Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-30 / 256. szám, szerda
LŐRINCZ GYULA: és Kecskés Ágnes művészetéről Az elmúlt héten nyílt meg a Dunamenti Múzeumban a két neves komáromi születésű képzőművész kiállítása. Az ünnepi megnyitó beszédet Lőrincz Gyula tartotta. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét közöljük. Amikor a Dunamenti Múzeum vezetősége felkért, hogy Nagy Mártont, a 73 éves művészt én mutassam be a komáromi közönségnek, vagyis Komárom szülött jét a komáromiaknak — egy kicsit bizarrnak találtam az ötletet. Ám miután végiggondoltam Nagy Márton életpályáját, aki több mint 25 éve egy Duna-híddal délebbre, a szomszédos Magyar Népköztársaságba költözött, akkor természetes lett előttem, hogy egy nemzedék nőtt fel azóta, és nem biztos, hogy Nagy Márton ez előtt az ifjú nemzedék előtt is az a valamikor minden komáromi által jól ismert „Nagy Marci, a festő“, aki a két világháború között volt szülővárosában. Annál is inkább szükséges bemutatni, mert azóta nálunk nem állították ki műveit, és bizony egy negyedszázad mindent elfelejthet. Engedjék meg, hogy kicsit személyes legyek; én első találkozásunk óta nem tudtam elfelejteni Nagy Mártont, és Nagy Márton egyik képét, „A kirakat előtt“ címűt, amely tortára bámészkodó, áhítozó proletárgyerekeket ábrázol, ahogyan a torta elérhető közelségébe szeretnének jutni és így az akadályra, a kirakat ablaküvegére lapítják orrukat. Erre a képre úgy emlékszem, mint Mak- szim Gorkij Gyermekéveim című kötetére, önéletrajz? Meglátás? Nem biztos! Mindegy! Két pénztelen éhes proletárgyerek életregénye nem leírva, hiszen ez nem irodalom, nem illusztrálva, de megfestve, a festészet sajátos nyelvén tökéletesen kifejezve. Ügy ahogy sem leírni, sem elmondani ezt nem lehet, csak lefesteni, és ezt hallatlan meggyőző erővel, átéléssel sikerült Nagy Mártonnak. Ügy gondolom, ha mint művészit akarjuk bemutatni, ez a képe adja meg Nagy Márton művészi rangját, művészi profilját. Ehhez persze hosszú és göröngyös út vezetett, de minden nehézség, akadály ellenére az út „iránya egyértelmű“ volt Nagy Márton életében, céljában, művészetében. 1901. augusztus 31-én született Komáromban, nagyon szerény és szegény környezetben, mégis felkerült a budapesti Iparművészeti Iskolára, ahol együtt tanult a somorjai Pro- hászka Istvánnal. Érdekes és hasznos találkozás volt ez, mindkettőjük útját meghatározó találkozás. Sőt ennél is több, hiszen később művészi pályájuk legtermékenyebb korszakában élenjáró szerepet vállaltak és töltöttek be a csehszlovákiai magyar képzőművészet irányvételében. Mindkettőjük szociális telítettségű, szociális tartalmú művészetet alkotott. Bátran mondhatjuk, hogy ők ketten rakták le a reá ista, a szociális tartalmú csehszlovákiai magyar képzőművészet alapját. Prohászka főleg paraszt témájú, a Csallóköz népének földéhségét ábrázoló képei a nehéz szegény paraszti múltat idézik, míg Nagy Márton inkább a munkások, a műhelyek, a perifériák nincstelen, munkanélküli proletárjai életének reális ábrázolásában volt nagy, teremtett újat, sajátosan „nagymártonit“. Mert az volt, sajátosan „nagy- marcis“ volt, amit festett, ezért volt jó és eredeti. 1924—29 között bejárta ugyan Európát, megismerhette Bécs szalonképes galéria tónusú aka- demizinusát, Itália művészetét, az olasz primitívektől a nagy olasz klasszikusokig, Francia- országban a párizsi iskolát, a legmodernebb törekvéseket, az izmusok bábelét, és biztos, hogy ismeretekkel gazdagodva tért vissza, de megmaradt saját egyéniségénél, nem lett idegen hatások utánzója, nem lett senki epigooja. Jól emlékszem a műtermére; itt a kultúrpalota padlásán a füstös-kormos tetőzett gerendák és kémények között születtek Nagy Márton képei. A szociális téma, a szegénység után nem kellett messzire mennie, utána jött az ide, a pa d 1 ás- m fí term ében, hiszen a szegénység egy volt Nagy Marci életévei. Saját élete adta művészetének őszinteségét, kifelezési formájának expresszív, meggyőző erejét. Témáinak zöme társadalmi problémákat vet fel. A 'humanista, a szocialista ember meglátásán keresztül a kisemmizettek, az elnyomottak, az elesettek oldalán állt. Emberi és művészi magatartása összhangban volt mindig politikai és társadalmi világszemléletével. Ez a kiállítás korántsem öleli fel Nagy Márton teljes művészi oeuvrejét, annak ellenére, hogy festményein kívül rajzait, litográfiáit és rézkarcait is láthatjuk ezen a kiállításon, valamint olajainál élénkebb színezetű akvarelljeit is. Mégis nagy öröm számunkra ez a kiállítás és elismeréssel nyugtázzuk a Dunamenti Múzeum helyes törekvését, amikor nagy adósságot törleszt azzal, hogy a város kiváló szülöttjét Komárom és környéke közönségének bemutatja. Ugyancsak Komárom szülöttje Kecskés Ágnes iparművész is, bár ő a jóval fiatalabb nemzedékhez tartozik, hiszen csak 1970-ben végezte el az Ipar- művészeti Főiskolát Budapesten, a textiltervező és gobelin-szakon. jelenleg Budapesten él és dolgozik. Textilképeket, függönyöket, kézifestéssel készült falikárpitokat, ruhadíszeket, abroszokat, emléktárgyakat, batikolt sálakat készít, nem mindennapi készséggel és tehetséggel. Ügyesen használja fel a népművészet díszítőkincsót, ötletgazdagon tervez, s terveinek korszerű kivitelezése jó hatást vált ki. Művei kellemes színérzékről, kiegyensúlyozott alkatú iparművészről vallanak. Külön figyelmet érdemel a pannonhalmi koronázó palást kézzel festett másolata, amelyet Kecskés Ágnes a Magyar Nemzeti Múzeum megrendelésére készített. Különösen értékes a „Dédnagymama“ című gobelinje, a „Betyáros“ méteráruja, a „korállos“ faliképé. Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy hálásak vagyunk a Dunamenti Múzeumnak rendezvényeiért, mert igényes kiállításaival úttörő munkát végez a művészet népszerűsítése terén, örülünk annak, hogy megismerjük a cseh, a szlovák, a morva, a csehszlovák magyar, és — ahogyan nem egy kiállítás mutatja — már a külföldi képzőművészek műveit is; hiszen láttuk itt már a szovjet fotóművészek és a magyar- országi szlovák képzőművészek kiállítását is. KULTURÁLIS HÍREK El Fergeteges sikerrel mutatkozott be Lisszabon közönségének a fekete-tengeri szovjet flotta ének- és táncegyüttese; az előadást1 megtekintette Vasco Goncalves miniszterelnök is. ■ 12 millió ember látogatott el eddig Goethe weimari házába. A házi múzeumot 1954- ben nyitották meg újra s azóta az idén, a költő születésének 225. évfordulóján látogattak el ide a legtöbben. UKRAJNA BÜSZKESÉGE MIKOLA BAZSAN 70 ÉVES Mikola Bazscin Pavlo Ti- csinnel, Makszim Rilszkijjel és Vologyimir Szosziurával együtt alapította meg a szovjet-ukrán költészetet. Mindegyikük más-más irányban fejlődött (Ticsina szimbolista volt, Rilszkij neoklasszikus, Szosziura a forradalom romantikus poétája) és valamennyien sajátos művészi formát alakítottak ki. Rilszkij klasszikus jambusai, szonettjei összetéveszthetetle nek Ticsina modern, asszociatív, a kort kifejező dinamikus lírájával, csakúgy, mint Szosziura emocionális, belső fűtöttségü költészete, Bazsan pattogó ritmusú elbeszélő költeményeivel. Ami közös volt a négy költő művészetében az nem más, mint a szocialista eszmeiség, amelyre egy új minőségű irodalmat építettek fel. Valamennyien üdvözölték a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Mikola Bazsant, a legnagyobb élő ukrán költőt is a forradalom késztette írásra. Tizennyolc éves korától jelennek meg versel. Első költeményein a futuristák hatása érződik. Ugyanezen a fejlődésen ment keresztül Majakovszkij is, akit a fiatal Bazsan csodált és akinek később sok versét lefordította. Nagy hatással volt rá a belga proletárköltő, Verhaeren, akitől a modern város ritmusának, életternpójának ábrázolását tanulta el. Az ukrán irodalomnak, amelyben akkor a falusi témák uralkod tak, szüksége volt erre. A várossal a munkás is belépett az új ukrán irodalomba. Első versesköteitében, amely 1926-ban jelent meg A tizenhetedik osztag címmel, a polgárháborúval foglalkozik. További köteleiben (Építkezések, 1929; Költészet, 1930) a szocializmus építéséről vall örömteli hangon. A húszas években még a divatos futurizmus és konstruktivizmus hatásai érezhetők versein (Ho)fman éjszakája, Az umani gettó), de a harmincas évekre már felerősödik realista világszemlélete és a szocialista humanizmust, a művészet pártosságát hirdeti (Hamlet halála, A szám, A szenvedély trilógiája. A halhatatlanság című terjedelmes ciklusaiban emléket állít Sz. M. Kirov- nak. A második világháború nehéz éveiben a költő szenvedélyes szavakkal buzdít a fasizmus elleni harcra. Bazsan ezekben az években a Szovjet Ukrajnáért című lap fő- szerkesztője. Verse, az Eskü (1941] egy egész nemzet esküje lett az ellenséggel vívott harcra. Sztálingrádi füzetek című kötetéért (1943) állami díjjal tüntették ki. 1945 utáni költeményei az új háborúra bujtogatók ellen íródtak, ugyanakkor szót emel a békéért, a haladásért. (Ki/evi etűdök, 1945; Angliai impressziók, 1946; Olaszországi találkozások, 1961 stb.) A filozófiai hangvételű Négy beszélgetés a reményről (1967) című műve mintegy szintézisét adja Bazsan eddigi munkásságának. Bennük megtalálható a költő boldogságról és az emberi élet céljairól vallott nézetei. Bazsan az utóbbi években számos új verset írt, melyek szovjet folyóiratokban, de a külföldi lapokban is napvilágot láttak. M. NEVRLÝ □ □BDD0DDDDDDDDDBD- 0 J FILMEK□ □□□□□□□□□□□□□□C D PAVLÍNKA (cseh) Brigita Hausnerová a Pavlínka című cseh film címszerepében. Mint ismeretes, a múlt század hetvenes éveiben a cseh országrészekben gyakran sztrájkolt, tüntetett a munkásság. A sváro- vi textilgyári dolgozók 1870 évi zendülése tulajdonképpen a cseh munkásmozgalom első szervezett megmozdulása volt. E mozgalmas napok eseményeiből merítette Karéi Kachyüa a Pavlínka című film témáját. Pavlínka Linková egyike volt azoknak, akiknek csendőrgolyó oltotta ki életét, a 16 éves lány a sztrájk áldozata lett. Pavlínka sorsát most Karéi Kachyňa filmjében követhetjük nyomon. A filmvásznon elénk tárul az észak-csehországi hegyA FEIKETE VÁROS vidék munkásságának nyomorúságos élete, elégedetlensége; a történelmi események azonban csak a film hátterét adják. Az alkotók a cselekmény középpontjába a fiatal lányt állították, elsősorban nyiladozó szerelmének ábrázolására helyezték a fő súlyt. Ezáltal a textilgyári munkások sztrájkjának bemutatása túlságosan mellék-" vágányra siklik, ň tragikus sorsú Pavlínka halála is szinte csak véletlennek tűnik. így lesz a filmből ballada a szerelemről és a halálról — szociális harcok keretébe helyezve. Kétségtelen, az alkotók ügyeltek arra, hogy elkerüljék a történelmi események hosszadalmas, vontatott elbeszélését, ezért a főhős tragikus sorsán keresztül akarták érzékeltetni az ellentmondásokkal teli időszakot. A szomorú kicsengésű lírai történet túlságos kidomborításával azonban kimondottan háttérbe szorították a valós tartalmat, s emiatt felbomlott a tartalom és a forma dialektikus egysége. Karéi Kachyňa kedveli a stilizált ábrázolás- módot, sót ebben a filmben olyannyira a bűvkörébe került, hogy alig volt képes belőle kiszabadulni. Helyenként nem tudott mértéket tartani, s ennek következtében a forma uralkodóvá vált a tartalom felett, amit az operatőri munka és a zenei aláfestés csak még inkább fokozott. A rendező biztos kézzel és jó érzékkel „mozgatta“ a szereplőket: Brigita Hausnerová és Marian Kleis (a két fiatal szerepében) figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, s emlékezetes maradt számukra Marié Brožová, Vladimír Smeral és Gustáv Valach játéka is. __________________(magyar) Em lékezetes sikert aratott e>z év tavaszán a bratislavai televízióban vetített hétrészes spro- zat, A fekete város, melyben Mikszáth Kálmán híres regényének alakjai elevenednek meg. Most a mozik műsorra tűzik a sorozat filmváltozatát: Zsurzs Éva rendező a hétórás tv-fil- met kétrészes mozifilmmé sűrítette. Számított a mozi és a képernyő különbségére, s ennek megfelelően „transzplantálta“ a sorozatot, megőrizve a lényeges részleteket. Az „átültetés“ kitűnően sikerült, a tv-film mit sem vesztett értékéből, sőt a folyamatos megtekintés révén a történet még szuggesztívebb és meggyőzőbb lesz. A felejthetetlen történelmi regény, az ellentmondásos Görgey alispán és a csavaros eszű Quendel keraskedő sorsa, Fabriclus Anti és a kis Rozáli tragikus-szép szerelme a mozikban is élményt nyújt a közönségnek. A Mikszáth-re- gényt hűségesen és gazdagon tükröző alkotás sok-sok kitűnő szereplője közül említsük meg legalább Bessenyei Ferenc, Ven- czel Vera, Nagy Gábor nevét, s emlékezzünk meg az azóta elhunyt Kiss Manyiról és Pécsi Sándorról, akik egyik legutolsó nagy alakításukat nyújtották a produkcióban. jelenet A fekete város című magyar filmből. Ö, MAGA RETTENETES (angol) Tüskés, száraz humor szövi át ezt a jellegzetes angol bűnügyi bohózatot, melynek rendezője a szakmát kitűnően elsajátító profik magabiztos tudatosságával építi fel filmjét. Cliff Ouven rendező jó néhány megszokott cselekményelemből s egypár emlékezetes eredeti ötletből építette lel a krimi sztoriját. Egy nagyszabású csalás történetével indul a film. Két londoni szélhámos bebeszéli egy multimilliárdos olasz gyárosnak, hogy fia számára elnyeri Anna főhercegnő kezét. A kitűnő jelenetsorból megtudjuk, miként hagyja magát ilyen primitív trükkel megkopasztani az egyébként minden hájjal megkent olasz pénzeszsák. A kiinduló epizód után kezdődik a tulajdonképpeni sztori: a két jőmadár hogyan mentse meg a zsákmányt, hogy később nyugalomban élvezze az óriási vagyont. Remek ötletek követik egymást, a kitűnő jelenetek a fondorlatban rejlő szellemesség mulatságosságával szolgálnak; a rendező a helyzetkomikum alapos kihasználásával pillanatról pillanatra új ötleteket, új meghökkentő eseményeket tálal. A mesterségbeli tudás, a rutin, a kitűnő színészi játék (Dick Emery és Ronald Fraser), a pikáns, sőt pimasz ötletek végterméke egy sikeres, mulatságos bűnügyi vígjáték. —i/m— 1974. X. 30.
