Új Szó, 1974. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1974-09-09 / 213. szám, hétfő

Önmagunk értékelése

A Legkaja Atletika egyik számában érdekes írás jelent meg. A szerző Bondarcsuk, érdemes sportmester, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a világhírű kalapácsvető.

Ennek a cikknek az a célja, hogy megmagyarázzon néhány olyan edzésrendszert és elvet, amelyet bosszú éveken keresztül követtem. Szeretném továbbá elmondani, hogy milyen edzéstapasztalatokra tettem szert az 1972-es idényben. Különös figyelmet érdemel az egyéni ed- zásmódszer, ami a sport mai fejlettségi fokán döntő jelentőségű a sportbeli tudás fejlesztése szempontjából.

Minden idény elején a versenyző és edzője egész sor nehézséggel találja magát szemben. Mindenekelőtt az edzésmódszerek és az eszközök kiválasztása tekintetében. Hiszen nagymértékben ettől függ az egész edzésfolyamat eredményessége. Különös jelentőségű a korábban alkalmazott eszközök és módszerek tárgyilagos értékelése.

Jóllehet ugyanazoknak az eszközöknek és módszereknek a huzamos alkalmazása évről évre veszít eredményességéből, mert a szervezet fokozatosan alkalmazkodik bizonyos állandó mozzanatokhoz azért azoktól véglegesen eltávolodni nem mindig célravezető. Már csak azért sem, mert nem mindig tudunk találni olyan módszereket és eszközöket, amelyek a korábbiakat megfelelő eredményességgel helyettesíthetnék. Teljesen új eszközök és módszerek alkalmazása sok esetben nemhogy nem gyakorol döntő hatást a sporteredmények javulására, hanem kimondottan ellentétes hatású. Ezért különösen óvakodnunk kell attól, hogy feltétel nélkül lemásoljuk a legjobb sportolók edzéstapasztalatait. Eredményeiket elemezve észrevehetjük, hogy a nézetek egyöntetűsége ellenére (legalábbis ami a technikai és az edzésmódszerek kérdéseit illeti) mindegyikre a csak nála megtalálható egyéni edzés- módszer a jellemző.

Több esetben igen siralmas eredményre vezetett, amikor valamelyik versenyző egyik napról a másikra meggondolatlanul elvetette korábbi edzésmódszereit, új módszereket, új technikai változatokat, új edzéseszközöket keresett, jellemző, hogy az ilyen versenyzők közöl csak igen kevésnek sikerül újból megtalálnia korábbi formáját. Elvesztették ugyanis egyéniségüket, de új arcukat már nem tudták meglelni. Szeretnék megemlíteni egy példát Krivonosznv és a magam edzéstapasztalatából. Krivonoszov 1958 és 1980 között alaposan megnövelte súlyzós gyakorlatainak mennyiségét és intenzitását, én pedig 1970 —1971-ben ellenkezőleg, csökkentettem és teljesen lemondtam például az olyan, rendkívül eredményesnek hirdetett edzésmódszerről, mint a

10—16 kg-ig terjedő szerek használata. Az eredmény az volt, hogy mindketten rontottunk eredményünkön, én azonban 1972-ben helyes következtetést vontam le ebből a leckéből. Az eredmény az lett, hogy az egész 1972. évi idényben sikerrel szerepeltem a versenyeken.

Mielőtt a dobótechnika új változatait, teljesen új edzésmódszereket és eszközöket alkalmaznánk, feltétlenül meg kell bizonyosodnunk azok célszerűségéről és eredményességéről. Ennek a bizonyosságnak, lia nincsenek kísérleti adataink, legalább komoly elméleti alapon kell nyugodnia. Nem szabad továbbá elfelejtenünk, bogy az egyéni sajátosságoknak mindenekelőtt nem az egyes gyakorlatok mellőzésén vagy alkalmazásán kell alapulniuk, hanem az adott versenyző szempontjából legcélszerűbb intenzitáson és mennyiségen.

Azt is tudni kell, hogy a testnevelés elméletében és gyakorlatában vannak örök és általánosan elfogadott törvényszerűségek, amelyeket feltétlenül figyelembe kell vennünk a technika egyes változatainak megválasztásakor, egyik vagy másik edzésmódszer alkalmazásakor. Az egyes versenyzőkre jellemző egyéni sajátosságoknak nem szabad kizárniuk az általánosan elfogadott törvényszerűségeket, hanem ellenkezőleg, lehetővé kell tenniük azok megnyilvánulását.

Mint már említettem, 1970—71. évi eredményeim romlásának alapvető oka az volt, hogy edzéseimből kiiktattam a 10—16 kg-ig terjedő szerek alkalmazását. Kissé előrefutva nyugodtan kijelenthetem, hogy a speciális erőmutatók fejlettségi színvonalának az emelése kedvezően befolyásolta eredményeim növekedését, mind a kalapácsvetésben (75,88), mind pedig a 16 kg-os szerek dobálásában (23,12) és a 6 kg-os kalapáccsal végzett gyakorlatoknál (80,90).

Különös nehézséget jelentett a tisztán erő- fejlesztő mutatók emelésével kapcsolatos feladat (súlyzós gyakorlatok), mert már addig is hatalmas mennyiségű gyakorlalkcmbináciőt alkalmaztam. Gyökeresen megváltoztattam a különböző intenzitással végzett gyakorlatok sorrendiségét (maguk a gyakorlatok egész sportpályafutásom alatt ugyanazok maradtak), az edzés intezitásának növelését. Minden edzés alkalmával, akár a felkészülési, akár a versenyidő- szakban, a gyakorlatot különböző intenzitással végeztem, az edzéssúlyok pedig általában a maximális súly 50 és 100 százaléka közötti tartományban mozogtak. Az edzés intenzitása nem állandóan fokozódó iramban növekedett gyakorlatról gyakorlatra, mint ahogy az korábban történt, hanem kiválasztottam a különböző intenzitással végzett munka legkedvezőbb arányát és sorrendiségét.

A most részletezett módszer alkalmazása csak akkor lesz eredményes, ha a versenyző annak elvégzésére lelkileg jó felkészül, legalábbis, ami a maximális súlyú súlyzóval való foglalkozást illeti. Emellett igen nagy szükség van a gondos, általános és különleges bemelegítésre, liogy megakadályozzuk a sérüléseket. A. különböző intenzitású gyakorlatuk alkalmazása esetén nagyon hasznos, ha a különleges bemelegítést a maximálisan felemelhető súly 50—70 százalékát kitevő súllyal szakító és lökő gyakorlatok követik.

A súlyzóval végzett gyakorlatokban mért erő- mutatók lényeges megnövekedése a 16 kg-os súly dobálásában elért eredmények állandó javulása megalapozta a kalapácsvető eredményének növekedését, sőt, még a 6 kg-os kalapács alkalmazásakor mért eredmény is több mint 3 méterrel javult.

Ugyanakkor — bár majdnem minden ellenőrző gyakorlatomban javultak a mutatók — bizonyos nehézségekkel találtam szemben magam a gyor- saság-erőfejlesztő felkészültség megfelelő magas színvonalának a megtartása terén. Gondolok itt mindenekelőtt olyan tulajdonság okra, mint a speciális erő és gyorsaság. Így például a 16 kg-os süly dobálásában elért eredmények javulásával egyidőben romlottak a 6 kg-os kalapáccsal elért eredmények és fordítva. Ezekkel a nehézségekkel az egész idény alatt képtelen voltam megbirkózni, ami aztán kedvezőtlenül befolyásolta a versenykalapáccsal elért eredményeimet is. Ügy látszik, hogy az eredmények állandó növeléséhez feltétlenül meg kell tartanunk és szakadatlanul fejlesztenünk kell gyorsasági és erőtulajdonságainkat.

Švajlen (sötét mezben) a liga-mezőny legidősebb, s egyben egyik legmegbízhatóbb kapusa e jelenet tanúsága szerint a lehajtó nitrai Horn és a VSS ugyannsak szálfatermetű védőjátékosa, Batlyányi közreműködésével küzd a labdáért.

Matis fölv.

ÖT ÉV ALATT AZ ELSŐ LIGÁBAN

Jozef Kmec košicei (kassai) játékvezető, aki az új idényben az elsőligás pályákon bíráskodik. Bemutatkozása teljes sikerrel járt. Szinte az ország szemeláttára vezette élete első nagy mérkőzését, a Dukla— Slovan találkozót, amelyet a tévé is közvetített. A fiatal játékvezető várakozáson felül szerepelt, bár a játékosok megkönnyítették a dolgát, mert korrektok voltak egymással szemben. Azt viszont megfigyelhettük, hogy Kmec kitűnő erőnléttel rendelkezik, minden akciót közelről szemlélt, együtt futott a játékosokkal és így nem is tévedhetett.

Mesteri módon alkalmazta az előnyszabályt. Játékvezetése a karmestereket juttatta eszünkbe: Kmec szinte érezte a küzdelem ritmusát, s azt csak a legszükségesebb esetekben szakította meg.

— Hogyan készült élete eddigi legfontosabb mérkőzésére?

— Nem készültem különleges tervek szerint, mert éppen szabadságon voltam és a sok apró-cseprő munka elterelte a figyelmet a mérkőzésről.

— Hol dolgozik?

— Jelenleg a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság alkalmazottja vagyok, de évek óta egy szaktanintézet igazgató-helyettese.

— Elégedett első nagy mérkőzése lapvéleményeivel?

— Igen, bár hozzá kell tennem, a csapatok igazi sportemberekhez méltóan játszottak, könnyű dolgom volt.

— Mikor kezdett el bíráskodni?

— Miután aktív labdarúgópályafutásomat befejeztem, 1969-ben.

— Öt esztendő alatt az első ligáig jutott?

— Igen, minden évben léptem egyet.

— Hány esztendős?

— Negyvenegy, illetve nemsokára eggyel több. Éppen a Nitra — Teplice mérkőzés napján — ez lesz következő mérkőzésem — leszek negyven- kettő.

— Ügy tudom, ön rožňavai (rozsnyói).

— Ebben a bányászvárosban sok évet töltöttem, itt futballoztam a divíziós csapatban is, de eredetileg a Sečovce (Gál- szécs) melletti Trnávkáról (Tarnóka) származom.

— Az elsőligás játékvezetők között önnek van — mint ez az ellenőrzőkön kiderült — a legjobb erőnléte. Hogyan csinálja?

— Szeretem a sportot, és az iskolában, a gyerekekkel sokat mozgok. Szívesen kosarazom, síelek, futballozom, jégkoron- gozom, egyszóval minden sportban otthonosan érzem magam.

— Rövidesen nemzetközi mérkőzésen „fütyülhet” Moszkvában.

—A Szpartak Moszkva — Velezs Mosztar UEFA kupa- mérkőzést bízták rám és ez örömmel tölt el. Moszkvában már jártam, de ebbe az óriási és szép városba mindig szívesen megyek, hiszen akad benne bőven csodálnivaló.

További jó mérkőzéseket, sok sikert Jozef Kmec!

(batta)

Sikeres H ESZ-rendez vény

Jelentős motorkerékpár te- repversenyt és lövészversenyt rendezett a HESZ čaloveci (Megyercs) helyi szervezete az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére. A mintegy 500 nézőnek színpompás látványban volt része. A délelőtti lövész- versenyben Lampert Zoltán, Kutka László és ifj. Berecz Pál érték el a legjobb eredményt.

Délután a motorkerékpáros terepverseny 17 résztvevővel került megrendezésre. A helyi nézők őrülhettek, mert me- gyercsi, mégpedig Szih László

végzett az első helyen megelőzve a komárnói Dragun Drahoslávot, és az ugyancsak megyercsi Berecz Lajost.

Egyébként a helyi versenyzőkön kívül Komárno (Komárom), Hurbanovo (Ögyalla), Zemianska Olča (Nemesócsa) és Kamoča (Kamocsa) versenyzői vettek részt.

Másnap Hurbanovo (Ögyalla) volt motorkerékpárverseny színhelye, ahol Szih László ismét a legjobbnak bizonyult. Mögötte a második helyet ifj. Berecz Lajos szerezte meg.

BALOGH JOLÁN

A jégkorong bajnoki pontjaiért

Új sportlétesítmény

1974

IX. 9.

Malý Kamenecen (Kiskövesd), trebišovi járás, augusztus utolsó napján adták át rendeltetésének az új sportlétesítményt, lelátóval, szociális berendezéssel és modern kerítéssel.

A félmillió korona beruházással épült sporttelep a lakosok és a sportolók társadalmi munkásságának eredménye, akik mintegy 5000 brigádórát dolgoztak le, s a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére tett vállalásukat becsülettel teljesítették a kijelölt határidőre.

Az ünnepélyes átadásra az aratási ünnepség és a sportegyesület fennállásának negyed- százados ünnepségei keretében került sor, amelyen részt vett Jozef Salamon, a járási test- nevelési szövetség titkára is,

aki nagy elismeréssel nyilatkozott a sportolók és a lakosság kezdeményező munkájáról,

majd az egyesület néhány tagjának a sportfejlesztés terén elért érdemekért emlékérmet adott át.

BySta-fürdő (Biste) von a színhelye annak a röplabdatornának, amelyet az SZNF 30. évfordulója tiszteletére a trebišovi járás testnevelési szövetsége rendezett. A részt vevő négy csapat közül Královský Chlmec (Királyhelmec), Michaľany (Alsőmihályi) és Cerchov csapatait megelőzve Veľké Kapušany (Nagykapos) szerezte meg az első helyet.

MAGYAR jÖZSEF a CSSZTSZ járási előadója

Az ősz csalhatatlan jele, hogy jelentkeznek az I. jégko- ronq-iáényt, amennyire lehet meg kellett hosszabbítani, hogy éljátékosaink a kívánságnak megfelelően jó erőnlétben maradhassanak és bírják a megterhelést mind hazai, mind nemzetközi szinten. Ez utóbbi természetesen lényegesen fontosabb.

A meghosszabbított idényre azért is szükség van, mert az Izvesztyija-tornát az eddigi gyakorlattól eltérő módon bonyolítják le. (Liga-nyitányunkkal egyidőben, tehát szeptember 10-én játsszák Moszkvában az Izvesztyija torna első mérkőzését Szovjetunió és Finnország, s azután ez a két együttes még 12-én és 13-án mérkőzik egymással.].

Az Izvesztyija-torna mérkőzéseit majd továbbra is hasonló rendszerben bonyolítják le. Minden házigazda sorozatban háromszor foqadja ellenjelét.

Csehszlovákia eqyüttese először is Svédországot látja vendégül, mégpediq november 12- én, 13-án és 15-én, a visszavágókat a svédekkel idegenben február 25-én, 26-án és 28-án játssza.

A Szovjetunió—Csehszlovákia mérkőzések előbb szovjet jégen december 18 án, 19-én és 21-én lesznek, nálunk március

11-én, 12-én és 14-én.

Finnországban február 1-én, 2 án és 4 én mérkőzik Csehszlovákia válogatotja, a visszavágók nálunk március 25-én,

26-án és 28 án kerülnek megrendezésre.

Az I. ligában ismét tizenkét csapat mérkőzik. Az első forduló párosításával (mint említettük, szeptember 10én kerül sorra) elevenítjük fel, melyik klubok:

Dukla Jihlava—VŽKG Vítkovice, Slovan Bratislava—VSŽ Košice, TJ Gottwaldov—Tesla Pardubice, CHZ Litvínov—Motor České Budéfovice, Sparta Praha—Škoda Plzeň, SONP Kladno —ZKL Brno.

Az a kívánság, hogy mind a 12 téli stadion közönsége iz- galmas, élvezetes és sportszerű küzdelmeket láthasson.

A szakvezetők a létszámemelés előtt nem voltak egyöntetűen elragadtatva attól, hogy az azelőtti 10 helyett 12 csapat viaskodjon nálunk a bajnoki

címért. Sokan mutattak rá, hogy a világ legjobb jégkorongozását nyújtó Szovjetunióban csuk 9 az első osztályban szereplő csapatok száma, s azt tízre az új idénytől fogva emelik. A szovjet bajnokságban a következő csapatok szerepelnek: Krilja Szovjetov (a bajnoki cím védője), ČSZKA Moszkva, Dinamó Moszkva,

Szpartak Moszkva, Torpédo

Gorkij, Dinamó Riga, Himik Voszkreszenszk, Traktor Csel- jabinszk, s újoncként a Krisztáit Szaratov.

Szerény véleményünk szerint ezen a téren is követhetnénk a szovjet példát, hiszen nálunk érthetően nincs olyan nagy válogatási lehetőség, mint

hatalmas szomszédunk országában, s amennyiben a liga-küzdelmek nem veszik túlzottan igénybe az élklubok játékosait, azok, — s ez a kívánság, — elsősorban a címeres mezben nyújtanak olyan teljesítményt, amely segít öregbíteni az ország jégkorongsportjának hírét.

Nálunk meg vannak győződve arról, hogy a legcélravezetőbb, ha a találkozókat (nálunk a liga-küzdelmek során ennek lehetünk tanúi) játékvezető- hármas irányítja, egy föjáték- vezetővel, s két vonalbíróval, de sok híve van annak, hogy ezt a bíráskodás-módot vezessék be válogatott mérkőzéseken, s így a világbajnokságon is.

Nálunk abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sok jó képességű játékvezető áll rendelkezésre, s ilyesmit még a világbajnoki „A“ csoport minden jégkorong szövetségéről nem mondhatunk el.

A szabályokat jól értelmező játékvezetők is odasegíthetik egyetemes jégkorong-sportunkat, hogy játékosaink hozzászoknak a kemény, de férfias játékhoz. Iqy kevesebb lesz a sérülés, több az edzett játékos, akik közül elsősorban a fiatal tehetségek bemutatkozását és kibontakozását várjuk nagy érdeklődéssel, hiszen válogatóit együttesünknek a fejlődés, illetve a lépés-tartás érdekében meg kell fiatalodnia.

(ZALA)