Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-29 / 204. szám, csütörtök

A Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzeti és szociális szabadságért folyt s azon forradalmak közé tartozik, amelyek a legnagyobb mértékben megalapozták a két testvérnép — a csehek és a szlovákok, s a Csehszlovákiában élő nemzetisé­gek szocialista jelenét. A szlovák nép történetének legfényesebb fejezete, s ezért joggal soroljuk a cseh és a szlovák nép legjelentősebb, és legdicsőbb forra­dalmi harci hagyományai közé. A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésének alapvető feltételei a fasiszta hadseregeknek Sztálingrádnál és Kurszknál 1942 végén és 1943- ban elszenvedett vereségei következtében ala­kultak ki. Nem szabad megfeledkeznünk- azon­ban a szlovák népnek a megelőző években foly­tatott antifasiszta küzdelméről, a kommunista párt eszmei-politikai és szervező munkájáról sem. A Vörös Hadsereg győzelmes előrenyomulása nagy befolyással volt a szlovákiai társadalom­ra. A dolgozóknak mind nagyobb része győző­dött meg arról, hogy az Igazi szabadságot a vi­lág első szocialista állama, a Szovjetunió győ­zelmes hadseregének fegyverei hozzák meg számukra. Ugyanakkor elmélyült a ľudák- rendszer válsága, széles, de szétforgácsolt an­tifasiszta tábor alakult ki. A válságot, amelynek fő okait politikai és erkölcsi síkon kell keres­nünk, elmélyítették a tartós gazdasági hanyat­lás szociális következményei, amelyeket a ha­talmas katonai kiadások és a hitleri Németor­szággal való szövetség okozott. A Szovjetunió elleni háború Szlovákiának navonta 150 millió koronájába került. Ez a fejlődés az ellenállással kapcsolatban sok sürgető kérdést állított Szlovákia Kommu­nista Pártja elé. Meg kell jegyezni, hogy abban az időben a mintegy 38 000 négyzetkilométer területű, úgynevezett Szlovák Állam 2 millió 750 ezer lakosa közül mindössze 5000 volt kommunista. Választ kellett adni nemcsak az antifasiszta küzdelem, hanem a háború utáni fejlődés számos kérdésére is. Mindenekelőtt meg kellett fogalmazni a felszabadított hazá­ban követendő politikai programot, továbbá megválasztani a taktikát, amely a munkásosz­tály vezető szerepének biztosításán kívül egye­sítené a szlovákiai ellenállási mozgalom erőit. Végül meg kellett határozni a fegyveres küz­delem formáit, hogy a szlovákiai, ellenállás is hozzájáruljon a fasizmus legyőzéséhez. Az V. i Igényes feladatok voltak ezek. Közben az SZLKP 1943 nyarán a 4. illegális központi bi­zottság felszámolása után központi vezetés nél­kül maradt. A pártszervezetek elszigetelten dol­goztak. Ebben a helyzetben csak nehezen tudták volna teljesíteni a feladatokat. Ezért igen nagy segítséget jelentett, hogy Karol Smidke, a CSKP moszkvai vezetésé­nek tagja 1943 júliusában Szlovákiába érkezett. Smidke közreműködésével rövid időn belül, már 1943 augusztusában megalakult az SZLKP V. illegális vezetése (tagjai Karol Smidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomeský voltak). Az SZLKP új vezetésének elsőrendű feladata volt, hogy kiépítse a kapcsolatot a pártszerve­zetekkel. 1943 végén az SZLKP kezdeményezésére meg­kezdődött az illegális nemzeti bizottságok szer­vezése. Az antifasiszta politikai erők tömöríté­sével egyidőben az SZLKP V. illegális vezetése foglalkozott az antifasiszta fegyveres harc kér­déseinek megoldásával is, alkotó módon alkal­mazta a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága határozatában foglalt irányelveket. 1943-ban szaporodtak a bizonyítékok arról, hogy a szlovák hadsereg nagy része nem volt hajlandó harcolni Tiso és Hitler oldalán a Szovjetunió ellen, sőt ellenkezőleg, hajlandó volt csatlakozni a Németország és a bratislaval bábkormány elleni küzdelemhez. Ennek bizo­nyítéka, hogy szlovák katonák álltak át a szov­jet partizánok vagy a Vörös Hadsereg oldalá­ra. így például a gyorshadosztály egyik gyalo­gos százada P. Marcelly főhadnaggyal az élén 1943. január 29-én a Kaukázusban átállt a szov­jet hadsereghez, a biztosító hadosztály egy csoportja Ján Nálepka százados vezetésével a szovjet partizánokhoz Belorussziában 1943. má­jus 15-én, az első gyalogos hadosztály több mint 280(3 katonájá é szovjet hadsereghez Meli­topolnál, 1943. október 30-án. Ezek a katonák erősítették azoknak a sorait, akikből később megalakultak az első csehszlovák egységek a Szovjetunióban. Ugyanakkor a szlovák hadseregben voltak tiszti ellenálló csoportok, igaz, ezek többnyire o beneši ellenállás oldalán álltak. Ennek elle­nére hasznosabbnak látszott a hadsereget nem felbomlasztani, hanem az egész hadsereget fel­használni az össznépi felkelés keretében. Olyan döntés született, hogy a felkelést el kell kez­deni a Vörös Hadsereg főparancsnokságával való egybehangolt akció nélkül is, ha a nácik hozzákezdenének Szlovákia megszállásához. A hadsereg lett volna a felkelés fő ereje. A hadseregnek a felkelésben való részvételé-' re vonatkozó tervek természetesen nem jelen­PIVOVARU: Az 1. csehszlovák felkelő hadtest katonái Ütkö­zet előtt. tették, hogy az SZLKP vezetése nem érdeklődött volna továbbra is a partizánmozgalom fejlesz­tése iránt. Arra az esetre, amennyiben nem va­lósulna meg a hadsereggel való együttműködés terve, az SZLKP vezetése saját felkelési tervet dolgozott ki, amelyben a fő harci erőt a par­tizánok képviselték volna. A felkelés előkészítésének eltitkolása céljából az SZLKP vezetése úgy döntött, hogy nem kell kiadni semmiféle illegális újságokat, folyóira­tokat, röplapokat, és nem kell szélesebb körű partizánakciókat folytatni. A hadseregnek azonban, amelynek a felkelés fő fegyveres erejének kellett volna lennie, egyelőre nem volt kapcsolata a Szlovák Nem­zeti Tanáccsal. Az SZLKP vezetésének és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak csak 1944 áprilisá­nak végén sikerült találkozót létrehoznia a hadseregen belüli befolyásos antifasiszta cso­port vezetőjével, J. Golian alezredessel, aki ak­kor jelentős funkciót töltött be, ő volt a törzs­kar főnöke a Banská Bystrica-i hadtestparancs­nokságon. Felkérték, hogy az elfogadott kon­cepció szellemében dolgozza ki a felkelés kato­nai tervét és készítse elő a hadsereget ennek teljesítésére. Golian, akit Beneš már korábban a szlovákiai katonai ellenállás parancsnokává jelölt ki, megígérte az együttműködést. Az áprilisi értekezlet után Srobár megpróbál­ta felbomlasztani a Szlovák Nemzeti Tanácsot, kialakítani egy Benešhez hű politikai szervet és megnyerni Goliant. Az SZLKP vezetésének energikus közbelépésére ez nem sikerült. A ké­sőbbi fejlemények azonban azt mutatták, hogy Golian nem mindig tartotta meg a Szlovák Nemzeti Tanáccsal kötött megállapodást. A felkelés katonai terve 3941. június 29-én megvitatták és jóváhagy­ták a felkelés katonai tervét. Eszerint a Kelet- Szlovákiában tartózkodó két hadosztálynak, amelyet a fudák-kormány a Kárpátok védelmé­re rendelt a Vörös Hadsereggel szemben és amelynek állománya 1944 végéig mintegy 38— 51 000 főre növekedett, az lett volna a felada­ta, hogy a Moszkvában megadott jelre nyissák meg az utat a Kárpátok hágóin át a Vörös Had­sereg előtt Szlovákia felé. A Vörös Hadsereg szlovákiai bevonulása után a felkelő fegyveres erők folytatták volna a felszabadító harcot a Vörös Hadsereg oldalán. Goliant megbízták, hogy mint a katonai központ képviselője Ka­rol Smidkével, az SZNT képviselőjével repüljön Moszkvába, és egyeztesse a tervet a Vörös Hadsereg főparancsnokságával. A hadseregben megkezdődtek az előkészüle­tek a felkelésre. 1944. július 7-én azonban a Szlovák Nemzeti Tanács súlyos fogyatékossá­gokat észlelt az előkészületekben. Megállapí­tották azt is, hogy Golian még nem küldte el az SZNT küldöttségét a Szovjetunióba. Ugyanebben az időben kezdtek szerveződni a partizánerők is, amelyeknek fő szervezője az SZLKP volt. A pártszervezetekben számoltak azzal, hogy szükség esetén valamennyi párt­tag belép a partizánalakulatokba. Jóllehet a párt volt a fő szervező, ezekben az egységek­ben nemcsak kommunisták voltak. A párt szí­vesen fogadott minden becsületes antifasisztát. A pártszervezetek jelentése szerint 1944 június végén több ezer ember készült partizántevé­kenységre, s rövid időn belül mintegy 10 000 fő részvételével számoltak. Az SZLKP vezetésének és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1944 tavaszán sikerült megnyernie néhány jelentős személyiséget az úgynevezett Szlovák Állam gazdasági vezetői közül. Ez je­lentős segítséget jelentett a felkelés anyagi és technikai előkészítésében, mindenekelőtt Kö- záp-Szlovákiában. 1944 júliusának végén az SZLKP vezetősége és a Szlovák Nemzeti Tanács számára váratla­nul partizán szervezők érkeztek a Szovjetunió­ból. A CSKP moszkvai vezetése azzal a szán­dékkal, hogy támogassa a szlovákiai fegyveres harcot, a szovjet kormányhoz tornait segít­ségért. Erről 1944 márciusában jelentést küld­tek Szlovákiába. Mivel az SZLKP vezetésének nem volt rádióállomása, a jelentést nem kap­ták meg. A szovjet kormány eleget tett a kérés­nek. Megállapodás született, miszerint a Szov­jetunió lehetővé teszi, hogy az ukrán partizán- törzskar által szervezett tanfolyamokon bizo­nyos számú csehet és szlovákot partizánszerve­zővé képezzenek ki. Ezeknek kellett azután fo­kozatosan ejtőernyővel szlovák területre érkez­niük, mégpedig az urkán partizántürzskar ve­zetésével. 1944 augusztus végéig az ukrán partizűn- törzskar elsősorban Közép-Szlovákia hegyeiben 10 csoportot dobott le ejtőernyővel; ezek pa­rancsnokai voltak: P. A. Velicsko, A. Sz. Je- gorov, L. Kalina, E. Bjelik, M. Sečanský, A. A. Martinov, A. Snežinský, J. Usják, T. Pola és Favsztov. Ugyanebben az időben Lengyelország­ból Kelet-Szlovákiába küldtek hét partizáncso­portot; ezek parancsnokai voltak: V. A. Karasz- jev-Sztyepanuv, M. I. Sukajev, Belov-Kovalenko, L. J. Belenstein, V. A. Kvityinszkij, Kurov és Majorov. Szlovákiába érkezésük fellendítette a partízánmozgalmat. A szlovák nép lelkesen fo­óssze a felkelést a Vort tejvei. 1944 augusztusán sereg a Nyugat-Ukrajná szágban vívott kimeríti 40 kilométerrel Szlnvál tói védelmi állásokba \ dig, ahol gyorsan halai határaitól csaknem 50 1 Három nap alatt, va szeptember 1-ig Nyűge 10—15 000, Kelet-Szlová met katona vonult. A r voltak fegyverezve és je tokkal rendelkeztek. Ve Kelet-Szlovákiában, lén) katonai egységek (min partizánok (kb. 5000 f< lást. Sajnos Nyugat-Sz egységek nem tanúsítót nák egy része hazamé partizánokhoz, de az £ németek internálták. A tok szerint a kelet-szk mint 5000 személyt int fogolytáborokba. Az inti lényegesen nagyobb voll gadla a testvéri szovjetország küldötteit. Ojabb és újabb harcosok jelentkeztek Kelet- és Kö- zép-Szlovákiában a partizánok soraiba. Közben 1944. augusztus 4-én Karol Smidke a katonai központ egy tagjával Moszkvába re­pült, ahol tárgyalásokat folytatott a szovjet ve­zetőkkel és a CSKP moszkvai vezetésével. Jóvá­hagyták a Szlovák Nemzeti Tanács kommunis­táinak magatartását, és a szlovák nép fegyveres felkelésére vonatkozó terveket. Megállapodás született, hogy a harc megkezdésére a jeladás vagy az előrenyomuló szovjet hadseregnek Szlovákia területére való érkezése, vagy a né­meteknek Szlovákia megszállására irányuló kísérlete lesz. Megállapodás született a felke­lésnek nyújtandó anyagi segítségről is. lag könnyen meg tudta : és keleti területeit, ahol háború. A nemzeti bizottságol gal és a partizánokkal kia területének nagy ré: ták a klerikálfasiszta n forradalmi néphatalmat járásban, mintegy 2( nagyságú és mintegy 1 számláló felszabadított i lés. Az SZLKP vezetése A Szlovák Nemzeti Felkelés számára hatásos segítséget nyújtott a kult 1. csehszlovák vadászrepülő ezred. Szói Szlovákia megszállása Szlovákiában szaporodtak a partizánakciók. 1944. augusztus 21-e és 28-a között Közép- Szlovákia számos városában és községében a partizánok segítségével átvették a hatalmat a forradalmi nemzeti bizottságok. A felbomlóban levő klerikálfasiszta rendszer­nek már nem volt elég ereje ahhoz, hogy szem­be tudjon szállni a nép növekvő forradalmi ak­tivitásával. A szlovák fasiszta hatóságok egyre nyugtalanabbak lettek, s kérték a németeket, szállják meg Szlovákiát. Abban az időben a Vörös Hadsereg Szlovákia északkeleti határai felé közeledett, és gyorsan nyomult előre Ro­mániába. Ez arra kényszerítette a nácikat, hogy biztonsági rendszabályokat foganatosít­sanak. Rövid idő alatt erőket vontak össze Szlovákia megszállására. A várt megszállás okozta igen feszült légkörben, Golian 1944. augusztus 28-án kiadta a jelszót: „Kezdjétek meg a kiköltöztetést“, amely a németek elleni nyílt harcot jelentette. Ezen a napon Hitler — Tiso beleegyezésével — hozzálátott Szlovákia megszállásához. A felkelés kitöréséig eltelt időszakot kom­munisták és nem kommunisták, vezető és ala­csonyabb beosztású pártfunkcionáriusok, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottsá­gok képviselői, katonák és partizánok becsüle­tes és áldozatos munkával töltötték ki, előké­szítették a német fasizmus elleni fegyveres harcot. Ezerkilencszáznegyvennégy augusztus 29-én, amikor az első megszálló német alakulatok Szlovákia területére érkeztek, a katonai vezetés a Szlovák Nemzeti Tanács terve alapján kiadta a parancsot az ellenállásra. Kitört a felkelés. Természetes, hegy a német csapatok szlovákiai bevonulása következtében nem hangolhatták Tanács legálisan kezdet V. illegális vezetésének megakadályozta Beneš a kísérletét, hogy meg: felkelésben. A Szlovák csonyi Egyezmény éri Csehszlovák Köztársaság a törvényhozó és a véj vákiában. Tudni kell a: vezetésének hatására v Srobúrral az élükön, a' Szlovák Nemzeti Tanác Karácsonyi Egyezmény azonban továbbra sem Nemzeti Tanácsot. Késő tette, hogy kitört a szlo’ sok minden megváltozó ben a Szlovák Nejnzeti Szlovákia igazgatását. / kitartott az egységes „c ve mellett, amitől azoi mindjárt a felkelés kézi 1944. szeptember 1-én nács kiadta az ismert T bér 2-án az SZLKP vezet amelyben első ízben he felkelés céljait és prog A felszabadult terüle kult az új társadalmi i közigazgatási rendszer, Szlovák Nemzeti Tanác: bán. Ez a hatalom a köz bizottságokra, mint a ír iparosok, értelmiségiek zsoázia szövetségének A vezető szerep a komi tett munkásosztály kézi . Iák és a munkásosztál a kommunista pártnak Párt baloldali beállított: szeptember 17-én megti ciójuk tovább szilárdul vezeti mozgalom alapja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom