Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-04 / 209. szám, szerda

r ELKÖTELEZETTEN Elkötelezettség, politikai-társadalmi aktivitás, angazsált alapállás — fogalmak, amelyek mind gyakrabban alkotják vitáink gerincét, melyek belső töltését követelményként szabjuk, mércéül állítjuk. Nyilvánvaló, hogy nem vélelle niil kerültek az érdeklődés homlokterébe, kétségtelenül a szocialista építés törvényszerű velejárói. Gyakorlati ér­vényesülésük, megvalósulásuk a társadalmi fejlődés moz­gatója, a dolgozó tömegek alkotó szellemének rugója. Szavak, amelyekkel közéletünkben nap mint nap találko­zunk, amelyeket egyre sűrűbben használunk, igazodunk hozzájuk. Mégis fel-fel bukkan egy szemlélet, amely szű­kíti, mondhatnék degradálja értelmüket. Többször elhang­zott már a kijelentés: „Elvégzem becsületesen a munká­mat ... Tőlem ne várjon többet senki! A munka frontján bizonyítsa be ki-ki, vajon mennyire elkötelezett a szocia­lizmus ügyéért! ...“ Vitathatatlan, hogy a szocialista építés alapvető követel­ménye, pillére a becsületesen, odaadással végzett munka. Am felvetődik a kérdés: kilépve a gyár kapuján immár semmivel sem tartozunk társadalmunknak? Nos, aligha férhet hozzá kétség, hogy társadalmunk fejlődése mind- annyiunktól megköveteli: aktív és valóban elkötelezett, ha úgy tetszik angazsált tevékenységet fejtsönk ki a poli­tikai és társadalmi szervezetekben, lakóhelyünkön, sző­kébb környezetünkben se feledkezzünk meg róla, az élei valamennyi területén ki kell bontakoztatnunk alkotó te­vékenységünkéi. Szocialista társadalmunk valamennyi tagja számára biz­tosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségét. A lenini eszme, amely nem véletlenül hangsúlyozza: a szakácsnőnek is erlenie kell a szocialista állam vezetéséhez — napjaink vezéreszméje, mindannyiunktól valóban elkötelezett alapál lást igényel. Ugyanakkor előfordul, hogy egyesek — gya­korta a legképtelenebb okokra hivatkozva — nem hajlan­dók tisztséget vállalni társadalmi szervezeteinkben, má­sok akarásának, erőfeszítéseinek esetleg a gyümölcsét él­vezik. Tagadhatatlan, hogy a különböző tisztségek halmo­zása sem az egyén, sem a közösség érdekeit nem szolgál­ja. Az ilyen ember hamarosan elfárad, elfásul, legjobb akarattal sem képes eleget tenni a követelményeknek. Elő­fordul, hogy mindennek a tetejében bírálat is éri, amely az első látszatra teljesen jogosnak tűnik. Vállaltad, hát csináld!... — gondolhatja bárki mielőtt felöllene benne: vajon én segítettem-e neki? Vajon én vállaltam-e a munka reám eső részét? A probléma tehát könnyűszerrel körvo­nalazható: egyesek „hűznak“, mások nem húznak, csak fut­nak a többiek után!... A probléma megoldása, bármennyire egyszerűnek tűnik, sok türelmet, tapintatos, megfontolt hozzáállást igényel. Hiszen nem kevesebbről van szó semmint arról, hogy vala mennyien közösen „húzzunk“, valamennyien egyforma el­kötelezettséggel, angazsált magatartással viseljük szívün­kön szocialista társadalmunk fejlődésének gondjait. Ez pedig nem kis feladat, megoldása rendszeres politikai ne­velő munkát igényel. További kérdés, vajon egy-egy cél érdekében mennyire tudjuk mozgósítani a kisebb-nagyobb közösségeket. Az el­kötelezett feladatvállalás szép példáinak lehetünk a tanúi a falu- és városfejlesztési akciók során. Országos méretben milliós értékeket varázsoltak elő emberek, akik számára nem volt mindegy milyen környezetben élnek, akik nem csupán a holnapot, hanem a holnaputánt is megsejtették. Ma­gától érthető tehát, hogy a lehetőségek szinte kimeríthe- tctlenek. Rajtunk, mindannyiunkon múlik tehát, hogy egy­re többen töltsék szabad idejüket a társadalmi haladást is elősegítő, az egyén sokoldalú fejlődését biztosító, a köz hasznára váló tevékenységgel. (bpi) Banská Bystrica egyik új lakótelepének látképe (T. Babjak felvétele — CSTK) A választott úton Értékes tmdmámí HrMtis Egy szocialista munkabrigád életéből lődéssel nézték meg a parti­zánbunkereket, s láthatták az SZNF 30. évfordulója ünnepsé­geinek előkészületeit. Ugyanezen a napon az esti órákban a trenčíni Ruhagyár üzemi klubjának nagytermében megtekintették a Szlovák Nem­zeti* Felkelés 30. évfordulójá­nak tiszteletére bemutatott kul­turális műsort. Másnaj© Bratis- lavába látogattak el, ahol a Slavín megtekintése és a szov­jet hősök iránti érdeklődés közben nagyon megrázó él­ményben volt részük. Hisz ép­pen akkor tekintették meg a Slavínt, amikor a Szovjetunió­ból is jelen volt néhány édes­anya, akiknek fiait Bratislava felszabadítása közben érte a fasiszták gyilkos golyója. Szí vettépö volt a látvány, hogy 30 év után eljutott az édes anya gyermeke sírjához, s szűnni nem akaró könnyára- dattal öntözte meg a fia sírján szépen gondozott virágokat, bi­zony mindannyiunk szeméből kicsalta a mély együttérzés a könnyeket. A további cél a V. I. Lenin Múzeum volt, ahol a tanulók megismerkedtek Lenin életével és munkásságával. A követke­ző napokban ellátogattak a to- polöanyi, a terenčíni, a hloho- veci ruházati üzemekbe. s ezeknek az üzemeknek a szak- tanintézeteibe, melyekből sok értékes tapasztalattal távoz­hattak. Trenčínben megtekin­tették a „Trenčín a divat váró- sa“ című kiállítást. |||k A tanulmányi kirándulás utolsó napján, útban hazafelé, 1974 néhány órát töltöttek a kova- čovái strandfürdő kellemes vi- ix. 4. zóben. Tapasztalatokkal és él­ményekkel gazdagodva érkéz- tek haza. GARAI JÁNOS ^ A csehszlovák—szovjet ba­rátság munkabrigádja megtisz­telő cím elnyeréséért kiírt fel­tételeket a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban el­sőként a Juhocukor vállalat hő- energetikai központjának har­mincegy dolgozója, a Tánczos Andor vezette szocialista ínun- kabrigád tagjai teljesítették. A cím viselésére feljogosító okle­velet a járás több vezetőjének, valamint a vállalat igazgatójá­nak a jelenlétében meghitt ün­nepélyen adta át a brigád ve­zetőjének Horváth Ferenc, a CSSZBSZ ]B és a jnb alelnöke, valamint Sághy Lajos, a Cseh­szlovák—szovjet Baráti Szövet­ség járási bizottságának titká­ra. Szlovákia egyik legkorsze­rűbb és legnagyobb cukorgyá­rának hőenergetikai központja az adott lehetőségek ésszerű kihasználásával a gyár szük­ségletei teljes kielégítésén kí­vül az Ister Járási Iparvállalat, £ Prefa n. v. dunaszerdahelyi .üzeme, továbbá az Agrofrigor, ,a Lakáskezelőségi Vállalat és részben a Slovlik n. v. helybe­li üzeme, valamint más üzemek részére is szolgáltat hőener­giát. 11L meleg vizet. Az itt dolgozók 1971-ben határozták ql, hogy csoportosan bekapcso­lódnak a szocialista munkabri­gád mozgalomba. Az 1969-es és ;1970-es évek egyéni kötelezett­ségvállalásai után ugyanis ek­kor fogadták el az első kollek­tív vállalásukat. A VIII. szak- szervezeti kongresszus tisztele­tére 1972-ben vállalt kötelezett- régeiket példásan teljesítették, Amiért még az említett év jú- jllus 26-án elnyerték a „VIII. szakszervezeti kongresszus bri­gádja“ címet. A brigád rend­szeresen bekapcsolódik a vál­lalati igazgatóság és az FSZM üzemi bizottsága által kiírt Vándorzászló megszerzéséért folyó szocialista munkaverseny­be. amelyben eddig kétszer a második, egyszer pedig az el- Aő helyen végzett. A termelési eredmények növelésére irányu­ló vállalásaikat — a februári győzelem 25. évfordulójának tiszteletére — is sikeresen tel­jesítették, sőt, túlteljesítették. Még 1973-ban elhatározták, hogy a csehszlovák—szovjet barátság munkabrigádja cím elnyeréséért szervezett ver­senybe is bekapcsolódnak. Tán- ezos Andorék az idén a szocia­lista munkabrigád cím bronzfo­kozatát is megkapták. A brigád tevékenysége azon­ban korántsem merül ki a gaz­dasági-termelési, műszaki-fej­lesztési eredmények állandó fo­kozásában. Minél több ilyen feladatot oldanak meg sikere­sen, annál Inkább erősödik a tagok közösségi szelleme, an­nál inkább árnyaltabbakká vál­nak etikai-erkölcsi nézeteik, szilárdabban állnak az. elvtár­si együvétartozás talaján. Te- vékenyen részt vesznek a köz­életben, a cukorgyári dolgozók között pedig élen járnak a szocializmus és a kommuniz­mus eszméinek népszerűsítésé­ben, a Szovjetunióról és a ba­ráti szocialista országokról A Safárikovői Ruházati Üzem mellett lévő szaktanintézel: csaknem 00 tanulója a közel múltban négynapos tanulmányi kiránduláson vett részt. A tanulmányi kirándulás — melynek két fő célja volt: ta­pasztalatokat szerezni a Szlo­vákiában levő testvérüzemek­ben és szuktanintézetekben, va­lamint megtekinteni a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi nevezetességű helyeit — na­gyon jól sikerült. Az első napon többek között megtekintették a Jankov-he- gyen felállított SZNF emlékmű­vet, ahol a Žlžka parttzánbri- gád fejtett ki harci tevékeny­séget. A tanulók nagy érdek­M. Vodéra felvétele szóló ismeretek terjesztésében, a szovjet tudomány és műszaki haladás legújabb eredményei­nek az elsajátításában, gyakor­lati alkalmazásában. Merva mérnötk, a CSSZBSZ vállalati alapszervezetének el­nöke a címadó ünnepségen mondott bevezetőjében öröm­mel említette meg, hogy vala­mennyi brigádtag egyúttal tag­ja az alapszervezetnek is. Pe­dig a brigád megalakulásának évében, 1971-ben egy, 1972-ben kettő, 1973-ban pedig még csak nyolc brigádtag dolgozott a CSSZBSZ-bem. Ugyanilyen nö­vekvő politikai és társadalmi aktivitásról tanúskodik a bri­gádtagoknak az egyéb szerve­zetekben való tagsága is. 1971- ben kelten, 1972-ben négyen, 1973-ban tízen, 1974-ben pedig már tizenketten párttagok. A népi mllícja soraiban 1971-ben még senkit sem találunk közü­lük, de 1972-ben már ketten, tavaly hárman voltak, az idén pedig már öten tagjai munkás­őrségünknek. Az Ifjúsági szer­vezeteknek a brigád eddig Ivat tagot adott. Más összefüggésekben is te­hetnénk ilyen összehasonlítá­sokat. Míg 1971-ben például még nem volt kitüntetett dol­gozója a brigádnak, az idén már négy van. Egyre többen érzik szükségét közülük a rendszeres önművelésnek, a szakmai ismeretek elmélyítés ér­nek, a továbbtanulásnak is. Az idén már kilencen folytatják tanulmányaikat különböző szin­ten, pedig amikor megalakítot­ták brigádjukat, még csak két továbbtanulójuk volt. Egy al­kalommal meg azt határozták el, hogy fizetésükből egy bizo­nyos összeget rendszeresen fél­reraknak az erre a célra alakí­tott közös kasszába. Az elhatá­rozás érdekében a dolgozók­nak egymást kellett meggyőz­niük: nem mindegyikük látta az első pillantásra ennek az értelmét. Jelenleg már tízezer koronájuk van, amely pénzösz- szeget közös rendezvények, közös kirándulások és tanul­mányi kirándulások megszer­vezésére kívánják fordítani. Egyik legújabb tervük, hogy mivel ipari üzemről, ipari szférában dolgozó szocialista munkabrigádról van szó, társa­dalmi munkájukkal, újítási ja­vaslataikkal mezőgazdasági üzemeinket is segíteni fogják a műszaki haladás legújabb ered­ményeinek gyakorlati alkalma­zásában, a mezőgazdasági ter­melés korszerűsítésének, gépe­sítésének kiszélesítésében. A brigádban olyan a közös­ségi élet, a közösségi szellem, mint egy nagy családban. Kö­zösen, egy emberként örülnek elért eredményeiknek, de kö­zösek a problémáik is. Amikor Kmeť Júliust, a vállalat igaz­gatóhelyettesét kérdeztem ró­luk, az elismerés hangján szólt. Ez az elismerés a szocialista munkabrigádok életszínvonalá­nak állandó emelkedésében is kifejezésre jut. Ennek szemlél­tetésére ismét elég néhány pél­dát felhoznunk. 1971-ben kilen- cüknek volt, az idén már ti­zenegyüknek van saját családi háza. Szövetkezeti lakásban ti­zenketten, vállalati lakásban ivedig heten laknak. Míg 1971- ben csupán egy brigádtagnak volt személyautója, és kilenc­nek saját kertje, az idén már kilencen járhatnak saját sze­mélyautójukon és húszán dol­gozhatnak munkaidő után vagy szabad idejükben a kertjükben. A telefontulajdonosok száma kettőről tizenháromra emelke­dett. A lehető legtermészete­sebbnek tűnik már, hogy vala­mennyiük családjában van tele­vízió. rádió, hűtőgép, mosógép stb. Tánczos Andor munkabrigád- |a rászolgál a bizalomra. De ez a bizalom — valamennyien úgy érzik — egyben kötelezi is őket. Kötelezi őket, hogy vá­lasztott útjukon egy percre se álljanak meg. Hogy újra és új­ra bizonyítani tudjanak. TÖTH LÁSZLÓ Nyárutó a Dumaáa víztárolónál

Next

/
Oldalképek
Tartalom