Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

Tudósítás a pionírtudósítókról Nem tétováztak, nem latolgatták napokig, hete­kig, hogy mit is csináljanak, hanem a tanévnyitó ünnepség után mindjárt megbeszélést tartottak. A tvrdošovcei (tardoskeddi) alapiskola pionírcsa­patának levelezőiről, a pionírtudósítókról van szó. Megbeszélésükre eljött Kobolka György elvtárs, a csapatvezető, Forró Anna tanítónő, az irodalmi színpad vezetője és Barusz László tanító elvtárs, a rajzosok szakkörének vezetője is. Legelőször šzámbävették, hogy hányán is vannak: Brenkus Imre, Balkó Adrianna, Labai Erika, Vince Erzsé­bet, Szabó Imre, és még legalább tíz hatodikos, akik elhatározták, hogy ők is levelezők, tudósítók lesznek. Azután egyikük megmagyarázta a többi­nek: — Az a fontos, hogy a tudósítások szövege pon­tos, hiteles választ adjon ezekre a kérdésekre: Ki? Mit? Mikor? Miért? Hol? Hogyan? Ez szabály ...! Valaki figyelmeztetett: — Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a tudósításokban szereplő személyek mindkét nevét, a vezeték és keresztnevét is megírjuk. Sőt, illő feltüntetni azt is, hogy milyen tisztséget, megbíza­tást tölt be. Az adatok pedig pontosak, hitelesek legyenek. Ilyen formában „átismételték“ a tudósítás írásá­nak szabályait. Azután elhangzott a „nagy“ kér­dés: — Miről írjunk? Ezt már alaposan megfontolták Felsorolták, hogy a csapat munkatervéről, a rajok közötti ver­senyről, a legjobb szakkörökről, a csapat rendez­vényeiről, a pionírsportolók példás eredményeiről, a gyűjtési akciók sikereiről, a legszorgalmasabb, legügyesebb pionírokról írni mindig aktuális. A csapatvezető felhívta a figyelmüket egy na­gyon fontos tényezőre: — Úgy keJl írni, hogy az érdekes legyen. Ne csak Itt, hanem az ország túlsó részében élő paj­tások számára is. Próbáljátok meg az ő szemük­kel, az ő érdeklődésükkel elolvasni á megírt tudó­sításokat. Ha helyettük így válaszoltok: — Ez igen, ez érdekes! —, akkor beküldhetitek a tudósí­tást a szerkesztőségbe. Később szóba került a versek ügye. Elhatároz­ták, hogy először Forró Anna tanító néni fogja átnézni* a versfaragók alkotásait, és ha azokat megfelelőnek találja, beküldik majd a szerkesz­tőségbe is. Megvitatták a rajzok elkészítésének, beküldésének módját. Ha A 4-es formátumú rajz­lapra, úgynevezett fekete-fehér rajzokat készíte­nek, tussal vagy tintával, esetleg filctollal, akkor majd Barusz László tanító elvtárs kiválasztja a legsikerültebbeket, és közlésre javasolják. Érdekes, hasznos és tanulságos volt ez a meg­beszélés. Bizonyára mások számára is. Hasonló formában más csapatok pionírtudósítói szintén si­keres munkaértekezletet tarthatnak, hiszen éppen írtunk a tardoskeddiekről. Már csak egyetlen probléma marad: hol és kik fogják példájukat kö­vetni'’ haj. Jancsiék nemrég költöztek az új villanegyedbe, amely a le­bontásra váró kopott bérházak közelében épült. A fiú délutá­nonként vidáman járt ki a rét­re, s ott rúgta a labdát a srá­cokkal napestig. Az áml De egy bor^ngós délután arra té­vedt az apja, s szigorúan rá­kiáltott: — Azonnal haza! Majd adok én neked rohangálni itt ezek l.el a vásott kölykökkel! — Na, ennek is befellegzett — legyintett Jóska szomorúan —, kereshetünk másik csatárt. Nem engedi ezt többé közénk az apja. Szenk Sándor: A kévéi y ember fia — Beírattalak a klubba — mondja az apja —, ott majd méltó barátokra találsz. Mit tehetett Jancsi? A felsze­relést belegyűrte a sportzsákba, s apja kíséretében megindult a teniszpályák felé. Szégyen­kezve nézett körül, nem lát­ják-e egykori barátai, de a fiúk mintha összebeszéltek volna, messziről elkerülték fancsiék villáját, s még csak nem is em­legették a kevély ember fiát. — Az én apára is orvos — mondta az új csatár, aki a csa­patba a helyére lépett, s ezzel az ügy el is volt intézve. Lassan elmúlt a nyár, s ami­kor hullani kezdett a vadgesz­tenye levele, elárvult a rét_ Kinek erre, kinek meg arra vitt az útja. Jancsi is elköltö­zött nagyszüleihez, a városba. Nem búcsúzott el senkitől, de Jóska gyakran az eszébe jutott. „Vajon, mit szól majd, ha véletlenül találkozunk?“ Nem volt senki, aki a ki nem mondott kérdésre megadhatta volna a választ. Jancsi azonban egyre világosabban érezte, hogy soha többé vissza nem tér­nek életének legszebb délután­Valóban keserű napok kö­vetkeztek Jancsi életében. Ott­hon üldögélt naphosszat, s nát­ha autózni ment szüleivel, de ebben sem lelte örömét. — Focizni szeretnék —• val­lotta be egyik este vacsora köz­ben, amikor az apja idegesen megkérdezte tőle, miért eresz­tette annyira búnak a fejét. — Focizni? — nézett a fiára csodálkozva. — Én életemben nem rúgtam még labdába, még­is itt vagyok. Adott volna ne­kem az apám, ha a rongyosok közé keveredem. — Nem is rongyosak — vá­gott vissza Jancsi dacosan, de meg is bánta nyomban, mert az apja olyan haragra gerjedt hir­telen, hogy pofonra lendült a karja. — Hagyd azt a gyereket — szólt közbe nyugtatóan Jancsi anyukája —, tudhatnád, hogy ma már más világot élünk. — Más világot, más világot — mérgelődött az apa —, egy orvos fiának a teniszpályán a helye, ha már mindenáron ro­hangálni akar. Amint mondta, úgy is történt. Jancsi másnap vadonatúj fehér cipőt, fehér inget, nadrágot s egy pár lakkozott, piros nyelű teniszütőt kapott. MIROSLAV VÁLEK: Hogyan tűnt el Kubo? Ez bizony tény, így esett meg. Nincs semmi ok kételkedned. Vége felé a télnek, tél víz idejének, már nyárba érve, pontosabban szeptember idusán (a kuncogást hagyjátok abba, az ügy komoly ám!) pontban éjfélkor — napfény szemerkélt, dörgött szaporán — felébredt Kubo, egyre éberebb lett, s egy-két érett körtére kapott kedvet. Kiment a kertbe, felkúszott az első diófára, s — nem füllentek, nem is lódítok — leszedett meggyet, négy kilónyit ott. Felkúszott a diófára, könnyedén, miként azt mondani bátorkodtam, de lejönni már nem tudott onnan. Még szerencse, hogy eszébe jutott a létra. Elfutott érte legott, s a barackfához támasztotta! Kémlel, néz felfelé, s kiáltva kezdi kérdezni: — Halló, van valaki ott fent a lombban? Senkii Kubo a fűbe ül, töprengeni kezd nyomban: „Ha nem vagyok fent a fán, le sem mászhatok róla. Mindez oly világos, egyszerű, mint a pofon. Ha róla le nem mászhatok, rajta kell maradnom.“ „Eképp áll a dolog. Semmit sem tehetek az ellen.1* így tűnt el Kubo, éjféltájban, mint valami szellem. Fordította: FÜGEDI ELEK Még nem késő A gyógynövények gyűjtése terén még nem késő megkezdeni a versenyt, hiszen még sok- sok gyógynövény gyűjthető. A fehér csalán virágzata például. Csak a fehér virágzatot szedjük, csészék és megbámult virágok nél­kül. Gyorsan kell szárítani, lehetőleg mester­séges hővel. Száradási aránya 8:1. Ára kg-ként 120 korona. Ha a talaj feletti szárát, a virág­gal együtt gyűjtitek, szintén ügyelni kell a gyors szárításra, mert ez a növény halmokban könnyen befülled. A vörös áfonya levelének gyűjtését csak a hegyes vidékeiken lakó pio­nírok számára ajánljuk, mert ez a növény a síkságon nem terem. Csak a leveleket gyűjt- sétek, gallyak, bogyók és megfeketedett leve­lek nélkül. Száradási aránya 3:1. Ára kg-ként 15,— korona. A közönséges bojtorján gyöke­re is gyűjthető ebben az időszakban. A vas­tagabb gyökereket szárítás előtt fel kell vág­ni. Száradási aránya 5:1. Ára kg-ként 15, — korona. A közönséges cickafark fehér fészkes virágzatát legfeljebb 1 cm-es szárral gyűjtsé- tek. Száradási aránya 6:1. Ára kg-ként 5,— korona. A csipkerózsa bogyó gyűjtését félérett állapotban kell megkezdeni. Szár nélkül, csak szárított állapotban tárolható. Száradási ará­nya 3:1. Ára kg-ként 10,—, korona. Dr. NAGY GÉZA FOTOLABORATÓRIUMBAN A pionírfolósok már másfél órája dolgoznak a laboratóriumban. Sajnos, a papírra másolt képek egyre rosszabbak. A réteges oldalukon sárgásbar­na foltok láthatók. Amikor a szakkör vezetője be­lép a laboratóriumba, megmutatják neki a képe­ket, és megkérdezik: — Mi lehet a hiba oka? A szakkör vezetője ránéz az órájára, majd meg­vizsgálja a képeket, és megmondja a hiba okát, Válasza a rejtvényünkben található. VÍZSZINTES: 1. A válasz első része. 8. Határo­zórag, a -val párja. 9. Utca — franciául. (RUE). 10. Amerikai farm, más szóval. 12. ötszázhat római számmal. 14. A pohárba vizet tölt. 15. Szov­jet repülőgéptípus. 17. Személyes névmás. 18. Nyá­ri mezőgazdasági munkás. 21. Kettős betű. 23. Európai nép. 24. Kilencszázötvenegy — római számmal. 26. Menetrendi rövidítés. 28. Régebbi Skoda típusú autó neve. 30. Munka — oroszul. 32. Göngyölegsúly. 33. Fodros fityula. FÜGGŐLEGES: 2. Orosz férfinév. 3. Illatos gyógynövény. 4. Vicc (ékli.). 5. Szakadék. 6. Anya­liba 7. Púpos állat. 10. A válasz második része. 11 Indulás. 13. ...Gandhi, India miniszterelnöke. 16. Járunk rajta. 19. Sír. 20. A válasz harmadik része. 22. Slovenská národná rada — rövidítve. 25. A kincskereső kisködmön írója. 27. Tölgy — szlovákul. 29. ... társ, aki elkísér. 31. Szolmizá- ciós hang. S. M. Beküldendő a vízszintes 1, a függőleges 10., va­lamint a 20. számú sorok. A szeptember 8-án megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „Üzenet az élőknek“ — 388 meg­fejtés érkezett Sorsolással könyvjutalomban része­sülnek: Zsilinszky Zoltán, Tvrdošovce, (Tardos- kedd), Dankó Ferenc, Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely), író József, Hrubý Súr (Hegy- súr), Bokros Gabriella, Bratislava, Petrik Gyula, Tesmag. 1974. IX. 2n

Next

/
Oldalképek
Tartalom