a Szlovák Nemzeti Felkelés óriási vívmánya. Szlovákia Kommunista Pártja a nemzeti kérdés megoldásában is a lenini tanításból indult ki. Határozottan elvetette a Hlinka pártjának fasiszta kle- rikalizmusát (1) e párt nemzetellenes, szeparatista politikáját, s helytií- lenítette azt a burzsoá csehszlovák irányzatot is, amely nem ismerte el a szlovák nép sajátos voltát. A felkelés bebizonyította, hogy a szlovák nép képes társadalmi problémáit a világ antiimperialista haladó erőinek nagyarányú harcával összekapcsolva megoldani. A munkásosztály, politikai élcsapatának vezetésével, már nem különálló kérdésnek tekintette a szlovák kérdést, hanem több olyan nemzetközi jelentőségű kérdés egyikének, amelynek megoldása a fő kérdésnek, a hatalom kérdésének a megoldásától függ. A KOMMUNISTÁK ÉS A HADSEREG Kiemelkedő jelentőségű az a küzdelem, melyet a kommunista párt az akkori szlovák hadseregnek a felkelésbe való bevonásáért folytatott. A közkatonáknak, fiatal parancsnokoknak és a tisztikar egy részének antifasiszta érzelmeit jól mutatta, hogy szlovák egységek tömegesen álltak át a Vörös Hadsereg oldalára, vagy csatlakoztak a szovjet partizánosztugokhoz. A hadsereg bomlása gyors ütemben folytatódott. Ez lehetővé tette az antifasiszta front kiszélesítését, jóllehet az ellenállási mozgalomnak a hadseregben szolgáló hívei közül sokan éppen osztálykapcsolataik folytán ingadoztak a Csehszlovákia helyreállításának Beneš által hirdetett burzsoá elgondolása és a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott program között. A hadseregnek a náci Németország elleni harcba való bevonására hozott bátor határozat, a katonai vezetés bizonyos fogyatékosságai ellenére, nagy sikere volt a fegyveres felkelés lenini elméletének. Az a körülmény, hogy a felkelésben katonák is részt vettek, kiemelte a felkelés általános nemzeti jellegét, később pedig meghiúsította a burzsoáziának azt a tervét, hogy a hadsereget a München előtti rendszer visszaállítását célzó puccsra használja fel. A köztársaságot felszabadító Szovjet Hadsereg és a Ludvík Svoboda vezetésével vele vállvetve küzdő csehszlovák hadtest, valamint a hazafias antifasiszta erők harcának eredményei lehetővé tették, hogy a felszabadult Csehszlovákiában egy új, népi demokratikus rendszer jöjjön létre. A kassai kormányprogram, amelyet 1945. április 4-én hirdetett ki a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának első kormánya, az egész nép erőfeszítéseit a fasizmus fölötti győzelem befejezésére és a nemzeti és demokratikus forradalom feladatainak végrehajtására összpontosította. A nemzetközi és a nemzeti érdekek egyesítése, aminek helyességét a felszabadító mozgalom egész menete igazolta, mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom nemcsak a fasizmus ellen harcolt, hanem küzdött a forradalmi átalakulásokért is, amelyek kezdetét jelentették egy nemzeti ás demokratikus forradalomnak és szocialista forradalomba való átnövésének. (1) A szlovák klerikál-fasiszta burzsoázia Hlinka által alapított pártja a München előtti Csehszlovák Köztársaság széthullása után Szlovákiában a hitleri Németországgal szövetséges független“ fasiszta államot létesített. — A szerk. (Alcímeit: Of Szó, a tanulmány befefe- x6 részét a Vasárnapi Oj Szó következő számában közöljük.)
