Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-13 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. X. 13. Politikai gyilkosságok mint oz amerikai társadalom szerves részei • Megdőlt a ,,magáinos gyilkosok“ elmélete # A Watergate-ügy visszapillantó tükrében • A Rosenberg fiúk perújrafelvételt és szüleik rehabilitálását követelik A hírhedt Watergate-ügy, amelynek egyes részletei már elég jól ismertek a közvélemény számára, olyan botránnyá fajult, hogy a visszaélésekben ludas és a tetteseknek falazó Nixon elnök maga is belebukott a leleplezésbe. A Watergate-ügy kipattanása azonban több egy közönséges, akár politikai színezetű botránynál, mert nem az egyedüli, hanem hasonló, de nem szellőztetett, hivatalosan eltussolt botrányok sorozatába illeszkedik. Társadalmi kihatása azonban minden eddigi botrányos ügyet elhalványít. Az eset, a Watergate-szálló- ban történtek kiszivárogtatása, majd nagydobra verése kétségtelenül az elnök politikai ellenfeleinek éles fegyvere volt. Ugyanakkor sokan azok között, akik az esetből radikális következmények levonását követelték, azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy az amerikai társadalom nem tűri az igazságtalanságot, s a bűnösökre lesújt az igazságszolgáltatás keze. Vapár perének újrafelvételéért és a két mártír rehabilitálásáért. Ugyanilyen mozgalmat kezdtek a Rosenberg árvák is — azóta már meglett fiatalemberek — a 27 éves Robert és 31 éves bátyja, Michael, aki a Yale Egyetem joghallgatója. Mindketten örök- befogadójuk, a Meerepol tanító házaspár nevét viselik. Miért csak most indul a kampány Rosenbergék rehabilitálására, ennek egyszerű a magyarázata. Több mint húsz év telt el a per óta, s a titkosan kezelt ügyiratok hozzáférhetővé válhatnak. Legalábbis elméletileg. Ugyanis mind a Rosenberg fiúk, mind az ügyet felkaroló jogászok kérték az illetékes hatóságoktól az iratok kiadását, sőt, a Legfelsőbb Bíróság is így rendelkezett, ám a hivatalos szervek húzzák-halasztják a kérés teljesítését. Nem nyilatkozik a perben aktív szerepet játszó Irvin Kaufman bíró sem, aki annak idején a halálos ítéA Rosenberg házaspár a ravatalon lóban perbe fogták Nixon több bizalmi emberét, több perben már ítéletek is elhangzottak, sőt a volt elnököt is csak utódának amnesztia-ren- delete mentette meg a vádlottak padjától. Ám ez a presztizsmentés ugyanakkor a monopóliumok további gaztetteinek, a dolgozók ellen elkövetett és készülő merényleteinek a kendőzésére is szolgál; ez az amerikai kommunisták álláspontja. A Watergate-ügy kapcsán kitudódott tények azonban nagyon érzékeny pontján érintették az amerikai tőkés társadalmat. Ugyanis az, ami a Wa- tergate-esetben megtörtént, megtörténhetett és meg is történt a múltban is számtalan esetben, s az Egyesült Államok társadalmát behálózta a CIA, az FBI, a korrupt rendőrség ügynökhada s az igazságszolgáltatást is a nagy monopóliumok és a törvényhozásban, a végrehajtó hatalomban s másutt ülő képviselői befolyásolták és „irányították“. Ennek a felismerése ahhoz a logikus következtetéshez vezetett, hogy a legutóbi húsz évben történt „nagy esetek“ körül nincs minden rendben. A közvélemény több per és politikai gyilkosság felülvizsgálását, illetve a perújrafelvételt követeli. Az amerikai közvélemény meggyőződése: A Rosenberg házaspár ártatlan volt A Rosenberg házaspár tragédiáját kivégzésük 20. évfordulója alkalmából részletesen felidéztük. Az idén, a tragikus esemény 21. évfordulója alkalmából, június 19-én a New York-i haladó közvélemény kegyeietes ünnepségen emlékezett meg a két mártírról. Ám ez nemcsak a pietás megnyilvánulása volt. Neves ügyvédekből álló jogászcsoport bejelentette, hogy mozgalmat Indít a Rosenberg házasletet kimondta. A vád fő tanúja, Sepol Is elzárkózik a közvéleménytől. Az okmányok kiadása esetén nyilván az ő nem éppen kifogástalan szerepükre is fény derülne. A Rosenberg fivérek akcióját egy könyv megjelenése indította el. Louis Nizer könyvében a 21 év előtti jusz- tizmordot tárgyalja mint a jogi elvek megszegésének elrettentő példáját a lefolytatott bírósági eljárás során. Érthető, hogy az Illetékesek nem szívesen adják ki a 25 ezer oldal terjedelmű peranyagot, hisz rögtön kiderülnének a vád állításának gyenge pontjai, a be nem bizonyított kémkedés, amellyel a Rosenberg házaspárt vádolták, az ellenük felvonultatott tanúk, köztük Rosenbergné idegbeteg, gyengeelméjű fivérének, Green- glassnak, egy géplakatosnak az a vallomása, hogy az ő hevenyészett vázlatai (egy megalomániás ember firkálásai) alapján „szolgáltatta ki Rosenberg az atombomba titkát a Szovjetuniónak“. A peranyag átvizsgálása ugyanis bebizonyítaná, hogy a McCarthy féle „boszorkányüldözés“ rémes korszakában bizonyos amerikai körök Rosenbergék kirakatperének megrendezésével az USA presztízsét vélték növelni, illetve „kárpótlást“ kerestek až amerikai atommonopólium bukására azok után, hogy a Szovjetunióban is megtörtént az első atombombakísérlet és az atomfegyver titka megszűnt Washington monopóliuma, a politikai zsarolás eszköze lenni. Mennyire nem voltak biztosak még az államvezetés élén álló személyek sem a házaspár bűnösségéről, igazolta azt az az epizód, hogy amikor William Douglas, a Legfelsőbb Bíróság tagja kérte az ítélet végrehajtásának elhalasztását, hogy megtörténhessenek az előkészületek a perújrafelvételre, Eisenhower elnök így szólt a javaslat ellen tiltakozó Brownell A Rosenberg árvák nagyanyjukkal igazságügyminiszterhez: „Meg kell mondanom, hogy nagy hatással voltak rám azokban a levelekben kifejezett kételyek, amelyeket láttam". Az elnök ugyanis az amerikai társadalom minden rétegéből érkezett mintegy 200 ezer tiltakozó levélre célzott. Brownell erre azt válaszolta: „Ki döntsön? Mindenféle bizottságok, vagy pedig a Legfelsőbb Bíróság?" Remélhető, hogy az igazság híveinek kitartó igyekezetét siker fogja koronázni, noha a Rosenberg házaspár ártatlanságának kiderítése amerikai viszonyok között még évekig eltarthat, és rengeteg bukta'ót kell elkerülni. Ki lőtte le az igazságügyminisztert? Robert Kennedy Igazságügyminiszter, az 1963-ban meggyilkolt amerikai elnök ö^cse 1968. júnHn 5-éií merénylet áldozata lett. Mint ahogy az elnök meggyilkolása máig is rejtély, és biztosra veszik, hogy a háttérben befolyásos üzleti és politikai körök összeesküvéséről volt szó, mert az elnök rugalmas politikája nem tetszett az ultrakonzervatív erőknek, a bíróság mind a két Kennedy testvér esetében ragaszkodik az egyetlen, „magányos gyilkos“ elvéhez. Az elnök esetében Lee Oswald, az igazságügyminiszter esetében S. Sirhan személyében találták meg a „gyilkost“. Míg azonban Oswaldot — a történet ismert — elnémították, Sirhan, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, tud beszélni. Kérdés, mikor gondolja meg magát a vallási és faji fanatizmusban szenvedő fiatalember. Ugyanis nélküle is történnek lépések az igazság kiderítésére. Lns Angelesben B. Ward kerületi tanácstag, McDonnel neves kriminalista és Nogucsi doktor, a Robert Kennedy holttestét boncoló orvos vette kezébe a kezdeményezést. Nogucsi kijelentette, hogy tárgyi bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az igazságügyminisztert közvetlen közelből lőtték, Sirhan viszont mesz- szebb állt, továbbá a Sirhan- nál talált pisztoly golyói nem egyeztek az igazságügyminiszter holttestében talált lövedékkel. Ugyanezt Bradford fegyverszakértő is megállapította. A magános gyilkos elmélete tehát megcáfoltnak tekinthető, de a bizonyítási eljárás ebben az esetben is sokáig eltarthat. A King család tragédiája A vád a magános gyilkos elméletére épített, és szinte gyorsított eljárással zárta le Martin Luther King baptista lelkipásztor, polgárjogi harcos feltételezett gyilkosának perét. James Rayt King meggyilkolása vádjával 99 évi börtönbüntetésre ítélték. Azóta fény derült egyes tisztázatlan körülményekre, és Robert Livingstone, James Ray ügyvédje annak az alapos feltevésnek az alapján, hogy Martin Luther Kinget nem magános gyilkos ölte meg, és a merénylet gondosan kitervelt összeesküvés szerves része volt, Ray perének űjrafelvételét követeli. Világos egy körülmény: Ray a tárgyalás előtt ígéretet kapott „valamire“, és ennek fejében vállaha a vádat. Ám rájött, hogy rútul rászedték, s a 99 évi börtönbüntetés mindmáig valóság. Senki sem lépetv köz-- be, hogy kiszabadítsa a fegyhá?ból^ mint ezt megbízói valószínűen megígérték. Ezért aztán Ray beszélni kezdett. Tehette a börtönben, mert az ügy már úgyis a nagy nyilvánosság elé került, a védője sok titok birtokába jutott, s így Ray elnémítása ma már nem történhetne oly simán, mint Oswald esetében történt. Ray ügyvédjét ugyanis felkereste az a kct személy, aki négy jómódú és tekintélyes személy.ség megbízásából elkövette a merényletet Martin Luther King ellen. Rayt csak arra használták fel, hogy eltereljék magukról a figyelmet, ugyanakkor Raynek sejtelme sem volt róla, mire készülnek. Mikor rájött, öszlönszerűen menekült, hisz volt egy előző kihágása, ami miatt úgyis keresték. Ray 65 nap múlva rendőrkézre kerüit, és az előzően kapott 200 dollár fejében vállalta a vádat... A két bérgyilkos bíróság előtt is hajlandó tanúvallomást tenni Ray javára, ha szavatolják büntetlenségüket. Ezért Ray ügyvédje bízik bonne, hogy kitudódik az igazság, és védencét felmentik. A King család tragédiája | folytatódott Az idén, június 30-án az atalantai baptista templomban (sírkertjében temették el Martin Luther Kinget) éppen istentiszteletet tartótjak. Idősebb Martin Luther King is részt vett a szertartáson, a felesége pedig orgonáit, amikor egy néger ifatalember hirtelen pisztolyt rántott, és ocsmány kiáltozások közepette leterí- telt egy segédlelkészt, és megölte Alberta Kinget. Mint kiderült, a 69 éves néger asszony gyilkosa, Mar- cus Wayne Chenault, aki fölött időközben az atalantai bíróság kimondta a halálos ítéletet, vallási tébolyban szenvedett, „mennyei küldetésre“, Jákob próféta üzenetére stb. hivatko*- zott. Ám amikor Ralph Abernathy lelkész, Martin Luther King utóda a polgárjogi harc vezetésében felkereste a fiatalembert börtönében, olyas» mit hallott tőle, ami nem éppen „mennyei sugallatra“ vallott. A fiatalember, aki előzőleg kijelentette, hogy Abernathyvel is végez, figyelmeztette őt, hogy nagy veszélyben forog, mert egy szervezet az életére tör, és mások ellen is összeesküvést szőtt. Hivatalos helyről megbélyegezték $ gyilkosságot, de adósak maradtak Chenault kapcsolatainak tisztázásával. Igaz, ő gyilkolt, de a „magános gyilkos" elmélete ebben az esetben is sántít. Az említett politikai gyilkosságokon világos fonalként húzódik vég.g annak a láthatatlan erőnek a szerepe, amely a háttérből Irányította a történteket és mozgatta bábjait. A Watergate-ügy leleplezése után Amerikában már semmit sem tartanak kizártnak. Ha az említett merényletekkel kapcsolatban végre kiderül az igazság, végleg eloszlik a nimbusz, amellyel a tőke urai az amerikai szabadság és igazságszolgáltatás fogalmát vették körül. L. L. 00 Robert Meerepol-Rosenberg napjainkban Alberta King
