Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-25 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. VIII. 25. Hazánk szocialista fejlődésének ki­fejező példája a Szlovák Nemzeti Fel­kelés nevét viselő Žiar nad Hronom-i alumíniumkohó. Már az első ötéves ter­vet elfogadó IX. pártkongresszus kitűzte azt a feladatot, hogy Csehszlovákiában a'lumínfumkohót kell létesíteni. Ez a feladat a nagyvonalú szocialista iparosí­tás keretében is rendkívül nehéz volt, mert egy teljesen új és igényes ter­melési ágazat meghonosítását jelen­tene Csehszlovákiában. Az alumíniumgyártás ugyanis Igen iKjnyoluIt folyamat, s a második vi­lágháború előtt csak a világ legfejlet­tebb országai birkóztak meg vele. A szocializmust építő országokban csak a Szovietuniónak és Magyarországnak voltak gyártási tapasztalatai. Gyakran felmerül a kérdés, hogy szükség volt erre a bátor lépésre, s hogy egyáltalán célszerű-e Csehszlo­vákiában alumíniumot gyártani, ha nincs hozzá nyersanyagunk. A válasz egyértelműen igenlő. Az ötvenes évek elején ugyanis a világ két lá­borra oszlott, s a nyugati kapitalista országok szigorú gazdasági blokáddal akarták a szocialista országok fejlődé­sét fékezni, sőt azok létét is fenyeget­ni. Tudni kell. hogy az alumínium a korszerű technika fontos és egyre előretörőbb fémé, s szerepet tölt be az erőviszonyok alakulásában. Csehszlo­vákiának. mint iparilag fejlett állam­nak. ilyen körülmények között okvet­lenül vállalnia kellett az alumínium­gyártás igényes feladatát. Ám az elmúlt évek után is helyeslő a válasz. A technika ugrásszerű fejlő­dése megsokszorozta az alumíniumfo­gyasztást, ezért a világ alumíniumler- melése állandóan bővül. Az alumlni- uingyártó országok száma megsokszo­rozódott, s ma már szinte minden fej­lett ország, sőt fejlődő ország is gyárt alumíniumot, bár legtöbbjük bauxitból behozatalra szorul. Az elmúlt évek so­rán több szocialista ország kezdte meg az alumíniumtermelést, például az NDK, Lengyelország, Románia és Ju­goszlávia. Ez Is bizonyítja, hogy he­lyes volt nálunk az elsők között beve­zetni ezt a termelést. Az alumínium fő nyersanyaga a bauxit, amit mi is külföldről szállí­tunk Ehhez tudni kell, hogy az alu- mí ilium kohó igen nagy energiaigényű, ezért oda telepítik, ahol van elegendő energia, és inkább a bauxttot szállít­ják hozzá. Világviszonylatban például érdekes, hogy a bauxitkészletek túl­nyomó része a földgömb déli felén található, az alumíniumter- melés döntő hányadát viszont az észa- k, félgömb iparilag fejlett országai ad iák. A bauxit jelentős részét hatal­mas távolságokra, sokszor több tíz­ezernyi kilométerre szállítják. Ilyen viszonylatban a hozzánk szállított bau­xit út|át mind Magyarországról, mind Jugoszláviából közvetlen közelinek te­kinthet jük. Visszatérve a kilencedik pártkong­resszus határozatára, az előirányzott alumíniumkohó számára telepítési he­lyet kellett választani. Kinevezett kor­mánybizottság vette sorba a lehetősé­geket Csehországban és Szlovákiában, s alapos megfontolás, összehasonlítás után a választás a Garam menti falu­ra, az akkori Svätý Kríž nad Hronom- ra esett. Az új üzemnek jelentős sze­repet kellett betöltenie Szlovákia ipa­rosításában, éspedig az Iparilag elrna- 'radott Közép-Garam vidék fellendítésé­vel. A további okok elsősorban a kö­zeli felső-nyitrai szénmedence energia- kihísználásában rejlenek, valamint ab- ban, hogy a Garam vízkészlete a nagy­mértékű vízszükségletet fedezi, s a bauxit szállítási útja viszonylag rövid a Garam mentén. A feladat nagyságát és komolyságát egyértelműen kifejezi, hogy nem egész három év alatt kellett a gyárat meg­tervezni, felépíteni és a termelést meg­kezdeni, akkor, amikor a szocialista Szocialista hazánk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját ünnepli. Kegyelettel emlékezünk azokra a hős napokra, amikor a nép fegyvert fogott a fasiszta elnyomás ellen, s harcba indult egy új, szabad, demokratikus Cseh­szlovákiáért. Ez a harc győzelemmel végződött; a szovjet hadsereg csapásai alatt a megszálló német hadsereg teljes vereséget szenvedett, s a felszaba­dult Csehszlovákia történelmének új szakaszába léphetett. Az elmúlt harminc év minden szempontból gyökeresen megváltoztatta ha­zánk életét. A társadalmi élet teljes demokratizálása, a széles néplömegek életszínvonalának nagyfokú emelése, a gazdasági élet fellendülése, a falvak és városok arculatának csodálatos megszépülése, az emberek gondolkozásá­nak megváltozása a történelmi rövid 30 év alatt olyan eredmények, amelyek méltóak a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméihez és hagyományaihoz. nagyiparban és építkezésben sein szer­vezési, sem gazdasági tapasztalatok nem voltak. De volt lelkesedés és akarat a párt által kitűzött feladatot feltétlen teljesíteni, és az elért ered­mény még ma is méltón kelne ver­senyre hasonló építkezésekkel. Hogyan sikerült ezt elérni? Az új alumíniumkohó tervezésével a Prágai kohótervező Intézetet (Huty pro­jekt) bízták meg. Bár ez az Intézet gép- és kohóiparban tapasztalt szak­emberekkel rendelkezett, azonban nem Ismerte az alumíniumgyártást, és ma­gába nem lelt volna képes az új gya­nít megteremteni. De segítségünkre si­ettek a baráti országok, a Szovjetunió és Magyarország, s tapasztalt altimíni- umszakembereik segítségével a tervek hamarosan elkészültek. Az őszinte ba­rátság és az önzetlen segíteuiakarás leküzdött minden akadályt. Lényegé­ben szovjet és magyar műszaki rajzok alapján elkészült az új gyár tervezete, s 1952-ben az építkezést is meg lehe­tett kezdeni. Az új gyár szervezéséhez jó előre biz­tosítani kellett a szakembereket, a munkásokat, azok kiképzését, előkészí­tését. Olvan feladat volt ez, amire előtte kevés példa akadt nálunk, s nem csoda, hogy sokan kételkedtek, vajon lehetségese egy elmaradt falu mellett korszerű ipartelepet létesíteni. Lehetett. A párt hívó szavára százával jelent­keztek kommunisták, és az ő példájuk- * ra tömegesen pártonkívüliek, főleg fiatalok, akik lelkesen jöttek a szocia­lizmus e nagyszabású építkezésére. Az új alumíniumkohó egymás mellé tobo­rozta Csehszlovákia nemzeteit: a szlo­vákok között sok cseh szakember dol­gozott, kiadősan segítettek az építke­zésen és a szerelésen, többen közülük ott maradtak, s máig is az új gyárban dolgoznak. A közös cél egymás mellé állította és összefűzte őket, őszinte ba­rátság és megértés alakult ki közöt­tük. A žiari alumíniumkohó e tekintet­ben is a Szlovák Nemzeti Felkelés in- ternaclonalista eszmélnek. Csehszlová­kia népei baráti együttélésének kife­jezője lelt. Az alumíniumkohó más vonatkozás­ban is szimbóluma a szocialista inter­nacionalizmusnak. A már említett ter­vezési-műszaki segítségen kívül ez a nemzetközi gazdasági együttműködés­ben is megnyilvánult. A csehszlovák alumínium magyar bauxitból, lengyel katódblokkok segTtségével készült. Az új gyár szakemberei szovjet és magyar alumíniumkohókban voltak műszaki elő­készítésen, a gyár építésénél és bein­dításánál viszont szovjet és magyar mérnökök, szakemberek szorgoskodtak. Teljes volt a megértés, ami nemcsak a munka sikerét eredményezte, hanem mély és őszinte baráti kapcsolatokat is alakított ki a résztvevők között. Az 1952—53-as években gyors ütem­ben folyt 'az építkezés. Nagy problé­mákkal és nehéz akadályokkal kellett megbirkózni. Nehéz harc volt ez, küz­delem békében, fegyver nélkül, de ha­sonló elszántsággal és azonos céllal, a nép boldog jövőjének kiharcolásáért, mint azt a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevői tették. A munkát siker koronázta. 1953. au­gusztus 29-én, az SZNF 9. évfordulója napján a žiari alumíniumkohóban le- öntötték az első csehszlovák alumíni­umtömböket, s ezzel a gyár első rész­legét a párt- és a kormánykiildöttek, valamint a segítő országok küldöttei jelenlétében, ünnepélyesen üzembe he­lyezték. Ezen a napon, és ebből az al­kalomból a gyár elnyerte a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme elnevezést. A csehszlovák alumíniumgyártás em­lített emlékezetes napján az eleklro.lí- zis első kemencecsoportját indították be. Utána rövidesen és fokozatosan üzembe helyezték a további kemence­csoportokat, s már 1954 első felében üzemben volt az egész első részleg. Az alumíniumtermelés a vörös agyag­ra hasonló bauxittól az ezüstösen csil­logó fémig két fő szakaszra oszlik. Az első szakaszban vegyi-technológiai úton nyerik a bauxitból a lisztszerű fe­hér port, a timföldet. A második sza­kaszban az olvasztott kriolitban felol­dott timföldből elektrolízissel nyerik a tiszta fémet, amelyet azután különbö­ző formákba öntve szállítanak továb­bi feldolgozásra. A gyár beindításakor még behozott timföldet és anódmasszát kellett hasz­nálni. Röviddel a beindítás után hozzá­kezdtek az elektrolízis második részle­gének építéséhez. Ebben az időbon he­lyezték üzembe az anódgyártást, amely nemcsak teljes önellátást biztosított, hanem az anódmassza igen előnyös kivitelét is lehetővé lette hazai nyers­anyagokból. Az építkezés további szakaszában ké­szült el a timföldgyár és a hőerőmű, valamint a további részlegek, s 195«- ban már az egész alumíniumkohó tel­jes mértékben üzemelt. Ekkor már az új gyár a dolgozók ezreinek nyújtott alkalmazást és jó kereseti lehetőséget. A gondok és a feladatok azonban az építkezés befejezésével nem szűntek meg, csupán új irányba terelődtek. A termelés tökéletes elsajátítása sok fi­gyelmet kívánt minden dolgozótól, do az új üzemhez kialakult vonzalom meghozta az eredményt, s a betanult munkások közül sokan rövid időn be­lül a kohászat kiváló mesterei lettek. A termelés folyamán jelentkező prob­lémákat, például az exhalátumok ár­talmas hatásának leküzdését fiatal mérnökök gárdája igyekezett megolda­ni. Az eredmény csakhamar megmu­tatkozott: a tervezett kapacitást a ko­hó hamarosan túllépte, a gépesítés és a technológiai fejlesztés nemzetközi el­ismerést nyert. Lényeges eredményeket sikerült elérni a levegő szennyezettségé­nek korlátozásában is, bár ez az alu­míniumtermeléssel összefüggő világ- probléma még további hosszú, szorgal* más munkát követel. Az alumíniumkohó nemcsak a gyá­ron belül, hanem azon kívül is kivál­totta a Közép-Garam vidékének nagy­arányú fejlődését. Az épülő lakótelep­ből hamarosan korszerű város fejlő­dött, öntudatos, szocialista város. So­kan jöttek ide a Szlovák Nemzeti Fel­kelés résztvevői közül, akik megértet­ték, hogy a háború győzelmes befejezé­se után ezen a helyen szolgálhatják a legjobban népük érdekét. Az újonnan települt lakosság többsége fiatalokból állt, akik itt nemcsak munkát, hanem boldog jövőjüket is keresték és ala­pozták. Nem csoda tehát, hogy az új város csakhamar gyermekek hadával telt meg. A város művelődését teljes mértékben áthatolták a szocializmus eszméi. Az eredmények abban az irány­iján Is meggyőzőek voltak, hogy az új Žiar nad Hronom nevet csakhamar or­szágszerte ismerték és elismeréssel emlegették. Ezzel magyarázható, hogy a közigazgatási átszervezésnél az új szocialista várost, Žiar nad Hronomot telték a járás székhelyévé. A járási szervek beköltözése új lendületet adott a város fejlődésének. Sok mindent elértek Ziaron az alu­míniumtermelés 21 éve alatt, mégis azt kell mondani, hogy mindez csupán a kezdet. Az alumíniumfogyasztás roha­mos növekedése törvényszerűen köve­teli a gyár további nagyvonalú fejlesz­tését. A távlati terveket már kidolgoz­ták, s ezek a termelés lényeges bő­vítését irányozzák elő. De nemcsak a mennyiség, hanem elsősorban a mi­nőség fejlesztése a fő cél. Fontos fel­adatok vannak az egészségvédelem és a környezetvédelem javítása terén. Az elektrolízis tervezett átépítése a vilá­gon elért legmagasabb színvonalra emeli ezt a termelési szakaszt, s lé­nyegesen csökkenti a levegő szennye­ződését. Büszkén és boldogan ünnepük Žiar nad Hronom városában a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját, amely részükre kettős ünnep, mert a csehszlovák alumíniumgyártás 21. év­fordulóját is jelenti. E város vidékén kemény harcok folytak a Szlovák Nem­zeti Felkelés alatt. Ha a harcok részt­vevői a környező hegyekből lepillan­tanának arra, ami a völgyben felépült és kifejlődött, bizonyára megnyugodva mondanák, hogy harcuk nem volt hiá­bavaló, céljukat elérték, s eszméjüket méltó örökösöd vették át. Ing. ALEXANDER URBANCOK dJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom