Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-30 / 231. szám, hétfő

FRÍÍ <S7fP<tffi FIATAI^AC öröm, vagy üröm a kupákban? fta B H HP 1 &P Sa Bb B SS He 8S B 1 8 Síi 1 il Rs HP KB HP Európában egyre fokozódó sunknak két képviselője van, s „Az 1975 évi Spartakiád már az idén szeptemberben megkez­dődik“ — mondta a nyár elején Vladimír Černušák dr. CSc, a SZLSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottságának tagja, a CSTSZ Közpqnti Bizottságának elnöke ós a CSTSZ Szlovák Központi Bizottságának elnöke. Az iskolai év kezdetére jelezte az indulást, persze olyan érte­lemben, hogy akkor kezdődik a spartakiádgyakorlatok betanu­lása tömeges alapon, mert hi­szen a szervezési munkálatok, a tájékoztató könyvek kiadása, sportszerek gyártása és a mű­sor összeállítása már folyamat­ban volt. A prágai Bohemians tornatermében megtartották a gyakorlatok bemutatóját, és közvetlenül a bemutató és a gyakorlatok jóváhagyása után megkezdődött az oktatógárda kiképzése. Láttuk a bratislavai Sokolská utcai tornateremben a nagy igyekezettel gyakorlato­zó oktatónőket, amint éppen a „Kisépítők“ szerzemény gyakor­latait tanulták, bogy aztán Szlovákia-szerte képzelhessék a szélesebb oktatói gárdát. Rohannak a napok, a hetek, elszaladnak a hónapok és itt lesz az 1975-ös esztendő, a pi­ros betűs év: az ország felsza­badulásának jubileumi éve. A felszabadulás 30. évében testne­velési mozgalmunk sem marad­hat tétlen, sőt éppen a leg­szebb ünnepséggel, az erő, szép­ség, fiatalság seregszemléjével teszi emlékezetessé a jubileu­mi évet. Ehhez azonban az kell, hogy most már ne veszte­gessük a napokat, heteket, ha­nem közös igyekezettel fogjunk munkához. „Sok időnk már nin­csen, a gyakorlatok megkezdé­sét már nem szabad egyetlen nappal, egyetlen órával sem ha lógatni. Minden nap, m>len óra számít“, jelentették ki a szervezési munkálatok irányítói. Kiváncsiak voltunk, miképpen foganatosítják a sürgős tenni­valókat, vidéken, ezért elláto­gattunk Dunajská Stredára (Du- naszerdahelyre), Csallóköz szí­vébe, ahol az idén is nagysze­rűen teljesítették legfontosabb feladatukat, a termés betakarí­tását. „Tesznek-e már valamit?“ — kérdeztem Török Rózsikétól, a SZTSZ járási bizottságának dol­gozójától, aki az előző sparta- kiádokon jelentősen kivette ré­szét a szervezési munkálatok­ból. Tájékozódási kőrútunkat azért kezdtük Rózsikáéknál, mert ők mindig elsők között voltak a gyakorlatok betanulá­sában. Török elvtársnő elértet­te a kérdést, tüstént tudta, hogy a Spartakiádra kérdezünk és szinte mentegetődzve mond­ta: „Én az idén egy kicsit be­tegeskedtem, kiestem belőle va lamely est. . .“ Mármint a Spartakiédból. Ám nyomban hozzátette: „Ezúttal sem lesz baj, volt, aki helyette­sített. Igaz, a Spartakiád-köny- vek csak most érkeztek, egye lőre csak öt van belőlük, a töb­bi gyakorlat leírása még nincs meg nekünk, de azért eddig sem tétlenkedtünk, az oktatók felkészítése folyamatban van. Szeptember 1-én összpontosítot­tuk az irányszámokat, Kar4 csony Gyula iskolafelügyelő és Csibrey István, a tömeges fel­lépések bizottságának elnöke pontos munkatervet dolgoztak ki. A terv szerint október végé­ig befejeződik az oktatók kikép zése. A kerületi összejövetel után azonnal megrendezzük a járásit. Figyelemmel kísérjük a televízió adásában közölt bemu­tatókat, híreket, egyszóval min dent megteszünk, hogy akár­csak a múltban, a jelenlegi Spartakiádra is jól felkészül­jünk.“ Nincs miért kételkednünk Tö­rök Rózsi szavaiban. Ebben a járásban fáradságot nem isme­rő, áldozatkész, lelkes oktató gárda nevelődött ki Már a test­nevelési ünnepségek során bi­zonyítottak: igenis, Csallóköz­ben is megértik a Spartakiád óriási jelentőségét. Ám most tegyük fel a kérdést: mi is a Spartakiád jelentősége, külde­tése? — és válaszoljunk is rá: Elsősorban az, hogy az ország lakosságának széles körű töme­geit kapcsolja be a testnevelés­be, tovább erősíti a csehek, szlovákok és a különböző nem zetiségek baráti kanrsolafait. Spartakiád ’75. Mészáros felvétele) Nyeregbe ült és győzött EGY SZOVJET ÖTTUSÁZÓ ÜTJA A CSÚCSRA 1S74 IX. JO. Három héttel ezelőtt ismét öttusa-világbajnok lett. Nem tar­tozik a bőbeszédű emberek kö­zé és az idei moszkvai VB-n sem nagyon teltek meg szavai­val az újságírók jegyzetfüzetek Ha mégis szóba elegyedett a toliforgatókkal, szerényen arra kérte őket, hogy a sportágról írjanak, ne pedig róla. Szerafin Lednyev, a Vörös Hadsereg századosa nem is­merte Pavel fiát, 1944. őszén, amikor Pavel megszületett, hősi halált halt a kalinyini fronton. Anna Lednyeva katonaorvosnő­nek azonban nem kellett félte­nie újszülött gyermekét, mert a szovjet hadsereg nagy ellen- támadása sok száz kilométerre visszaszorította a németfasisz­tákat, a háború jellege megvál­tozott, az emberek már a bol­dogabb életre gondoltak. Egy évvel a háború befeje­zése után az anya és kisfia Uk­rajnában, Dnyepropetrovszkban telepedett le. Pavel itt nyaran­ta sokat fürdött és ezért nem volt semmi csodálatos abban, hogy a sportiskolán a legjobb úszók közé tartozott. Főleg a gyorsúszást és a vízilabdát ked­velte. Mielőtt befejezte volna az iskolát, első osztályú minő­sítést szerzett és korcsoportjá­ban Ukrajna harmadik leggyor­sabb úszója volt. Tulajdonképpen mindenről Szása, a barátja tehet, aki na­gyon népszerű volt a gyere­kek között. Hogyisne, hiszen öttusázott! Lovagolt, vívott, lőtt... És hát ki ne akarná kö­vetni az ilyen „menőt“?! Pa- velt sem kellett sokáig bíztat­ni. A magas, sovány gyerekem­ber jelentkezett az egyesület­be és másnap büszkén ülte meg a nyereg nélküli lovat. Amihez hozzákezdett, minden sikerült neki. Képtelen volt felfogni, hogy barátai közül miért fordítanak sokan hátat ennek a sportágnak, hiszen olyan érdekesek, izgalmasak az edzések. Pavel szerelmese lett az öttusának és amikor sikere­sen leérettségizett, egy pilla­natig sem tétovázott: a Ívovi testnevelési főiskolára jelentke­zett, ahol nagyszerű öttusázók­ra, kitűnő tanárokra és bará­tokra talált. Pavel Lednyev új tartalom­mal töltötte meg a fentebb em­lített jelszót. Edzéseken min­dig a legrosszabb, a legrakon- cátlanabb, a leglustább lovat választotta. Hogy miért? Egy­szerű a válasz: versenyeken sorsolják a lovakat, így jobb ha rakoncátlan lovon tanul meg lovagolni az ember. Nem ment neki úgy a lövés, ahogy el­képzelte? Naponta öt órát töl­tött a lőtéren. Reggel, amikor a többiek még aludtak, este, amikor barátai moziba, és ran­devúra jártak. Nemsokára ver­senyre kelhetett a legjobb lö­vőkkel, vívókkal és úszókkal is. Vívásban részt vett minden ukrajnai versenyen, a medencé­ben pedig a főiskola színeit képviselte a spartakiádokon. Hároméves kemény edzés után a Szovjetunió legjobb ju­nioröttusázója lett. Ojabb három esztendő telt el és Lednyev Lipcsében részt vehetett első felnőtt világbajnokságán. „Ez a VB szörnyű tűzkereszt­ség volt számomra! Ördöngős lovat kaptam, az egész pályát befutotta velem, csak éppen ott nem akart ugrani, ahol kellett volna és végül egyszerűen el­hagyta a pályát, nem lehetett megzabolázni. Az eredményjel­ző táblán ez állt a Lednyev név után: 0 pont. Hát ilyen volt be­mutatkozásom a VB-n. Tudtam, nem lett volna sportszerű do­log a lóra hárítani sikertelen­ségem, ezért mit tehettem mást, a többi négy versenyszámra koncentráltam, hisz a csapat- versenyben még volt remé­nyünk. 4200 pontot gyűjtöt­tem ... Egy év múlva Mel- bourne-ben rendezték a világ- bajnokságot. Idegileg nem tud­tam elviselni az esélyes szere­pét. Két szám után a második helyen álltam és az a tudat, hogy győzhetek, regresszíven hatott rám. Nem is tudtam ké­pességeimhez mérten szerepel­ni. Majd egy év múlva ...“ Ha az embert azonban célba veszi a balszerencse ... Két nappal a stockholmi VB re va­ló elutazás előtt Lednyev be­állt barátai közé focizni, össze­ütközött egyik játékostársával és olyan balszerencsésen esett, hogy kulcscsonttörésl szenve­dett. 1968-ban az olimpia észtén dejében nyert először szovjet bajnokságot. Azután jött a me­xikói olimpia. „Jó lovat kap­tam, de mit ér ez, ha az állat minduntalan be akarta bizo­nyítani, hogy jobban ismeri az utat, mint lovasa. A rendezők ugyanis jó szándékból a ver­senyek előtt néhányszor végig­hajtották a pályán a lovakat, és mi hiába „bizonygattuk“ a lóhak, hogy balról előnyösebb az ugrás, az állat jobbról akar­ta venni az akadályt. Mert a rendezők így tanították! Ideg­tépő dolgok voltak ezek. És itt volt a futás. A négyezer méter olyan tengerszint feletti magasságban mindenkinek gyötrelmes volt. Az utolsó kilo­métert félig ájultan futottam végig; végeredményben bronz­érmet szereztem.“ A mexikói olimpia után so­káig nem tudott igazán forrná ba lendülni, kikerült a váloga­tott keretből is. De Pavel nem adta fel, kétszeres erővel kez­dett dolgozni. A müncheni olimpián csapatban arany, egyéniben bronzérmet nyert; aztán két egymás után követ­kező világbajnokságon győzött. Már arra gondolt, hogy las­san abbahagyja, és átadja he­lyét a fiataloknak, amikor köz­vetlenül az idei moszkvai VB előtt a csapat egyik tagja megsérült és a szovjet váloga­tott újra hívta: lóra, Lednyev! És Pavel nyeregbe ugrott s győzött. (T. V.J Európában egyre fokozódó érdeklődés mutatkozik a labda* rúgó klubcsapatok kupavetél­kedői iránt. A találkozókat nagy általánosságban szerdai napon bonyolítják le, de egy­néhányat megrendeztek és meg­rendeznek kedden, sőt csütörtö­ki napon is. A Bajnokcsapatok és a Kupa­győztesek Európa Kupájában és az UEFA Kupában is az el­ső forduló visszavágó mérkőzé­sei kerülnek sorra. Mindhárom sorozatban tehát lényegében most dől el a továbbjutás sor­sa, most válik el, melyik csa­pat kedveskedhet majd újabb ellenféllel szurkolóinak. A csehszlovák bajnok Slovan Bratislava bíztató előnyt szer­zett az első találkozón, csak 2:0, 3:1, vagy még nagyobb arányú vereség üthetné el a továbbjutástól. Rangelsőnk elég­gé ütőképes csatársorral rendel­kezik, amely Idegenben is be tudja venni az ellenfél kapuját. Ha most is így lesz, bízhatunk sikerében, további szereplésé­ben. Végzetessé válhatna, ha az előny birtokában csak védeke zésre állna be, s nem próbál­kozna gyors, rajtaütésszerű tá raaúásokkal, jólirányzott lövési kísérletekkel. A Slovan-csatá- rok még bizonyára emlékeznek rá, hogy az Anderlecht kapujá­ban nem a legbiztosabb játékos áll őrt... A KEK-ben lényegesen több aggodalomra ad okot képvise­lőnk helyzete. A Slávia ideha za csak 1:0 arányban győzött, s valóban nagy fegyvertény lenne, ha Jenában ki tudná vív­ni a továbbjutás jogát. A papír­forma, a hazai pálya jelentős előnye mindenesetre a Carl Zeiss Jena csapata mellett szól. Az UEFA Kupában labdarúgá­sunknak két képviselője van, s mindkettőnek jól áll a szénája. A Dukla Praha a ciprusi esemé­nyek miatt erőnyerőként jutott a második fordulóba, míg a Ba­ník Ostrava spanyol földön ara­tott nagyon értékes győzelmet, s így jó hangulatban várhatja a visszavágót. A magyar bajnok Üjpesli Dó­zsa a sorozat egyik legnagyobb meglepetésével, szolgált, hiszem. Szófiában 3:0 arányú győzelmet aratni a bolgár bajnok ellen, önmagáért beszélő tény. Az új­pestiek tehát nyugodtan, de nem elbizakodottan várják a visszavágót. A Ferencváros csapata an­nak ellenére, hogy szép győzel­met aratott a walesi kupagyőz­tes ellen, még nem érezheti ma­gát nyeregben. A zöld-fehér együttes csak keresi igazi, új arculatát, sorai nem annyira kiegyensúlyozottak, hogy biztos esélyesként lehessen emlegetni. Nehéz a Videoton helyzete, mert Nápolyban gólt nem rú­gott, s kettőt kapott. A vendég- együttes elég tapasztalt ahhoz, hogy ilyen előnnyel megússza a székesfehérvári visszavágót. Meglepő volt a győri zöld-fe­hérek, a Rába ETO aránylag ér­zékeny veresége Plovdivban. Csuk fokozódó gólerősség és hatékonyabb védekezés ered­ményezheti a hátrány behozá­sát, esetleg annak túlszárnya­lását. E nagy kupasorozatok eddigi tapasztalatainak summázása azt mutatta, hogy azok a csapatok vannak kedvezőbb helyzetben, amelyek a visszavágó mérkőzé­sek házigazdái, Vajon ezt iga­zolja a BEK, a KEK és az UEFA Kupa első fordulója is? 1 (za) Ä szovjet birkózósport A kötöttfogású birkózó vi­lágbajnokságot október 10—13. között a lengyelországi Kato­wicében rendezik meg. A leg­nagyobb esélyesek közé ter­mészetesen a szovjet verseny­zők tartoznak, akik képessé­geikről fényes bizonyságot ad­tak a Madridban sorra került Európa-bajnokságon, ahol 6 arany-, 3 ezüst- és egy bronz­érmet szereztek. A szovjet birkózók sikere nem a véletlen műve. Ebben az országban nagy a birkózás ha­gyománya, s ez a sportág óriá­si tartalékokkal rendelkezik. Néhány közép ázsiai és kauká­zusi körzetben a birkózás az iskolai testnevelés szerves ré­sze és a legtehetségesebb fiúk a sportiskolákba kerülnek, ahol birkózó szakosítás folyik. Úgy­szólván minden testnevelési egyesületnek van birkózó-szak­osztálya, amelynek élén szak­avatott edző áll. Annak ellenére, hogy a kö­töttfogású birkózás a Szovjet­unióban nagy hagyománnyal rendelkezik, a szovjet birkó­zók csak 1947-ben jelentek meg a nemzetközi porondon, de mindjárt Európa-bajnoki arany­érmeket szereztek. Az olimpiai tornákon 1952 óta vesznek részt és 18 aranyéremmel gyarapod­va tértek haza. Münchenben a győzelmi dobogó felső fokán Kazakov, Hisamutgyinov, Rezan- cev és Roscsin állt. Az EB-n Madridban Rezancov és Hisa­mutgyinov megint a legjobb­nak bizonyult. A Katowicében szereplő szov­jet csapátiján ott lesznek az olimpiai győztes Hisamutgyinov és Rezancev, a világbajnok Bal- bosin és az Európa-bajnokság Musztafin, Kafkajev és Naza- renko. A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség nemzetközi pályázatán el a kép nyerte a „legeredetibb" címet. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom