Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

VHát; proletár iái egyesűlietek! Bratis'ivo, 1974. október 27. 0 VII. évfolyam, 43. ‘izrin ^ Ara 1 Kormiü SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA' KOZPONTl BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA DÖNTÖTT A MUNKÁSOSZTÁLY Irta: VÄCLAV VACOK, az SZSZK kormányának alelnöke Amikor a fejlett szocialista társadalom épí­tése történetének két legdicsőségesebb határ­kövére, az SZNF 30. évfordulójára, valamint hazánk felszabadulása közeledő 30. évforduló­jára emlékezünk, nem feledkezünk meg olyan további évfordulókról sem, mint 1918. október 28 a, és a munkásosztályunk számára igen je­lentős 1945. október 28-a. A proletariátus győzelme a világ egybato- dán törvényszerűen befolyásolta a csehszlovák proletariátusnak azt a hatalmas mozgalmát, nini a nemzeti és a szociális felszabadulást szolgálta, mivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi hazánkban a néptömegek forradalmi lelkesedésének és energiájának for­rásává lettek. A munkásosztály és a nyomorgó parasztság a békéről és a földről szóló dekré­tumok, valamint a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló lenini alapelv által lelkesítve, a háborús szenvedésektől meggyötörve, határo­zottan követelték a nemzeti és szociális fel- v'.abadítást. A munkásosztálynak és a dolgozók többségének ez a forradalmi küzdelme döntő szerepet játszott az önálló csehszlovák állam megalakulásában. Azonban a munkásosztály szociáldemokrata vezetőinek tehetetlensége, opportunista politi­kája és végül árulása következtében nem ala­kulhatott meg a szocialista állam. A burzsoá­zia került hatalomra. Az így keletkezett cseh­szlovák állam ezért nem oldhatta meg a dol­gozók szociális problémáit, nem biztosíthatta a Csehszlovákiában élő nemzetek egyenjogú helyzetét sem. A szociáldemokrácia árulásából szerzett ta­nulságok arra késztették a munkásosztályt, hogy olyan forradalmi pártot alapítson, amely a munkásosztályt a burzsoázia felett aratott végső győzelemre viszi. És a CSKP nem élt vissza a dolgozók bizalmával. A burzsoázia ellen vívott nehéz és éles osztályharcok, majd a második világháborúban a hitleri fasizmus veresége után, népünket az 1945. évi nemzeti és demokratikus forradalom, majd a szocialis­ta forradalom útjára vezette, és végül kivívta a szocializmus győzelmét Csehszlovákiában. A szocialista forradalom megvalósításának egyik jelentős tényezője éppen 1945. október 28-a, az államosítás napja volt. Az a nap, amely mélyreható változásokat hozott a bur­zsoázia magántulajdonában és gazdasági ha talmában. A kulcsfontosságú ipar és a pénz­intézetek államosításával megvalósult az a for­radalmi követelmény, amit a dicsőséges SZNF időszakában, valamint az üzemi bizottságok podbrezovái kongresszusán is megfogalmaz­tak és, amit Csehszlovákia Kommunista Párt­ja, a mi pártunk, teljes következetességgel érvényesített a munkásosztály hatalmának meg­szilárdítása érdekében. A CSKP ideológiai, po­litikai és gazdasági harca, a Košicei Kormány- program következetes teljesítése, a háborá utá­ni viszonyok mielőbbi konszolidálásának szor­galmazása, a Szovjetunióhoz fűződő egyértel­mű külpolitikai Irányzat érvényesítése megszi­lárdította a dolgozók előtt a CSKP tekintélyét. A párt a dolgozók érzelmeire és vágyaira, a munkásosztály gyorsan fejlődő osztályöntuda- lára támaszkodott. Ez döntött az államosítá­sért vívott éles osztályharcban, amely igen nagy jelentőségű volt a forradalom további szakasza számára a munkásosztály pozícióinak megerősítése és a burzsoázia hatalmi helyze­tének meggyengítése szempontjából. És ez tet­te lehetővé a nemzeti és demokratikus forra­dalom sikeres betetőzését, 1948 februárjában a dolgozók végleges győzelmét a reakció fö­lött. A háborútól megsemmisített gazdasági élet fokozatos felújítása és a szocializmus céltuda­tos építése Csehszlovákiában 1948 februárja után egyértelműen bizonyította, hogy csak a szocializmus számolhatja fel a nemzetek szín­vonalkülönbségéből eredő bonyolult, és a ka­pitalista feltételek között megoldhatatlan prub- I mákat. Ezt legjobban bizonyítják azok a gaz­dasági, szociális és kulturális eredmények, amelyeket Szlovákiában az utolsó 29 év alatt elértünk. Az agrár jellegű Szlovákia a gyengén fejlett iparral, a nyomorgó falvakkal — a dró­tosok és kivándorlók Szlovákiája — a szocia­lista Csehszlovákiában e történelmileg rövid időszakban fejlett ipari országgá lett, korszerű szocialista mezőgazdasággal és minden dolgo­zó magas kulturális és életszínvonalával. Mind­ez azért következhetett be, mert Szlovákia sok­oldalú fejlesztését a csehek és szlovákok, va­lamint a Csehszlovákiában élő többi nemzeti­ség kölcsönös együttműködésével valósították meg. Csak így fejlődhetett és szilárdulhatott az egységes csehszlovák népgazdaság, és mé lyülhetett el a sokoldalú együttműködés a szo­cializmus többi országaival is. A szocialista iparosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával, a szocialista kultúra ki­bontakoztatásával fokozatosan és céltudatosan elértük hazánk páratlan méretű fejlődését és felszámoltuk Szlovákia hagyományos elmara­dottságát. Azok az eredmények, amelyeket a szocialista építés éveiben elértünk, meggyőző­en bizonyítják a marxizmus—leninizmus élet- képességét és u CSKP politikájának helyessé­gét. A felszabadulás óta Szlovákiában — a cs«h munkásosztály, a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország önfeláldozó segítségével — kö­rülbelül 370 nagy és középnagyságú ipari üzem épült, amelyekben több mint 40 0Ü0 dolgozó ta­lált munkahelyet. Emellett a leggyorsabban azok az alapvető ágazatok fejlődtek — mint pl. a gépipar, a vegyipar, a kohóipar, az építő­anyagipar és az energetika — amelyek nélkül egyetlen korszerű ökonomika sem haladhat előre. Olyan vállalatokat építettünk, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű Košicén, az SZNF Üze­me Žiar nad Hronoinban, a bratislavai Slov­naft, a šaľai Duslo, a Strážskéi Chemko, a Novákyi W. Pieck Vegyiüzem, a humennéi Chemlon, a stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, a levicei Gyapotfeldolgozó Kom­binát, a zvolení Bučina, az egész vízműrend- szer a Vágón, az első csehszlovák atomerőmű Jaslovské Bohunicén, a vojanyi és novákyi erő­művek, építjük a Liptovská Mara-i új vízerő­művet, felépítettük a Barátság kőolajvezetéket stb. 1948-tól 1972-ig az SZSZK népgazdaságába befektetett összeg több mint 330 milliárd ko­rona volt! A szlovák ipar ma folyami hajókat, dieselesített villanymozdonyokat, teherautókat, útépítő és építkezési gépeket, megmunkáló gé­peket, televíziós készülékeket, számítógépeket, műanyagokat, műszálakat stb. gyárt. A köz­szükségleti ipar ágazatában új üzemek épüllek a fa megmunkálására, felépültek új cipő- és textilgyárak és bővült az élelmiszeripar bázi­sa. Jelentős eredményeket értünk el a közle­kedés, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlesz­tésében, az iskolák és egészségügyi berendezé­sek és hasonló létesítmények építésében. A szlovákiai ipari termelés 1937-hez viszo­nyítva 30-szorosan nőtt és részaránya az orszá­gos termelésnek már egynegyedét — a mező- gazdaság pedig az országos mezőgazdasági ter­melés egyharmadát teszi ki. Az ipar, a közle­kedés, az építőipar, a mezőgazdaság és a nép­gazdaság többi ágazatainak gyors fejlődése le­hetővé tette a lakosság élet- és kulturális szín­vonalának páratlanul gyors ütemű fejlődését. A múlt évtizedekben bekövetkezett minőségi változások között jelentős helye van a ncmza-/ tiségi kapcsolatok területén bekövetkezett for­radalmi változásoknak is. A nemzetiségi kér­dés marxista—leninista megoldása a szocialis­ta társadalom építésének nélkülözhetetlen fel­tétele volt. E nélkül soha nem lehetett volna felszámolni a múltból eredő nemzetiségi bizal­matlanságot, nem lehetett volna kialakítani a nemzetek és nemzetiségek szilárd közösségét köztársaságunkban, ahol kapcsolataink a ba­rátság és az egyenjogúság elveire épülnek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom