Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-25 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
AZ SZNF A FILMEK TÜKRÉBEN megindult a játékfilmgyártás Az alkotók már ü kezdet kezdetén azon fáradoztak, hogy a film sajátos kifejező eszközeivel valljanak a felkelés eseményeiről, a történelmi tényekről s vászonra vigyék a harc élményét. Törekvésük 1948-ban A farkasodúk címu filmmel lesiet öltött. Ez a filmtörténeti szempontból ma már klasszikusnak számító alkotás hazai filmművészetünkben mérföldkövet jelent, hiszen az első játékfilm, mely a felkelést vetíti vissza, mégpedig az események mélyebb összefüggéseit is vizsgálva. Paľo Bielik ebben a filmben a partizán megmozdulásokat ábrázolva korhű társadalomrajzot ad híven tárja elénk a történelmi eseményeket; a felkelést a szlovák nemzet elszánt összefogásaként szemléltei i A Szlovák Nemzeti Felkelés témája azóta is élő és időszerű. Az alkotók az eltelt 30 év során gyakran merítettek témát a kiapadhatatlan forrásból. Ennek eredményeként Szlovákiában ez ideig 17 játékfilm készült, mely a felkeléssel, az ellenállási mozgalom kibontakozásával foglalkozik Ezek mindegyikének áttekintésére egyetlen cikk nvilvánva- lóan nem vállalkozhat. Nem kíséreljük meg a lehetetlent, inkább beszámolunk a jelentős, a figyelem középpontjában álló művekről, helyet adva az eseményeket új vonatkozásban, új megvilágításban láttató munkáknak. A felkelés művészi ábrázolását tekintve széles skálájú: az események, a harci megmozdulások korhű bemutatásától kezdve, az egyén és a közösség közti érdekellentétek lélektani megjelenítésén., keresztül egészen az erkölcsi-etikai kérdések elemzéséig, a magatartás- formák szemléltetéséig terjed Az eltelt idő alatt a történelmi tények ábrázolása — pozitív értelemben véve — minőségileg sokat változott. Míg a felszabadulást követő években az alkotók többsége az eseményt csak nagy általánosságokban ábrázolta s a hangsúlyt elsősorban az emberek hősiességére helyezte, addig ma már lehetővé vált hogy három évtized távlatából a tények mélyebb és alaposabb ismeretében vetítsék elénk a történelmi eseményeket és új összefüggésekre rávilágítva elevenítsék fel a döntő mozzanatokat. Az alkotók számára több lehetőség kínálkozik: az egyik, hogy a felkelést vagy a megmozdulás valamely szakaszát korhű, dokumentumigényű filmkrőnikaként örökítsék meg; a másik lehetőség, amikor az alkotók a művek középpontjába az embert állítják, s azt vizsgálják, milyen hatást váltott ki az egyénekben az esemény, hogyan acélosodon a felkelésben az emberek akarata, önfeláldozása. Ezeket a vonulatokat figyelembe véve meg kell állapítanunk: míg az ötvenes évek második felétől a művészet többi ágában a felkelési téma változott s az alkotások szemlélete átformálódott (világviszonylatban ez nyomon követhető a háborús témájú filmekben is), addig a hazai filmekben ez a fordulat nem következett be. A felkelési témájú filmalkotások még mindig az élményt adták visz- sza, a harc egy-egy részletét vitték vászonra, többnyire regényes, elbeszélő formában. Ez Új fejezetet jelentett a felkelési filmek so rában az Utolsó visszatérés, amely még ma is az egyik legerőteljesebb szlovák alkotás František Kudláö rendező a film kifejező esz közeivel igyekezett érzékeltetni, hogyan valósultak meg azok az eszmék, melyekért a felkelésben százezrek ragadtak fegyvert, hogyan alakult azoknak a sorsa, akik a hegyekben küzdöttek és szenvedtek egy jobb. igaz ságosabb és emberibb világért. A hatvanas évek közepén az alkotók nagy része még mindig úgy készített filmet a nagy megmoz dulásról, ahogy azok az elődeik forgattak, akik számára leginkább az élmény felelevení tése volt fontos. Kivétel ez alól csak az Utol só visszatérés, a Dabaö kapitány, illetve az Ének a hamoassztírke galambról, melyet első sorban a téma poétikusan átlényegített megfogalmazása avat kiemelkedő alkotássá. Egész sor felkelési témájú film a hatvanas évek végén /Nyomok a Szil nőn, 1968) illetve a hetvenes évek elején /Fénykeresők, 1972. valamint a most elkészült A nap, amely nem múlik el) nemigen hozott újat, jobbára csak a már sokszor elmondott eseményeket idézte, az ismert tényeket elevenítette fel — a felke lés élményét vísszavetítő elbeszélő filmek számát gyarapítva ezzel (Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy ebben a témakörben az olasz, a francia, a szovjet, a lengyel, a magyar filmművészetben pedig ekkor már igen figye lemre méltó alkotások születtek.) Lényegesen meggyőzőbbek és hatásosabbak azok. a művek, melyek azt elemzik-vizsgálják, milyen körülmények között bontakoznak ki azok a típusok, történelmi helyzetek sajátosságok, amelyek a harcokban, a küzdelemben meghatározzák az egyén, esetleg egy csoport cselekvéseit, sorsát. Ezek a filmek az emberi sors művészi magyarázatait keresik a történelem menetében, a személyiség és a közösség kapcsolatát, szereplehetőségeit kutatják. Ide sorolhatjuk — némi fenntartással — Az ember a hídon (]án Lackót és a minszki Bielorusz-film- stúdióval közösen készített Holnap késő les7 (Martin Ťapák és A. Sz. Karpov) című filmeket. Sikeresebb vállalkozásnak tekinthető a Ha puskám lenne t Štefan Uher, 1971), valamint A völgy (Štefan Uher, 1973), bár az utóbbi sem mentes a túlrészletező leírástól, az események újraidézésétől. Elmondott már a szlovák film a felkelésről mindent, amit fontos volt elmondania? Ogy tűnik, hogy nem. a felkelésnek a filmvásznon nincs vége, a háborús témák, az ellenállási mozgalommal foglalkozó művek sorozata folytatódik, ámbár a művészi ábrázolás, a megjelenítés magasabb szintjén. Az egykori eseményeket felelevenítő filmkrónikák helyett mind inkább előtérbe kerülnek azok az alkotások melyek a múltat idézve a jelen életformáinak a változatait is ábrázolják. Ezen az új úton tették meg az első lépéseket Vladislav Pav loviö és Vincent Rosinec Az ismeretlen vadász trófeája című film alkotói — a felkelési téma újszerű ábrázolásának egyik járható útját egyengetve. TOLGYESSY MÁRIA A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy a tények és adatok erejével bizonyítsuk, a három évtized milyen rendkívüli fejlődést hozott hazánk filmgyártásában, másrészt áttekintsük a felkelési téma változatait, az alkotások szemléletének módozatait. Bár a szlovák filmművészet létrejöttét, megszületését csak a felszabadulás utáni évektől számítjuk, igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk azokat a, jóllehet szerény eredményeket, melyekkel a szlovák filmesek a csehszlovák filmgyártást gyarapították. Nincs szándékunkban behatóan foglalkozni az 1944 előtti és utáni filmtörténettel, mielőtt azonban a felkelési témáról szólnánk, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején páratlan értékű autentikus felvételek készültek a nép felszabadító partizánharcairól, az ellenállás mozzanatairól. Ez a filmanyag a Nástup csoport nevéhez fűződik, mely Pato Bielikkcl az élén a felkelés irányítóinak a szószólójává vált. Ezekből a felvételekből keletkezett később Bielik a Szabadságért című dokumenlumfilmje. A szlovák filmművészet új arculata tehát mar a felkelés. idején kezdett formálódni, a filmművészet igazi kibontakozására, a folyamatos nemzeti filmgyártás államosítása után kerülhetett sor. Az új, megváltozott feltételek közt rövidesen bizonyára azzal magyarázható, hogy A farkas odúk és a Tizenkettedik órában című film forgatása közt tíz év telt el, s az alkotók ezt a lemaradást képtelenek voltak behozni. Noha a filmben elvétve felbukkan az újszerűségre való törekvés, ennek ellenére túlsúlyba kerül az epikus-forma s emiatt az alkotás nem eléggé egységes és veszít drámai erejéből. Hasonló úton jártak A félbeszakadt dal alkotói is. Jóllehet a szlovák—grúz koprodukcióban készült mű érdeklődésének középpontjában emberi sorsok állnak s a film két eltérő, de hasonló mentalitású nép fiainak ellenállási harcát tárja elénk, ennek ellenére a rendezői szándék nem jár teljes sikerrel; kellő drámai feszültség hiányában az alkotás vontatott és eluralkodik benne az elbeszélő forma. Túlrészletező az 1961-ben készült Tavaszelő is; művészi ábrázolását tekintve ez sem hozott újat. Csupán Paľo Bielik volt az, aki okulva tár sál hibájából, a hatvanas évek elején maradandó értékű művet tudott alkotni. Akár a Negyvennegyedik, akár a Dabaö kapitány című munkáját tekintjük, nem túlozunk, ha azt állítjuk, A farkasodúk óta jelentősen előrelépett, hiszen a filmkrónikák után, a hajdani események újraldézésén túl a tények mögött a történelem kiindulópontjait, a nemzet sorsának fordulópontjait kereste. Az immár klasszikussá vált első felkelési témájú film, A )árkus odúk egyik kockája. Anaiea Cunderlíková és ifj. Emil Horváth A völgy főszerepében. Jelenei Az ismeretlen vadász trófeája című filmből. 1974. VIII. 25. Viera Strnisková és Brigita Hausnerová a legújabb felkelési témájú film, A nap, amely nem múlik el egyik jelenetében.
