Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-06 / 184. szám, kedd
A HÜ ARCA (Gondolatok Bábi Tibor új könyvéről) Bábi Tibor ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyre két különböző minőségű történelmi korszak nyomta rá bélyegét. Egyik a háború előtti, az embert álmaitól, reményeitől is megfosztó: a másik a háború utáni, a reményeket fakasztó, az életre biztató —, de amelynek már megtaposott szívvel kellett nekivágni. Űj könyvében, A hűség arca címűben, e két korszakot hívta találkára Bábi. Benne és általa olvad fel, és folyik át a jelenbe a történelemmé fagyott múlt, az emlékké konzerválódott események. Csak annyit kínál a szerző, amennyi a magánélete és a történelem metszéspontjaira felépíthető. A kötet csaknem valamennyi írását átszövi az ismert bábis világ ember én szemlélet, amelyre olykor a pátosszal átitatott, naivitást súroló őszinteség, hit is jellemző. A hűség arcát ezek a vonások emelik az érdeklődés szférájába. És nem utolsósorban a szavuk mögül kiérezhető személyiség-fedezet. Véleményem szerint a könyv egészében sikerült Bábi Tibornak figyelmet követelőén feleleveníteni szőkébb hazájának. Mátyásföldnek, munkásmozgalmi múltját, emberi sorsokat; megeleveníteni Major István, Poszpis József és a többiek alakját, akik egy kis területhez kötött közösség élére álltak, hogy alapvető emberi jogokért harcoljanak a huszadik században, a civilizált Európa szívében, Közben, a többiekével párhuzamosan, a saját történelmét is írja a szerző. Akár befejezetlen önéletrajz is lehetne a kötet. Persze, az ilyen jellegű írások, memoárok, emlékélesztések mindig „szebbek“, méghatóbbak —- különösen ha „nehéz időket“ idéznek —, mint a valóság. Madártávlatból jobban látható a táj, összefüggéseiben láthatók a múlt epizódjai. Az írásokban könnyű fölfedezni a köüő-új- ságírót, aki még annak is örülni tud, hogy valaki öreg korára „révbe érkezett“. „Igaz, megfáradtán és öregen, mégis diadalmasan. Az őt elüldöző, elkényszerítő erők felett aratott diadalt.“ A könyv első — témájában a többitől elütő •— riportjából idéztünk, amely az Ostrava és Zsigárd között ingázó Kurina család férfitagjainak életét mutatja be. De miféle diadal az, kérdezhetjük, ha csak megfáradva, öregen érkezhetünk révbe? Valami másnak a diadala, és nem az emberé, nem Kurina Sándoré. Bábi Tibor sem kerülhette el — márcsak azért sem, mert saját bőrén érezte — a hovatartozás kegyetlen paradoxonéból fakadó konfliktusok felidézését: „— Akkor milyen állampolgár vagyok én tulajdonképpen — mondtam tűnődve, nem is a rendőrnek, csak magamnak vagy az üres alföldi égnek. — Milyen állampolgár?) — Hontalan — mondta tárgyilagosan a rendőr, s abban a pillanatban mintha fagyos szél süvített volna el a tanyai udvarok és tarlók felett... — Hontalan és hajléktalan — mondta a rendőr, és szánakozó pillantást vetett rám.“ Micsoda emberi és történelmi szituáció! Közép-Európában — a huszadik században. Himnusz és haza nélkül! Hosszú — végre igényesen megírt — oldalakon ismerkedhetünk meg a tornóci és a környékbeli tüntetések, munkásmogmozdulások lefolyásával; emberekkel, akik számára idő előtt kellett megásni a sírt, csak azért, mért emberhez méltóan akartak élni. Akik: „Ott álltak szemközt a rájuk szögezett fegyverekkel. Töretlenül álltak ott. Ifjan és emelt fővel. Fölma- gasodtak a törpe léckerítés fölé, az udvar és a kert, az egész falu és a táj fölé, egészen az aláhajló mátyusföldi égig.“ Filmszerűen váltakoznak a képek, a tér- és időbeli síkok. Hol a jelenben, hol a múltban, hol pedig a kettő határán áll vagy mozog Bábi, negyvenhét-évesén, megfáradtán, és róla sem hisszük el,' hogy diadalmasan: „Valahol egy utca sarkán, vagy az előadóterem homályából elében lép az a tizenhét éves helyke legényke, aki voltam, s aki mégsem én vagyok, és megkérdezi: Mit tettél az álmaimmal?“ Néhány oldallal odébb a válasz: „— Egy eleien át mást se tettem, csak az álmaidat próbáltam megmenteni.“^Ez a kötet valamennyi írásának a kulcsmondata. Említettük már, hogy a kötetben található néhány, elődöktől fellazított mondat. Nos, nem tudom, nem a sokszor megtévesztő rutin íratta-e le Bábival a következő, megmosolyogtató sorokat, amikor a vágsellyej DUSLO láttán így örvendezik: „... a déli hegyek, az erdőségek és az egész síkság is azt kiáltotta volna: DUS- LO! És valóban ezt harsogta ez a táj. Maga a sík.“ Vagy a könyv egy másik fejezetében: „— Állami gazdaság! Állami gazdaság! — dú dől ja az őszi szél...“ Nem vált a könyv javára — még akkor sem h.i így modernebb —, hogy a főcímen nincs más utalás, útbaigazító jelzés a kötetben. így természetesen, tartalomjegyzék sem. Az írásokat számokkal jelöli, és bármennyire is azonos (öltésűek, a szavakat nem helyettesítik. Bábi Tibor már a tavaly megjelent Európából Európába című riporlkönyvében bebizonyította, hogy tud élvezetesen üdén írni, tud újat hoz ni, újat felfedezni még az első pillantásra unalmasnak látszó (mert ismerős) témákban is. A hűség arcára ugyanez jellemző. BODNÁR GYULA BIZTATÓ TÁVLATOK Mozaikok a CSEMADOK kosicei városi bizottsága életéből Košicén a kultúrmunkának, a népművészet ápolásának már régi hagyományai vannak. Most, amikor a CSEMADOK megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepeljük, jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy eredményekben gazdag volt a huszonöt esztendő. Ha voltak is kivételek, akkor is elmondhatjuk, hogy a tagok többsége sohasem nélkülözte a lelkesedést, a tenniakarást. Ennek köszönhető, hogy Košicén az évek folyamán mindig akadt egy olyan élegyiittes, amely nemcsak a járásban és a kerületben, hanem országos viszonylatban is magára vonta a figyelmet. Breznyicky László, Kovács Károly, Mussák Viktor, Zsolczer Béla több más aktív társukkal már huszonöt évvel ezelőtt olyan színtársulatot hoztak létre, amely bemutatóival nemcsak a košicei Állami Színház közönségének, hanem a Jókai-napok részvevőinek is maradandó élményeket nyújtott. Sajnos, a lelkes tagokból álló szjntársulat — többéves sikeres szereplés után — 1967-ben, utánpótlás hiányában felbomlott. A város lakossága, az itt tanuló közép-, illetve főiskolások százai azonban továbbra is igényt tartottak a magyar színjátszásra. Havasi Péter vezetésével nemsokára alakítottak is egy irodalmi színpadot, amely a Jókai-napokon Orient Kis- színpad néven vált ismertté, s nyerte el az irodalmi színpadok országos fesztiváljának több díját. Már több mint ötéves múltra tekint vissza a košicei Glóbus Bábegyüttes is, amelynek eredményeiről számtalan hazai és külföldi szereplés tanúskodik. A dr. Szőke István tanár vezette bábegyüttesről a jövőben még minden bizonnyal fogunk hallani. A CSEMADOK berkeiben unikumnak számít — lapunkban már írtunk is róla —, hogy Košicén Hemerke Olga nyug. tanárnő vezetésével megalakították az asszonyok klubját. Ki mit tudót, műsoros délutánokat rendeznek, tudományos, orvosi, irodalmi, jogi előadásokat hallgatnak. Ha kedvük szottyan, még táncolnak is. Ügy érzem, nem tévedek, ha azt írom, a CSEMADOK kosicei városi bizottsága az Új Nemzedék Népművészeti Együttesére a legbüszkébb — tegyük hozzá, nem is méltatlanul. Az Új Nemzedéket 1961 tavaszán Kürthy Lajos, dr. Darvas László, Majoros István, Erős Ildikó, dr. Horváth László, Baray Izabella, Szi- lasi Katalin, Berzeviczy Ilona, Valkay Ildikó, dr. Suhányi Sándor alakították meg. A népművészeti együttes tánccsoportból, zenekarból és énekkarból tevődött össze. A tánccsoport vezetői Kürthy Lajos és Majoros István voltak. A művészeti vezető tisztjét Hemerka Olga töltötte be. Az énekkart dr. Ros- koványi István dirigálta. A zenekar vezetője Balog Bertalan volt. A népművészeti együttest színvonalas műsoráért a városiakon kívül a környék lakossága is csakhamar a szívébe zárta, ötéves sikeres szereplés után az Új Nemzedék is utánpótlás hiánya miatt bomlott fel. A népművészet utáni szomjat azonban nem lehetett kioltani. 1970-ben megpróbálkoztak az Oj Nemzedék újraélesztésével. Az újrakezdés nem volt könnyű. Az odaadó, rendszeres munka azonban meghozta a várva várt eredményt. 1971-ben, amikor még Stecz László volt az együttes vezetője, Zselízen az országos népművészeti fesztiválon a zsűri nagydíját nyerték el. Azóta az Új Nemzedékre a rendszeresség jellemző. Táncainkat, a népművészet hamisítatlan tolmácsolását előadásukban csaknem minden jelentősebb seregszemlén megcsodálhattuk. Illés Sándor személyében néhány éve az együttes lelkiismeretes és tehetséges vezetőt kapott. Elsősorban az ő érdeme, hogy hároméves kemény munka után, tizenegy tánc betanításával sikerült bemutatót tartaniuk a MATESZ Thália Színpadának színháztermében. A nagysikerű bemutató után az együttes a kerület falvaiban is felcsillantotta népi táncaink varázsát. A „Kalocsai páros“, a „Bodrogközi verbunk és csárdás“, a „Falusi találkozó“, a „Bodrogközi lányos", a „Kapuvári verbunk“, a „Csallóközi hangulatok" című tánckompozíciók magas színvonalú előadása, valamint Arvay János népdaléneklése, Rácz Gabriella mély átélésé népbnlladák előadása a szó szoros értelemben magával ragadta a közönséget. Hogy nz Űj Nemzedék magas színvonalat ért el, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemrégen, a Sninán megrendezed néptáncegyültesek kerületi versenyén a zsűri a Dar- gov, a Železiar közismert népművészeti együttesek mellett az Új Nemzedéket Is az első kategóriába sorolta. 1974 szeptemberében a kelet-szlovákiai kerületet a népművészeti együttesek szlovákiai versenyén, Poprádon a Dargov és az Oj Nemzedék képviseli rnírjd. Az együttes tagjai bíznak abban, hogy Poprádon a zsűri tagjai „jobb szívnek“ lesznek majd hozzájuk, mint amilyenek a zselízi fesztiválon voltak. Az Oj Nemzedék az idei zselízi országos fesztiválon a második helyen végzett. Meg kell még említenem, hogy az Új Nemzedék tánccsoportja mellett Havasi József vezetésével énekkar is alakult. A gombaszögi országos dal- és táncünnepélyen már velük is megismerkedhettünk. Amint azt Szakái László mérnök, az Új Nemzedék vezetője élmondotta, eddigi eredményeikkel elégedettek, de begn- bózni nem szeretnének, ezért munkájukat továbbra is felelősségteljesen, odaadással kívánják végezni. A munkás és tanuló fiatalokból összetevődő együttes biztató távlatokat jelent. SZASZÁK GYÖRGY- Ű J FILMEK□ □□□□□□□□□□□□□□CD A METRÓ EMBEREI (cseh) Arany Prága. A szivárvány színeiben pompázó száztornyú város. Prága, a csúcsforgalom idején; gépkocsikaravánok, kígyózó villamosok, zsúfolt utcák. Ősrégi város — s korszerű európai főváros. Szuggesztív képsorok, melyek a tarthatatlan helyzetet, a közlekedési nehézségeket érzékeltetik. Az alkotók hatásos jelenetsorral kezdik filmjüket, s ezzel szinte megindokolják a forgalmi problémák megoldásának szükségességét — a metró építésének fontosságát. Céljuk azonban nem az volt, hogy em léket állítsa nak a metró építőinek, vagy dicsőítő éneket zengjenek a nagy műről (bár a nagy szabású vállal kozásra joggal büszkék tehe tünk). Érdek lődésük előte rében az egy szerű emberek, a metró építői álltak. A filmben nem a metró a fontos; az építkezés mondhatnánk csak ürügy arra. hogy az alkotók dolgozókat, kétkezi munkásokat mutassanak be, pontosabban róluk, érzelmi életükről szóljanak. Három rövid elbeszélés fűződik lazán, egymáshoz a filmben; az elsőben egy több éve külön élő házaspár egymásra találását követhetjük nyomon, a másodikban a rendező egy fáradhatatlan idős munkást mutat be, olyan típusú embert, aki munka nélkül nem tud élni, a harmadikban egy könnyelmű, rovott múltú fiatalemberrel ismerkedhetünk meg, akit környezete, munkatársai formálnak ál. Látszólag egyszerű, szinte semmitmondó történetek. Szürkeségük azonban megélénkül, mihelyt élettel telítődnek, s ezáltal mélyebb értelmet és mondanivalót nyernek. Egyikben MORTADELLA sincsenek látványos drámai összecsapások, fordulatok; az alkotók egyszerű szavakkal vallanak a film hőseiről, s elsősorban arra törekszenek, hogy magatartásukat, lelkiviláguk rezdüléseit, a környezetet, a munkálatok során uralkodó légkört érzékeltessék. A metró építői tulajdonképpen nemcsak a melró építésén dolgozlak; egymást is nevelték — formál* Iák. faromil Jireš a metró építése kapcsán sok-sok időszerű kérBohuš Záhorský, A metró emberei című cseh film egyik főszereplője. dóst vet fel, ám sajnos, az égető problémákat jobbára csak érinti, de nem hatol a mélyükre — erre nincs is nagyon lehetősége, hiszen egy-egy elbeszélés önmagában véve is önálló téma lehetne. A film emiatt a várakozásoknak nem tett eleget. A metró emberei azonban nem igénytelen film; általa sok érdekeset megtudunk a munkások életéről és az építkezésről is. Adósunk maradt viszont a forgatókönyvíró, aki nem élt a kínálkozó lehetőségekkel. A rendezői szándék valóra váltását sokban segítették a szí- nészek (Bohu'š Záhorský, Ivan Vyskočil, Jitka Molavcová, Ja- romír Hanzlíkj és nem utolsósorban Ján Ču'ŕík operatőr, aki kamerájával híven érzékel let le a munkáskörnyezet atmoszféráját. (olasz) A kissé furcsa f*; cím nem tulaj- || donnév, nem is -ý1 valamilyen kú- || bítószer neve, hanem csak egy §| olasz specialitá- || sé: egy különleges felvágott, az olasz szalámi elnevezése. S hogy miért éppen ez a film címe? Mert e körül bonyolódik a történet, helyesebben a mortadella okoz fejtörést az amerikai vámht- vatalnokoknak. Egy temperamentumos olasz nő, Maddalena, az Egyesült Államokba utazik, hogy meglátogassa vőlegényét. Morfodéi lát is visz magával, hogy meglepje vele a férfit. Az amerikai vámszabályok azonban tiltják a húskészítmények bevitelét az országba, ám Maddalena nem hajlandó megválni az ajándéktól. Ezzel a jelenetsorral kezdődik a történet, illetve a nő kálváriája, melynek során számos, szinte sokkoló meglepetés éri őt... Maddalena a cselekmény bonyolódásá- val Ismeri meg a „korlátlan lehetőségek országának“ igazi arculatát, szinte meghökkenti öt a máztól, a lakktól megtisztított valóság. Talán percről percre nyílik tágabbra a szeme, s a meztelen valósággal találkozva kénytelen felismerni, hogy az amerikai életmódról kialakított elképzelése csalóka ábránd volt, az „álmok világát“ túlságosan rózsaszínűre festette. Jelenet a Mortadella című olasz filmből Könnyed, szellemes vígjáték a Mortadella, melyet Mario Mo- nicelli rendezett. Az olasz rendező jó humorérzéke révén otthonos a műfajban; komédiája friss tempójú, fordulatos. Az attraktív történet mély értelmű mondanivalóval párosul, a filmnek erős társadalomkritikai töltete van. Mario Monjcelli és a főszereplő, Sophia Loren kezeskedik arról, hogy a komédiája több legyen olcsó szórakozásnál. Sophia Loren ismételten bebizonyította, hogy nemcsak tündöklő filmcsillag, hanem tehetséges, sokoldalú színésznő is. Meggyőzően formálta meg az egyszerű olasz nő alakját. Ragyogó játéka határozottan erénye és értéke a filmnek. A maga módján egyszerű közlésekkel, szónoklatok nélkül állítja pellengérre az amerikai társadalom visszásságait. —ym — 1974. Vili. 6. •sssssssssssssssssssssssssssssssyssrsssssssssssssrssssrsrssssArssssssssssssssssssssssssssj.
