Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1974-09-21 / 224. szám, szombat
JÔ UTAT, FIÚK! Széna és gyümölcs illata terjeng a mező fölött. És békés nyugalom. Messziről traktor dohogását hozza az őszt szél. Vetik a jövő évi kenyérnek valót — az életet — ahogy errefelé, az Ipoly vidékén mondják. Az úton felfelé, Felsőszeme- réd felől, Alsőszemeréd irányába, jókora csomaggal megrakott kerékpáron ugyancsak nyomja a pedált egy vékony, tizenéves legényke. Az itteni szokásnak megfelelően így köszönök rá: — Hova? Hova? Kedvére való a pihenő, lassít, leszáll a kerékpárról, majd beszélgetni kezdünk. — Viszem az újságokat — mondja. — A felső faluból az alsóba, tehát felfelé ... Látja, hogy nem egészen pon tosan értem a valóságot, miért van Felsőszemeréd a völgyben, lent, Alsőszemeréd pedig fent, a dombha'jlaton túl, de ő megmagyarázza: — Valamikor Alsőszemeréd község az országút mentén, Felsőszemeréd tőszomszédságában feküdt, de az országúton haladó mindenféle katonaság addig fosztogatta a lakosságot, mígnem az egész falu mindenestől áttelepült arra a helyre, ahol ma áll. Régen volt. Ügy tudom, hogy még valamikor 1715-ben. És tetszik látni, ezért kell nekc&i minden szombaton visszafelé jövet megküszködnöm ... MINDEN SZOMBATON, télen és nyáron egyaránt ez a hetedikes fiú, Hólya Tibor szokta kerékpáron „felhozni“ a faluba, Hólya Tibor kerékpárral hordja egyik faluból a másikba az újságokat. a postahivatalból az újságokat. Amikor látja érdeklődésemet, szívesen részletezi munkáját: — Elég nagy a csomag, mert a vasárnapi újságok is benne vannak. A falu innenső végén kibontom, és házról házra járva szétosztom az újságokat. Sokan, főleg az idősebb emberek már a kapuban várnak reám, illetve az újságra ... Az alig 600 lakosú községben ilyen módon 100 példány Oj Szó és Vasárnapi Oj Szó kerül az olvasókhoz. Természetesen más lapokat is így kézbesít ki szombatonként. — Milyen a fizetség? Pontos választ ad: — Ha öt vasárnapos a hónap, akkor 150 korona, máskor ennek a díjazásnak megfelelően kevesebb. Gyorsan még hozzáteszi: — Nemcsak a pénzért vállaltam el ezt a munkát. Szeretek kerékpározni, meg szeretem az újságokat. Később elmondja még azt Is, hogy tavaly, Tóth György elvtárs, az iskola igazgatója az egyik tanítási órán bemutatott egy forradalmi plakátot, melyen újságrikkancs, újságkézbe- sítő gyerek volt látható. Csak ez volt a plakát felirata: Mindenkinek! Mindenkinek!... de olyan nagyszerűnek látszik a plakáton az a fiú, hogy ő mindig arra gondol azóta. Hasonlónak képzeli, érzi magát, valahányszor végigkerékpározik a falun az újságokkal. Nem is időz tovább. — Viszontlátásra! HÁROM FALUVAL ODÉBB, Sazdice (Százd) községben is két tizenéves legényke kézbesíti ki szombatonként az újságokat. Kozák Gyula és Sznyida Zoltán. Mindketten kilencedikesek. Ebben a mintegy 800 lakosú községben az a szokás a szabad szombatok bevezetése óta, hogy a mindenkori kilencedikesek közül két pionír az alkalmi postás. Az idén ők. — ötféle újságot kézbesítünk. Az Új Szóból, meg a Vasárnapi Űj Szóból rendszeresen 130 példányt — magyarázza az egyik. Megmutatják, hogy már jó felét széthordták, de még mindig elég nagy a csomag. — Szombatonként a táviratokat, meg a sürgős leveleket is mi szoktuk kihordani — tájékoztat a másik. A jutalmuk, esetenként, személyenként 10—10 korona az újságok kihordásáért, de a' táviratok és levelek kézbesítéséért külön díjat kapnak. — Névsor vagy valamilyen jegyzék szerint szoktátok szétMegérdemli a pihenést Kozák Gyula és Sznyida Zoltán /jobbról balraj ötféle újságot kézbesítenek szombatonként. osztani az újságokat? — kérdem tőlük. — Most nem látok ilyesmit a kezetekben ... Magabiztosan mosolyognak. — Az első héten még a kezünkben volt, de már itt van a fejünkben. Tudjuk, hogy kinek, milyen újság jár. Ha pedig valaki előfizetést akar bejelenteni, tőlünk is kaphat rá nyomtatványt. Az mindig a zsebünkben van. Ha kívánják, ki is töltjük. — Bocsánat, elnézést — mondja az egyik. — Sürgős most az utunk. Már várják az újságokat. — Nem késhetünk — szabadkozik a másik. — Józsi bácsi mindig megkérdezi tőlünk: Elég friss? És már sietnek is. Egyik a felvég, a másik az alvég irányába. A JÁRÁSI SZÉKHELYEN, Levicén (Lévában] a Postai Hírlapszolgálat irodájában pontosan számon tartják, hogy melyik újságból, melyik faluban hány példányt szoktak szombatonként kikézbesíteni. — A városban .is így szokásos? Megnyugtatnak: — Pontosan így. Léva persze nagyobb, mint akármelyik falu, tehát mások az arányok. Szombatonként tizennégy alkalmi kézbesítő, tizennégy pionír szokott megjelenni a Postai Hírlapszolgálat hivatalában. Németh Ernő, Drabesat Tibor, Herrmann János meg a társai. Átveszik a kikészített csomagokat, azután ügyesen, fürgén útnak indulnak. Nekik, a lévaiaknak, meg a többieknek —- szerte a hazában — szól tehát most a sajtónapi üdvözlet, üzenet: Jó utat, fiúk! HAJDÚ ANDRÁS Ezerszemű egyszívű brigád Nem találni találóbb és kifejezőbb meghatározást: ezerszemű, egyszívű brigád. Ugyanis az Új Szó levelezőiről van sző. Közülük többet majdnem személyes Ismerősként ismernek olvasóink, hiszen hetenként többször is jelentkeznek híreikkel, tudósításaikkal, beszámolóikkal. Mások csak olykorolykor ragadnak tollat, főleg amikor nagyobb horderejű, közérdekű eseményről adnak hírt, s amikor egyéb elfoglaltságuk mellett arra is jut idejük, hogy közhírré tegyék tapasztalataikat. Néhányan csak évente egyszer-kétszer jelentkeznek. A sajtónapra készülve megpróbáltuk számbavenni, hányán vannak. Naponként, hetenként és havonként rendszeres kimutatást készítünk a szerkesztőségbe érkezett levelekről. A gyakrabban jelentkező tudósítókról, levelezőkről is pontos kimutatást vezetünk. Nem volt tehát különösebben nehéz a számbavétel. íme az eredmény: legalább negyedévenként egyszer 280 levelezőnk szokott jelentkezni, 150 levelezőnk szokása félévenként egyszer-egyszer írni, 70 levelezőnk pedig ha nem Is rendszeresen, de évente legalább egyszer ír levelet szerkesztőségünk címére. Tehát 500 levelező tart velünk kapcsolatot. Nagyszerű munkabrigád ezl A szerkesztőség nem lehet mindenütt jelen, a riporterek csak az országos jelentőségű és elő- fejelzett események színhelyére utazhatnak ki, de ők, a levelezők, ott vannak mindenhol. Ez az ezerszemű brigád sokmindent meglát. A legtöbbjük nemcsak néz, figyel, hall, hanem a szó legszorosabb értelmében véve lát is. Sőt, eddigi tapasztalatait felhasználva láttat is, amikor az események hű krónikásaként megírja tudósítását. Amikor számbavettük levelezőinket, azt is megállapítottuk, hogy kor és foglalkozás szerint minden társadalmi réteg, minden korosztály képviselteti magát. Veterán pártharcosok, pio- nírtudósítők, nagymamák és iskolások, munkások, földműves- szövetkezeti dolgozók, ifjúmunkások, diákok és egyetemi tanárok egyaránt. Közös vonásuk, hogy önzetlenül, a társadalmi fejlődést, a haladás ügyét szolgálva ragadnak tollat és írják meg híreiket, beszámolóikat, észrevételeiket. Feltétlenül és mindig a |ő- szándék vezérli őket. Még olyankor is, amikor egy egy bosszantó jelenség, vagy hiba láttán írják levelüket. Egyszívű munkabrigád ez, hiszen minden levelezőnk a párt ügyét kívánja szolgálni. Sohasem feledkeznek el arról, hogy csak a párt célkitűzéseit, a kommunistákat követve lehet a közügyekkel foglalkozniuk. Csak így eredményes a tevékenységük. Bizalommal fordulnak lapunk szerkesztőségéhez, mint a párt Központi Bizottságának sajtőszervéhez, s tapasztalatból tudják, hogy a bizalomért bizalmat kapnak cserébe, irányítást, útmutatást. Ez az ezerszemű, egyszívű brigád nagyszerű segítőtársa, munkatársa a szerkesztőségnek. Olyan, amilyennek Lenin határozta meg a munkáslevelezöket: szervezői, propagandistái, terjesztői a kommunizmus eszméinek. —ás Időbe telt, amíg Michal Blaš- kora, Galájita egyik postai kézbesítőjére körútja során rátaláltam. Postás táskája dugig meg volt tömve levelekkel és más egyéb küldeménnyel. Hűséges „társát“, a kerékpárt — közlekedési és szállítóeszköz egyaránt — hol az egyik, hol a másik kapunak támasztja. Ez árulja el, hol, merre jár, kinél kézbesít. — Már gyermekkoromban postás szerettem volna lenni — kezdi el a beszélgetést. — Abban az időben azonban a falvakon, nálunk Šúrovcén is, a kisbíró kézbesítette a postai küldeményeket. Nálunk az apám volt a kisbíró. Bádogdobozban hozta haza a postát, a községi bíró kinyitotta, én pedig szét- hordtam helyette. Amíg teljesült gyermekkort vágya, sok-sok megpróbáltatáson ment keresztül. Ifjúkorában elszegődött szolgálni, először a szülőfalujába, majd később Morvaországba. Több helyen alkalmi munkásként dolgozott. Az ún. szlovák állam idején Németországban kapott munkát. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, tartalékos katonaként Novákyban szolgált. Az egész helyőrség átállt a felkelőkhöz. Handlová, Žiar nad Hronom, Helpa... Ezek jelzik harcaik egy-egy jelentősebb állomását. Breznónál fogságba esett, és egy munkásszázadba osztották be. Magyar- orszárga vitték lövészárkot ásni. Megszökött... — A felszabadulás utáni évben, 1946 bán kerültem a postához — mondja. — Nyolc évig Blatná na Ostrovon dolgoztam. Galántára 1954-ben kerültem. Azóta nap mint nap járja a körzetét. A munkanap nála korán kezdődik. Fél ötkor kel, 18 kilométert utazik. Egy óra múlva már a galántai vasútállomáson van, ahol a reggeli vonatokról segít átrakni a járást járó autókra az újságokat, leveleket, csomagokat stb. Nem kevésről, hanem többezer levélről, mintegy ezer csomagról, s általában 1500 köteg újságról van szó. Ha itt végeztek, siet az egyes számú postára. Táskáját megrakja napilapokkal, s elindul reggeli kőrútjára. — Ha végeztem, ismét visz- szamegyek a postára a többi küldeményért, folyóiratért — mondja. — Aztán Ismét elindulok, mert a kézbesítés mellett különböző illetményeket is inkasszálok. Esetenként mintegy 450 lakásba kell bekopognia. Gyakran a munkaidőn kívül is dolgoznia kell, ha azt akarja, hogy rendbe legyenek a dolgok. Michal Blaško nemcsak jó kézbesítő, hanem jó lapterjesztő és újságárus is. Havonta mintegy 1800 korona értékű sajtóterméket ad el. Pártlapokra és különböző folyóiratokra az idén is közel 30 előfizetőt szerzett. Egyszerű módszerrel dolgozik. Rászoktatja az embereket az újságolvasásra, aztán megszerzi őket rendszeres előfizetőnek. — Néhány évvel ezelőtt még könnyebben mozogtam — mondja. — A közelmúltban kétMINDENNAPOS SZÜKSÉGLET A SAJTÓ ÉS A KATONÄK A hadsereg élete párt- és katonai sajtó nélkül elképzelhetetlen. Ma már nincs néphadseregünkben olyan alakulat vagy egvség, ahová ne járnának újságok, és ahol ne dolgoznának a sajtóval. A párt- és a katonai sajtó a parancsnokok, a párt- és az ifjúsági szervek segítőtársa katonaifjúságunk nevelésében. Segítenek a fiatal katonák marxista — le- ninista világnézetének kialakításában, kötelességeik tudatos tel iesítésében. A napokban azt az egységet látogattam meg, ahol O. Hanák tiszt teljesít szolgálatot, megtudtam: az alakulat sok katonája előfizet a Pravdára, a Ru- dé právora. az Új Szóra, az Obrana lidura, a Lidovú armádu* ra és több más napi- és hetilapra. valamint folyóiratra. Minden egységben bizonyos személyeket lelöltek ki arra, hogy •az újságokat szétosszák. Ezek a katonák gondoskodnak a sajtó kézbesítéséről. A kaszárnyában minden egységnek van saját faliújsága, amelyre az egység agitátorai újságkivágásokat ragasztanak. Minden egységben rendszeresen tartanak sajtószemlét. \ sajtószemlék folyamán a katonákat tájékoztatják arról, mit érdemes olvasni, mire összpon tosítsák figyelmüket. A sajtót elsősorban a katonák politikai iskolázásának a vezetői hasznosít iák a legjobban. Ezek az iskolázás megkezdése előtt külön sajtószemlét tartanak. Az Obrana lidu katonai lap pl. rendszeresen közli a sorkatonák és altisztek politikai iskolázásnak anyagát. A közzétett anyagokat az alakulat tagjai aztán az egves témák elsajátí tásánál felhasználják. Ha az alakulat vagy az egység gyakorlatot végez, a napi sajtó még ott is összeköti őket a nagyvilággal. szer betegeskedtem a lábammal, de aztán rendbejött. Az év végén nyugdíjba megyek, egy kicsit pihenek, aztán maid nyaranként bejárok helyettesíteni. Tizenegy éve tulajdonosa a reszort legjobb dolgozója jelvénynek, s ez sok mindent elárul. A szocialista munkaversenybe rendszeresen bekapcsolódik, s arra törekszik, hogy az elsők között legyen. A lapterjesztésért a Rudé právotól is elismerő oklevelet kapott. A februári események jubileumi és az SZNF emlékplaketljének a tulajdonosa. Beszélgetés közben többször is az órájára tekint. Tudom, sürgeti az idő, mert amint a posta vezetője is mondotta, Blaško bácsi — aki szeptember 19-én töltötte be 60. életévét, — rendszerető, kötelességtudó ember, mindenkor lehet rá számítani. Mielőtt azonban elbúcsúznánk, felmerül bennem a kérdés, hogy vaion mit fog majd csinálni, ha megérdemelt pihenését tölti. Mielőtt azonban megfogalmaznám a kérdést, megelőz a válaszadással. — Szeretek kertészkedni, szeretem a virágokat. S ha majd megunom a kertészkedést, akkor sem fogok unatkozni. Hozzáfogok asztalterítőket varrni... — ??? — Tudja, még gyermekkoromban rávitt a kényszerűség, hogy ezt is megtanuljam, így kerestem néhány fillért, öten voltunk testvérek, s abban az időben igen sokat nélkülöztünk. A legtöbbször még egy negyed kiló cukorra sem volt pénzünk, így tehát, amit akkor kényszerűségből megtanultam, most maid szórakozásként, időtöltésként használom fel. NÉMETH JÁNOS Az olvasókért Gottlieber Ferenc őrnagy ta, hetente. A sajtónap alkalmából nemcsak az újságírók és a sajtó közvetlen „alkotói" értékelik munkájukat, hanem a postai hírlapszolgálat dolgozói is, akik közvetítésével az újságok, hetilapok és folyóiratok rendeltetési helyükre, az olvasók kezébe kerülnek. Pavol Koczián elvtárstól, a levicel (lévai) járási postahivatal vezetőjétől arra kértünk választ, mit tesznek a lévai járásban a sajtóelőfizetök számának növelése érdekében, hogyan igyekszenek a rendszeres újságolvasók táborát növelni? Megtudtuk, hogy ebben a járásban a kézbesítők nemcsak arról gondoskodnak, hogy a sajtótermékek „frissen“, időben kerüljenek az olvasókhoz, hanem az előfizetők toborzása is fontos feladatuk. Ezért nemcsak a megrendelt, előfizetett lapokat szállítják házhoz, hanem újságeladássa! is foglalkoznak. ígv rendszeres vásárlóik is vannak, akiket idővel könnyű „beszervezni“ az előfizetek közé. Hogv a kézbesítők minél több űf előfizető! igyekezzenek szerezni erre Igen jő ösztönzőnek bizonyult a köztük meghirdetett szocialista munkaverseny, melynek kiértékelésekor azt is figyelembe veszik. S az előfizetőtoborzás iól bevált formájáról, az iskolákban* szervezett toborzóakciókről sem feledkeznek meg a lévai járásban. Ezúton elsősorban az ifjúsági és gyermeklapok olvasó- gárdájának számát gyarapítják sikeresen. Ezekután tehát nem csoda, hogy az, egves úiságok eladására előíránvzott tervet nemcsak teljesítik, hanem túl is lépik. Ígv például Pravdából a tervezett 4600 helvett 5170-et, Ül Szóból 6800 helvett 6937-et, Ül ix. 21. Ifjúságból 1400-at, Smenábó! 1850-et, Hétből 2500-at adnak el. Illetve kézbesítenek napon- MJL 1974. F. m. m.
