Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-04 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
Fiatalokról A SIKER TITKA AZ OSSZEFOGAS A Martini Katonai Műszaki Tisztkép ző Főiskola politikai osztályán hívták fel a figyelmemet Ján 'fruska alhadnagy szakaszára: „Figyelemre méltó kezdeményezésbe fogtak, s kitűnő eredményeket érnek el. Megmulatták, hogy miiven jelentős szerepet játszik a SZISZ-szervezet a fegyelmi kihágások megelőzésében. Szakaszukban igen jő kollektívát alakítottak ki, mely hű tükrözője a SZISZ-szervezet munkájának“. A szakaszparancsnokkal, fán Truska alhadnaggyal, aki egyben a század SZISZ-szervezetének elnöke, Václav Stríbrný őrvezetővel, a szakasz agitátorával és Ladislav Jaroš őrvezetővel, a szakasz SZISZ-alapszervezetének kul- túrfelelősével egy rögtönzött beszélgetésen jöttem össze. A sikerhez vezető munkáról beszélgettünk. Munkájukat a lejegyzett beszélgetés mutatja be legmarkánsabban: Truska alhadnagy: „Hogy a szakaszban egyetlen fegyelmi kihágás sem fordult elő, abban legnagyobb érdeme a SZISZ-alapszervezetnek van, élén Sobota elvtárssal, a szakasz alap- szervezetének elnökével. Igyekezetüket konkrét jelszóba foglalták: Minden kihágás egy folt a jövendő hivatásos katona becsületén!“ Jaroš őrvezetü: „A gimnáziumok, közép- és szakközépiskolák elvégzése után jöttünk ide az ország-minden részéből. Az első félév elteltével jobban megismertük egymást, meggyőződtünk róla, hogy a kollektívánk jól össze- kováesolódott, ügy gondoltuk, jó lenne továbbra is a megkezdett úton haladni... Ekkor már a szakaszoknál és a században is fokozatosan aktivizálódott az ifjúsági szervezet tevékenysége. A mi SZISZ-alapszervezetünk vezetősége minden SZISZ-taggal és szervezeten kívüli fiatallal elbeszélgetett. Az eredmény: megszületett a döntés, hogy a második félévben sem követünk e! egyetlen kihágást sem, s kötelezettséget vállaltunk a „Példás szakasz“ cím megszerzésére. A kötelezettségvállalásban nemcsak a jó tanulmányi eredmény elérése szerepelt, hanem vállaltuk, hogy szabad időnkben mindany- nyian tíz-tíz brigádórát is ledolgozunk. Ezt magasan túl is teljesítettük. Április közepétől ugyanis mindenki átlag 20 órát, segédkezett a tantermek és gyakorlóhelyiségek, valamint a sportcsarnokunk építésénél, melyet a SZISZ iskolai konferenciáján ifjúsági építkezéssé nyilvánítottunk.“ Truska alhadnagy: „Szorosan együttműködünk a SZISZ-alapszervezet vezetőségével és a szakasz agitátorával. Közülük már hárman párttagjelöltek. Beváltak az úgynevezett „SZISZ-hélfők" is. Ezeken a napokon bizonyos időt a tanulmányi eredmények és a fegyelem értékelésének szentelünk, természetesen a szervezeten kívüli tagok jelenlétében. Ilyenkor mindenki kifejtheti véleményét; szerinte kinek mit kell még jobban csinálnia, hol követünk el hibákat stb. Az elfogadott javaslatokat határozatba rögzítjük, melynek teljesítését a vezetőség ellenőrzi.“ Jaroš: „Szeretném hozzáfűzni, hogy a SZISZ-ben már áprilisban száz százalékos szervezettséget értünk el. Ez az egész SZISZ-szervezet aktív munkáját tükrözi. Döntő része van ebben a pártalapszervezetnek is, mely figyelemmel kíséri a SZISZ-tagok munkáját, súlyt helyez a párttagjelöltek kiválasztására. A mi szakaszunkban jelenleg két tagjelölt van.“ Stríbrný őrvezetö: „Nagyra becsüljük tanáraink segítségéi is. Például Andrej Szabó mérnök alezredes a mi SZISZ-alapszervezetünk aktivistája. A konzultációknál és a szaktantermek használatánál mindannyian figyelembe veszik a mi igényeinket, kéréseinket is.“ Jaroš: „Fő feladatunk természetesen a tanulás. Az első félévben igen jó tanulmányi eredményeket értünk el: hallgatóink 15 százaléka jeles, 70 százaléka kitüntetett volt. Ezt az eredményt még úgy akarjuk tovább javítani. hogy minden gyengébb diák mellé beosztunk egy jót. A SZISZ keretén belül matematikából és marxizmus—le- n in izmusból szerveztünk tanulmányi köröket. E szép tanulmányi eredmény is ösztönzött bennünket, amikor a «Példás szakasz« címért folyó versenybe jelentkeztünk.“ Stríbrnf/: „Azt akarjuk, hogy a SZISZ-ben minden fiatal kielégíthesse kedvtelését, tökéletesítse képességeit, foglalkozhasson hobbyjával. Két SZISZ- tagunk modellező kört vezet a járási pionírházban, hárman pedig ugyancsak itt a rakétamodellező kör tagjai. Eltökéltük, hogy kötelezettségvállalásainkat továbbra is példásan teljesítjük mind a tanulás, mind a fegyelem terén, s aktívan folytatjuk a SZISZ-mun- kát is. Tudatosítjuk, hogy az egyéni kihágások is az egész közösségnek ártanak!“ Jaroš: „Ha a SZISZ-szervezet jól dolgozik, sok mindent el lehet érni... ürülünk, hogy munkánk sikeres, s kezdeményezésünk követőkre talált.“ SVATOMÍR AMBROŽ alezredes Niva és barátja Ki a legjobb knmbájnns? Feleletet találni erre a kérdésre nem volt könnyű. A dunaszerdahelyi járásban kapott válasz után világossá vált, hogy Horný Bar-ba (Felső- bárba) visz az utunk. Ainikur Feri bácsit megkérdeztük, hogy nem fél-e egy új kombájnt ilyen fiatal srácokra bízni, majdnem megsértődött. Hisz Zsemlye Ferenc, a felsőbári EFSZ elnöke jól tudja, kiben lehet megbízni. Természetes volt, liogy legnagyobb örömükre a vártnál fél évvel korábban kapott Niva kombájnt Kovács Zoltánra és segédjére, Soós Lajosra bízta. A huszonöt éves Zoltán már hatodik idényben ül kombájnra, s tanoncévei óta dolgozik a szövetkezetben. Munkája kifogástalan. Tavaly ö volt a fiatal kombájno- sok járási versenyének győztese; több mint tízezer mázsa gabonát takarított be. Jutalmul okleveleket, pnhárkészletet és a SZISZ Központi Bizottságától szovjetunióbeli jutalomüdülést kapott. Számára ez volt a legértékesebb, felejthetetlen élményekkel tért haza. Az öreg SK—4-estől nehéz volt a búcsú. Zoli télen példásan felkészítette az aratásra. De kiderült, hogy a Niva is éppen olyan jó, sőt talán még jobb gép. A szalmát turkálva biztatott: „Próbáld meg, találsz-e benne kihullott szemet?“ Egyet sem találtam. Ilyen géppel a veszteség sehol nem lesz több két százaléknál; itt egy százaléknál is kevesebb. Az öthektáros árpaföldön négy kombájn aratott. Mind a négy fiatal, versenyző „legénységgel“. Az eső „orra előtt“ vágták a kalászokat. A hozam? Ötven-hatvan mázsa hektáronként. Ha itt be is fejeződik az aratás, Zoltán számára ezzel még nem ér véget a munka. „Nivocskával“ a kroinéŕíži járásba megy, ahol újabb tonnákat gyűjt majd „tarisznyájába“, s ez kell is, hogy ismét jó eredményt érjen el a SZISZ „Egy szem se vesszen kárba“ aratóversenyében. mf A beszélgetés részvevői: (jobbról) Ján Truska alhadnagy, Václav Stríbrný és Ladislav Jaroš őrvezetők (A szerző felvétele) 1974. VIII. 4. H abár most mindenki pihen, üdül, s a diákok élvezik a nyári szünidőt, lérjünk vissza egy szóra azokhoz, akik most érettségiztek. Pontosabban azokhoz, akik most ültek a zöld asztal mellett másodszor. A felépítményi iskolákra, s azok végzős növendékeire gondolok. Jómagam nagyon hasznos iskolának tartom a bratislavai Könyvtáros Szakközép- iskolát, ahonnan könyvtárosok, tudományos-műszaki informátorok és népművelési szakelőadók kerülnek ki. Ezen az iskolán szerzett az elmúlt évben szakképesítést Zuzana Džu- pinková és Nagy Katalin. Az iskolán szlovák nyelven folyik a tanítás. Zuzka Sninán, ukrán tannyelvű gimnáziumban, Kati Füleken, magyar általános műveltséget nyújtó iskolában érettségizett „először“. Zuzka a bratislavai felépítményi iskolában tudományos-műszaki informátornak tanult, Kati népművelési szakelőadó lett. Mindkettőjüket ismertem kezdettől fogva, amint Bratislavá- ba jöttek. Most együtt elevenítettük fel az elmúlt két év eseményeit, az érettségi vizsgát, majd a jövőről beszélgettünk. De hadd mutassam be előbb őket, legalább futólagosan. Zuzka nagy családból származik. Édesapja most már nyugdíjas, s a nyugdíj mellett a pichnei EFSZ juhásza. Korábban is a szövetkezetben dolgozott. A családból ő a második, aki középiskolába is járt. Heten, illetve nyolcán vannak testvérek. Amikor ezt hallottam, nem volt világos előttem, hogy nem lehet a testvérek száma állandó. Zuzka erről így mesélt: KÉTSZER ÉRETTSÉGIZTEK — Nekem két lrénke nővérem van. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején az egyik bora- batámadáskor az édesanyám gyermekkori barátnőjét végzetes bombaszilánk érte, és így négyhetes kislánya anya nélkül Zuzka: „Szívemhez nőtt a karének .. * maradt. Az én anyám akkor még szoptatta háromhónapos lrénke nővéremet. A barátnője kislányát is Irénkének hívták. Magához vette a kis árvát, s mi természetesen, édestestvérünknek tekintjük, hiszen egy anyatejen nőttünk fel. Hogy teljes képet kapjunk Zuzkáról, el kell mondanom, tagja volt a Bratislavában működő Tarasz Sevcsenko ukrán népművészeti együttesnek. Tagsága kezdetéről a következőket mondta: — Az orsolyák egykori kolostorából átalakított internátusbán laktunk. Egyszer, még az első évfolyam elején, áramkimaradás volt. Bejött hozzánk a nevelőnő, hogy: — Lányok, most mi legyen? Javasoltuk, énekeljünk, hiszen énekelni sötétben is lehet. Én azonnal rázendítettem egy ukrán népdalra, s egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy gyülekeznek a lányok a • szomszéd szobákból is, mindenki engem hallgat. A nevelőnő azonnal javasolta, hogy lépjek be az ukrán együttesbe. Útba is igazított, a vöröskeresztes előadónk tagja az együttesnek. Egy hét múlva Naumenko mérnök, az előadónk társaságában megjelentem a próbán, s 1 utána alig vártam a péntekeket, hogy ismét énekelhessek. Zuzka nagyszerű eredménynyel érettségizett. Húszéves, tudományos-műszaki informátor. Hű marad a tanult szakhoz? — Még mindig nem tudom, hogyan alakul a jövőm. Szívemhez nőtt a karének, és minden vágyam, hogy bekerüljek a professzionális duklaalji ukrán népművészeti együttesbe. Felvételi vizsgák csak szeptemberben lesznek. így kihasználom az utolsó nyári szünidőt. Ha nem sikerül, akkor a pre- šovi tudományos-műszaki könyvtárban fogok dolgozni. Nagy Kati a losonci járás egyik legkisebb községéből, Perséről származik. Szülei a füleki Kovosmaltban dolgoznak, öccse, Péter szintén az idén végzett. Ö villanyszerelőnek tanult. — Milyen cél vezérelt a pályaválasztásnál? —- A kultúra és az emberszeretet, valamint a korosztályom és szőkébb szülőhazám kultúrigényei. Ogy érzem, mindenfelé fokozódott a kultúra iránti érdeklődés, és tudom, hogy a kultúrszomjat csak színvonalas munkával lehet kielégíteni. Elhatározásomat döntő mértékben determinálta, hogy több éven keresztül mint pionír, később mint vezető, pionírtáborban töltöttem nyári szünidőmet. Akkor döbbentem rá, milyen nagy jelentősége van a kulturális tevékenységnek. Később otthon, a szülőfalumban és a környező falvakban is sorban megalakultak a Kati: „Egészséges lokálpatriotizmusra szükség van!“ SZISZ alapszervezetei. A fiatalok munkájának irányításához nem elég a lelkesedés, tudásra is szükség van. Miután láttam, hogy ezzel a képesítessel előbbre vihetném elsősorban a falvak kulturális életét, végleg döntöttem: a népművelés, 4 kultúra vonalán akarok dol- gozni. Magyar iskolában érettségiztem. Amikor Bratislavába jöttem, az első hetekben bi* zony többször elkeseredtem. Mi lesz velem? A többiek már régen elkészültek a napi feladat» tál, én meg csak tanultam, ta- nultam ... Hamar megértésre találtam. Osztálytársnőim készségesen segítettek, ha valamit nem értettem megmagyarázták. Később a nyelvtudás nem okozott problémát. Sokat olvasok szlovákul, rendszeresen jártam színházba, moziba, s fokozatosan kiküszöböltem a nyelvi hiányosságokat. — Beszélgetésünkkor megkérdeztem Katitól, hol szeretne elhelyezkedni. A válasz egyértelmű volt: — Otthon! A lučeneci (losonci) Járási Népművelési Központban. Nos,- hadd mondjam el Katiról még azt is, hogy ő volt az osztály, s persze az internátus mókamestere. Tréfás jókedvét otthonról, a „jó palócok“ hazájából hozta magával, ahová szakképesítéssel a tarsolyában visszatér, mert jelszava: „Egészséges lokálpatriotizmusra szükség van!“ Amikor írásom napvilágot lát. Kati már kenyérkereső. Július végén lépett munkába. A két barátnő, Kati és Zuzka útjai elváltak. Az egyik Kö- zép-Szlovákiában, a másik Ke- let-Szlovákia ukránlakta vidékén érvényesíti tudását, terjeszti a nemzetiségi kultúrát. Nehezen váltak el az iskolától, de akinek két érettségi bizonyítványa van, rászolgált arra, hogy munkahelyén olyan szeretettel fogadják, mint amilyen az ő hivatástudata. AGÜCS VALERIA Fiataloknak
