Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
19 AZ MÁS Kovács megkérdi kártyapart- neiétöl a kűvéházban: — Miért olyan levert? — Ne is kérdezze — sóhajtja Szabó. — Szép, fiatal felen ségem van, de amilyer»' fiatal, olyan beteg. — Maga panaszkodik? — legyint Kovács. — Mit szóljak én? Nekem csúnya, öreg feleségem van, és amilyer; öreg olyan egészséges! FELELET • ■ . V , . . A bolondokházában a látogató megszólítja az egyik ^kertészkedő ápoltat, 30cK,;éppen az érett epreit' szedj:; — Mpndja, kérem, trágyázza maga., az epret?. • ;• ■- Nem, én porcukro- zbm, dehát én bolond vagyok! . - • .a.:\ — Tudom, hogy magadban vén reakciósnak tartasz, de a te korodban én is fiatal reakciós voltam PUNCH KlNOS SZÍNHÁZI ESTE Sajdik Ferenc rajza i ÉLETKÉP . ». . k/K papucshős késő éjjel jön haza, és kopog az ablakon. — Lajos, te vagy az? — szól ki az asz- szony. v , — Félek; hogy én — mondja Lajos. szemrehányás — Nézd ezt a Novákot! Nemcsak hogy bevásáról, főz, mos, hanem azonkívül még ügyesen barkácsol isi Smrke raiu BIZTOS, AMI BIZTOS RELIKVIÁK i Egy Ír lakásán az asztalon, üvegbúi a alatt egy nagy kő és egy elszáradt rózsaszál látható. — Mi ez a nagy kő? — kérdezi egyik Ismerőse. — Ezzel a kővel vágott fejbe egyszer egy angol — feleli az Ír. — És a rózsaszál? — Ezt annak az angolnak a sírjáról szakítottam. FOGAS KERDESEK Hogyan lehetünk még szebbek? Ha csúnyább nőkkel barátkozunk. • • , Miért mondják a hazugságra gyakran, hogy kegyes? Mert az igazság némelykor kegyetlen. • « • Meddig tart a boldogság? Ameddig a képzelőerőnkből futja. Parraghy Johanna A skót házaspár elviszi nyolchónapos kisfiát az orvoshoz: — Doktor úr, tessék alaposan megvizsgálni a gyereket! — Mi a panasza? — kérdi az orvos. — Nincs semmi panasz — feleli a skót —, de egy gyerekkocsit ajánlanak nekünk megvételre kéz alatt, és mielőtt megvennénk, szeretnénk tudni, érdemes-e? SZÖVEG NÉLKÜL Mikus Sándor rajza 1974. X. 20. A parkban ültem egy pádon, és gyönyörködtem a szépséges nyári estében, no meg a mellettem ülő hölgyben. ■ Bár, az igazai megvallva, az estében kissé jobban gyönyörködtem. A hölgy egyszer csak felugrott, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, és elsietett. Micsoda dolog ez? Összehunyorítottam a szememet... Hm. A hölgy, úgy látszik, itt felejtette a retiküljét. A duzzadt táska magányosan hevert mellettem a pádon. Gúnyosan elmosolyodtam. Ilyenek a nők: képesek egész tőkéjüket beletenni a retikül jükbe, és nyomban ott felejtik valaholI A szomszédos pádon egy férfi ült. ö is a retikült nézte. Aztán rám pillantott. Nerň tudhattam, mire gondol, de az arckifejezése meglehetősen kellemetlen volt. Kinyújtottam a kezemet, és megérintettem a retikült. Abban a pillanatban a szemközti pádon ülő hölgy felpattant, és gyorsan így szólt: — Bocsánat, de jobb volna, ha nem nyúlna uhhoz. a retikül- höz. i — Bizonyos ebben? Nos, rendben van. Ám legyen. Szótlanul ültünk helyünkön — a nő, aki úgy vélte, hogy jobb nem nyúlnom a retikül- höz, a kellemetlen arckifejezé- sü férfi meg én. Nem fért hozzá kétség: hajlandók lettünk volna bármeddig így ülni, nehogy bármelyikünk kettesben maradjon a retiküllel. Végül a szomszédos pádon ülő jérfi odajött, és így szólt: .— Bocsásson még, én ismerem azt a hölgyet, aki az imént elment. Ha ön el akarna menni netán, én vigyázhatok a táskára ... Angyali mosolyra derültem. —- Nem sietek — feleltem. — Igen, jobb nem nyúlni a retikülhöz — jelentette ki megint a nő. — Mellesleg szólva, van ismerősöm a rendőrségen, hazamenet benézhetek hozzájuk ... En arcátlanul megragadtam a táskát, és ráültem. A másik kettő valósággal átdöfött a tekintetével, én azonban olyan nyugodtan üldögéltem, mintha ezek a szúró tekintetek nem is nekem szólnának. Ebben a percben megjelent a szórakozott hölgy. Zihált, az arca piros volt. ^ — Hol a retikülöm? — kérdezte. — Rajta ülök — válaszoltam. r— Hál istennek... — Bizony — vágott közbe a másik pádon ülő férfi. — Valamennyien vigyáztunk a retikül j éré. — Nem értem, miért. Elég lett volna, ha a férjem vigyáz ráI — kiáltott fel a hölgy, és bájosan elmosolyodott. Az én feleségem tud bájosan is mosolyogni, ha akar. AAPELI (Finnország) Fordította: (jeliért György MÉG SZERENCSE! Pistike sugárzó arccal újságolja a mamájának: — Mama, kérem, azt tanultuk ma az iskolában, hogy minden harmadik gyerek, aki a világra jön, kínai. — És most minek örülsz annyira? — Hát annak,' hogy a r+)i családunkban fcsak két/ gyerek van. *5 Diákkoromban hamar rájöttem, hogy minden valamire való lángelme felállított valamilyen tételt, amivel aztán híres lett. Érthetően nagyon dühös lettem. Képzeljék, mire jöttem rá! Ha Pitagorasz vagy Arkhimédész korában élek, biztosan kitalálok én is valamilyen tételt, s az utókor tanítói most ezzel gyötörnék a nebulókat. — -? szamár! Te nem i </aszil Conev tételét? (Zsupsz, egy nyakleves!) — No, gondolkozz csak! Hogy szól Vaszil Conev tétele? (Zsupsz, egy másik!) — Te naplopó, te nem tanultad meg a Conev-té- telt! (Piff, paff...) S ha az a szerencsétlen gyerek felnőne, s mondjuk kereskedő lenne, még akkor is, álmában is tudná a nevemet. De így? Amikor aztán meghallottam, hogy egy kortársam, valami Parkinson is felállított egy tételt, eltökéltem magam: Conev-té- telnek is lennie kell! Felfedezek valami örök érvényű , törvényszerű igazságot én is. Mindig nyitott szemmel jártam a világban. Odafigyeltem az életre. Jó, hogy a nagy igyekezetben ki nem eseti a szemem, amint a természet rejtelmeit kutattam. S végül — Heuréka!... Felfedeztem!!! Egészen véletlenül jutottam felfedezésem nyomára . .. Egy kis üzemben dolgoztam akkoriban. Főnökünket Keleseunek hívták. Az ö főnöke Nesev volt, mindannyiunk főnöke pedig Pesev. Jgy dolgoztunk évekig, de munkánknak semmi látszata nem volt. A szervezéssel lehetett valami baj. Rájöttek erre a központban is, és átszervezték az üzemet. Nesev lett Kelesev főnöke, Pesev pedig Kelesev beosztottja. Egy újabb év telt el, de megint csak eredmény nélkül. Ismét átszervezésre került sor. Pesev főnöke Kelesev lett, Pesev pedig Nesevé. Elfogadható eredményt azonban ebben az évben sem tudtunk felmutatni. Természetesen újabb átszervezés következett. Nesev lett Pesev főnöke, Kelesev pedig Pesev beosztottja. Eltelt az év, az eredmény azonban mitsem változott. Akkor ... Igen, kedves olvasóim, akkor állítottam fel dicső, örök érvényű tételemet. A Vaszil Conev tétel definíciója így hangzik: Az összetevők tetszőleges csoportosításával az eredmény nem változik. » Fordította: Pálházy József Gabriel Levický rajza
