Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
Az NDK negyedszázados fejlődésének eredményei A Német Demokratikus Köztársaság népe, az első német munkás-paraszt állam kikiáltásának huszonötödik évfordulóját ünnepli. Ebben az országban, amely a fasizmussal szembeni ellenállási harcból és a Kelet-Németországban végbement antifasiszta-demokratikus átalakulásból jött létre, felszámolták az imperializmust és a militarizmust és létrehozták a szocialista rendszert. A szocialista testvérországok sajtója, de a tőkés világ haladó lapjai Is részletesen ismertették és ismertetik a negyedszázados fejlődés páratlan eredményeit, mi pedig egy két várost, egy-két embert szeretnénk bemutatni az olvasóknak. Ettől kezdve bontakozhatott ki teljesen dr. Pa- lucca pedagógiai művészete. A .72 éves tanárnő minden mozdulatot bemutat, és a tanítás első napjától kezdve önállóságra és felelősségtudatra neveli a tanítványait. Jelszava: alkotni, tánccal kifejezni a szocialista jelen szépségét, a művészetet is a kommunizmus eszméinek szolgálatába állítani. MARADJUNK Drezdában, és sétáljunk el a Stü- belallee-ra, ahol most két, egyenként 17 emeletes házat építenek. Vajon kik laknak majd benne? Fiatal párok, akik most kezdik a közös életet, nevető gyermekek, reggel munkába siető dolgozók? Nem! Még ebben az évben 480 nyugdíjas költözik be a két toronyházba. Már 1972-ben felépült két „nyugdíjas-lakóház" Drezdában, de természetesen sorozatosan épültek és épülnek ilyen házak az NDK többi városában is. Suhl, Cottbus, Karl-Marx-Stadt, Hoyerswerda és Frankfurt egymással versenyezve igyekeznek minél több kényelmes, puha otthont épíA Hagenworder III. Erőművet nemcsak hazai, hanem csehszlovák, jugoszláv, lengyel, magyar és szovjet fiatalok is építik VÁNDOROLJUNK el az Odera menti Schwedtbe, az NDK legfiatalabb városába. Fiatal? Igen. Jóllehet 750 évvel ezelőtt alapították, mégis fiatal: 1945. május 8-án ebben a városban csak romok voltak, és összesen 25 ember tengette életét a romok között. A második világháború utolsó napján ebben a városban nem volt egyetlen ép ház, egyetlen ép ablak, nem volt gáz- és áramszolgáltatás, nem volt víz, és nem volt munkahely. Ma 13 800 lakásban 45 000 ember él, és a város Jelentőségét nagymértékben növeli, hogy itt végződik a Barátság vezeték, a világ leghosszabb kőolaj- vezetéke. 1966-ban helyezték üzembe a Kőolajfeldolgozó Kombinátot, amely évi nyolcmillió tonna üzemanyagot, fűtőolajat és sok más kémiai alapanyagot termel, de itt épült fel az NDK egyik legfontosabb papírgyára is. Korszerűsítették a dohány- feldolgozót, hiszen a városban a hugenották már a 18. században meghonosították a dohánytermesztést. Hét áruház, négy nagy étterem, 13 tanintézet, 21 óvoda és bölcsőde és egy 70 millió márka költséggel épült kórház szerepel a negyedszázad alatt elért eredmények között. De Schwedt nemcsak azért a legfiatalabb város az NDK-ban, mert a második világháború után újra fel kellett építeni, hanem azért is, lakóinak átlagos életkora 26 év. Fiatalok a városatyák és az üzemvezetők, fiatalok a szülők és a tanítók, és a város szinte zeng a fiatal szívek derűlátó, bizakodó dobogásától. A műszálgyártó üzem egyik részlegében pedig 3100 fiatal brigádot alakított egyetlen céllal: kidolgozni a drága pénzért importált katalizátor hazai gyártási módját. Töprengtek és kísérleteztek, néha elkeseredtek a sikertelenség miatt, de végül is az akaratuk, a lelkesedésük, a szorgalmuk és a tudásuk győzött, megtalálták a megoldást, és ebben az évben például már eddig 800 000 devizamárkát takarítottak meg a szocialista német államnak. HONNAN indult dr. Wilma Podewin professzor, az NDK Kutatási Tanácsának a tagja, a Karl-Murx- Stadt-i Műszaki Főiskola tanára? Amikor 27 évvel ezelőtt a Bautzen melletti Commerauban befejezte az elemit, és kijelentette, hogy folytatni akarja a tanulást, a kis szegényes falusi iskola tanítója azt mondta Wilma szüleinek: „Majd még eszükbe jutok! Soha nem érettségizik ez a lány, különösen matematikából, amihez semmi érzéke nincs ...“ DE Wilmát nem lehetett megijeszteni, és szerencsére olyan tanítóhoz került, aki támogatta az egyszerű falusi munkásemberek gyermekeit. A falusi pedagógus jóslata nem vált be: Wilma Podewin kitűnő eredménnyel érettségizett. És akkor gondosan a szekrénybe tette kiváló érettségi bizonyítványát, és beállt lakatosinasnak a mozdony- és vagongyárba. Nem volt könnyű. Sokszor vette bal kézbe a ráspolyt, amikor a jobb már kisebesedett. De a gyárban is akadtak segítők, öreg kommunista „szakik“, akik megtanították a mesterség fogásaira. Becsületes munkáját, emberi magatartását azzal jutalmazták, hogy felvették a pártba tagjelöltnek. 1952-ben a gyár ösztöndíjasaként került a Műszaki Főiskolára. A férfi hallgatók, sőt a tanárok is szinte rémülten bámultak rá! Egy lány a műszaki főiskolán I Erre még nem volt példa, ez örök időktől „férfi szakma“ volt. Wilma, akkor már férjes asszony, hallatlan szorgalommal tanult. És ő volt az első nő az NDK-ban, aki gépészmérnöki diplomát szerzett, 37 éves korában pedig kinevezték a Karl-Marx-Stadt-i Műszaki Főiskola tanárává. Egyetlen nő — 60 férfi között. M?i már a berlini Gazdaságtudományi Főiskola tanára, számos kitüntetés tulajdonosa, és nevét a külföldi szakemberek is elismeréssel emlegetik. Nyílegyenes utcák, ötemeletes lakóházak váltakoznak 11 emeletesekkel, itt-ott 18 emeletes toronyházak nyúlnak az ég felé — ez Halle-Neustadt. Alapkövét 1964-ben rakták le, azóta több mint 20 ezer lakás épült és lakóinak száma meghaladja a 65 ezer főt. Halle-Neustadt a szocialista urbanisztika egyik remekműve. Az építők feladata nem volt könnyű. teni azoknak, akik megöregedtek, elfáradtak, hogy érezzék: nem éltek, nem harcoltak, nem dolgoztak hiába, a szocialista német állam, amit ők is építettek, megbecsüli őket, és gondoskodik róla, hogy életük őszi időszaka zavartalanul szép legyen. A szocialista humanizmus legszebb példái ezek a lakóházak. Mindnyájan tudjuk: az öregek problémája: nagyon súlyos probléma. Az anya és az apa felnevelik a gyermekeket, akik elhagyják a szülői házat, családot alapítanak, élik a saját életüket, és amikor a szülők erejét felmorzsolják az elszálló évek, elhangzik a kérdés: mi legyen a mamával és a papával, hol éljenek, hogyan éljenek, kinél éljenek? A Német Demokratikus Köztársaságban a kormány válaszolt ezekre a kérdésekre. Az egyedülálló nyugdíjas 1 szobás, a nyugdíjas házaspár 2 szobás lakást kap. Ami valóban megható: a mindenre kiterjedő figyelmesség. A tervezők ezeket a lakóházakat nemcsak tudással tervezik, hanem szeretettel is. Ügyelnek arra, hogy a padlózat ne sí- kos-csúszos anyagból készüljön, hiszen az öreg lábak gyengék, bizonytalanok. Néháuy lakásban nincs fürdőkád, csak tusoló, mert a szívbetegeknek árt a meleg kádfürdő. Ötletesen és célszerűen elhelyezett kapaszkodórudakra tapadhat a reszkető, öreg kéz. Ezekben a lakóházakban kialakul a kollektív életforma. A klubteremben közösen nézik a tévét, reggel a folyosón vagy az udvaron közösen tornáznak, közösen hozhatják el az olcsó és kiadós ebédet a legközelebbi nemzeti vállalat üzemi konyhájáról. És amikor valaki úgy érzi, hogy most egy ideig szüksége van a magányra, visszavonulhat a saját lakásába, ahol senki nem zavarja és senkit nem zavar, senkit nem kell kerülgetnie, és őt sem kerülgetik. BIZONYOS, hogy mindez rendkívüli terheket ró az államra. Az NSZEP Vili. kongresszusa határozata értelmében 1990-ig meg kell oldani a lakáskérdést az NDK-ban. Tehát szükség van a pénzre, az anyagra, a kapacitásra. Az a tény, hogy ilyen hatalmas feladat mellett vállalják a nyugdíjas-lakóházak építésének többletét is, bizonyítja a szocia- llsti német állam népjóléti politikájának magas színvonalát, a lenini humanizmus érvényesítését. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára a párt VIII. kongresszusán kijelentette: „Mi csak egy célt ismerünk, és ez hatja át pártunk egész politikáját: mindent megtenni az ember jólétéért, a nép boldogságáért, a munkásosztály és valameny- nyi dolgozó érdekeiért. Ez a szocializmus értelme. Mi ezért dolgozunk és harcolunk." A Német Demokratikus Köztársaság negyedszázados fejlődésének eredményei bizonyítják, hogy ez életet formáló igazság! P. GY. 1974. A lehető legrövidebb időn belül fel kellett egy modern várost építeni a Leuna Vegyiművek dolgozói számára. A legfontosabb feltétel az volt, hogy a munkahely közelében épüljön, de mégis védve legyen az ipari gázoktól. A meteorológusok tehát bemérték a szél „gyakorisági“ irányát, a közlekedési szakemberek kijelölték az úthálózat nyomvonalát, a házgyárak elkészítették az elemeket — és felépült egy új város. 927 hektár nagyságú terület állt az építők rendelkezésére, ennek a felét már beépítették. 1978-ban a lakások száma 31 ezer, a lakók száma pedig kb. 110 ezer fő lesz. UGYAN kérem, legyintenek erre a nyugat imádók, miért kell ezt az eredmények között emlegetni? Nyugaton is épülnek hatalmas lakónegyedek, toronyházak, távfűtéssel, melegvízszolgáltatással és hulladékemésztő berendezéssel! Ez igaz, de azok a nyugati házak nem a munkások, nem az egyszerű dolgozók számára épülnek, mert azok képtelenek az ilyen fényűző lakások bérét megfizetni. Halle-Neustadtban viszont egy 4 szobás lakás havi bére 110 márka1 A lakóházakkal egyidejűleg épültek fel az iskolák, az üzletek, a könyvtárak és a sportpályák, 31 bölcsőde, 29 óvoda, számtalan általános Iskola, 16 politechnikum. Az óvodákban 80 gyermekről 32 felnőtt gondoskodik, a bölcsődékben 37 csecsemőre 18 felnőtt jutl A városi tanács a saját költségvetéséből évente több mint 1000 márkát fordít minden óvodás gyermekre. LÁTOGASSUNK el — így gondolatban — Drezdába is. Nem, most nem azért, hogy a Zwi~<ger csodálatos gyűjteményében gyönyörködjünk. Ismerkedjünk meg dr. Greti Palucca professzorral, és fejezzük ki szerencsekívánatainkat a 72 éves tudós asszonynak, mert nevezetes évfordulóhoz érkezett: az általa alapított Palucca iskola 50 éves. 1939-ben a fasiszták — dr. Palucca közismert demokratikus, antifasiszta érzelmei miatt — bezárták az Iskolát, és az épület, a teljes felszereléssel együtt, 1945. február 13-án a lángok martaléka lett. De már 1945. július 1-én — hihetetlenül nehéz körülmények között — ismét működni kezdett. 25 évvel ezelőtt hivatalosan beiktatták az NDK iskolarendszerébe, ettől kezdve Állami Táncművészeti Szakiskola. Berlin: az Alexanderplatz X. 13. HIM 1/.
