Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-10 / 214. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Nyugdíjügyeikben M. B.: Az 52 éves korában el­hunyt férje halála időpontjában ön 44 éves volt. Mindketten mint ragok az efsz-ben dolgoz­tak. Mivel házasságukból gyer­mek nem született, önnek az 1964/103 sz. efsz nyugdíjbiztosí­tási törvény értelmében férje halála után csak egy éven át jár özvegyi nyugdíj. Az említett rendelkezés értelmében ugyan­is a férj halála utáni egy év eltelte után csak akkor jár az özvegynek továbbra is özvegyi nyugdíj, ha teljesen rokkant, ha legalább egy olyan gyermek­ről gondoskodik, akinek árva­járadékra van igénye, ha leg­alább három gyermeket nevelt fel, ha betöltötte 45. életévét és két gyermeket nevelt fel, vagy ha betöltötte 50. életévét. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az özvegyi jára­dékra való igény újból megnyí­lik, ha az özvegy a felsorolt feltételek valamelyikét az igény megszűnte után két éven belül tölti be (pl., ha ön férje halála után 47 éves lett volna, a járadék egy évi folyósítása után betöltötte volna 48. élet­évét és 50. életévét az igény megszűnte után két éven be­lül érte volna el, 50. élet­éve elérésével újból igénye lelt volna az özvegyi járadékra). A fenti lehetőségek közül az egy év eltelte után Ön csak ab­ban az esetben szerezne igényt újból özvegyi nyugdíjra, ha a járadék folyósításának beszün­tetése után két éven belül tel­jes rokkantnak nyilvánítanák. K. L.: Feltételezzük, hogy ön. álló gazdálkodása ideje alatt részese volt az egyébként köte­lező nyugdíjbiztosításnak, és így igényelheti az öregségi nyugdíjat. Egyébként egészsé­ge leromlása miatt legalábbis részleges rokkantjáradékot igé­nyelhetne a jnb járadékosztá­lyán keresztül. Különböző ügyekben P. Valéria: A polgári törvény, könyv 358. §-a értelmében az olyan biztosítást, amelyet folya­matosan (ismétlődő időszakok­ban) fizet a biztosított, a kikö­tött biztosítási időszak eltelte előtt írásban adott felmondás­sal lehet megszüntetni. (A biz­tosító a személybiztosítást i- lyen felmondással nem szün­teti meg, kivéve a balesetbizto­sítást). Ha a szerződő felek az írásbeli szerződésben előre ki­kötötték, a szerződés utáni két hónapon belül bármelyik fél — tehát a biztosító és a biztosí­tott is — 8 napi felmondási idő­vel írásbeli felmondással meg­szüntetheti a biztosító szerző­dést. A polgári törvénykönyv 359. §-a értelmében a biztosítási szerződés írásbeli felmondás nélkül is megszűnik, ha a biz­tosított a biztosítási díjat az egysceri biztosítás esetében, va­lamint az első biztosítási díjat nem fizeti meg az esedékesség­től számított 3 hónapon belül, a többi esetben akkor, ha a bizto­sítási díjat annak esedékességé­től számított 6 hónapon belül nem fizeti meg a biztosított. Az Önök esetében a biztosító kö­vetkezetlenül járt el, néze­tünk szerint az Önök biztosítá­si szerződése az április végén írásban adott felmondással f. é. június végével megszűnt. Ha további Időre is levonták vol­na a biztosítási díjat, ezt jog­gal követelhetnék vissza. Mun­kaadó vállalatuknál jelentsék be, hogy július 1-től megszűnt a biztosításuk és ne vonják már le a biztosítási díjiat. M. T.: Az adásvételi szerző­dést talán úgy lehetne megol­dani, hogy az eladó kéri par­cellái szétmérését (vagyonkö­zösség megszüntetési szerző, déssel, vagy esetleg perrel) és önnek már az ő kizárólagos tulajdonát képező parcellákat adná. Ennek lehetőségét az ela­dóval és ügyvédjükkel tárgyal­ják meg. L. R.: Az ön esetében évről évre ú. n. határozott időre kö­tött munkaszerződésről van szó. (Az iskola- és egészségügyi szektorban elég gyakran hasz­nálják ezt a szerződési formát). Ha a határozott Időre szóló szerződés letelte után a felek újabb szerződést nem kötnek, annak megkötésére jogigénye nincs. ö. S.: A Magyar Népköztár­saság Főkonzulátusa, Bratisla­va, Palisady 60 sz. hivatalhoz fordulhat annak igazolása iránt, hogy a magyar szótár a kérdé­ses nevet elismeri mint használt nevet. Nézetünk szerint fontol jak meg, ezt a nevet választ­ják-e, mert szlovák, illetve cseh nyelvű használatban kiejtési ne­hézségekkel és helytelen leírás­sal számolhatnak. Munkajogi ügyekben B. L.: Az írásban megkötött szerződésben havonta a rendes munkaidőnek megfelelő 185 munkaórán kívül 12,5 órát is­mernek el túlóraátalány címén. A szerződésben továbbá olyan záradék van, hogy az említett túlóraátalányon kívül ön több túlóráért jutalmazást nem kér, és a munkaadó vállalat a pau- sálfizetését arra az esetre is biztosítja, ha a kijelölt munkát rövidebb időn belül végzi el. A munkatörvénykönyv 116. §-,a 4. bek. értelmében a kollektív szerződésben, vagy az egyéni munkaszerződésben a munka­adó vállalat és a dolgozó meg­állapodhat túlóraátalányban (pausálban). Az ön. esetében nézetünk szerint a redszeresen több túlórái munkáért kérhet­né, hogy a munkaadó vállalat a túlóraátalányt (pausáltj a va­lóságnak megfelelő magasabb számú túlórában állapítsa meg. A szerződésben megállapított havi 12,5 órai átalány megfelel az évente maximálisan megen­gedett 150 túlórának. A munka­törvénykönyv 1965/66, illetve 1970/60 sz. végrehajtási ren­deletének 12. §-a d. pontja ér­telmében az említett maximáli­san megengedett túlórába nem lehet beleszámítani az éjjeli­őrök esetében a heti 8 órai túl­munkát, de ez nem jelenti azt, hogy ezért nem járna jutalma­zás. A munkaadó vállalattal va­ló tárgyalása során rámutathat a munkatörvénykönyv 242. §­ára, amely szerint érvénytelen az olyan jogügyelet (a szerződés is jogügyet), melyet nem kötöt­tek meg szabadon, komolyan, határozottan és érthetően, és amellyel a dolgozó lemond jo­gairól. Az esetleges igényeit legfeljebb egy évre visszame­nőleg érvényesíthetné a járás- bíróságon. Cs. V.: 1968—1973 között külföldön tartózkodott és ott is dolgozott. Külföldről az 1973. február 3-i elnöki amnesztia alapján tért hasa. Munkahe­lyén most tanácstalanok, hogy a szabadság és a betegbiztosí­tás szempontjából elismerhe­tik-e az engedély nélküli kül­földi tartózkodás ideje alatt le­dolgozott időt. A munkatörvénykönyv 13. §- ának 4. bekezdése értelmében a külföldön, külföldi munkaadó vállalatnál ledolgozott időt, ha ez az illegális tartózkodás ide­jére esik, nem lehet beszámí­tani a szabadság igény hossza (terjedelme] szempontjából, ha csak a központi szervek nem engedélyeznek kivételt. Az el­nöki amnesztia csak a szabad­ságvesztést és a pénzbünteté­seket engedte el, illetve a be nem fejezett eljárások eseté­ben elrendelte az eljárások be­szüntetését, de nem tartalmaz az említett munkajogi jogviszony­latra semmiféle rendelkezést. Az említett kivétel megadása nélkül a szabadság időtarta­mának szempontjából csak 18. életéve betöltésétől számított azt az időt lehet beszámítani, amelyet belföldön dolgozott, Il­letve külföldön, de csak akkor, ha hatóságaink engedélyével tartózkodott külföldön. Dr. F. J. Az sgyiitteíMilésről tárgyalnak A testvérországok Szocialista Akadémiái szeptember 10-e és 17-e között a Német Demokra­tikus Köztársaságban nemzetkö­zi értekezletet tartanak, ame­lyen Jozef Popelka vezető tit­kárral az élen a CSSZSZK Szo­cialista Akadémiája Központi Bizottságának a küldöttsége is részt vesz. Az értekezleten meg­vitatják az együttműködés kér­déseit, főleg az előadások 1975. í évi tervét, valamint értékelik a jj múlt évi együttműködési terv ( teljesítését* | TUDÓMON Vm, ®r 2 wm®* ■c ■■ i A TECHNIKA NEMZETKÖZI NYELVE Az egyre bővülő nemzetközi műszaki kapcso­latok természetes velejárója, hogy növekednek a nyelvi gondok is. A műszaki emberek egymás közötti gondolatcseréjének legfontosabb eszkö­ze — „nyelve“ — a műszaki rajz. Sajnos a rajzi jelölések országonként különbözőek. En­nek következménye, hogy például a licenciák vásárlása esetén a műszaki rajz „lefordítása“ néha több hónapos munkát is igényel. Ilyen esetekben teljesen jogosak a vásárló cég mű­szaki szakembereinek ilyesféle megjegyzései: Milyen jó lenne, ha világszerte egy nyelven beszélnének a műszakiak, mennyi időt, pénzt, fáradságot takaríthatnánk meg, mennyi félre­értést kerülhetnének el, ha legalább a műszaki rajzokra létezne egy nemzetközi nyelv ... Ha a műszaki gondolatközlésnek eszköze, nyelve a műszaki rajz, akkor e nyelvnek a „nyelvtankönyve“ a műszaki rajzok szabványa. A szabvány alkalmazása teszi lehetővé, liogy a közölnivalókat egységesen, pontosan félreértés nélkül értelmezzék a rajzok segítségével „be­szélgető“ műszakiak. A műszaki rajzok jó elké­szítését és használatát már a szakiskolák al­sóbb osztályaiban is tanítják. Egy-egy ország határain belül nincs is különösebb probléma: van jó „tankönyv“, azaz rajzszabvány és tan­könyv, pontos használatukra pedig maga az élet kényszeríti rá a szakembereket. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy más ország műszaki embere kívánja közölni velünk gondolatát. Sajnos még ma sem min­denben azonosak a rajzszabványok, országon­ként gyakran mást értenek egy-egy rajz jelein, jelölésein, és még az úgynevezett nézetrend sem azonos Európában vagy Amerikában. Köz­ben pedig az egyre nagyobb méreteket öltő műszaki kapcsolatok nyomán tonnaszámra cse­rélődnek a műszaki dokumentációk, a műszaki rajzok. Egyelőre nincs más választás: le kell fordítani, honosítani kell valamenyit, hogy fel tudjuk használni. Ez azonban nem is egyszerű és olcsó dolog, hosszú időt vesz igénybe, s mint minden fordítás, a rajzok lefordítása is sok hiba forrásává válhat. Már régen tudják, hogy mit kellene tenni. Azonos „nyelvtankönyv“ szabályai szerint kel! rajzolni: a rajzeszperrantót, vagyis a nemzetközi rajzszabályt mindenhol be kell vezetni. A rajz jelei, szabályai bizonyos fokig szaba­don születtek, néha még képi kapcsolat sincs a jel és a közölni szándékozott gondolat kö­zött, ellentétben az élő nyelvvel, ahol sok eset­ben a fogalom megértését a nyelv hangutánzó képessége is segíti (például a robban, recs- csen, dörög stb. szavaknál). Egyszerű volt tehát az a régi kívánság, hogy üljenek le az illetékesek és egyezzenek meg közösen az azonos rajzjelekben és szabályok­ban. Az óhaj kimondása könnyebb volt, mint megvalósítása. Létre kellett hozni olyan nem­zetközi fórumot, almi ezt az egyezményt ér­demben meg lehet vitatni és megvalósítására javaslatot tenni. Mivel a szabványok nemzetközi egységesíté­se egyébként is általános műszaki feladattá vált, létrejött és Genfben aktívan működik a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet, az ISO. E szervezetnek ma már közel 60 ország tagja, köztük van a legtöbb szocialista ország is. Az ISO 10-es számú bizottsága Zürichben a svájci szabványügyi hivatal irányításával a raj­zok és a rajzjelek nemzetközi egységesítésén dolgozik. A szocialista országok műszaki-gazdasági kapcsolatai a KGST szervezeten belül a leg- szorosabbak és a legnagyobb méretűek, ezért itt még nagyobb figyelmet szentelnek a szab­ványok egységesítéséinek. A KGST Szabvány- ügyi Állandó Bizottsága már kidolgozott olyan szabványajánlásokat, amelyek a rajzok, doku­mentációk egységes kivitelezésével és forrná* jával lehetővé teszik egv közös műszaki rajz* nyelv használatát. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a világon ma sokféle — egymástól eltérő — nemzeti szabvány létezik. Másképpen je­lölik például ugyanazt az elektronikai vagy gépipari elemet az ASA (amerikai], a GOSZT (szovjet), BS (angol), HCNN (holland], DIN (német vagy a ČSN (csehszlovák) szabványok­ban. Az ajánlások közzétételével, illetve azok fo­kozatos megvalósításával egyidejűleg jelent­keztek az akadályok is. Bár az új jelölések közérthetőbbek, műszakilag is logikusabbak, rajztechnikájuk is egyszerűbb, sokan mégis vo­nakodva, bizonyos ellenérzéssel viseltetnek al­kalmazásukkal szemben. Ennek oka többnyire a megszokottság, a régihez való indokolatlan ragaszkodás. Mások a hagyományokra hivatkoznak, mond­ván, hogy a régi jelölések már annyira beideg- ződtek — különösen az idősebbeknél —, hogy az áttérés sok félreértést és bonyodalmat okoz­hat. Az ilyen véleményekkel a már említet­teken kívül szembe lehet állítani azt a körül­ményt is, hogy az eddigi módszerek — éppen a technika rendkívül gyors fejlődése miatt — elévültek, száz és száz most született fogalom­ra egyébként is új jelölést kell konstruálni, egész rendszereket kell a bővítés miatt megvál­toztatni. Ha a kereteket már úgyis szétfeszítette az élet, akkor miért ne lehelne az újat úgy lét­rehozni, hogv minden jól érthető legyen minden ország műszaki embere számára? Természetesen mint minden nemzetközi egyezmény, ez is bizonyos kompromisszumok­kal, a régebbi szokások egy részének feladásá­val jár. Az átállás pillanatnyi zökkenőit a kö­zeli jövő bőven kárpótolja, s ezt az áldozatot minden ország szívesen vállalja. Hogy ez meny­nyire így van, mutatja a Szovjetunió példája: az egységesítés előmozdítása végett például el­fogadta azt a KGST-ajánlást, hogy a fémek hő­kezelési utasításait cirill betűk helyett latin betűkkel írják elő a rajzokon. Egy másik példa azt igazoíja, hogy az újtól való idegenkedést a mindennapi gyakorlat teszi alaptalanná. A műszaki előírások egyik fontos területe az alak- és helyzettűrések megadása, illetve a rajzokon való feltüntetése. A nemzet­közi megállapodások értelmében a Magyar Szabványügyi Hivatal előkészítette és szótküld- te az új jelölésekre vonatkozó ajánlást az érin­tett szerveknek, üzemeknek, tervezőintézetek­nek. Az egyik tervezőintézet felszólalásában mereven elzárkózott annak bevezetésétől. És mit tesz az élet? Néhány hét múlva az intézet nagy mennyiségű francia dokumentációt ka­pott, s ezt csak azért tudták megérteni, mert birtokukban volt már a részükre megküldött, nemzetközi szabvány alapján készült magyar szabvány tervezete. Az egységesítés, tipizálás, szabványosítás ko­runkban nemzetközi méretűvé vált, gyorsan fej­lődik. Az az ország, amely kivonja magát az ilyen együttműködés alól, később kárt szenved. Hazánkban a CSKP XIV. kongresszusának ha­tározatai létfontosságúvá tették a nemzetközi műszaki együttműködés fejlesztését. Ennek az együttműködésnek természetes velejárója a mű­szaki rajzok szabványainak egységesítése. A rajzasztaloknál tervet készítő mérnökök­nek, a munkapadnál dolgozó szakmunkások­nak, a szakiskolák és az egyetemek tanárainak és tanulóinak közös együttműködésével létre lehet és létre is kell hozni a műszakiak eszpe^ rantóját, az egységes jeleket használó nemzet­közi rajzszabványokat. Ezzel sok fölösleges munka és költség takarítható meg, ami már közvetlen üzemi, intézeti érdek is. VÍRUSOK a filmvásznon A virológiának, a víruskutatás tudományá­nak, a biológia modern ágazatának és a film­művészetnek a történetében van egy érdekes közös dátum, Dmitrij Ivanovszkij orosz botani­kus, akinek először sikerült kimutatnia a víru­sok létezését és Louis Lumiére, a kinematogra­fia, a filmezés francia feltalálója ugyanis ugyanabban az évben, 1864-ben született. A vírusok az állatok, a növények és persze, az emberek állandó kísérői. Furcsa láthatatlan birodalmat alkotnak, s főként rendkívül piciny méreteikkel és viszonylag egyszerű „szerkeze­tükkel“ térnek el az élővilág többi tagjától. „Idegen koszton“ élnek, csak az élő sejtekben osztódnak, miáltal gyakran elpusztítják táplá­lójukat. Ha tekintetbe vesszük, hogy az inf­luenzának, a himlőnek, a kanyarónak és a ve­szettségnek vírusok a kórokozói, nyilvánvalóvá válik, milyen nagy tudományos és gyakorlati fontosságú a vírusok természetének és tulaj­donságainak kutatása. De milyen érdem fűződik ebben Louis Lumié­re nevéhez? A francia feltaláló felfedezését követő évtizedekben kiderült, hogy a kine-ma- tográfia, a filmezés nemcsak szórakoztató lát­ványosság, hanem fontos tudományos segédesz­köz is. Az ún. időmikroszkópok segítségével tetszés szerint meghosszabbítható vagy megrö­vidíthető bármely folyamat: a néző szeme előtt virágba szökkennek a növények, a lassú csíra pedig akár gyorsvonat! sebességgel is száguld­hat. Ilyen műszaki vívmányok segítségével szov­jet tudósok feleletet kerestek annak a kérdés­nek a megválaszolásához: vajon mi történik azzal a sejttel, amelybe a vírus behatol. Elő­ször parányi üvegedények százaiban élő sejte­ket tenyésztettek, majd vírusokkal megfertőz­ték őket. De csak ezután jött még a neheze. Bizonyos Idő elteltével a sejteket elpusztítot­ták, majd megfestették ós mikroszkóp segítsé­gével tanulmányozni kezdték őket. Ily módon meghatározták az elváltozások modelljét, ebből bizonyos következtetéseket vontak le, azonban felmerült a kérdés: Nem lehetne-e a sejtek vírusok által történő szétrombolódását úgy megfigyelni, ahogyan a valóságban végbemegy? Ennek érdekében széles körű kutatást vé­geztek. Létre kellett hozniuk olyan elektroni­kus szerkezetet, amely lehetővé tette a pontos egyes felvételeket és olyan üvegkamrákat is, amelyek huzamos ideig tartó sejttenyésztésre is alkalmasak s végül ki kellett fejleszteniük a mikroszkopia olyan új eljárásait, amelyek hozzáférhetővé teszik megfestetlen élő sejtek megfigyelését. Emellett figyelembe kellett venni azt is, hogy vannak olyan vírusok, amelyek hosszan tartó, krónikus sejt-megbetegedéseket okoznak. Ezek a sejtek sokáig látszólag egészségesek, aktívan osztódnak és vándorolnak. Később megfigyel­hető, hogy mozgásuk lassul, sejtmagjuk meg­duzzad — végül elpusztulnak. Ma már ezek a folyamatok is jól megfigyelhetők a filmvász­non vagy a tv-készülékek képernyőin. Filmkamera segítségével megfigyelhető az is, hogyan idéznek elő a sejtekben rosszindulatú elváltozásokat bizonyos rákkeltő vírusok. Ezek­re a sejtekre' a korlátlan burjánzás, osztódás a jellemző. (dj) 1974. IX. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom