Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-23 / 225. szám, hétfő

Egy csapat, amely játszik! Štefan Jačiansky a VSS Košice csapatáról Az első labdarúgó-liga szüne- tel, és ez ]ó alkalom arra, bpgy alaposabban végiggondoljunk ezt-azt csapatokról. Az idei ősz egyik legkellemesebb meglepe­tése a VSS Kočlce együttesének gólerőssége. A sárga-kékek ti­zenkilenc gólt lőttek hét for­dulóban. Otthon tizenhétszer vették be az ellenfelek háló­ját és idegenben Is betaláltak legalább egyszer-egyszer. Csu­pán a Slovan Bratislava elleni mérkőzésen szenvedtek úgy ve­reséget, hogy a két kapott gól­ra eggyel sem válaszoltak. A VSS teljesítménye bravúros. És ami nagyon lényeges: leg­több mérkőzésén kitűnően ját­szott a csapat, a Žilina ellen szinte hibátlanul. Štefan Jačian- sky alig két hónapja vette át az előző edzőktől a stafétabo­tot, és máris elmondható együt­teséről, hogy jellegzetes stílus­ban játszik, talán az egyetlen olyan gárda jelenleg a legfel­sőbb labdarúgó bajnokságban, amely időként szinte önfeled­ten focizik, nem pedig fogcsi­korgatva küzd. — A VSS-ben eltöltöttem an­nak idején hét és fél évet. Már akkor, 1962-ben arra töreked­tünk, hogy saját stílusunk le­gyen, azaz megőrizzük és to­vábbfejlesszük a sokmozgásos, lapos átadásokra épülő játékot. Felszeghy, Pintér, Pavlík és a többiek lassan kiöregedtek, át­adták helyüket egy új nemze­déknek: Pívarníknak, Pollák­nak, Dafíkonak, Hoholkonak és a többieknek. Szerencsére tech­nikás labdarúgókról volt szó, akikkel az ilyen játékot tovább lehetett fejleszteni. Mindig, minden egyes edzésen, még tél­ien is, az alapozó időszakban arra törekedtem, hogy a játéko­sok minél többet dolgozzanak a labdával. Az meg hagyomány- nyá vált nálunk, hogy az erőn­léti edzések után jutalomból még húsz percet kétkapuzhat­tak a fiúk. Nem tagadom, hogy két kitűnő labdarúgószakember módszerei és felfogása áll Jiozzám a legközelebb. Leopold Štastnýtól sokat tanultam a Slovanban: a kemény edzések nélkül nincsenek eredmények — volt az elve. Bukovi Márton pedig azt vallotta, hogy igen­is, harcoljon a labdarúgó, ha csapata elvesztette a labdát, mert azt a lehető leggyorsab­ban vissza kell szerezni. De ha megszerezte, akkor feledje el a harcot és próbáljon játszani, alkotni a pályán. Ez az a játék­stílus, amire itt a VSS-ben épí­tettünk és építünk, ezt szeret­nénk, mint mondtam, tovább­fejleszteni. Egyébként meggyő­ződésem, hogy a csapatnak még nagy tartalékai vannak, sokkal gyorsabbá tehetjük például a saját harmadunkból az ellenfél térfelére történő átvonulást, ki­tűnő középpályásaink még gyor­sabban leadhatják a labdákat, mint azt például már a Žilina ellen Pollák tette. A VSS szorgalmasan készül a nyolcadik fordulóra, amely­ben — televíziós mérkőzésen — a TŽ Trinec lesz az ellenfele. Štefan Jačiansky véleménye szerint most nagyon jól jött csapatának a szünet, hiszen já­tékosai között sok a sérült. Jutkát könnyebb műtét várja, nincs teljesen rendben Štafura sem, Angyal ismét combizom- szakadást szenvedett. Ha a sárga-kékek továbbra is ilyen harci kedvvel és ilyen ki­tűnő stílusban játszanak majd, az idegen pályákon is megszü­lethet sikerük. Akkor pedig — reméljük, így lesz — zsúfolásig megtelik pályájuk a hazai ta­lálkozókon, mert a sokat csaló­dott szurkoló könnyen felejt, ha látja az akarást és a jó fo­cit. BATTA GYÖRGY JO NEVELOMUNKA A vinicai (ipolynyéki) sport- bgyesület labdarúgói évek óta az I/B osztályban szerepelnek. Helytállásuk nemcsak a fizikai felkészülésnek köszönhető, nagy része van abban az eredményes nevelőmunkának is, amely az egyesületben rendszeresen fo­lyik. Különösen az utánpótlás, a fiatalok nevelésénél hasz­nálnak ki minden alkalmat gondolatvilágunk, világnézetük formálására. Az SZNF 30. évfordulójának évében nagyszerű alkalmak nyíltak erre. Ezt bizonyította az évforduló jegyében megren­dezett „utcacsapatok labdarúgó- tornája“, melyen az .iskoláskorú gyerekek vettek részt. A há­rom napon át tartó tornán több mint félszáz „labdarúgó-ígéret“ kergette a labdát. Az első helyet eldöntő csa­tára a Vinica—Hnúšťa bajnoki futballmérkőzés előtt került sor. A kupát a Nyéki utca, Pin­cék útja vegyes csapat nyerte el, mely a fiatalokra jellemző csupaszív és ötletes játékkal gyakran ragadtatta tapsra a kö­zönséget. A kupa átadására a bajnoki mérkőzés szünetében került sor. Kusický Ernő, a sportegyesület elnöke elismerő és biztató sza­vakkal nyújtotta át a győztes csapat kapitányának a díjat, mellyel azok tiszteletkört fu­tottak a pályán. Egyúttal a sportpálya hangszórójában az SZNF dicső időszakának esemé­nyeit méltató előadás hangzott el. A sportegyesület ezzel az ak­cióval is jelentősen hozzájárult az SZNF 30. évfordulójának méltó megünnepléséhez, össze­kapcsolva a sport fejlesztését di­cső hagyományaink ápolásával. BÖJTÖS JÁNOS SIKERES SP'ORTDÉLISTÁN 1974 X. 23. Marcelován (Marcelháza) a nemrég elkészített új sportpá­lyát ünnepélyes keretek között vették „birtokukba“ a futballis­ták. Ebből az alkalomból a he­lyi sportszervezet labdarúgó-tor­nát rendezett, melynek kereté­ben vendégül látta a pálya gye- pezését végző TJ Baník Prievid­za II. ligás együttest. A nagy eseményre érthetően a község apraja-nagyja kíváncsi volt. A sportdélutánt a fiatalok kezdték. Először az ifjúsági csapat mérte össze erejét a he­lyi általános kilencéves iskola csapatával. A mérkőzés 1:1 ará­nyú döntetlennel végződött. Előre kell bocsátanom, hogy Marcelházán a labdarúgás nagy népszerűségnek örvend. Ennek ékes bizonyítéka, hogy 8—12 éves fiúkból két csapatot is össze tudtak állítani. A máso­dik mérkőzést ők játszották, s az erőviszonyok is kiegyenlí­tettnek bizonyultak. A végered­mény ugyanis 2:2 lett. Itt jegyzem meg, hogy Mar­celháza egy másik községgel, Kurtakeszivel olvadt össze. Nos, e két, hajdan külön álló falu öregfiúk csapata lépett harma­dikként pályára. Ezen a talál­kozón sem bírt egymással a két ellenfél, s a mérkőzés végül gól nélküli döntetlent hozott. Ezután következett a nap legnagyobb eseménye. A TJ Družstevník Marcelová a ven­dég TJ Baník Prievidza együt­tesével mérte össze erejét. Nem­csak a két csapat teljesítmé­nyén, hanem az eredményen is meglátszott a színvonalkülönb­ség, s az, hogy a vendégek a II. liga résztvevői. Az összecsa­pás a vendégek 14:2 arányú győzelmével ért véget. Az ered­mény miatt a hazaiak nem szé­gyenkeztek, hiszen sokkal ru­tinosabb, sokkal erősebb csa­pat ellen játszottak, örültek a találkozónak, mert — amint el­mondották — rengeteget tanul­tak a vendégektől s a tapasz­talatokat az őszi idény mérkő­zésein fogják hasznosítani. Végül az elismerés hangján kell szólnunk a rendezőkről, akik a sportdélután szervezésé­ben és annak zökkenőmentes lebonyolításában szinte tökéle­tes munkát végeztek. Külön di­cséret illeti Csorosz György já­tékvezetőt, aki mind a négy mérkőzést igazságosan vezette la SZTRECSKÚ RUDOLF h NDK sportsikereinek titka Az elmúlt hetek világverse­nyein továbbra is kitűnően sze­repeltek a Néniét Demokrati­kus Köztársaság sportolói. Ezen már senki sem csodálkozik. Gondoljunk csak az augusztus —szeptember időszakban lebo­nyolított úszó- és atlétikai Eu- rópa-bajnokságra, az evezős vi­lágbajnokságra és más világ- versenyekre. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az NDK fia­tal sportolói vezető szerepet játszottak az utánpótlás, az if­júságiak és a juniorok részére rendezett versenyeken is, akkor érzékelhetjük igazán azt a he­lyet, amit jelenleg az NDK sportja foglal el a nemzetközi sportéletben.. A sport o kultúra önálló része Nap nap után teszik fel a kérdést: mi az NDK nagyszerű sporteredményeinek a titka? Az NDK sportvezetői a hozzájuk intézett kérdésekre rendszerint azt válaszolják, hogy eredmé­nyeik abból a helyzetből fakad­nak, amelyet a sport orszá­gunkban betölt. Elmondják: or­szágukban a sport a nemzeti kultúra önálló része, és hogy nálunk mindenki komolyan veszi az új alkotmány ama ren. delkezését, hogy a testnevelés és a sport minden állampolgár­nak joga. Azt sem titkolják, hogy öt évvel ezelőtt húsz esz­tendő tapasztalatait felhasznál­va, kidolgozták a testnevelés és a sport távlati fejlesztési tervét, amelynek alapvető cél­ja: a lakosság 35 százalékát (több mint hatmillió polgárt) megnyerjék a rendszeres, ver­senyszerű sportnak. A távlati terv egyéb rendel­kezés mellett azt is kimondja: ebből a hatalmas tömegből 3,5 millió ifjú és leány tagja lesz a Német Túrna és Sportszövet- ség egyesületeinek, a többiek pedig az üzemek és a területek sportcsoportjaiban, valamint az iskolai sportegyesületekben ed­zenek és versenyeznek. Mindezeken túl, nagy hatás­sal van még mindig az ifjúság­ra az NDK sportolóinak nagy­szerű szereplése a mexikói és a müncheni nyári olimpiai já­tékokon. Mint ismeretes, az NDK az 1968. évi olimpián sze­repeit először önálló csapattal, és a nemzetek nem hivatalos pontversenyében az USA és a Szovjetunió mögött a harmadik helyen végzett. Müchenben ez volt a sorrend: 1. Szovjetunió, 2. USA, 3. NDK. A német sportvezetők véle­ménye szerint ez a nagy siker a versenyzők lelkesedésén, te­hetségén és akaratán túl első­sorban annak köszönhető, hogy megfelelően koncentrálták az erőket. Ugyanis az NDK spor­tolói öt sportágban nyertek aranyérmet, bét sportágban sze­reztek érmet és pontjaikat ti­zenhat sportág küzdelmeiben gyűjtötték össze. A szocialista társadalom áldozatkészsége Két olimpia sikerén okulva, az NDK sportvezetése tovább Rómában a 10 000 méteres távon meglepetésre, de megérdemelten Manfred Kusehmann szerzett aranyérmet. Felvételünkön Kusch- mann a célban, mögötte az angol Simeons és a harmadik helyen végzett olasz Cindolo. folytatta az olimpiai előkészü­letek koncentrálását. Abból in­dultak ki, hogy azoknak a sportágaknak kell megadni a legtöbb támogatást, amelyek tömegesíthetők, és amelyekkel sok pontot, érmet lehet nyer­ni az olimpiai játékokon. Ezért került előtérbe az at­létika, az úszás, a torna, az evezés és más sportágak. Egyébként ezeknek a német sportéletben nagy hagyományai is'vannak. A szelektálás azon­ban áldozatokat is követelt. Olyan bátor lépésre szánták magukat, hugy például lemond­tak a vízilabdázás, az öttusa és egy két labdajáték gyorsabb ira­mú fejlesztéséről, mert úgy érezték: ezekben a sportágak­ban a befektetett munka és pénz nem hozza a megfelelő sikert. Az NDK sportéletének gaz­dagsága elsősorban az ifjúság spnrtszeretetéből, másodsorban pedig a szocialista társadalom áldozatkészségéből fakad. Bá­mulatos eredményeket érnek el főként az ifjúság részére ren­dezett tömegszervezetekkel. Ezek szervezésekor abból in­dulnak ki, hogy futni, dobni és ugrani mindenütt lehet, tehát a tömegsport alapjául csak az atlétikát lehet választani. Ta­vasszal rendezik meg például az ifjúsági mezei futóversenye­ket, amelyeken évente 800 ezer fiatal vesz részt. Egy ilyen ver­senyen tűnt fel Kusehmann, aki az idei római Európa-baj- nukságun aranyérmet nyert. Kétévenként tartják meg a gyermek- és ifjúsági spartakiá­du! átlagban 1,5 millió fiatal sportuló részvételével. A spar­Renate Vogel nemcsak a római EB n szerepelt kitünően, hanem az Egyesült Államok—NDK úszóviadalon is bebizonyította kivé­teles képességeit. A 100 méteres női mellúszásban 1:12,28 p±,\:es világcsúccsal győzött. takiád küzdelmeinek a közép* pontjában az atlétikai verse­nyek állnak és ezek mindjg nagyszerű eredményeket hoz­nak. Ennek titka, hogy az orszá­gos döntőre csak azok juthat­nak el, akik bizonyos szintet elérnek. És a mérce magas. Egy tizenöt éves fiúnak például 175 centimétert kell ugrainia magasba, ha el akar jutni a döntőre. Súlylökésben a 17 éves lányok korcsoportjában 12 mé­ter a szint. Ilyen teljesítménye­ket a tehetségesek is csak tervszerű, huzamos időn át tar­tó intenzív felkészülés után ér­hetnek el. Mégis a legutóbbi döntőre háromezer fiatal atlé­ta minősítette magát. A község és versenye A fiatalok versenyrendszerét tudományos alapossággal úgy dolgozták ki, hogy az egész éven át adjon feladatokat a sportolóknak. Alapfokún igen nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a különböző csapatverse­nyeknek. Ilyen például a barát­sági négytusa, amelynek küz­delmei során hat fiú, illetve leány alkot egy-egy csapatot. A műsor: 6U méteres futás, ma­gasugrás, távolugrás, és kislab- dadubás: az eredményeket pon­túkkal értékelik. Érdekes és sikeres kezdemé­nyezés a községek úgynevezett távversenye. A községek legjobb sportolói két férfiból, egy nő­ből, tíz fiúból és öt leányból álló csapata futásban, ugrásban és dobásban méri össze az ere­jét. A versenyeket nem sport­pályán, hanem a falu utcáin vagy a közeli réteken rendezik. Az eredményeket szakemberek által összeállított pontértéktáb- lázat szerint hasonlítják össze. De nemcsak az atlétikával törődnek. Az úszásban például egészen más utakon járnak. Koland Matthes, a mexikói és a müncheni olimpia hátúszó bajnoka, az újságírók kérdésé­re, hogy hogyan került kapcso­latba az úszással, ezt válaszol­ta: „Ez nálunk kötelező!“ Es így igaz: az NDK-ban min­den általános iskolásnak meg kell tanulnia úszni és hetente háromszor részt kell venni az úszóórákonl Azt tartják, hogy az úszás a legfiatalabbak sport­ága, ezért oktatását már az el­ső osztályban megkezdik. Mert csak az a kisgyerek lehet a legcsodálatosabb nyersanyag minden sportág számára, aki bárom évet már „eltöltött a vízben“. Az eredmények az NDK-beli barátainkat igazol­ják... Ciel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom