Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-01 / 180. szám, csütörtök
Gazdag hagyományok Prológus Hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjének, Ágcsernőnek búcsút inive — mivel autóbuszcsutlakozás nem volt a vonathoz — több sorstársammal együtt gyalog indultam el a csehszlovák—magyar országhatár irányába, Nagytárkányba. Must utólag még hálás is vagyok a kis túráért. Hogy miért? A sárga búza-, illetve árpatáblák közt kígyózó több mint három kilométeres útszak aszón alig birtum betelni a táj különös hangulatával, szépségével. Ügy tűnt, mintha kozmikus korunk vihara itt lecsendesedett volna, s lágyabb, szeli debb, meqgondoltabb munkát végezne, meghagyva a természet pótolhatatlan szépségét. Még az a feltételezés is megfordult a fejemben, hogy a városiak gyakori fejfájását az itteni Iniza és széna illata minden bizonnyal meggyógyítaná... Ót keresse Nagytárkányba érve, egy középkorú férfitól kérdeztem meg, ki tudna tájékoztatni a falu kulturális életéről, a fiatalok helyzetéről. — Van egy jó tanítónőnk. Tdrczy Julinak hívják. Öt keresse — hangzott az útbaigazítás. Nagytárkánynak a nevéből is kitűnik, hogy nem kis falu. A község aszfaltos útjain bolyong va csaknem negyedórába telt, míg rátaláltam Tárczyék házára. A tanítónőt serény munka közben találtam. Éppen a lépcsőket mosta. A törlőrongy, persze, csakhamar nyugalomba vonult, s néhány perc múlva Tárczy Jullék szépen berendezett szobájában beszélgettünk falujuk helyzetéről. Optimisták vagyunk — Községünknek közel ötezer lakosa van. Ebből több mint háromszázan fiatalok, bár igaz, nagyon kevesen tartózkodnak közülük idehaza. Talán ebbői is adódik, hogy tevékenységünk nem olyan széles körű, mint amilyen lehetne — mondja Júlia, azonnal a téma közepébe vágva. — A jelen elemzése, a jövő- bepillantás akkor helyes, ha kellő ismereteink vannak a múltról. Megkérnélek ezért, mondd el, öt-tíz évvel ezelőtt milyen volt falutok kulturális helyzete? — Mint gyermek, csodáltam az akkori húszon- és ötven éveseket. Abban az időben színvonalas kulturális élet zajlott községünkben. Népdalversenyeket. fesztiválokat rendeztek, színdarabokat tanultak be. Falunk lakossága egységes egészet alkotott. Nem húzódoztak a nyilvános fellépésektől. E mellett a sportra is nagy hangsúlyt helyeztek. Napjainkban sincsenek jobb futballistáink, mint annak idején voltak. Közel tízévi aktív kulturális és sportélet után községünkben bizonyosfokú pangás állt be. — Miben látod ennek az okát? — Az idő meggyorsult. Az KULTURÁLIS HÍREK ■ Mihail Solohov 1975-ben ünnepli hetvenedik születésnapját. A jubileum előkészítésére nemrég Moszkvában bizottság alakult. Elnöke Nyikolaj Tylho- nov. ■ japánban a marxizmus iránt fokozódik az érdeklődés. Erről elsősorban Marx, Engels és Lenin jjpán nyelvre fordított művei nemrég Tokióban megrendezett kiállításának a látogatottsága tanúskodik. ■ Nemzetközi folklórfesztivált rendeztek július 21-e és 28-a között Zágrábban. A találkozón Jugoszláviából, valamint több európai és ázsiai országból ösz- szesen mintegy 70 tánc- és éuekcsoport vett részt. ■ A költészetről és életről címmel a Szovjetunióban a közeljövőben kiadják Pablo Neru- da munkáinak gyűjteményét, ■ Az élet egy szép pillanat címmel új könyvet jelentettek meg Moszkvában Jurij Gagarín ról. A könyv riportokat tartalmaz a világ első űrhajósának életéről. ■ A híres amsterdami Remb- randt-házat, melyben a művész életének legtermékenyebb éveiben dolgozott, sürgősen restaurálni kell, A ház fapilléreken áll, melyek állandóan süly- lyednek. Az újjáalakítás körülbelül egymillió holland gulden- be kerül.. egykori aktív tagok energiájukból egyre többet kezdtek saját javaik gyarapítására fordítani. Az ifjú generáció is új környezetben nőtt fel. Volt egy hullám, amikor az volt a jelszó, hogy Irány a város. Sok fiatal hátat fordított szülőfalujának. Lehet, azóta már rájöttek, hogy az élet ott sem fenékig tejfel. Ezeket összegezve, úgy látom, hogy volt egy időszak, amikor valahogyan elfeledtük a céltudatosságot, lárdát. Ma már vegyeskőrusunk' is van. Műsorukkal a környék falvaiban és a járási rendezvényeken léptek fel. A dalárda sikereit figyelembe véve a hnb ruhát vásárolt a csoport tagjainak. A CSEMADOK rendezvényei közül még ki kell emelnem a hagyományosan megrendezésre kerülő majálist. Ezen a nagyszabású népmulatságon részt vesz a falunk apraja, nagyja. Nem akarok „haza beszélni“, de el kell mondanom, hogy falunk kulturális életének irányításában a helyi alapiskola pedagógusai is nagy részt vállalnak magukra. Szabad idejükhöz mérten mindnyájan oda- adóan végzik a falu kulturális, társadalmi, politikai életének irányítását. Tavaly ősszel, az iskola fennállásának 20 éves jubileuma alkalmából, nagyszabású ünnepséget rendeztünk. Az ünnepségre meghívtuk az iskola volt pedagógusait, diákjait. A kultúrműsorral egybekötött ünnepség érdekes színfoltja volt falunk kulturális életének is. A SZISZ munkájáról is sokat tudnék beszélni, de erről nyilatkozzon inkább a szervezet elnöke, Marci János, aki reményteljes jövő megszűntünk reálisan gondolkodni. Szerintem a jól elkezdett munkában főleg ez idézte elő a visszaesést. — Milyen a falutok kulturális helyzete jelenleg? Tárczy Júlia, a lelkes tanítónő — Optimisták vagyunk. Az utóbbi időben ismét újjászületés tapasztalható. Megszaporodott községünk lakossága igényli az író-olvasó találkozókat. Legutóbb Emil Boleslav Lu- káö, Dénes György és Török Elemér látogatott el körünkbe. Azelőtt Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor, Battu György, Kmeczkó Mihály, Mikoitt lakik a szomszédunkban. Az ifjúsággal kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy az alapiskolában van két népitánccsoportom. A SZISZ ke relében is próbálkozunk egy népi tánccsoport létrehozásával. Marci János hasonló kedvességgel fogad, mint Térczyék. (Ebben a faluban talán mindenki ilyen.) — 3973 tavaszán alakítottuk meg a SZISZ helyi szervezetét — kezdi tájékoztatóját a szervezet elnöke. — 38 állandó és 19 regisztrált tagunk van. Még a kezdeti nehézségekkel küszködünk, de azért már némi eredményről is beszámolhatok. Most, a közelmúltban, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére egy jól sikerült vetélkedőt rendeztünk, melyre nyolc község SZISZ eseit hívtuk meg. Hogy az akciónk sikeres volt, azt ini sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta már öt falu követte a példánkat. Néhány hónapos tevékenységünk eredményeként könyvelhető el az autóbuszmegálló mellett létesített ifjúsági park. Terveink közt szerepel egy újabb park létrehozása a falu közepén. Brigádmun- kákal vállaltunk a helyi kuitúr- ház építésénél, valamint az állami gazdaságban, az aratási munkálatoknál. Abban reménykedünk, hogy az állami gazdaság vezetői, látva aktivitásunkat, talán valamit tudnak majd Siher és öröm Az SZNF 30. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedő győztes csapata /balról jobbra): Trnyik Gabriella, Orlovszky József, Or- lovszky László és Kalapos Bertalan. la Anikó volt nálunk. Délután a gyerekek, este a felnőttek ismerkedtek hazánk magyar költőivel. A CSEMADOK keretében Csonka László vezetésével két éve alakítottunk egy férfi dasegíteni szervezetünk anyagi ellátottságának javításán. Befejezésül megemlíteném még a Metropol nevű beat-együttesünket, amely a környéken jó hírnévnek örvend. Epilógus Gazdag hagyományok, reményteljes jövő — úgy érzem, ez jellemző Nagytárkány kulturális életére. A község lakossága a pedagógusok vezetésével ígéretes munkát kezdett meg, jó úton indult el, de még csak az első lépéseket tette meg. Jó lenne, ha a járási szervek is idejében felfigyelnének erre a tennlakarásra, s támogatásban részesítenék őket. A nagytár- kányiak bíznak abban, hogy az ötezer lakosú faluban az idén már végre megkezdik a régóta igényelt kultúrház építését, amelyben a fiatalok is kapnak majd egy klubhelyiséget. A község lakossága ismét egységes egészként még tartalmasabb kulturális munkát végezhetne itt, és nem kellene más ■faluba menniük, ha meg akarják nézni a Szőttes, az Ifjú Szívek műsorát, vagy a MATESZ Thálta Színpadának az előadásait. . SZÁSZAK GYÖRGY A gyermek tevékenységi ösztönét, ha nem elégíti ki az iskola, vagy valamilyen intézmény, akkor majd kielégíti más, nem biztos, bogy jobb és nemesebb célokért küzdő alkalmi csoportosulás. Ezért szükséges a gyermek számára a munka és szellemi képzés, a közösségbon való tevékenység, a sikerélmény megteremtése a vakáció idején is. Legalkalmasabb erre a célra olyan szakkör, mely érdekes foglalkozásokat szervez számukra, lehetőséget biztosít a szabad idő helyes, de önként vállalt (!) módon való hasznosítására. Az iskolai szakkörök többsége a vakáció idején, néhány kivételtől eltekintve, nem működik. Sajnos. A pionírházak szakkörei azonban tevékenyek. Sőt, mintha éppen ebben az időszakban még tevékenyeb bek volnának, mint máskor. Ilyen szakkör a štúrovci (párkányi) pionírház által szervezett ifjú határőrök raja, vagy ahogy a fiúk egymás között emlegetik: „a csónakosok“ szakköre. A FIONÍRHÁZ sport- és test- nevelési osztályának vezetője Köteles Árpád elvtárs. Testne velés földrajz szakos tanító, már harmadik éve a pionírház dolgozója. A gyermekek nyári foglalkoztatásáról ez a vétemé nye: — Sajnos, nem tudunk pedagógiai csodákat művelni. A városban legalább háromezer pionírkorú gyermek él. Egy részük a pionírmozgalom, a szakszervezetek, vagy más intézmények által szervezett üdülésen, pionírtáborokban nyaral. Általában a szülők is ilyenkor veszik ki szabadságukat, magukkal viszik gyermekeiket, de még így is soksok gyermek marad felügyelet, irányítás nélkül. A mi lehetőségeink pedig eléggé korlátozottak. Ennek ellenére jól kihasználják az adott lehetőségeket. Mindegyik sportkör működik. Még a sakkozók szakköre is. Akárcsak a tanév idején, most a vakáció napjaiban is főleg , a Vízisportolók Házának vezetői, dolgozói segítik a pionírszakkörök tevékenységét. Az ifjú határőrök raja számára nagyszerű működési lehetőséget biztosították. Már tavasszal öt új csónakot vásárolt számukra a pionírház vezetősége. Egy-egy csónak ára 3000 korona volt, tehát nem is akármilyen „ladikokról“ van szó. A Duna partján, a Vízisportolók Háza mellett külön kikötő áll rendelkezésükre. És nagyon „természetes“, hogy a szakkör felszerelése is teljes: sátrak, kötelek, szerszámok, kellő mennyiségben. — így kellene, ilyen bőkezűen gondoskodni mindegyik szakkörről — véli Köteles elvtárs —, akkor a gyermekek számára valóban érdekes foglalkozásokat tudnánk szervezni. A SZAKKÖRÜK tevékenységének megszervezése azonban nem olyan egyszerű dolog, nem mindig csak az anyagiak biztosításán múlik. A szervezésre vonatkozó rendelet meghatározott létszámot ír elő egy szakkör megalakításának előfeltételeként. Ennek a két tényezőnek a figyelembevétele, tiszteletben tartása után alkalmas vezetőre is szükség van. Sokszor éppen ez a döntő. Az ifjú határőrök raja már harmadik éve működik. Tagjai hetedikes, nyolcadikos pionírok. A létszám: 12. Megalakuláskor ugyan többen voltak, de később megfogyatkozott a számuk, mert bizonyos követelményeknek — úszás, sátorverés stb. — nem mindenki felel meg. Már vízitáborban is jártak a szakkör tagjai. Sok pionírt a nyári táborozás kalandjai, az általuk elképzelt romantika vonzott. Ha ezt nem találták meg, elmaradoztak. Viszont nyilvánvaló, hogy akik továbbra is a kör tagjai maradtak, megszerettek a természetet, a vízisportokat, a közösségi életet. TALÁLÓAN HANGSÚLYOZZ/V a közösségi életre vonatkoz4 legfőbb tapasztalatokat Köte? les elvtárs, a szakkör vezetője: — A gyermekek nem felej; tik el azt a tábori demokrá* ciát, amely lehetővé teszi, hogy a legkisebbeknek is vai| felszólalási, javaslati joga, é$ nemcsak formálisan, hanem valóságosan. A sokrétű, nem* egyszer igényes munka, tévé* kenység kialakítja bennük a Köteles Árpád, a szakkör vezetője. (Benyák József felvételei felelősségérzetet egymásért éw önmagukért. Megbecsüléssel, a mellérendelés, az egyenjogúság érzésével ismerkednek meg, de ugyanakkor a teljesítményekre vonatkozólag jó ítéletérzékre tesznek szert. Spontánul, magától értetődően, az eddigi tapasztalatok alapján „rangsorolják“ • egymást, mondván, hogy a legjobbak Bartusz Attila, Bajnok Lajos, Bittér Ernő^ Hindi József, akik egyébkén! a vezető véleménye szerint is a legügyesebbek. Közéjük tartozik Dejcző Tibor, nyolcadikos pionír is, akii arra a kérdésre, hogy miét! tagja ennek a körnek, így válaszolt: — Szeretem a természetet* szeretem barátaimat, akik egy- től-egyig ügyesek, bátrak. Szóval olyanok, mint én vagyok... NAGYON ÉRDEKES a szakköri tevékenység jellemzése a fiúk és a vezető szempontjából nézve. A fiúk ezt mondják: — Azért érdekes a szakköre munka, mert játszva tanulunk. Vezetőjük pedig így vélekedik: — Én tagadom a „játszva tanulás“ elvét. Mindegyik foglalkozás komoly tanulás. Akár kötélcsomózást, akár pedig evezést, tájékozódást tanulunk, vagy valamilyen közlekedési szabályt. A két vélemény közötti ellentmondás persze csak látszólagos, mert mindegyik vélemény igaz. Ügy persze, hogy nem zárja ki, nem semmisíti meg a másik vélemény igazát. összegezve pedig azt jelzik, hogy jól szervezték meg a szakkör tevékenységét. HA A PIONÍROK, ha a gyermekek úgy vélekednek, hogy „játszva tanulnak“, akkor a szakköri foglalkozások során már találkoztak a siker és az öröm érzetével. Ez annyi, mintha minősítést adnának a szakkörben folyó nevelőmunkáról: kitűnő. Rajtuk kívül, vagyis „a csónakosok“ szakkörének tagjain kívül, még néhány más sportkör tagjai is tevékenyek a vakáció idején. Számuk mintegy 10Ü—120. Ha a városka pionírkorú gyermekeinek számához viszonyítjuk, kevés. Ha azt vesszük figyelembe, hogy á párkányi pionírház adottságaihoz, lehetőségeihez mérten hány gyermek számára bizto sította a „játszva tanulás“ módját, a siker és az öröm érzetét, akkor elégedettek lehetünk. Olyan értelemben, hogy ebben a pionírházbnn, de máshol is, törekedni fognak a szakkörök tevékenységének fellendítésére. Főleg ilyenkor, a vakáció idején. HAJDÜ ANDRÄS 1974. VIII. í.
