Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-20 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
agen egy szót sem szólt, '"fcsíik vizsgálódva élt. iga tulajdonképpen mit akar? — szólít át ike feje fölött. Joseph Babik? — kérdezte az idegen. sze, ö a Babik! — vágta rá Mike tettetett ilommal. — Hiszen mondtam magának, hogy ííi hozzá vezetem! m mehetnénk be? — kérdezte az idegen, és yőt fogantyújával a karjára akasztotta. bik még egyre csak az ajtóban ácsorgott, és z utat. íek hoztad ide? — kérdezte vádlón, mintha ami júdás volna. isdekelve nézett rá fakó kék szemével. hiszed, hogy nélkülem nem talált volna ide? csak arra gondoltam, talán jobb, ha vele jö- már. .. — Abbahagyta, majd valamivel habi) hangon hozzátette: — Egyszerűen bejött , és megkérdezte, hogyan talál el hozzád! am .. . szóval el is kotródhatok, ha nem kel— De nem látszott, hogy készülődnék. án bemehetnénk végre! — szólalt meg az eltette kalapját, és felment a lépcsőn. Babik dott. Az idegen bement előtte a házba, gyors vetett körbe, tétovázott, végül belépett a i. Ülő alkalmatosságot keresett, vagy leg- amit, amihez hozzátámaszkodhatna, de csak ár nyerge kínálkozott: rátette az aktatáská- totta, és kivett egy okmányt. Babikhoz fordult, aki Mike taszigálására lépett. tér Babik, Go'ldsborough járás jóléti hivata- yok — kezdte —ön ugyebár, segélyezésért ott? íkanélküli-segélyt ugyanis már nem kapok e ki Babik nagy nehezen. — Valamit csak :m. — Aztán ném.leg magabiztosabb lett. — ellenben nem kell fizetnem. Az enyém a i, látom — bólintott az idegen. denfele jártam már munka után — folytat- . — Egész életemben az itteni bányákban n, ét. itt ismer is mindenki, és meg is ígérí, tudjuk — vágta rá az idegen. — ügyét uk. — Hangjában fáradtság vagy talán némi enség is érződött. — Két év még, ugyebár, 'kaphatja az öregségi járadékot? : ■ ■. . • ■ : i . . • általán nem kap ..járadékot, ha nem talál- avatkozott bele Mike, hogy segítsen egy De majd talál. Jó erőben van még. Az egész t történt, mert beállították az új gépet, ő rakodást végez, és erre azt mondták, öreg t megtanulja &■ gép kezelését; , tudjuk — válaszolta az, idegen. — Ha égy izsgálunk, pontosan tájékozódunk mindenka halvány mosolyra húzódott, amit barátszánt.' • De Babikra' másképp hatott. -Belől... dt ■ ' . .. :éket — motyogta —, behozom a széket a [áradjon — felelte az Idegen, és egy késmozdulattal leintette: — Csak ezt írja alá, itt! Akkor megszerezzük önnek a segélyt. — Ceruzával halványan keresztet rajzolt, ahová Babiknak a nevét kellett írnia, és odanyújtotta a papírt. Babik nekifogott, hogy elolvassa a sűrű sorokban nyomtatott szövegmintát, de a harmadik vagy negyedik sor után abbahagyta. Hegyin-hátán olyan hosszú szavak álltak benne, hogy nem értette. — Tulajdonképpen mi ez? Minek kellene ezt aláírnom? Hiszen ott az aláírásom a segélyezési kérelmen! Az idegen arcán ismét megjelent a halvány mosoly. — Feltételezem, hogy tudja, miről van szó, mister Babik. Amit a kezében tart, az a tulajdonjog-átruházási nyilatkozat. — Úgy? Szóvail a nyilatkozat? — kérdezte Babik, de nem egészen értette, mi is az, csupán érezte, hogy valami veszélyt jelent maga és a háza számára. — Szóval a helyzet a következő, mister Babik: mi azért vagyunk, hogy segítsünk embereken, akiknek egyáltalán semmijük sincs... se munkájuk, se pénzük, se házuk. De önnek van háza, szóval van ingatlana. Végül is ön sem akarhat felvenni ’ olyan pénzt, amelyre nem jogosult, ugyebár? ön sem óhajtja a pénzt elvenni olyan emberek elől, akiknek egyáltalán semmijük sincsen? — Nem — felelte Babik. Arcán meglátszott, milyen feszültön' tönreng. — Nem akarok olyan pénzt, ami a másoké. Csupán a magam segélyét kérem. Egész életemben dolgoztam, csak olyankor nem, amikor nem volt munkám, akkor pedig kaptam a segélyt. Csak nem halhatok éhen! — Nem is akarja senki, hogy éhen halj! — Mike a kezét tördelte. — Hisz épp ezért jött ide ez az úr, hát nem érted? — Igen, igen! — válaszolta Babik. — De mit akar Itt aláíratni velem? — Éppen most magyaráztam el, mister Babik... Tulajdonjogátruházási nyilatkozatról van szó. A ház és a telek tulajdonjogát átruházza Goldsborough járásra, s akkor felvesszük önt a segélyezési listára. — De hiszen enyém a ház! — vágta rá Babik. — Magam építettem! Megfizettem érte. Erre takarékoskodtam húsz éven át, meg előtte már húsz évig, csak tönkrement a bank. Az idegen rándított egyet a vállán. Már nem mosolygott. .— Ha átruházza a tulajdonjogát, mister Babik, akkor világos, hogy a ház nem az öné többé. A járási hivatal természetesen nem teszi ki önt, egy idei biztosan meghagyhatjuk a házban. Csupán garanciának, zálognak tekintjük, mert ezzel biztosítjuk, hogy a jóléti alapból adandó segélyt ön vissza is fizeti, amint újra lesz munkája, önnek van ingatlana, így az ön esetében a jóléti alap nyújtotta segély kölcsön csupán, melyet az állam ad önnek.. Az állam pedig nem, más, mint az adófizetők. Bizonyára nem akarja, hogy adófizetőink ajándékba adják önnek a pénzüket, ugyebár? — Nem — válaszolta Babik. — Pusztán segélye^ Zést kérek; ;Még csak nem Is annyit, amennyit másoknak adnak, mert van házam, és nem keil) lakbért fizetnem, a — De nem folyAsfthatunk ftnrvek segélyt, amíg háza »an!... A házát akarják elvennil Babik térde reszketett. A munkáját elvették már, most még a házát is el akarják venni; végre színt vallott az áilami ember. — Ügy látom, nem egészen értett meg! — jegyezte meg az idegen, mert egy kicsit megsajnálta. — Alapjában véve igazán humánusak vagyunk! Végtére azt is mondhatnánk: adja el az ingatlanát, éljen meg annak árából, és ne jelentsen tehertételt a mi adófizetőinknek! De mi ezt nem mondjuk. Épp ellenkezőleg... tisztességes ajánlatot teszünk önnek: folyós ítjuk a segélyt, és házát biztosítékként kezeljük mindaddig, amíg újra munkát nem kap, és a pénzt vissza nem fizeti! — Es ha nem találok munkát? — kérdezte Babik fakó hangon. — Mit áltassam magam? Ki adna munkát a magamfajta embernek? Pedig még két évem van hátra, hogy elérjem a hatvanat, és megkapjam a járadékomat, viszont járadékot nem kapok, ha ez alatt a két év alatt nincs állandó munkám. Egyebem sincs, csak a házam. Miért akarják hát elvenni? Az állam,., az valami nagy dolog... mit kezdhet egy ilyen kis házzal, ami csak négy csupasz fal meg a födél? ... Babiknak elcsuklott a hangja. Az idegen zavarban volt. Levette kalapját, és végigsimított a haján. — Sajnálom, mister Babik. Nem én hoztam ezeket a rendelkezéseket. — Kinyújtott kezében egyre tartogatta az okmányt, mintha csak kérlelné Babikot, írja már alá. Babik kivette a kezéből. Lassan apró darabokra tépdeste, és leszórta a földre. Az idegen feltette a kalapját. Az ajtóban még egyszer visszafordult és megszólalt: — Amennyiben megváltoztatná elhatározását, tudassa velünk. Azzal eltűnt. Az üres szobában a két férfi egy ideig hallgatott. Végül Mike halkan rákezdte: — Nem megmondtam?... Ha nem ölöd bele a pénzedet az építkezésbe... Hiszen a derekadra kötve hordtad azt a kis pénzecskét... ugyan ki tudta volna, hogy van valamid?! . Kaptál volna a jóléti segélyalapból, és most a markodba röhöghetnél! De te nem bírtál magaddal, neked házat kellett építened, hadd lássák, hogy van valamid... mert ingatlan-, tulajdonos akartál lenni! ... De Babik már oda sem hallgatott. Arca még az e<i- ďfcginéä ts jobban ttsszetöpörödűtt, é6 tekintete mintha egészen befelé fordult tfohva. ' ; «• ' 1 JMXtLlPP MBRTA M egyek a napokban az utcán, éjszaka. Barátaimtól hazajelé. Az utca néptelen. Fülledt meleg van. Valahol dörög az ég. Megyek az utcán. Leveszem a sapkámat. Éjszakai zejír lengedezi körül a fejemet. Nem tudom, hogy vannak ezzel maguk, igen tisztelt polgártársak, de én szeretem éjjel az utcákat róni. Az ember valahogy szabadnak érzi magát. Lengetheti a karját. Senki se lökdösi. Lépegethet kedvére. Szóval, megyek az utcán, és egyszer csak furcsa nyögést hallok. Nem is nyögést, inkább elfojtott kiáltást.. r Körülnézek — senki. ■. *: Fülelek — megint hallom azt a nyögést. Hirtelen, mintha a föld alól, ezt hallom: „Édes fiám! Édes fiam!“ v . Mijéle ördögség ez? - , Felnézek az ablakokra. Talán ott zajlik, gondolom, valami kis családi telenet? Megeshet. Talán egy részeg férj• esett neki a feleségének, vagy ellenkezőleg, az nyű- yi a férjét? . ' Végignézem az emeleteket- — nem, semmi. .. Éjgyszer csak hallom: valaki az ujjaival kocorász az. tiv'égen. , Ódanézek: egy üzlet. Az üzlet két ajtaja között elaggott férfiú ül egy széken. Láthatóan éjjeliőr. A boltot őrzi. Közelebb lépek. Megkérdezem: —* Mi az/bátyó? Az éjjeliőr azt kérdi tompa hangon: ■ . -— Hány óra, édes fiam? Négy — mondom. — Jaj — azt mondja —, még két órát kell itt üldögélnem . .. Nem hoznál nekem — azt mondja, — egy kis vizet? Nyisd ki a csapot a pince előtt, és csurgass ebbe a bögrébe. Igen szomjas vagyok. Meleg van! A kirakat törött felső üvegén kinyújt egy bögrét. Teljesítőm a kérését. Aztán megkérdezem: — Mi bajod, talán beteg vágy, hogy nem tudsz magadnak vizet hozni? Azt mondja az őr: — Hoznék én örömestI Szívesen járnék egy kicsit, hogy megmozgassam a tagjaimat. De nem tudok kimenni .innen, hiszen be vagyok zárva az utca felől• — Ki zárt be? *— kérdem. — Hisxen te vagy az éjjeliőr. Minek téged bezárni? Azt mondja az őri' “• — Nem tudom. Mindig bezárnak. Attól félnek, hogy otthagyom a boltot, és elkódorgok valamerre, a tolvaj meg azalatt tisztára kihordja a boltot. De ha itt Ülök a két ajtó közt, még ha elszundítok is belémbotlik a tolvaj, én meg lármát csapok. Ez a szabály mindlunk: egész éjjel a két ajtó közt kell ülnöm. Mondom neki: • » — Buta szabály. Sérelmes dolog itt zárt ajtók mögött üldögélni. Azt mondja erre az őr: — Én nem táplálok sérelmeket. Nekem is kényelmes, hogy elzárnak a tolvajok elöl. Ügy félek tőlük, mint a tűztől. De ha bezárnak előlük, csöppet se félek. Akkor nyugodt vagyok. — Dehát — mondom, — mért nem jársz kelsz legalább a boltban egy kicsit, papácska? Hogy megmozgasd a lábad. Itt ülsz, mint egy madárijesztő, a széken egész éjjel. Utálatos dolog lehet! Azt feleli: — Mit beszélsz, édes fiam! Hogyan mehetnék én be a boltba? Mennék szívesen, de a bolt ajtaja két lakatra van zárva, hogy be ne mehessek. — Szóval- — mondom —, papácska, itt ülsz a két ajtó között, és úgy örködül? Azt mondja az őr: — Ahogy mondod... De te mért nem tágulsz már? Hoztál egy kis vizet, jól van, eridj istén hírével! Nem hagysz aludni. Csürügsz, mint a szarka. Az éjjeliőr erre megitta a vizet, megtörülte a száját a ruhája ujjával, és lecsukta a szeméi, mutatva ezzel, hogy az audienciának vége. Tovább baktattam. Nem minden kíváncsiság nélkül vettem szemügyre más boltok ajtaját. Ehhez hasonló éjjeliőrt azonban nem láttam többet. Későn értem haza. Sokáig forgolódtam az ágyban. Nem jött álom a szememre. Egyre azon gondolkodtam: nem lehetne-e feltalálni valami elektromos készüléket, hogy az csörügjön, ha valaki besurran a boltba? Mert bedugni két zárt ajtó közé egy eleven embert — ez bosszantó és elkeserítő. Mégiscsak: az ember a teremtés koronája. És begyömöszölni egy résbe, mint valami csapdát — furcsa ötlet... Aztán arra gondoltam, hogy efféle elektromos készüléket valószínűleg feltaláltak már. Például ha az ember rálép a küszöbre, dübörgés meg csörömpölés támad. Ve úgy látszik, ezt még nem vezették be, vagy talán drága, vagy egyéb technikai akadálya van, ha egyszer emberi erőt állítanak be helyette. Aztán összekeveredtek gondolataim, és elaludtam. Álmomban eljött hozzám az éjjeliőr, és bögréjével a váltamra csapott- Azt mondta: „Mit kötsz te beie az éjjeliőrökbe? Békésen élünk, csöndesen, őrködünk. Te meg a nyakunkra jössz az ambícióiddal. Tönkreteszed a karrierünket..." Utána más álmok következtek, mindenféle könnyelmű úlifiek, lánccal meg énekszóval. £s reggel egészén jó hangulatban ébredtem. ■f RAB ZSUZSA fordítása
