Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-18 / 221. szám, szerda

A TÖBBLETMUNKA ÉRTELME

Ha mindenki egyaránt aktív lenine • Kevesebbet markolni, de többet fogni • Mitől függ a tömegszervezeti munka sikere? • Szoros kapcsolat a párt-, a tömegszervezetek és a gazdasági vezetés között • Segítenek a szocialista munkaközösségek • Nemcsak a párttagok politikai iskolázásáról gondoskodnak

Régi igazság, hogy minden (eredmény mögött az emberek kitartását kell keresni. A tömegszervezetek jó munkája is az emberek lelkesedésének, ügybuzgóságának, önfeláldozásának köszönhető. A tömegszervezetekben való tevékenység, kivált a tisztségek vállalása, mindig többletmunkával jár. Ez azonban nem rettenti el azokat, akik szívesen vesznek részt a közösségi munkában. A párttagok kötelezettségüknek tartják az ilyen tevékenységet.

Ezt vallja a 46 éves Orel Dezső is, a Galántai Járási Ipari Vállalat üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke. Számos tisztséget visel. Például tagja a szakszervezet kerületi bizottságának, elnöke a szakszervezetek kerületi politikai szervezési bizottságának, elnöke a járási pártbizottságon annak a komissziónak, amely a párttagság minőségi javításával törődik. Tagja az üzemi pártbizottságnak. Elnöke a helyi gazdálkodási üzemek szakszervezeti szövetsége járási szervezetének.

— Ha mindenki egyaránt aktív lenne, akkor egyesekre nem jutna Ilyen sok funkció — mondja, de nyomban hozzáteszi: — Én azonban minden tisztségemet szívesen látom el.

Egyszeriben kíváncsiság tölt el, vajon mikor vállalt először tisztséget és ml volt az első funkciója? Nem kell sokáig gondolkodnia, hogy válaszolhasson kérdésemre.

— Először Kajaion, a szülőfalumban voltam az ifjúsági szervezet titkára. Utána Calo- von (Nagymegyeren) voltam az ifjúsági szervezet járási titkára — 1949-ben ós 1950-ben. öt- ventől ötvenötig pedig ugyancsak a CSISZ-ben vezető titkár voltam a galántai járásban. Azok az emberek, akik abban az Időben funkciókat töltöttek be, általában most is aktívak a tömegszervezetekben.

A tömegszervezetek mai munkájáról pozitív a véleménye,

de fogyatékosságokra is figyelmeztet. Például arra, hogy a gyűléseket olykor nem elég alaposan készítik elő. Észrevétele szerint általában azok az eredményes szervezetek, melyek kevesebbet markolnak, de azt alaposan megfogják. Vagyis kevesebb akciót terveznek, de azt mindig „végigviszik“. Fontosnak tartja, hogy minden tag konkrét feladatot kapjon, s minden munkát értékeljen a szervezet. A termeléshez hasonOrel Dezső már megszokta, hogy gyakran cseng a telefon

lóan a tömegszervezetekben is a konkrétság a legjobb hajtóerő. Például nem elég valakinek azt mondani: ezt vagy azt csináld! Konkrétan kell közölni vele, mennyi munkadarabot és mikorra kell elkészítenie.

— Üzemi szervezetünk május 16-án politikai előadást szervez. Az előadóval már most közöltük, hogy számítson rá, s jól felkészülhessen — mondja, hogy élő példával érzékeltesse, hogyan képzeli el a konkrétságot.

Arra Is elmond egy példát, méghozzá a saját szervezet© hatásköréből, mit jelenthet egy-egy akció értékelésének az elmulasztása.

— Tavaly tisztasági és munkavédelmi versenyt rendeztünk. Ennek következtében csökkent a munkabalesetek száma. A

versenyt értékeltük is, ám az értékelés eredményét csak néhány hónap elteltével ismertettük. Ez pedig nagy hiba volt. Annál is inkább, mivel a győztesek meg jutalmazására is később került sor. így a következő ilyen verseny megrendezésekor a dolgozók teljes joggal azt követelték, hogy időben hirdessük ki a verseny eredményét. Talán mondanom sem kell, hogy főleg azok követelték, akik megnyerték a versenyt. Akik gyengébben szerepeltek, azok nem törődtek a mulasztásunkkal. ' Egyébként a 201-es galántai asztalosműhely lett az első.

Elmond ja, hogy a tömegszervezetek munkájának eredményessége függ az üzem gazdasági vezetőinek hozzáállásától is. A járási ipari vállalatban ez igazán példás. Az üzem vezetősége elvárja a tömegszervezetek tagjaitól, hogy aktívak legyenek, de a szervezetek anyagi támogatása sem marad el. Nagy elismeréssel szól például Ferdinand Hupka mérnökről, az üzem igazgatójáról. Szoros a kapcsolat az üzemi párt- bizottság és a szakszervezet üzemi bizottsága között is. Ezt Závodskt) Mihály, a pártbizottság elnöke így jellemzi:

— Mi (a pártszervezet és a szakszervezet üzemi bizottságának az elnöke — a szerk. megjegyzése) nem megyünk el egymás mellett úgy, liogy meg ne kérdeznénk, mi újság, ml a feladat.

— Az igazgató, a pártelnök és a szakszervezet tizem! bizottságának elnöke nem mindig várhatja meg a legközelebbi taggyűlést: olykor azonnal kell Intézkedni — mondja Orel elvtárs. — Az üzem vezetősége semmilyen fontosabb döntést nem hoz a pártszervezet és a szakszervezet.vezetőségével való tanácskozás nélkül. Ez lehetővé teszí, hogy minden tömegszervezet élvezhesse a pártszervezet támogatását, s biztosított legyen a párt vezető szerepe. A párttagok a termelésben is az

élen járnak. Például az üzem legjobb dolgozót közé tartoznak a kommunista Való Péter, aki műhelyvezető Sládkovičo- von fDiószegen), Balogh Endre szocialista munkabrigád-vezető, Takáts Miklós mester, Zuzana Kutliaková munkásnő és mások. A pártonkívüliek közül is sokakat ki kellene emelnünk. Többek közt Petró Istvánt, az üzem legjobb újítóját, a „százezresek mozgalmának“ tagját, Michal Javor asztalost, Tóth Gyula szerszámkészítőt, Anda Ferenc sofőrt. Takács Gáspár cipészt. A „Szocialista munkabrigád“ címért 27 kollektívában 268 dolgozó versenyez. Ebből 13 már el is nyerte a címet. A legjobb kollektívát Balogh Endre, illetve Július Zúzák vezeti. Igen eredményes az Emília Méqerová vezette 23-tagú közösség is, mely csupa nődolgozóbél áll. A munka- közösségek arra törekszenek, hogy ne csak a termékek mennyiségét és minőségét növeljék, hanem hogy mindig mindenkire számítani lehessen. A brigádok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy eddig az üzem minden tervmutatót teljesít. —

A város legnagyobb üzeme dolgozóinak nem mindegy, milyen környezetben végzik munkájukat. Eddig öt zöldterületet létasítettek az üzem udvarán. A SZISZ vezetősége legutóbb javasolta, hogy minden területtel egy-egy tömegszervezet törődjön. Ettől egyebek közt azt várják, hogy az emberek még lobban fognak viszonyulni a már meglevő létesítményekhez. A Nőszövetség üzemi vezetősége azt javasolja, hogy a nődolgozók ügyeljenek a szociális helyiségek tisztaságára.

A tömegszervezetek munkájában központi helyet foglal el a politikai nevelés. Ebben igen nagy támogatást kapnak az üzem 94-tagú pártszervezetétől, melynek Orel elvtárs is vezetőségi tagja.

— A pártszervezetben a tagok átlagéletkora 36 év. Nagy gondot fordítunk a tagság fiatalítására. Jelenleg 22 tagjelöltünk van, de további négy fiatal jelölését a közel jövőben hagyjuk jóvá. lövőre hat munkásnak szeretnénk előlegezni a bizalmat. Fokozatosan sikerül a nődolgozókat is megnyerni a politikai munkára. A párttag- jelöltnek kiválasztott fiatalok pártoktatáson is részt vesznek.

Pártoktatásban a párttagokon kívül 42 fiatal részesül. Az előadások szlovák és magyar nyelvűek. Tavaly négy kört hoztunk létre. Ebben az évben is ennyi körünk lesz. A SZISZ- tagok külön politikai iskolázásra járnak.

— És a többi dolgozó?

—’ Ez év októberében indul a többi dolgozó politikai és gazdasági iskolázása a szak- szervezet keretében, összesen 716 dolgozó részvételére számítunk. Ezeket 11 csoportba osztjuk be. Négy témakört kilenc előadáson veszünk át. Az előadásokat munkaidő után tartjuk meg. Az előadók —■ akár csak a pártoktatáson — a saját dolgozóink lesznek. Az előadók nagy része párttag. Minden előadást vita követi majd. A dolgozók részvételének a megszervezése a tömegszervezeteknek a párt- és a szakszervezet üzemi bizottságának, valamint az üzem vezetőségének a feladata lesz. Nagy segítséget várunk ezen a téren a szocialista munkabrigád tag|altól is.

A jó kollektívák és az eredményes töinegszervezetek nevelőhatását nem győzi eleget dicsérni.

— Ahol jók a munkaközösségek és eredményesen dolgoznak a tömegszervezetek, ott megszűnőben van az egyébként még tapasztalható kispolgári gondolkodásmód, az önzés. Éppen ezért oly fontos az állandó ideológiai nevelés, hogy mindenki megértse a közösségi munka fontosságát. Azt, hogy mivel az egyén tagja a közösségnek, közvetve vagy közvetlenül élvezi is a köz javára kifejtett munka gyümölcsét. Arról nem Is beszélve, milyen nagy élmény az, ha egy-egy akciónk sikeres. Ha látom, hogy megbecsülik a munkámat. Sok évi munkám méltányolása például az is, hogy néhány nap múlva a szakszervezet kerületi bizottságának javaslatára tizenöt napra Kubába utazhatok. Szerintem minden munkaszakaszon lehet alaposan dolgozni és bizonyítani.

Egyszerű, de meggyőző szavak ezek, mert mély igazságot tartalmaznak és őszinte lelkesedésről, helyes életelvről tanúskodnak. Olyan életszemléletről, melynek kialakítására a kommunisták, a tömegszervezetek és a szocialista munkakol- lektívák egyaránt törekszenek.

FÜLÖP IMRE

1971

XX. 18.

barátságosan átölelte a vállát.

— Hát hol hagytad a kerékpárt?

— Kisákéknál. Ott szálltam meg.

— Mint harminc évvel ezelőtt.

Mint harminc évvel ezelőtt, visszhangzott bennem a derűsen, mégis csaknem sírva ejtett mondat.

Az ünnepség délelőtti műsora elválasztott bennünket egymástól.

Lajos Vaszillal csaknem az esti órákban akadtunk össze újra. Meghívott magához. Kisák Ondrej házába, ahol megszállt, s ahol csak most piheni ki az út fáradalmait.

— Nagyszerű ünnepség volt — mondtam. — Ilyen kicsi falu és ennyi, ennyi nép gyűlt össze.

— Maga Kozlov őrnagy tűzte a mellemre az emlékérmet. — Mondta Lajos Vaszil az egykori harcos büszkeségével és, szerénységével. Meghatott öröm és szomorúság bujkált a hangja mélyén.

Amit hihetetlennek tartottam, szó szerint igaz volt. Kerékpárja ott állt az udvaron, az eresz alatt.

— Valóban kerékpáron jöttem — mondta. — Nagyváradtól föl Mlskolcnak. Kassán, Rozsnyón, Rimaszombaton át egészen Ide, a faluba.

Elnéztem erős zömök termetét. Most, hogy meghitt kettesben Itt ültünk az asztal mellett. észrevettem rajta a kor fárasztó jeleit. Egy óvatlan mozdulata után hirtelen a vállához kapott.

— A reuma.

— És mégis rászánta magát erre az útra?

— Mindig így jövök ide. Kerékpáron. öt évvel ezelőtt, tavalyelőtt Is itt jártam. Tavaly is el akartam jönni, de megbetegedtem. Mielőtt elindultam, az asszony azt mondta, bár tavaly

is elmehettél volna. Inkább kerékpározz, csak ne betegeskedj. A kerékpár tartja bennem az erőt.

— Hány éves?

— Hetven.

Valahogy hihetetlennek tűnt. Észrevette rajtam a kételkedő csodálkozást.

— Kilencszáznégyben születtem. Focsaniban.

— Hát nem Székelyföldén?

— A Regátban. Nagyapám származott el nem Csíkszeredáról, hanem Háromszékről. A feleségem Is székely, Be- reckben született. Családja is ott élt, és én oda házasodtam. Negyvenkettőben. Másnap az esküvő után bevonultam Csíkszeredára, a 108. útkarbantartó századhoz. Akkoriban ott állomásozott.

Megértettem. A határváltozások és a háborús Idők szabták meg a sorsát. Igaz, a szegényember szerencséje, illetve bal- szerencséje is közrejátszott. Azt mondta, nagyapjától és apjától a cípészmesterséget örökölte. Ez Is érthető volt számomra, de még mindig homályban maradt, hogyan került ide ebbe a faluba.

— A századunkat Ide vezényelték. Útban voltunk Németország felé. Nem akartunk kimenni. Nagyon bizonytalan sorsnak Ígérkezett. A németeket pedig alaposan meggyülöl- tük.

Láttam az arcán, emlékeivel küszködik.

— Idefelé jövet áthajtottam Máriafócson. Negyvennégy októberében ott láttam az első akasztott embert. Katonaszökevény volt. A tábori csendőrök akasztották föl a keresztúton, a falu mögött. Ott függött az árok fölött egv útmenti fán. A mellén egy tábla: így jár, aki szökik! Ez volt ráírva. Akkor gondoltam először arra, hogy én Is elszököm. Aztán ...

— Aztán?

— Idevetődtünk Lukovfštére. Hosszabb Ideig itt állomásoztunk. Kiderült, hogy senki sem

akar kimenni Németországba. Ha tiltották is, hogy érintkezzünk a helybeli lakossággal, mégiscsak kapcsolatba kerültünk vele. Híre ment, hogy át akarunk állni a partizánokhoz. A legénység is így beszélt. A tisztek is így beszéltek egymás között. Kihallgattuk őket. Erre még jobban felbátorodtunk. Csak az őrnagy, grófivadék volt, az kötötte az ebet a karóhoz, hogy átállni összeegyeztethetetlen a katonai becsületével. A köztünk uralkodó hangulatnak alighanem hírét vette a partizánok törzskara Is. Egy nap, szép őszi idő volt, följött hozzánk Ludvik. Alig néhány emberrel. Másodmagával leszerelte az őrséget. A hadnagyunk, s a többi tiszt Is örömmel fogadta. Az őrnagyot együttesen szerelték le. Főhadnagyunk felsorakoztatott egy szakaszt, hogy elcsípi a közénk erőszakolt német tiszteket és a tisztiszolgákat. Erdőn-bokron át sikerült nekik elszelelniíik.

— És a század?

— Az egész század átállt a partizánokhoz. Átvonultunk ide Babinecre. Ludvik csapata itt tartózkodott a törzskar székhelyén. Csakhamar szétosztottak bennünket. Kit ide, kit oda, a környékbeli falvakba. Én meg egy társam, Szlmjon Ferenc, Ludvik csapatánál maradtunk. Itt szálltam meg. Kisákék házában.

— A többiekkel mi lett?

— Pontosan nem tudom. Kit munkára osztottak be, kit fegyveres szolgálatra. Én meg Ferenc kijártunk őrségbe, hosz- szabb portyákra Is. Gyakran fegyveres összetűzésben vettem réiszt. Kadlub, Bradno, Kyjatice alatt. Tél volt. Szeles, viharos tél. Erős fagyokkal járt. és kínt az erdőben minden fa mögött ellenség lapulhatott.

Az asztal legszélén, közel a falhoz egv sereg iratot pillantottam meg. Talán félreértette arcki felezésemet, vagv csak egyszerű kíváncsiságot vett észre rajtam. Négyrét hajtott,

megsárgult papirost vett elő heverő útleveléből. Különféle hatóságoktól hitelesített okirat volt, melyben Babinec község lakosai, egykori partizánok, vagy segítőtársaik Igazolják, hogy Lajos Vaszil román állampolgár, foksanL-l lakos, az 1944. évben, mint a Horthy- hadsereg technikai alakulatának katonája, Lukóvište községben állomásozva, összeköttetésbe lépett Kozlov szovjet őrnagy partlzánegységével, mely Babinec községben tartózkodott, s minden sorkatona, köztük La|os Vaszil is, 1944 novemberében átállt a partizánokhoz; képességei szerint segítette őket és együtt harcolt velük egészen 1945 január végéig, a községnek a szovjet hadsereg által való felszabadu- lásáfg, és Babinec községben Kisák András házában volt elszállásolva.

Az okirat eredetijét szlovák nyelven fogalmazták. Mellette ott találtam a magyar és román nyelvű hitelesített fordítást Is.

Rápillantottam az okirat felett. Az alkonyati fényben fáradtabb, idősebb volt az arca. Valóban hetven esztendősnek látszott.

— És most? — kérdeztem tűnődve.

— Focsaniban élek — mondta.

— Sok magyar család él ott. Székelyföldiek is. Csángók is. Egyébként — ötödik éve már, hogy nyugdíjba mentem.

Észrevette kérdő pillantásomat.

— Hát igen. Abbahagytam a mesterséget. Nyugdíjaztatásom előtt tizenöt évig egv petrő- loumraktárban dolgoztam.

Mintha nagvon hosszú út végére ért volna. Most még fáradtabbnak láttam az arcát.

— A fiaim meglett, családos emberek. Rómeó egv öntödében. marógép mellett dolgozik. József villanyszerelő. Mária lányom férjhez ment. Brejlában

él. Aszisztál egy orvos mellett.

Az útlevelére pillantott.

— Negyvenöt napra szól. KI kell használnom az Időt. Elkerékpározom Brünnbe. A nemzetközi vásárra. Sose bocsűta- nám meg magamnak, ha elmulasztanám.

Még egyszer összeakadtam Manyik Józseffel.

— Igen, tudok arról a századról, — válaszolt kérdésemre. — Csupa székely gyerek volt benne. Negyvennégy karácsonya előtt láttam őket ösz- szecsapni a németekkel. Az utolsó töltényig harcoltak. Ismertem a hadnagyukat Is. Az összecsapás után megmutatta a fegyverét. Egyetlen töltény volt benne. Magamnak tartogattam, mondta.

Még harminc év után Is megkönnyebbült mosoly játszik ajka körül.

— A németek szerencsére elszeleltek.

És találkoztam Július Kalí- Ciakkal. az ünnepség egyik szervezőjével is. Valamikor a felderítő szolgálat parancsnoka volt.

— Nem tudtam, nem tudtam erről a századról — mondtam neki. Nyilvánosságunk se igen tud róla.

— Igaz, Igaz — mondta tűnődve. nem a Petőfi-brigádhoz tartoztak, sem a Nógrádi-brigádhoz. Ti magvarok sok mindent nem tudtok.

Jogos szemrehányás volt. Visszaemlékezései közt említi a magvar század átállását, ö megírta. Megírta.

Feltekintett s az utcán megpillantotta Manvlk Józsefet.

— Hát ezt a magvar szakaszvezetőt lsmerl-e? Nem is sejti, hogy a magvarok, az egyszerű emberek, menny! iót tettek a fölkelésért.

— Ismerem — mondtam, és úira elfogott a titkolt szégyen- érzet.

BABI TIBOR