Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-15 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

TEXASI ESET Egy rablóbanda megállítja a gyorsvonatot, és a vezér kiadja a parancsot: — A férfiakat kifosztani, a nőket megbecstelenltenll Az egyik rabló azt mondja: — Főnök, a nőket tólön ne bántsuk ... Ebben a pillanatban az egyik fülkéből kiszól egy hang: — Maga csak ne avatkozzék bele a főnök dolgábal PROBLÉMA Egy külföldi turnéra induló táncosnőt be kell oltani. Az or­vos mégkérdi: — A kar Jön oltsam be? — Az istenért, dehogyis! Olyan helyen tessék beoltani, «hol nem látják. Az orvos gondolkozik egy kicsit, aztőn így szól: — Édes művésznő, legjobb lesz, ha beveszi az oltóanya­got! SZÖVEG NÉLKÜL PÁRBESZÉ — Te, ez a Kovács egy autodidakta/ — Autodidakta? Hogyhogy? — Magától ilyen hü­lye. JOBB HELY — Pincért Micsoda piszkos csésxe «x?I — Piszkos? Mär hatan ittak belőle, és még senki sem pa­naszkodott. RIADALOM ^ . Peszetneki súlyos bfe* teg volt és -egyre jajgq* toti. \ — Mit jajgatsz?- — mondták neki. A -Egy­szer mindnyájunknak meg kell halni ^ " — Épp azért jajgatok — nyögte a beteg. — Egy szót sem szólnék, ha kétszer lehetne meg­halni. SKÖTtK A skót a feleségével i leül egy étteremben, és mindössze egyetlenegy szendvicsei rendel. A férj kettévágja a szend­vicset, és felét a felesé­ge tányérjára teszi. A férj eszik, az asszony nem nyúl a maga részé­hez. A pincér, aki a hátuk mögött áll. kissé mali­ciózusan kérdezi meg: — Asszonyom, ön nem eszik? — De igen — mondja az asszony —, csők a fogsort várom. KAPITALISTA ÉSZJÁRÁS Azt mondja á szegény Smith a gaz- dag Brownnak, aki nem dolgozik, csak a vagyonából él: — Na, Mr, Brown, igazán nem tudom,- mit csinálna maga, ha minden ember­nek az arca verítékével kellene megke­resnie a kenyerét! , — Legyen nyugodt— mondja Brown —, akkor nekem zsebkendögyáiam len­ne. .v.-'- >].; — Olyan érzésem van, mintha figyelne bennünket a fér­jem. Pnnch CSODA — Tül magas nékem ez a beosztás ... Mészáros András rajza — Színmű — mondta ?■., a ne­ves író. — A plakáton, a darab címe alatt, műfaji meghatáro­zásként ez álljon: „Színmű, két részben“. — Nem fá — mondta V., a társszerző. —- Nagyon maradi. Legyen inkább az, hogy játék, két részben. — Ilyen már sokszor volt. Nem jó. Akkor már valami egé­szen újat kellene kitalálni. — Dokumentum-dráma, do­kumentumok nélkül• — Ez már jobb, de nem az Igazi. — Mit szólsz ahhoz, hogy szomorú bohózat? — A bohókás tragédia job­ban tetszik. — Gondolkozzunk még egy kicsit... — Azt csinálom. Gondolko­zom. Színmű, felnőtt gyerekek­nek? — Cöcö... — Szatirikus tanfolyam, két részben? —. Megmondom őszintén, nem az igazi. Valami egészen új műfaji meghatározás kell. Valami olyasféle, hogy jegyző­könyv, két kötetben ... — S ez jobb? — Nem főbb. És volt Is. Legalábbis ügy emlékszem... — Megunni Hidegtál, forró érzelmekkel, két felvonásban. •— Nem rossz. S ahhoz mit szólsz, hogy lecsó, tanulsággal? — Talán inkább tanulságos lecsó. — Ennek semmi értelme. Sokkal foblMin tetszik az, hogy lecsó, két tányéron. — Marhaság! Történelmi le­csó, nagyétkűeknek, két rész­ben, ez, véleményem szerint, sokkal precízebb. — Szerintem marhaság. Hatá­rozzuk meg pontosabban a mű­fajt. Mit szólsz ahhoz, hogy prézli, két stanicliban? — Nem volt még ilyen? — Staniclival nem. Amire te emlékszel, az hajóskapitánnyal volt. — Még mindig nem az igazi. Ezt be kell látnod ... — Szavak, két egyforma ku­pacban? Ez milyen? — Volt. Esküszöm, hogy volt• — Megvan, tudom, hogy mit írunk a plakátra! Abonyi kettős torony. . Ez még nem volt. — Nem volt. De miért abo­nyi? — Ragaszkodom Abonyhoz. — A kritika bele fog kötni. Legyen inkább pomázt. — Megőrültél? Ezt nem mon­dod komolyan. — De komolyan mondom. Műfájt meghatározásként pon­tos, és amellett újszerű is. — Sohal Érted? Soha nem egyezem bele. — Na jó, velem lehet beszél­ni. Kétrészes fürdőruha. — Miért ponl fürdőruha? — Ha nem tetszik, lehet vala­mi más Is. Mondjuk, szek­rény. Kétajtós szekrény. — Ez valóban ló, csak egy kicsit szegényes• Legyen In­kább: kétajtós szekrény, serdil lökorú nagymamáknak. Ennél precízebb meghatározást nem tudok — mondta Z., a neves író. —- S ilyen még eddig nem volt. — Valóban nem volt — bó­lintott elégedetten V., a társ­szerző. — A kollégák meg fog­nak pukkadni az irigységtől... — Mindent megbeszéltek, uraim? — kérdezte a jóságos arcú, fehér köpenyes orvos. — Mindent... — Akkor mehetünk ■— mond­ta az orvos, és intett az ápo­lóknak. — Hova megyünk? A jóságos arcú orvos rövid gondolkodás után így válaszolt: — Nem megyünk messzire. Cüak ide a Parnasszusra. MIKES GYÖRGY Krokogyil SZÖVEG NÉLKÜL )0 HELY — Dobja már ide azt a sőt, Jő ember, itt is kérik! Lebocski István raj** 1974. IX. 15. NEVEI. AZ ÉLET Egy kisfiú és egy kislány be szélget. Azt mondja Pistike: — Ha én nagy leszek, oly;:n sok pénzt fogok keresni, mint e papám. Mire Micike: — Ha én nagy leszek, én meg olyan sok pénzt fogok költeni, mint a mamám! MAGYARÁZAT János bácsi folyton veszekszik au asz- szonnyal, lármájuk­tól hangos ex »tea. — Ha olyan nosssnl bánik magával — ta­nácsolja valaki a bol­dogtalan asszonynak —, miért nem válik el (éle? — Azért, lelkem — hangzik a válasz —, mert még nem va- gyank megeskädve. TANÁCS Kovócsné « Tátrába utazik. Amikor helyet foglal az üres kupé­ban, megkérdezi a kalauzt: — Kérem, szeret­nék egyedül utazni, nem tehetne ennek érdekében valamit? — Én nem — feleli a kalauz —, de ön igen. — Mit? — Valahányszor megáll a vonat, néz­zen ki az ablakon. Gabriel Levický rajxa

Next

/
Oldalképek
Tartalom