Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-21 / 224. szám, szombat

JÔ UTAT, FIÚK! Széna és gyümölcs illata ter­jeng a mező fölött. És békés nyugalom. Messziről traktor dohogását hozza az őszt szél. Vetik a jövő évi kenyérnek va­lót — az életet — ahogy erre­felé, az Ipoly vidékén mond­ják. Az úton felfelé, Felsőszeme- réd felől, Alsőszemeréd irányá­ba, jókora csomaggal megra­kott kerékpáron ugyancsak nyomja a pedált egy vékony, tizenéves legényke. Az itteni szokásnak megfelelően így kö­szönök rá: — Hova? Hova? Kedvére való a pihenő, lassít, leszáll a kerékpárról, majd beszélgetni kezdünk. — Viszem az újságokat — mondja. — A felső faluból az alsóba, tehát felfelé ... Látja, hogy nem egészen pon tosan értem a valóságot, miért van Felsőszemeréd a völgyben, lent, Alsőszemeréd pedig fent, a dombha'jlaton túl, de ő meg­magyarázza: — Valamikor Alsőszemeréd község az országút mentén, Felsőszemeréd tőszomszédságá­ban feküdt, de az országúton haladó mindenféle katonaság addig fosztogatta a lakosságot, mígnem az egész falu minde­nestől áttelepült arra a helyre, ahol ma áll. Régen volt. Ügy tudom, hogy még valamikor 1715-ben. És tetszik látni, ezért kell nekc&i minden szombaton visszafelé jövet megküszköd­nöm ... MINDEN SZOMBATON, télen és nyáron egyaránt ez a hete­dikes fiú, Hólya Tibor szokta kerékpáron „felhozni“ a faluba, Hólya Tibor kerékpárral hord­ja egyik faluból a másikba az újságokat. a postahivatalból az újságokat. Amikor látja érdeklődésemet, szívesen részletezi munkáját: — Elég nagy a csomag, mert a vasárnapi újságok is benne vannak. A falu innenső végén kibontom, és házról házra jár­va szétosztom az újságokat. So­kan, főleg az idősebb emberek már a kapuban várnak reám, illetve az újságra ... Az alig 600 lakosú község­ben ilyen módon 100 példány Oj Szó és Vasárnapi Oj Szó ke­rül az olvasókhoz. Természete­sen más lapokat is így kézbesít ki szombatonként. — Milyen a fizetség? Pontos választ ad: — Ha öt vasárnapos a hó­nap, akkor 150 korona, máskor ennek a díjazásnak megfele­lően kevesebb. Gyorsan még hozzáteszi: — Nemcsak a pénzért vállal­tam el ezt a munkát. Szeretek kerékpározni, meg szeretem az újságokat. Később elmondja még azt Is, hogy tavaly, Tóth György elv­társ, az iskola igazgatója az egyik tanítási órán bemutatott egy forradalmi plakátot, me­lyen újságrikkancs, újságkézbe- sítő gyerek volt látható. Csak ez volt a plakát felirata: Min­denkinek! Mindenkinek!... de olyan nagyszerűnek látszik a plakáton az a fiú, hogy ő min­dig arra gondol azóta. Hason­lónak képzeli, érzi magát, vala­hányszor végigkerékpározik a falun az újságokkal. Nem is időz tovább. — Viszontlátásra! HÁROM FALUVAL ODÉBB, Sazdice (Százd) községben is két tizenéves legényke kézbesí­ti ki szombatonként az újságo­kat. Kozák Gyula és Sznyida Zoltán. Mindketten kilencedike­sek. Ebben a mintegy 800 la­kosú községben az a szokás a szabad szombatok bevezetése óta, hogy a mindenkori kilen­cedikesek közül két pionír az alkalmi postás. Az idén ők. — ötféle újságot kézbesí­tünk. Az Új Szóból, meg a Va­sárnapi Űj Szóból rendszere­sen 130 példányt — magyaráz­za az egyik. Megmutatják, hogy már jó felét széthordták, de még min­dig elég nagy a csomag. — Szombatonként a távirato­kat, meg a sürgős leveleket is mi szoktuk kihordani — tájé­koztat a másik. A jutalmuk, esetenként, sze­mélyenként 10—10 korona az újságok kihordásáért, de a' táviratok és levelek kézbesíté­séért külön díjat kapnak. — Névsor vagy valamilyen jegyzék szerint szoktátok szét­Megérdemli a pihenést Kozák Gyula és Sznyida Zoltán /jobbról balraj ötféle újságot kézbesítenek szombatonként. osztani az újságokat? — kér­dem tőlük. — Most nem látok ilyesmit a kezetekben ... Magabiztosan mosolyognak. — Az első héten még a ke­zünkben volt, de már itt van a fejünkben. Tudjuk, hogy ki­nek, milyen újság jár. Ha pe­dig valaki előfizetést akar be­jelenteni, tőlünk is kaphat rá nyomtatványt. Az mindig a zse­bünkben van. Ha kívánják, ki is töltjük. — Bocsánat, elnézést — mondja az egyik. — Sürgős most az utunk. Már várják az újságokat. — Nem késhetünk — sza­badkozik a másik. — Józsi bá­csi mindig megkérdezi tőlünk: Elég friss? És már sietnek is. Egyik a felvég, a másik az alvég irá­nyába. A JÁRÁSI SZÉKHELYEN, Le­vicén (Lévában] a Postai Hír­lapszolgálat irodájában ponto­san számon tartják, hogy me­lyik újságból, melyik faluban hány példányt szoktak szomba­tonként kikézbesíteni. — A városban .is így szoká­sos? Megnyugtatnak: — Pontosan így. Léva persze nagyobb, mint akármelyik falu, tehát mások az arányok. Szombatonként ti­zennégy alkalmi kézbesítő, ti­zennégy pionír szokott megje­lenni a Postai Hírlapszolgálat hivatalában. Németh Ernő, Drabesat Tibor, Herrmann Já­nos meg a társai. Átveszik a kikészített csomagokat, azután ügyesen, fürgén útnak indul­nak. Nekik, a lévaiaknak, meg a többieknek —- szerte a hazában — szól tehát most a sajtónapi üdvözlet, üzenet: Jó utat, fiúk! HAJDÚ ANDRÁS Ezerszemű egyszívű brigád Nem találni találóbb és ki­fejezőbb meghatározást: ezer­szemű, egyszívű brigád. Ugyan­is az Új Szó levelezőiről van sző. Közülük többet majdnem személyes Ismerősként ismer­nek olvasóink, hiszen hetenként többször is jelentkeznek híreik­kel, tudósításaikkal, beszámo­lóikkal. Mások csak olykor­olykor ragadnak tollat, főleg amikor nagyobb horderejű, közérdekű eseményről adnak hírt, s amikor egyéb elfoglalt­ságuk mellett arra is jut ide­jük, hogy közhírré tegyék ta­pasztalataikat. Néhányan csak évente egyszer-kétszer jelent­keznek. A sajtónapra készülve meg­próbáltuk számbavenni, hányán vannak. Naponként, hetenként és havonként rendszeres kimu­tatást készítünk a szerkesztő­ségbe érkezett levelekről. A gyakrabban jelentkező tudósí­tókról, levelezőkről is pontos kimutatást vezetünk. Nem volt tehát különösebben nehéz a számbavétel. íme az eredmény: legalább negyedévenként egyszer 280 le­velezőnk szokott jelentkezni, 150 levelezőnk szokása félévenként egyszer-egyszer írni, 70 levele­zőnk pedig ha nem Is rendsze­resen, de évente legalább egy­szer ír levelet szerkesztőségünk címére. Tehát 500 levelező tart velünk kapcsolatot. Nagyszerű munkabrigád ezl A szerkesztőség nem lehet min­denütt jelen, a riporterek csak az országos jelentőségű és elő- fejelzett események színhelyére utazhatnak ki, de ők, a leve­lezők, ott vannak mindenhol. Ez az ezerszemű brigád sokmin­dent meglát. A legtöbbjük nem­csak néz, figyel, hall, hanem a szó legszorosabb értelmében véve lát is. Sőt, eddigi tapasz­talatait felhasználva láttat is, amikor az események hű kró­nikásaként megírja tudósítását. Amikor számbavettük levele­zőinket, azt is megállapítottuk, hogy kor és foglalkozás szerint minden társadalmi réteg, min­den korosztály képviselteti ma­gát. Veterán pártharcosok, pio- nírtudósítők, nagymamák és is­kolások, munkások, földműves- szövetkezeti dolgozók, ifjúmun­kások, diákok és egyetemi ta­nárok egyaránt. Közös vonásuk, hogy önzet­lenül, a társadalmi fejlődést, a haladás ügyét szolgálva ragad­nak tollat és írják meg hírei­ket, beszámolóikat, észrevételei­ket. Feltétlenül és mindig a |ő- szándék vezérli őket. Még olyankor is, amikor egy egy bosszantó jelenség, vagy hiba láttán írják levelüket. Egyszívű munkabrigád ez, hi­szen minden levelezőnk a párt ügyét kívánja szolgálni. Soha­sem feledkeznek el arról, hogy csak a párt célkitűzéseit, a kommunistákat követve lehet a közügyekkel foglalkozniuk. Csak így eredményes a tevé­kenységük. Bizalommal fordul­nak lapunk szerkesztőségéhez, mint a párt Központi Bizottsá­gának sajtőszervéhez, s tapasz­talatból tudják, hogy a bizalo­mért bizalmat kapnak cserébe, irányítást, útmutatást. Ez az ezerszemű, egyszívű brigád nagyszerű segítőtársa, munkatársa a szerkesztőségnek. Olyan, amilyennek Lenin hatá­rozta meg a munkáslevelezöket: szervezői, propagandistái, ter­jesztői a kommunizmus eszméi­nek. —ás Időbe telt, amíg Michal Blaš- kora, Galájita egyik postai kéz­besítőjére körútja során ráta­láltam. Postás táskája dugig meg volt tömve levelekkel és más egyéb küldeménnyel. Hűsé­ges „társát“, a kerékpárt — közlekedési és szállítóeszköz egyaránt — hol az egyik, hol a másik kapunak támasztja. Ez árulja el, hol, merre jár, kinél kézbesít. — Már gyermekkoromban postás szerettem volna lenni — kezdi el a beszélgetést. — Ab­ban az időben azonban a falva­kon, nálunk Šúrovcén is, a kis­bíró kézbesítette a postai kül­deményeket. Nálunk az apám volt a kisbíró. Bádogdobozban hozta haza a postát, a községi bíró kinyitotta, én pedig szét- hordtam helyette. Amíg teljesült gyermekkort vágya, sok-sok megpróbáltatá­son ment keresztül. Ifjúkorá­ban elszegődött szolgálni, elő­ször a szülőfalujába, majd ké­sőbb Morvaországba. Több he­lyen alkalmi munkásként dol­gozott. Az ún. szlovák állam idején Németországban kapott munkát. Amikor kitört a Szlo­vák Nemzeti Felkelés, tartalé­kos katonaként Novákyban szolgált. Az egész helyőrség át­állt a felkelőkhöz. Handlová, Žiar nad Hronom, Helpa... Ezek jelzik harcaik egy-egy je­lentősebb állomását. Breznónál fogságba esett, és egy munkás­századba osztották be. Magyar- orszárga vitték lövészárkot ás­ni. Megszökött... — A felszabadulás utáni év­ben, 1946 bán kerültem a pos­tához — mondja. — Nyolc évig Blatná na Ostrovon dolgoztam. Galántára 1954-ben kerültem. Azóta nap mint nap járja a körzetét. A munkanap nála ko­rán kezdődik. Fél ötkor kel, 18 kilométert utazik. Egy óra múlva már a galántai vasútál­lomáson van, ahol a reggeli vonatokról segít átrakni a já­rást járó autókra az újságokat, leveleket, csomagokat stb. Nem kevésről, hanem többezer le­vélről, mintegy ezer csomagról, s általában 1500 köteg újságról van szó. Ha itt végeztek, siet az egyes számú postára. Táská­ját megrakja napilapokkal, s elindul reggeli kőrútjára. — Ha végeztem, ismét visz- szamegyek a postára a többi küldeményért, folyóiratért — mondja. — Aztán Ismét elindu­lok, mert a kézbesítés mellett különböző illetményeket is in­kasszálok. Esetenként mintegy 450 la­kásba kell bekopognia. Gyak­ran a munkaidőn kívül is dol­goznia kell, ha azt akarja, hogy rendbe legyenek a dol­gok. Michal Blaško nemcsak jó kézbesítő, hanem jó lapterjesz­tő és újságárus is. Havonta mintegy 1800 korona értékű sajtóterméket ad el. Pártlapok­ra és különböző folyóiratokra az idén is közel 30 előfizetőt szerzett. Egyszerű módszerrel dolgozik. Rászoktatja az embe­reket az újságolvasásra, aztán megszerzi őket rendszeres elő­fizetőnek. — Néhány évvel ezelőtt még könnyebben mozogtam — mondja. — A közelmúltban két­MINDENNAPOS SZÜKSÉGLET A SAJTÓ ÉS A KATONÄK A hadsereg élete párt- és ka­tonai sajtó nélkül elképzelhe­tetlen. Ma már nincs néphad­seregünkben olyan alakulat vagy egvség, ahová ne járná­nak újságok, és ahol ne dol­goznának a sajtóval. A párt- és a katonai sajtó a parancsno­kok, a párt- és az ifjúsági szervek segítőtársa katonaifjú­ságunk nevelésében. Segítenek a fiatal katonák marxista — le- ninista világnézetének kialakí­tásában, kötelességeik tudatos tel iesítésében. A napokban azt az egységet látogattam meg, ahol O. Hanák tiszt teljesít szolgálatot, meg­tudtam: az alakulat sok kato­nája előfizet a Pravdára, a Ru- dé právora. az Új Szóra, az Ob­rana lidura, a Lidovú armádu* ra és több más napi- és heti­lapra. valamint folyóiratra. Minden egységben bizonyos sze­mélyeket lelöltek ki arra, hogy •az újságokat szétosszák. Ezek a katonák gondoskodnak a saj­tó kézbesítéséről. A kaszárnyában minden egy­ségnek van saját faliújsága, amelyre az egység agitátorai újságkivágásokat ragasztanak. Minden egységben rendszere­sen tartanak sajtószemlét. \ sajtószemlék folyamán a kato­nákat tájékoztatják arról, mit érdemes olvasni, mire összpon tosítsák figyelmüket. A sajtót elsősorban a katonák politikai iskolázásának a vezetői hasz­nosít iák a legjobban. Ezek az iskolázás megkezdése előtt kü­lön sajtószemlét tartanak. Az Obrana lidu katonai lap pl. rendszeresen közli a sorkato­nák és altisztek politikai isko­lázásnak anyagát. A közzétett anyagokat az alakulat tagjai aztán az egves témák elsajátí tásánál felhasználják. Ha az alakulat vagy az egy­ség gyakorlatot végez, a napi sajtó még ott is összeköti őket a nagyvilággal. szer betegeskedtem a lábam­mal, de aztán rendbejött. Az év végén nyugdíjba megyek, egy kicsit pihenek, aztán maid nyaranként bejárok helyettesí­teni. Tizenegy éve tulajdonosa a reszort legjobb dolgozója jel­vénynek, s ez sok mindent el­árul. A szocialista munkaver­senybe rendszeresen bekapcso­lódik, s arra törekszik, hogy az elsők között legyen. A lapter­jesztésért a Rudé právotól is elismerő oklevelet kapott. A februári események jubileumi és az SZNF emlékplaketljének a tulajdonosa. Beszélgetés közben többször is az órájára tekint. Tudom, sürgeti az idő, mert amint a posta vezetője is mondotta, Blaško bácsi — aki szeptember 19-én töltötte be 60. életévét, — rendszerető, kötelességtudó ember, mindenkor lehet rá szá­mítani. Mielőtt azonban elbú­csúznánk, felmerül bennem a kérdés, hogy vaion mit fog majd csinálni, ha megérdemelt pihenését tölti. Mielőtt azonban megfogalmaznám a kérdést, megelőz a válaszadással. — Szeretek kertészkedni, szeretem a virágokat. S ha majd megunom a kertészkedést, akkor sem fogok unatkozni. Hozzáfogok asztalterítőket varr­ni... — ??? — Tudja, még gyermekko­romban rávitt a kényszerűség, hogy ezt is megtanuljam, így kerestem néhány fillért, öten voltunk testvérek, s abban az időben igen sokat nélkülöztünk. A legtöbbször még egy negyed kiló cukorra sem volt pénzünk, így tehát, amit akkor kénysze­rűségből megtanultam, most maid szórakozásként, időtöltés­ként használom fel. NÉMETH JÁNOS Az olvasókért Gottlieber Ferenc őrnagy ta, hetente. A sajtónap alkalmából nem­csak az újságírók és a sajtó közvetlen „alkotói" értékelik munkájukat, hanem a postai hírlapszolgálat dolgozói is, akik közvetítésével az újságok, he­tilapok és folyóiratok rendelte­tési helyükre, az olvasók kezé­be kerülnek. Pavol Koczián elvtárstól, a levicel (lévai) járási postahiva­tal vezetőjétől arra kértünk vá­laszt, mit tesznek a lévai járás­ban a sajtóelőfizetök számának növelése érdekében, hogyan igyekszenek a rendszeres új­ságolvasók táborát növelni? Megtudtuk, hogy ebben a já­rásban a kézbesítők nemcsak arról gondoskodnak, hogy a sajtótermékek „frissen“, időben kerüljenek az olvasókhoz, ha­nem az előfizetők toborzása is fontos feladatuk. Ezért nem­csak a megrendelt, előfizetett lapokat szállítják házhoz, ha­nem újságeladássa! is foglal­koznak. ígv rendszeres vásár­lóik is vannak, akiket idővel könnyű „beszervezni“ az elő­fizetek közé. Hogv a kézbesítők minél több űf előfizető! igye­kezzenek szerezni erre Igen jő ösztönzőnek bizonyult a köztük meghirdetett szocialista munka­verseny, melynek kiértékelése­kor azt is figyelembe veszik. S az előfizetőtoborzás iól be­vált formájáról, az iskolákban* szervezett toborzóakciókről sem feledkeznek meg a lévai járásban. Ezúton elsősorban az ifjú­sági és gyermeklapok olvasó- gárdájának számát gyarapítják sikeresen. Ezekután tehát nem csoda, hogy az, egves úiságok eladásá­ra előíránvzott tervet nemcsak teljesítik, hanem túl is lépik. Ígv például Pravdából a terve­zett 4600 helvett 5170-et, Ül Szóból 6800 helvett 6937-et, Ül ix. 21. Ifjúságból 1400-at, Smenábó! 1850-et, Hétből 2500-at adnak el. Illetve kézbesítenek napon- MJL 1974. F. m. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom