Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-22 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
N egyedszázados szocialista mező- gazdaságunk idei jubileumi aratása kiváló eredményeket hozott, amelyekkel egységes földművesszövetke- zeteink és állami gazdaságaink dolgozói méltón köszöntötték a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját. A Szlovák Szocialista Köztársaság idei gabonatermése meghaladja a hektáronkénti 42 mázsát, s a búza szlovákiai átlagos hektárhozama két mázsával még ettől is nagyobb. Ezekkel az eredményekkel az SZSZK gabonatermesztői világviszonylatban is az élvonalba kerültek. Egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek nagy területeken elért csúcshozamai kilátásba helyezik a gabona- termelés további hatékony növelését. Kiváló szovjet búza- és csehszlovák árpafajtákkal rendelkezünk, s a rozs és a zab termesztett fajtái sem rosz- szak. Gazdag tudományos-kutatási ismereteink, nagyüzemi termelési tapasztalataink vannak a sűrűn vetett gabonafélék termesztésében, növekszik a talajba juttatott tápanyagok mennyisége, a gépesítés színvonala, s mindezt tehetséges és tanulékony agronómu- saink komplex módon kihasználják. Bátran kijelenthetjük, hogy gabonafélékből már az önellátás küszöbe előtt állunk. Számolnunk kell azonban az éghajlati feltételek befolyásolhatatlan tényezőjével, az egész agrotechnikai komplexum idejében való, jó minőségű és maradéktalan érvényesítése azonban minimálisra csökkenti az éghajlati kilengésekből eredő kockázatot. A jelenlegi csúcshozamok természetesen nem jöttek létre véletlenül. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a tizenöt éve tartó rendszeres, mindennapi munka eredménye, amely a gabonafélék példáján szemléltette a tudományos technikai haladás lehetőségeit a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság feltételei között. A gabonatermesztés szervezői elmélyülten foglalkoztak a CSKP és az SZLKP XIV. kongresszusainak határozataival, amelyek programszerűen célul tűzték a tudományos- technikai forradalom érvényesítését valamennyi termelési ágazatban. E folyamat számára olyan szakembereket nevelünk, akik alkotó módon képesek érvényesíteni a tudományos-műszaki fejlődés összetevőit a konkrét éghajlati és talajfeltételek mellett. AZ ELSŐ LÉPÉSEK Ez a folyamat a gabonafélék szakaszán 1960 márciusában kezdődött, amikor a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola szakemberei által előkészített konferencián a gyakorlati szakemberekkel ismertettük a gabonafélék nagy hozamainak elméleti és gyakorlati kérdéseit. Sokan kétkedve fogadták az előadásokat, hiszen a 20 mázsás „jó“ hektárhozamok mellett valóban nehéz volt elképzelni az 50—70 mázsás termést. A szikra azonban egyre több szakemberben kigyújtotta a lelkesedés lángját, s ma már az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolatának lehetünk tanúi a mezőgazdasági üzemek hatalmas tábláin. A nyugat-szlovákiai kerület az idén 52,6 q búzát és 50,7 q árpát takarított be hektáronként, s így a sűrűn vetett gabonafélékből az egész kerület 383 046 hektárnyi területén átlagosan 51,1 q/ha hozamot értek el. Ez az eredmény bátran felveheti a versenyt a legfejlettebb gabonatermesztő államokban elért hozamokkal. Pártunk céltudatos szervező munkája 25 évvel ezelőtt a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusán megteremtette a feltételeket a szocialista nagyüzemi termelés fejlesztéséhez, és ezzel a tudományos-technikai forradalom kibontakozásához. A termelők kiváló gabonfajtákat kaptak a társadalomtól, amelyekben testet öltött az általános és az alkalmazott genetikai tudomány. A szovjet fajták példája a szovjet tudomány és gyakorlat önzetlen elvtársi segítségének tanúbizonysága. A gabonatermesztők évről évre egyre több műtrágyához jutnak, amelyek már nemcsak a tápanyagszükségletet, a terméssel elvont tápanyagmennyiséget fedezik, hanem a talajban Visszamaradva annak termékenységét is állandóan növelik. Javul a mezőgazdasági üzemek gépellátása, mind a traktorok, az ekék, a vetőgépek, mind pedig a betakarító gépsorok írta: Emil Špaldon akadémikus szempontjából. A műtrágyák, a különböző növényvédő és egyéb vegyszerek, valamint a technikai felszerelés szintén a vegyi és a műszaki tudományok eredményei, amelyek egyúttal az egész munkásosztály hozzájárulását is kifejezik. Szükséges megemlíteni továbbá az agronómiai kutatás eredményeinek gyors és hatékony népszerűsítését. Olyan tudományos ismeretekről van sző, amelyek a gyakorlatban azonnal felhasználhatók, és így közvetlen termelőerőt képeznek. A sikeres termelési folyamatok említett tényezőit a pártszervek is felkarolták, s így kedvező politikai légkör alakult ki az egész gabonaprobléma megoldásához. Tekintettel arra, hogy a gabonatermesztés alapjában véve biológiai termelés, ezért az egész termesztési rendszerben a növényzet fejlődésének és növekedésének fiziológiai szükségleteiből indultunk ki. Ez a biológiai ész- szerűsítés megalapozza a komplex szocialista racionalizáció sikerét a gabonatermesztésben. Nem célunk a hozamoknak mindenáron történő növelése, például meggondolatlan és célszerűtlen trágyázással. Ezért figyelemmel kísérjük a felhasznált műtrágyák agroökonómiai hatékonyságát, 1 kg NPK trágyakeverékkel ugyanis a gyakorlatban egyaránt termelünk hét, illetve tizenhét kilogramm búzát. CÉLTUDATOSSÁG Az intenzív gabonatermesztés említett tényezőinek felhasználását nem lehet a véletlenre bízni. Ezért az agronómiai gyakorlat számára feladatul adtuk a gabonatermesztés céltudatos és tervszerű szervezését. Minden vállalat idejében előre kidolgozza saját búzatermesztési és árpatermesztési programját, amelyben a táblák, az elő- vetemények és a fajták szerint időben, mennyiségben és minőségben megtervezik az egész agrotechnikai folyamatot. Ezeket a terveket a Mezőgazdasági Főiskolán, a Növénytermesztési Kutatóintézetben, esetleg a gabonatermesztési szakbizottság közreműködésével a járási mezőgazdasági igazgatóságon felülvizsgálják, kiegészítik, esetleg kijavítják, s a mezőgazdasági igazgatóság jóváhagyása után kivitelezés céljából visszaadják a vállalatoknak- A megtervezett agrotechnikát az idő, közben kialakuló feltételek szerint változtatni lehet, de nem önkényesen, hanem a helyzet, valamint a növényzet állapotának konkrét elemzése alapján. E célból kidolgoztuk és a gyakorlatba is bevezettük a „biológiai ellenőrzés“ módszerét, melynek elválaszthatatlan részét képezi a biológiai leltár a kikelés után, az áttelelés után és a betakarítás előtt. Mindez objektív alapokat nyújt ahhoz, hogy az agronómus döntései helyesek legyenek. Az egész folyamat nagyon sok tekintetben hasonlít az ipari termelés folyamataihoz. A gabonatermesztés iparosítása tehát a vegyipar, a gépipar és az építőipar hozzájárulása mellett a munkák céltudatos szervezését is jelenti. Ezt a hatalmas szervező munkát nagy lelkesedéssel és politikai érettséggel irányítja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termeléstechnológiai szakosztálya, részben közvetlenül, részben pedig a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok által. A politikai és állami szervek hatékony gondoskodása nélkül nem lehetett volna ilyen történelmileg rövid idő alatt megszilárdítani az agronómiai fegyelmet, s elérni a jelenlegi eredményeket. Ebben az igyekezetben nem létezhet megtorpanás, mert ez a termelési eredményekben is stagnálást, esetleg visszaesést jelentene. Legfőbb párt- és állami szerveink ezért évente magas állami kitüntetésekben részesítik a gabonatermesztés úttörő járásait, vállalatait, egyéneit, s ezzel is támogatják a további haladást, az egészséges becsvágy és a versenyszellem kibontakozását. Az idei aratásban elért eredmények átlagban is jók, s az egyes kerületek, járások és vállalatok csúcshozamai is biztatóan alakultak. Mint minden évben, az idén is el kell végezni az agronómiai elemzéseket a járásokban a vállalatok, a táblák és az egyes fajták szerint. Csak az ilyen részletes elemzés derítheti fel a jó és a gyengébb eredmények okait. Ezek az elemzések egyúttal az objektív és a szubjektív tényezők hatásait is kimutatják, s az így nyert tapasztalatok alapján a mezőgazdasági igazgatóságok szervei azonnal intézkedéseket tehetnek a következő évi sikeres gabonatermesztés érdekében, például a fajták összetételét, a talajelőkészítés módszereit, a vetési munkák, valamint a szakmai irányítás szervezését illetően. Ebben a folyamatban állandóan szem előtt kell tartani a CSKP KB és az SZLKP KB 1972. évi áprilisi plenáris ülésének határozatát, amely célul tűzi az egyes vállalatok termelési és gazdasági eredményei között tapasztalható indokolatlan különbségek megszüntetését, s feladatul adják, hogy a lemaradozó vállalatok érjék el az átlagosak, az átlagosak pedig az élenjáró vállalatok szintjét. Ez egy permanens folyamat, melynek objektivizálásához kidolgozzuk az értékelés „agroökoló- giai tető“ szerinti rendszerét. Ez az értékelési rendszer viszonylag bonyolult, azon alapszik, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságon megállapítják az egyes vállalatok éghajlati és talajfeltételeit, s meghatározzák, hogy az adott feltételek mellett mondjuk tíz év múlva milyen hozamokat kell elérniük az egyes terményekből. Ezeket a távlatilag tervezett hozamokat nevezzük „ag- roökológiai tetőnek". Az egyes években ténylegesen elért hozamokat az agroökológiai tetőhöz viszonyítva százalékban fejezik ki. így könnyen előfordulhat, hogy nem az a vállalat kerül majd az első helyre, amely abszolút értékben a legnagyobb hozamot érte el, hanem az, amely bár kisebb eredménnyel, de jobban megközelítette az említett agroökológiai tetőt. Ami a nyugat-szlovákiai kerület járásaiban elért idei átlagos hektárhozamokat illeti, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egyes járásók termelési színvonala és eredménye magas szinten jelentősen kiegyenlítődött. Az ösz- szehasonlítások nemcsak az 1974-es évben, hanem az 1973-as év eredményeihez viszonyítva is érdekesek. A búza hektárhozamai az elmúlt évhez viszonyítva 22,6 százalékkal növekedtek, az egyes járások szerint azonban eltérő a növekedés mértéke. Ez a búzánál 1,1 q/ha (Senica) és 12,4 q/ha (Nitra) között, az árpánál pedig 9,2 q/ha (Galan- ta) és 17,3 q/ha (Nitra) között ingadozik. Szinte magától adódik a kérdés: a fajták ugyanazok, az adagolt tápanyagok mennyisége is nagyjából ugyanaz, mi okozza tehát ezeket a különbségeket, milyen mértékben vezethetők vissza az agroökológiai, és milyen mértékben a szubjektív tényezőkre? Erre majd a részletes elemzés ad- 'ja meg a választ. Ha az egyes járások átlagos hektárhozamai közötti különbségeket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy például a Nitra menti járások esetében a búzánál csupán 3,9 q/ha, az árpánál szintén csak 2,3 q/ha a különbség, a Vág menti járások között azonban 8,2 q/ha, illetve 6,6 q/ha különbségeket is tapasztalhatunk. A Nitra menti járások közötti különbségek nagyjából elfogadhatók, de mi történik a Vág menti járásokban? Vagy vizsgáljunk meg egy másik ösz- szehasonlítást: az 1966-tól 1973-ig terjedő időszakban a nitrai járásban a búza hektárhozama 12,30 mázsával, az árpáé 10,3 mázsával növekedett. Ezzel szemben 1973 és 1974 között, tehát egy év alatt 12,40 mázsás, illetve 17,3 mázsás növekedés tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben jobban megtérült az emberekkel végzett politikai-szervező munka, megszilárdult az agronómiai és a technológiai fegyelem, s kedvezően hatottak az éghajlati tényezők is, bár azok az egész kerületben megközelítőleg hasonlóan alakultak. AZ ÉGHAJLATI FELTÉTELEK Először arra keressük meg a választ, hogy az 1973/74-es gabonatermesztési év időjárása kedvezőbb volt-e, mint a megelőző évben. A márciusban és áprilisban tapasztalt 45—60 napos katasztrofális szárazság ellenére egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ez az év kedvezőbb volt a korábbinál. Jobb volt a kezdés, tökéletesebb volt a talajelőkészítés, s agrotechnikai időben sikerült befejezni a vetéseket. A té! mindkét évben viszonylag enyhe volt, a tavaszi biológiai leltár az áttelelés után mindkét évben optimális mennyiségű növényt mutatott ki. A megelőző év tavaszán két száraz időszak volt, az egyik márciusban, a másik májusban, az idén azonban csak egy hosszú ideig tartó, s ez szerencsére a növényzet intenzív növekedésének kezdetére véget ért. Ebben az időszakba« került sor a nitratációra és a vegyszeres gyomirtásra. A Mironovszkaja 808- as fajtát növekedésgátló szerrel kezelték a megdőlés ellen. Ez a száraz időszak főleg az Auróra és a Kaukaz túlságosan sűrű növényzetének ártott. Ráadásul kedvező feltételek alakultak ki a lisztharmat tömeges terjedéséhez. Ezt az időszakot csapadékban normális, de hideg május, s valamivel szárazabb, azonban hűvös június és július követte. Tehát általában kedvező feltételek a mag fejlődéséhez és éréséhez. A Kaukaz és az Auróra éréséhez túlságosan alacsony volt ez a hőmérséklet, ezért ezek nagyon lassan értek, és a meleg napok beálltával kissé besültek. Ez a körülmény az aratás szervezését is megnehezítette, gondosan kellett kiválogatni az érettebb növényzetet. Az időjárás kedvező alakulása főleg a jól előkészített és gondozott növényzet fejlődését segítette elő. Egyes helyeken négyzetkilométerenként 500 kalászt is összeszámoltak a betakarítás előtt, ami kimagasló csúcshozamokat jelzett. Ma már közismert például a Lipovái Efsz rekordja a Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban, ahol 8 hektárról 109 q/ha termést takarítottak be. Szakemberekből, a Nemzeti Front képviselőiből, valamint a Slovair pilótájából — aki ezt a búzát repülőgéppel vetette — álló bizottsággal ellenőriztük az egész agrotechnikai folyamatot, a trágyázásról és a betakarításról végzett elsődleges nyilvántartást, s leltároztuk és elemeztük azt a kis parcellát is, amely kaszálatlanul maradt. Megállapítottuk, hogy a vizsgált növényzet valóban képes volt elérni ezt a csúcshozamot. Ugyancsak értékes az Ostrovi Efsz eredménye a trnavai járásban, ahol egy 55 hektáros parcellán 91 q/ha volt a Jubilejnaja hozama. E tábla 20 hektáros részén szintén elérték a 100,6 q/ha termést. A búza és az árpa valamennyi fajtája 70 mázsánál nagyobb hektárhozamot adott ebben a szövetkezetben. A nyugat-szlovákiai kerületben 9 járás lépte túl a búza 50 mázsás, 8 járás pedig az árpa 50 mázsás átlagos hektárhozamát. A „hatvanas“ vállalatok tavalyi tizenkéttagú családja 67 vállalatra növekedett. Ezek közül mint kiváló gabonatermesztő vállalat említést érdemel a Lipovái Efsz a Nové Zámky-i járásban, az Ostrovi Efsz a trnavai járásban, a Horná Potôň-i (Felsőpato- nyi) Efsz a Dunajská Streda-i járásban, valamint a Kolárovói (Gútai) Efsz a komárnói járásban. Ha valamennyi járásból összeszámoljuk az első helyen szereplő vállalatok vetésterületeit, 344Q ha tekintélyes területet kapunk, amelyen átlagosan 67q/ha gabona termett, s ez világviszonylatban is figyelemreméltó eredmény. Hasonló felelősséggel oldják meg a gabonaproblémát a másik két kerületben is. A közép-szlovákiai kerületben is vannak már „hatvanasok“, például a Zelovcei (Zsélyi) Efsz a Vefký Kr- tíš-i járásban. A zvolení járásban a búza hektárhozama 12,5 mázsával, a Veľký Krtíš-1 járásban 13,5 mázsával, az árpa hektárhozama a lučeneci járásban 10,5 mázsával, a zvoleni járásban 11,9 mázsával nagyobb, mint az elmúlt évben. Azonban egyetlen járásban sem érték még el az 50 mázsás szintet, bár ezt a prievidzai járás 48,4 q/ha átlagos hozamával már jelentősen megközelítette. Ebben az évben a kelet-szlovákiai kerület gabonatermesztői is jelentős lépést tettek előre. A júliusi terepszemle során olyan növényzeteket láttunk, amilyeneket eddig csak a Dunajská Streda-i járásban termesztettek. Sajnos, ez még nem általános jelenség, számos növényzeten megmutatkozott a vállalat, illetve az agronómus hiányos gondos- - kodása. Az ígéretes termésben jelentős kárt okoztak az esőzések, a jégesők és a viharok, de a kerület így is túlszárnyalja az elmúlt évben elért csúcs- eredményét. 1974.
