Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-08 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
Ti üoxun iujuk te tíózieitíiuKet a uaiciai nősük emlékműve elüli. DUKLA, a Kárpátokon túli határmenti lengyel városka, ennek ellenére a magunkénak is valljuk. Névéi hosszú évek óta sportegyesületek, mozik, szállodák viselik hazánkban. A tiszteletadás, a megemlékezés jele ez. Azokra a felszabadító harcokra emló keztet, melyekben a csehszlovák és a szovjet nép barátsága a fasizmus elleni közös küzdelemben vérrel pecsételődött. Azok előtt váltják ki a tiszteletadást, akik nagy áldozatok árán nyitották meg 30 esztendővel ezelőtt szabadságunk kapuját. Ez a név, DUKLA örökre bevésődött népünk szívébe és emlékezetébe, mint szabadságunk szimbóluma Egyben internacionalista jelkép is. Hiszen a felszabadulást követő három évtized alatt évente több mint félmillió ember látogat el ide hazánk legkülönbözőbb részéből és igen sok külföldi vendég, küldöttség rója le kegyeletét, tiszteletét a szabadságunkért folyta tott harcban elesett hősök előtt A nyolcvankilencezer szovjet és hatezerötszáz csehszlovák hős közül nagyon sokan, — akik nyolcvan nap és éjjel becsülettel harcoltak s életüket áldozták — felejthetetlen magatartásukkal, bátorságukkal örökre beíródtak szívünkbe és emlékezetünkbe. Dukla és a svidníkl járás nevéhez fűződik a kárpátí- duklai hadművelet, a második világháború történelmének egyik legnehezebb, de egyben legjelentősebb harci akciója. v Ezeknek a harcoknak egyik részvevője, Michal Sabadoš ezredes a közelmúltban tájékoztatót tartott. Ennek alapján betekintést nyerhettünk a duklai had művelet néhány részletébe. A legfelsőbb szovjet hadvezetés kezdetben északon Krakow—Ostrava, délen Budapest és Bratislava felől szándékozott felszabadító támadást indítani a hazánk területén tartózkodó fasiszta hadak ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés új helyzetet teremtett. A CSKP moszkvai vezetése szeptember elején kérte a szovjet kormányt, nyújtson segítséget a felkelőknek. Ennek következtében változott meg az eredeti haditerv. A szovjet hadvezetés a legrövidebb, de egyben a legnehezebb utat választotta, hogy segítséget nyújthasson a fasiszta hordák ellen felkelt szlovák népnek. A kárpáti-duklal hadművelet végrehajtásával az 1. ukrán frontnak Moszkalenko tábornok, a Szovjetunió hőse parancsnoksága alá tartozó 38. hadseregét bízták meg. Ehhez csatolták a Szovjetunióban megalakult Svoboda hadsereg egységeit. A hadművelet 1944. szeptember 8-án reggel 7,25 órakor kezdődött százhúszperoes ágyúzással és bombázással, ami jelentősen szétzilálta az ellenség védelmét. Röviddel kilenc óra előtt megindították a tá madást a szovjet egységek, áttörték az ellenség főbb hadállásait. Őket követték a csehszlovák hadsereg 25 tank-, és lovasegységei. A tervezeti hadművelet első fázisában igen nagy harc indult az 534-es magaslat ellen. A katonák által „véresnek“ nevezett magaslatért nyolc napon át folyt a harc, többször gazdát cserélt. Kézben tartása stratégiai jelentőséggel bírt, mert, aki elfoglalta, uralta a duklai átjáróhoz vezető egyetlen utat. Az 534-es magaslat elfoglalása sok vért és életet követelt. Ezen a területen talán nem maradt egyet len négyzetméter föld, amelyet nem áztatott volna vér. Például az egyik golyószőró-zászlóalj parancsnoka, a Szovjetunió hőse, Szochor hadnagy egyszerre 218 szilánkot kapott itt a testébe. Hegedűs szakaszvezető üvegszemét,verte ki a szilánk. Szemét a Biela Cerkev-i csatában vesztette el. Az első brigád második zászlóaljának harcosaiból ötvenen, Bilej hadnagy századából heten maradtak életben. A 227-es szovjet lövészezred katonái közül csak néhány sebesült harcos maradt meg. A nagy veszteség ellenére sem lankadt a harci kedv. A csehszlovák hadsereg egységei a hősiesen harcoló szovjet alakulatok oldalán, tizennyolc napon át meg szakítás nélkül folytatott támadás után 30 kilométerre megközelítették a köztársaság határát. A heves har cok folyamán négyezer csehszlovák, huszonhétezer szovjet katona vesztette éleiét, illetve megsebesült, vagy eltűnt. A kárpáti-duklai hadművelet második szakaszában a duklai szoros megtartásáért folyt a harc, ami kilenc napig tartott. Ezeken a helyeken, ahonnan a szülőföld már úgymond testközelben volt, sok hős vesztette életét. Alig kétszáz méterre az országhatártól halt hősi halált égő harckocsijában a bátor parancsnok, Rudolf Jas- tok, harcostársaival Alexejjel és Agapenkoval együtt. Gábor alhadnagy, Logejda, Polák őrmesterek, Švaliga, Stuchlej, Svec, Sidej, Pinkala, Magara, Polončák katonák is itt vesztették életüket. Velük együtt halt meg Alexej IvancsenRo hadnagy, Ivan Chutin, Dlmitri/ Rjabcev őrmester és több más szovjet bajtárs. A harc és áldozat nem volt hiábavaló. 1944. október 6-án reggel egy gyors támadás következményeként sikerült megtörni az ellenség sorait s átlépni a csehszlovák országhatárt. A hősiesen harcoló egységek felszabadították Vyšný Komárnik és Nižný Koinárnik községeket. A szovjet és csehszlovák harcosok együtt örültek, amikor az első csehszlovák brigád második zászló- aljának parancsnoka 1944. október 6-án a felsorakozott egységek előtt kijelentette: „Bajtársak! Ma reggel nyolc órakor Nebiljak szakaszvezető felderítő őrse elsőként érte el az országhatárt és a duklai szoroson áthaladó országút mentén kitűzte a csehszlovák zászlót...“ Azóta harminc esztendő telt el, a hajdani csatamező a harcos emlékek színterévé, békés csendet árasztó természeti múzeummá vált, ahol csak a kiállított harci eszközök: tankok, repülőgépek, ágyúk idézik felszabadított hazánk történelmi, sorsdöntő eseményeit. Aki ide ellátogat, figyelmét nem kerüli el az a ^árga tábla, melyen ez áll: Halálvöigye. Sokat mondó, figyelmeztető felirat ez, a duklai harcok legnehezebb szakaszaira emlékeztet. A völgybe vezető útkereszteződésnél, az út bal oldalán áll két egymásba „kapaszkodó“ tank, a szovjet „T“ és a német „Panther“ típusú harckocsi. Ezek idézik a három évtizeddel ezelőtt itt lefolyt harckocsi csatákat. Nižná Písaná, Krúžková és Kapišová községek között, az útmenti domboldalon T-34-es szovjet tankok a győzelmes erőt és biztonságot jelképezik. A Ladimírová községbe látogatóval közük, hogy a helybeli „Gajdoš“ kocsmában, — amelynek falán emléktábla örökíti ezt az eseményt — sajnos, utoljára rendezett hangversenyt „A Szovjetunióból érkeztünk" gondolat jegyében Vít Nejedlý hadnagy, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai művész- együttes karnagya. Hunkovce község határában szörnyű harcok dúltak a szovjet—csehszlovák egységek és az álcázott lövészárkokban meghúzódó fasiszta hadsereg katonái között. Nižný Komárnik térségéljen számos harci emlék tárgy található. Az út mentén áll egy Il-10-es szovjet vadászrepülőgép. Közelében, betonalapzaton láthatjuk a 37 milliméteres légelhárító ágyút, melyet nők, mint a csehszlovák hadsereg tagjai kezeltek. Vyšný Komárnik mellett láthatók felújított állapotban a csehszlovák tüzérség eredeti tüzelőállásai. Itt találhatók a felszabadító harcokban használt ágyúk, aknavetők. Alig 30—40 méterre innen — azon a helyen, ahol harminc esztendővel ezelőtt Ludvík Svoboda elvtárs parancsnoki megfigyelő állása volt — impozáns, ötven méter magas kilátótorony áll. Több mint negyven vállalat, üzem munkaközössége fogott össze ennek az építésében. Tavaly márciusban láttak mun- lkához s azóta sok ezer tonna betont, vaskonstrukciót építettek be a szorgos munkáskezek. A kárpátl-duklai harcok 30. évfordulója alkalmából ide érkezők biztosan nagyra értékelik majd ezt a létesítményt, ahonnan belátni az egész duklai harc- mezőt. Azok, akik nem szánják rá magukat arra, hogy a 274 lépcsős torony tetejébe gyalog tegyék meg az utat, gyorsfelvonó segítségével juthatnak fel. — ☆ — A duklai győzelem nagyszerű feltételeket teremtett a felszabadító egységek harci tevékenységének eredményes folytatására. Ez megnyilvánult 1945 januárjának második felében, amikor a felszabadító egységek 12 nap alatt százötven kilométert haladtak előre és jelentős területet szabadítottak fel. Ez a győzelem megerősítette, elmélyítette a csehszlovák és szovjet nép barátságát. Népünk tisztelettel figyelte a szovjet harcosok hősiességét, erkölcsi erejét s az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartását. Éppen a Duklánál ért meg népünk tudatában az a történelmi tapasztalat, hogy a Szovjetunióban, baráti népében, legyőzhetetlen hadseregében rejlik szabadságunk, függetlenségünk biztosítéka. Ezért is a leg nagyobb ás legőszintébb tiszteletadással hajtunk fe jet azok emléke előtt, akik három évtizeddel ezelőtt életüket áldozták azért, hogy mi szabadon élhessünk. KULIK GELLERT Az aknaszedők eml&xmüve. Háttérben a kilátótorony. (I. Onofrej felvételei)
