Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-28 / 203. szám, szerda
Bohuslav Martinu halálának 15. évfordulójára Tizenöl évvel ezelőtt — 1959. augusztus 28-án — halt meg a svájci Liestalban Bohuslav Martinu, jelentős cseh zeneszerző, századunk első felében a cseh és a világ zeneirodalmának egyik legsajátosabb egyénisége. Jóllehet életének nagyobb részét külföldön töltötte, mindenkor cseh zeneszerzőnek tartotta magát, hazájával — művészek és barátok révén — állandó kapcsolatban állt, amint azt gazdag levelezése és műveiw m eneje nek cseh ihletésű részei és zenei formanyelve is bizonyította. Objektív okok és számos feles leges félreértés okozták, hogy Bohuslav Martinu külföldön élt, holott az volt a vágya, hogy élete alkonyán visszatérhessen a hazájába. Az 1890. december 8-án Poličkán született B. Martinü életútja és művészpályája bámulatosan bonyolult, de ugyanakkor gyötrelmes volt. Tanulmányait a prágai konzervatóriumban nem fe jezte be. szorgalmas önműveléssel növelte tudását, a Cseh Filharmónia hegedűse, majd rövid ideig Josef Suk tanítványa volt. 1923-ban ösztön díjjal utazott Párizsba, Albert Roussel kiváló francia zeneszerzőhöz ós ettől kezdve csak rövid látogatásokra érkezett haza. A Rousselnél folytatott tanulmányoknál is maradandóbb hatással volt rá Igor Stravinsky zenéje és a párizsi Hatok szer zői munkássága. Ez a hatás ösztönözte az olyan zenekari műveit, mint a Polčas (Félidő, 1924), Vrava (Gyülekezet. 1920). Bár ezeket a műveket a maguk idejében nagyra értékelték, ma már csak a divatos avantgarde vetületének tekinthetők. Azonban Martinű nem süllyedt el ebben a viharos örvényben, hanem fokozatosan megtalálta saját kifejezésmódját, újszerűén és erősen a világ zenei fejlődésébe illeszkedve, a cseh zene hagyományához kötődött. Párizsi korszakának 140 művében elszántan követi célját: egyszerű eszközökkel elérni a tökéletes kifejezést, a tartalom és a forma összhángját. Nem effektusokat keres, hanem különös hangsúlyt helyez a kifejezés világosságára és tisztaságára, a szerves egységbe foglalt zenei elemek alapján. A harmincas évektől a cseh és különösen a morva népköltészetből és népdalból merít. Első sorban a nagy színpadi művei láttatnak kifejezetten nemzeti elemeket, a Špaliček, (balett), a Hry o Márii (Játékok Máriáról, opera), a Divadlo za bránou (Színház a kapu alatt, opera), és a Kytica (Csokor) című kantáta. Műveit itthon Mánes zenei csoportja népszerűsíti és kamaraműveit 1933-tól rendszeresen műsorra tűzi. Zenekari alkotásait a Cseh Filharmónia Václav Talich vezényletével mutatta be, említett színpadi müvei pedig a prágai és a brnói cseh színpadokon arattak sikert. Színpadi alkotómunkáját a hazai interpretáció lehetősége bővíti és a második világháború előtt Prágában bemutatott Julietta című operájával éri el tetőfokát. 1938-ban, utolsó látogatása idején, alkotó er©^ je csúcsán írta egyik legnagyobb művét. Kettősverseny két vonószenekarra, zongorára és üstdobra címmel. Ebben az alkotásában hatalmas erővel és új formanyelvvel szólal meg saját mozgalmas sorsa, de érezhetők benne a Münchent megelőző tragikus események is. A nácik elől New Yorkba menekül, a megszállás alatt a Tábori mise című kantátával (1939) és az Emlék Lidicének cimű zenekari művével fejezte ki együttérzését saját népével. Amerikai korszakának világszerte ismert alkotásai elsősorban a korhű tartalmú és kifejezésit szimfóniái (ösz- szesen hat). Ezekben új zeneszerzői technika érvényesül és gyakran a cseh és morva népi dallamkincshez kötődnek. A háború után Amerikában, 1953 tói pedig felváltva Franciaország bán, Amerikában és Olaszországban élt, majd végleges hazatérése előtt még Svájcban akart pihenni. Sajnos, a sors másképp akarta és 1959. augusztus 28 ;ín a liestali szanatóriumban meg Ildit. halhatatlan B. Martinű végtelenül szorgalmas és termékeny zeneszerző volt. Életműve — mintegy 300 szerzemény — minden zenei műfajt felölel és ezek jelentős része a világ nagy zeneműkiadói nál jeient meg. Hat szimfóniát, öt zongorakoncertet, 10 operát, 12 balettet, 10 kantátát és 7 vonósnégyest írt, emellett számtalan zongora művet, dalművet kórusművet, film- és színpadi kísérőzenét alkotott. Vokális művei egyensúlyban állnak hangszeres szerzeményeivel, színpadi mű vei pedig szimfonikus alkotásaival. Életművé nek ezt az egyensúlyát és terjedelmét annak köszönheti, hogy egész életét a zeneszerzésnek szentelte. Ehhez azonban bátorságra, a saját útja igazába vetett hitre volt szüksége. Martinü mindkettővel rendelkezett. Ezért sikerült a legmagasabb célt elérnie: művei újszerűek, nemzetiek és érthetőek. Itthon és külföldön egyaránt sikert aratnak és az egész művelt világon terjesztik a cseh zene dicsőségét. A szerzőt mindenütt becsülik és tisztelik és nevét Dvorak és Janáček nevével együtt emlegetik. ALFRÉD GABAUER Szenvedéssel terhes életút SZENCZI MOLNÁR ALBERTRE EMLÉKEZÜNK Lehetetlen követni a nyomokat, miket hat évtizednyi élete alatt nyugtalan léptei Európa földjébe véstek. Lehe tetten felmérni szenvedését, örökös kínlódását és lehetetlen a nagyságához méltó fényekben felszikráztatni teremtő, alkotó szenvedélyét. Szellőzi Molnár Albert volt — Né- gyessy szerint — „az irodalom szenvedélyének tán első rabja magyar fajunkból“, Ady Endre pedig az Erdélyről írt cikkében állapította meg: „Itt siratja az első magyar kultúr ember, Szenczi Molnár Albert, hogy ó magyar, de nem lenne más egy világért sem...“ (Figyelő, 1905). A molnár fia 1574. augusz tus 30-án született Szencen. Tizenkétéves volt, amikor mint győri diák, néhány diáktársával vándorútra indult és többnyire gyalog bejárta Fel- ső-Mugyarországot, majd Gön- czön Károlyi Gáspár szolgálatába szegődött és segédkezett a bibliafordítás kinyomtatásánál. Ezt követően Debrecenben tanult tovább, Kassán ne velősködött, majd 1590. no vember 1-én elindult kilenc évig tartó külföldi vándorút- jára. A német protestantizmus fellegváraiban, Wittenbergben, Drezdában és Heidelbergben tanult, de szegénysége miatt sehol nem tudott megállapodni. 1593-ban Strassburgba ment, ahol három évig ingye nes helyet kapott egy kollégiumban, de még le sem telt a három év, amikor ismét kénytelen volt kezébe venni a vándorbotot, inért a kollégium evangélikus vezetősége kizárta a kálvinista Szenczit. Svájc Olaszország ós ismét lieidelberg felé kanyarodott életének szeszélyes ösvénye, ahol 1599-ben jelent meg első nyomtatott műve, egy összeállítás, de annyira eladósodott, hogy még ugyanabban az évben távoznia kellett és újra elindult Felső-Magyarország- ra, támogatókat keresni. Ekkor még csak huszonöt éves volt, de már a nyomor minden savában lúgozódott, azonban szenvedélye, intellektuális rajongása töretlen erő vei lángolt és úgy érzem, hogy éppen Szenczi Molnár Albertunk és a hozzá hasonló mindent vállalóknak köszönhetjük, hogy Ady megállapíthatta: „A dolog úgy áll, hogy a magyarságot még a magyar j öu rak ezeréves párt ossága vadsága, idégensége és lelket lensége se tudták elsikkasztó ni Európából és a történelem bői.“ Második külföldi tartózkodása 12 évig tartott. Egyebek között Frankfurtban korrektor volt, majd hosszú idő után Altdorfban sikerült egy időre megpihennie és elkészíthette Elementa grammatiea Lqtinae című (el veszett] munkáját, valamint magyar—latin szótárát, amely bizonyos javításokkal, bővítésekkel a 19. századig használatban volt. A szótár egyik példányát — támogatást remélve — személyesen vitte el Prágába Rudolf császárnak, és Altdorfban fejezte be 1606-ban élete fö művét, Dávid zsoltárainak verses fordítását. Moritz hesse- ni fejedelem támogatása hat nyugodt évet biztosított a számára; fordított és írt, többek között egy magyar nyelvtant is. A viszonylagos nyugalom évei alatt megnősült, majd Ro- honcon volt prédikátor, Komáromban lelkész, Erdélyben megismerkedett Bethlen Gáborral, Ambergben mint segédtanító, Oppenheimban mint kántor tevékenykedett. 1619- től három évig Heidelbergben élt, de a harmincéves háború miatt menekülnie kellett. Tilly spanyol katonái kifosztották és megkínozták. Hanau, Amszterdam, Anglia, Danzig, Kassa voltak a következő tartózkodási helyei és közben szünet nélkül dolgozott, írt, fordított, míg végül 1626 körül utolsó tartózkodási helyére, Kolozsvárra költözött. Élete utolsó éveiről keveset tudunk, mert naplóját csak 1(317 ig vezette. Bizonyosnak látszik, hogy 1628 júliusában Léván, 1633-ban pedig Debrecenben járt, nyilván anyagi segítséget hajszolva és talán ekkor írta le, hogy az ember „a Summám bonumot, melyet az urak kegyelmében keresett, meg nem szerezheti és az urak kedvében, grát iájában semmi igaz, leljességes, sem állandó nincs és bódog éle let s igaz örömei sem adhat“. Szegénységben, elfeledve halt meg 1634. január 17 én ós ha tál más filológiai munkásságának jelentőségét csak az utókor értékelte. Nem volt költő, de úgy érzem, Szenczi Molnár Albertra is érvényes az, amit Illyés Gyula mondott a magyar kül-^ tö hivatásáról: „...magyar költőnek lenni mindig is, most is egyet jelentett, és egyet jelent az őrző, a virrasztó gyötrelmes tisztével“. PÉTERFI GYULA ■ A XIV. század végéről származó kiváló a I la pút bán levő freskókat fedeztek fel a régészek a szovjetunióbeli Pszkov ősi székesegyházának feltárásakor. Leningrádi művészettörténészek véleménye szerint a falfestmények az ősi orosz művészet legkiválóbb alkotásai közé tartoznak. ■ Hatszáz amatőr együttes részvételével folklórfesztivált KULTURÁLIS HÍREK rendeztek Rosztovban. Üst ko zák katonadalokat, a népszó kasokhoz kapcsolódó énekekei és lakodalmi rigmusokat adtak elő, és a mai falu életéről is énekeltek. Az első díjat To manovszkaja kozák falu kórusa nyerte, ebben öreg kozákok gyermekeikkel, valamint unokáikkal énekeltek együtt, s ugyancsak első díjat kapott az akszaji művelődési ház énekkara is. ■ A SZISZ politikai oktatásának Ingntóbhi évfolyamában Hazánkban több mint 2500 irodalmi kör működött, s ezekben mintegy 38 000 fiatal tevékenykedett. Az irodalmi körök száma az előző évvel szemben 70, . tagjainak száma pedig mintegy 50 százalékkal emelkedett. A Saeai Ejsz dolgozói (Košice vidéki járási elkezdték a borsó szedést. Felvételünkön: Michal Timko az E—512-es típusú kombájnt irányit ja. (Felvétel: A. Hasčák — ČSTKJ 9 A Harcai Gép- és Traklorállo más azonnal elvégzi a Super 50 es traktorok differenciáljainak generáljavítását, mégpedig cseré formájában. Máris nagyobb mennyiségű megjavított differenciál van raktárunkon. Az érdeklődök egész Szlovákia területén jelentkezhetnek a saját járásukban levő GTÁ-kon vagy megrendelésüket egyenesen vállalatunknak küldjék el. Címünk : STS, n. p. Košice — Barca, PSČ 1144 12, tel.: Kosice — 881-13, 813-18, Moldava nad Bod- von 21192, 2070. Nagyobb mennyiségben megrendelt differenciálokat (4, 7 vagy 10 darab) saját teherkocsinkkal szállítjuk el. A generál javítás egységes ára 3400 korona + az esetleges (iibli lelni unka. ŰF 115 ■ Kiadó alig használt Moszkvics 408 — egészen új. Cím: Lengyei Zoltán, Pribeta, komáméi járás, telefon: 931 87. Ü-953 ■ Kiadó fehér Fiat 125 p/1300 — 1972. Varga Béla, Kajul 340, galántai járás. Ü-955 ■ Vennék bázat Bratislavában vagy környékén. Az eladóktól le velet várok. Cím: Ipeľský Sokolec, poste restante. 0 954 B Eladó Zsiguli — gyártási óv 1972 — 22 DOH kilométerrel. Tele fen Bratislava: 626 40. 0-957 B Eladó 6 páva. Cím: Fülöp Kdé- né, Selice, 182., galántai járás. 0 959 B Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utol só útjára felejthetetlen drága fiúnkat, a szeretett férjet és a |ó édesapát Václav Imrét a deák! temetőbe, és virágadományaikkal enyhítették fájdalmunkat. A gyászoló család Ü 960 Nyarlásra, szabadságra, jó, ha viszünk tranzisztoros diókészüléket. rá Egy kis zene, szórakozás és összeköttetés a világ gal. A DOMÁCE POTREBY (háztartási cikkeket értékesítő) vállalat szaküzletei felkínálják a RIGA, a CARINAt a SELENA, a MERIDIÁN, a TOMIS és a NEPTUN szovjet és hazai tranzisztoros rádió- készülé,Keket. ÚF-117 AZ INTERHOTEL BRATISLAVA VÁLLALATI IGAZGATÓSÁGA A P0ŠEŇ LAKÓNEGYEDBEN ÉPÜLT ÚJ BRATISLAVA SZÁLLODÁBA 1974. október 1 -i belépéssel FELVÉTELRE KERES: • szakácsokat, szakácsnőket, pincéreket, felszolgáIónokét, segéderőket, takarítónőket, gazda sszonyoka t, kifutókat, kertészeket, asztalosokat, ® kárpitosokat, • segédmunkásokat, • portásokat, • hűtősöket. AZ ÉRDEKLŐDŐK A BRATISLAVA SZÁLLODA IRCD* "ÄN JELENTKEZZENEK, POŠEN, URXOVA UL. ÜF—'119 0 0 0 0 UÜL 1974 VIII. 2fl. 6