Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

ŰJ VEGEIK 1974. X. 13. 11 VARGA ERZSÉBET: OPÜS V. szeressetek engem hisz költő vagyok én szép homlokú szomorú szemű mezítlábasnál is védtelenebb gyermek ki kavicsokat görget lejtőn lefelé s Sisyphusnak képzeli magát homokból épít büszke várat pompás palotát s falovacskán indul el hogy csókkal váltsa meg a mesék kővé változtatott délceg királyfiját MIÓTA ELMENTÉL ... szívemben szüntelen havazik jeget virágoznak az ablakok és a fák már elfeledték a madarak falevélre írt énekét fogaid kavicsain fehéren futnak a nevetések szoknyájukat összekapják hogy gyorsabban szédhessék lábuk piros papucsos pici lábuk a fehérszoknyás nevetések - oly könnyűek: a kavicsokon piros papucsuk nem is koppon por sem száll fel a nyomukban STANISLAW GROCHOWIAK X X X A szerelmeseknek ugyanarra van szükségük - mint a holtaknak, Szintén elég nekik néhány gyalulatlan deszka, És valószínűtlen tény. A szerelmeseknek ugyanazok o kiváltságaik - mint a holtaknak, Ne zavarjuk meg nyugalmukat, És kergessük el közelükből a gyerekeket. A boldogságukba feledkezett szerelmeseknek ugyanaz a ruha kell. Amint becsukódnak' mögöttük az ajtók, Máris a föld zuhog rájuk, S még a legsúlyosabb brokát is Lecsúszik testükről BÜCSÚZÁS Valahol éjfél van amit nem látok meg Éjfél a világban Éjfél ebben a korban Egyetlen csillag köti össze az időt s a teret Mely alatt csak a halál Született Az éjfél illata holtak fülében fekszik Csontsovány kutyák orrlyukaiban Az a másik én ­Az aki benned ül ­Ki az a másik arcod álarcában Az a sápadt növényujjú Hóhér? Ismerte jól a pillanatot Összekócolta a hajad Akar az állatok talpa Kivitte a vizeskannát miután Megmostad lábaid melyek oly csupaszok voltak Végtelen hómezőkön És elcsendesedett gyerekek Porcelán-nyakérmében Az éjfél ízét pedig Azon a kézen ismertem meg Melyhez - mint fagyban a vashoz - hozzáértem Azóta csak fél nyelvem van Azóta dadogok Melyik órában tudatták vele az ítéletet? Csöndben érkezett Ö Mintha vázát emelne Ujjaival erősen szorította a szerszámot Fuldoklott Sziszegett Csakhogy gyertya mellett Tóth László fordításai-A' STANISLAW GROCHOWIAK (1934) a jelenlegi lengyel irodalom egyik legkiemelkedőbb kép­viselője. Első kötete 1956-ban jelent meg; a verseken kívül elbeszéléseket, rádiójátékokat és tanulmányokat ír. Itt közölt verseit válogatott verseinek nemrég megjelent gyűjteményéből vettük. Susil Weerarathna felvétele A képlet egyszerű: ügyfél, ügy, ügyintéző = faj nekem, megüt a guta a méregtől, ez sem segít, idegösszeroppanás (az ügyfélnél), diliház (az ügyfél kerül oda) — ez sem segít. Mi az ügy? Például: az ügyfél sarokházának tűzfalát egy személyautó bedöntötte, de nem állt meg, ha­nem elgázolta az ágyakat, és csak az ebédlő ajtaja előtt fékezett. A vezetőt megbüntették 50 koronára, és egy évig reggel három órától reggel öt óráig nem vezethet helikoptert. Ami­kor az ügyfél anyagi kártérítést is kért, kö­zölték vele, hogy egy peták sem jár neki, ugyanis: 1. ha a háza nem a sarkon épült volna, ak­kor nem akadályozta volna a gépkocsit a sza­bad mozgásban; 2. a tűzfalat nem világították meg jupiter- lámpák, és nem védte tízcolos gömbvasakból szerkesztett rács; 3. a gépkocsivezetőt megbüntették, elég an­nak a maga baja. Vagy: az ügyfél ablaka alatt minden éjjel 0 óra 30 perctől 3 óra 30 percig egy fúvós- zenekar gyakorol. Panaszát azzal utasították el, hogy a zenekar tagjai műkedvelők, és min­V ' ' n Tsnrjk i w/ávM iwihiinihi denkl köteles támogatni a műkedvelő mozgal­mat. Az ilyen és ehhez hasonló sirámokat az ügyfelek leírják, és az írást — illő tisztelet­tel — benyújtják a hivatalba (főhivatalba, leg­főbb hivatalba). A benyújtott írásmű neve ettől kezdve: ügyirat. Az ügyirat mindenekelőtt kipiheni az ed­digi fáradalmakat. Az iktatóban. De csak 3—4 hónapig pihen, utána azonnal az ügyintézőhöz kerül. Az ügyintéző az ügyiratot még a szellő­től is óvja, ezért elrejti. Fiókba, szekrénybe, kosárba, szatyorba vagy a bábos kötényébe. És telnek a napok, a hetek, a hónapok. Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa. El­vált asszony lesz a lányból, a bimbóból kom­poszt. Az ügyirat csak kuksol, meg se moccan, meg se mozdítják. Igaz, hogy az ügyfél néha telefonon érdeklődik (hogy nem sül le a bőr a képéről!), de az ügyintéző: 1. házon kívül van, 2. szobán kívül van, 3. magánkívül van (és lecsapja a telefon- kagylót). De egyszer csoda történik: az ügyirat — véletlenül — az ügyintéző kezébe kerül. Elő­ször hosszan nézi, aztán elolvassa, aztán tele­fonál a feleségének, aztán telefonál a nagy­anyjának Közben lejár a munkaidő, és az ügyirat a fiókba kerül, de nem akárhogyan, hanem egy borítólapba sorolúa. Ez már rang, ezzel már lehet dicsekedni, mert a borítólap-, ban tartja az ügyintéző az „elintézendő“ ügy­iratokat. Amelyik ügyirat már eddig eljut, az megfogta az isten lábát, mert az intézve lesz, ha fene fenét eszik, akkor is. Alig telik el két három hét, és az ügyintéző máris felszó­lítja az ügyfelet, hogy: „...a 123216314/1514 (A—B—C—D—E—F j 10—8, számú rendelet értelmében, miszerint, aképpen, amint, és noha, holott, viszont. Ezért kérvényét egészítse ki a következő adatokkal: 1. Miért született? 2. Saját édesanyja hozta a világra, vagy pe­dig idegen személy? 3. Van-e galambszürke cúgos cipője? Nyolc napon belül!“ Ügyfél közli az adatokat. Ügyvezető a kö­zölteket bevezeti az ügyiratba. Ezt követően hosszabb ideig nem ér rá az ügyirattal baj­lódni, mert nyiladozni kezd a kisfia esze, ezért sok gondja van, tanítja a gyermeket, és er­re alaposan elő kell készülnie. Még a munka­idejében is kénytelen azzal az antik görög filozófiai paradigmával foglalkozni, miszerint antanténusz, szórakaténusz, szóraka tikitaka bilinbalanbusz. Ügyfél vár, várakozik, reménykedik, néha minden előzetes bejelentés nélkül a telefonhoz rohan, felhívja az előadót, és a mániákusok, a megszállottak beteges makacsságával hörgi, hogy „csak a hangiát akarom hallani, csak a hangját“, néha megjelenik a hivatalban, megáll a folyosón, az előadó ajtaja előtt, és a gomb­jain számolja ki, hogy jön, nem jön, fogad, nem fogad, intézte, nem intézte, kit egyen meg a fene, kit egyen meg a fene? Ügyfél öregszik, jelentős sikerei vannak a munkahelyén, kitüntetik, és az ünnepélyen ta­lálkozik a befolyásos emberrel, akinek elzo­kogja panaszát, befolyásos kartárs megszánja, és másnap telefonál az ügyintézőnek, aki azon nal heroldokat küld az ügyfélhez, és magához, hívatja. Aztán ülnek, és nézik egymást. Az ügyinté­ző útálja az ügyfelet, mert elmondta a baját a befolyásos embernek, az ügyfél utálja az ügyintézőt, mert eszébe jut, hogy mennyire csalatkozott reményeiben. Az ügyintéző előve­szi az ügyiratot, gyengéden megsimogatja, saj­nálja, hogy meg kell válnia tőle, aztán szép, kiírt írással ráírja: a kérést elutasítom, mert télen nagyon hideg van, és nyáron nagyon meleg van. Ráüti a pecsétet, és fáradt moz­dulattal megsimogatja ügyintézéstől kínzott homlokát. PÉTERFI GYULA HÓHÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom