Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. VIII. 18. 9 A szlovák nép újkori történelmének legdicsőbb eseménye immár három évtizede festőink ihlető forrása. Nem kételkedünk afelől, hogy a jövőben is újra és újra előtérbe kerül ez a téma, hiszen távolról sem merült ki a felkelés realitásának megjelenítési formája, az eszmei, emberi hagyományok művészi ábrázolásainak lehetősége. A felkelés témája nagyszabású, méltó a művészek ilyen nagyarányú és tartós érdeklődésére. Ügy vélem, még nem aknázták ki teljes egészében a téma mélységét és nem jelenítettek meg minden fontos társadalmi és emberi összefüggést, habár az eltelt három évtizedben valóban figyelemre méltó alkotások születtek. Amikor könnyűnek nem nevezhető feladatomnak akartam eleget tenni, s igyekeztem feltérképezni, rendszerezni a felkelési tematikájú képzőművészeti alkotásokat, tisztában voltam azzal, hogy a végső következtetések egyértelműek ugyan, de a témának sok elágazása, különböző kitérőkkel tarkított útja van. Nemcsak arra gondolok, hogy eddig még tulajdonképpen senki sem rendszerezte a felkelési tematikájú festményeket, hanem elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a képzőművészeti alkotások nem mindig kötődnek szorosan a felkelés kitörésének időpontjához. Pontosan fogalmazva, a felkelési tematikájú festményeknek van egy előtörténete, továbbá egy története, s van egy jelene is. Ez a téma a múltban hol markánsan, hol pedig aránylag szerényebb keretek között újra és újra előtérbe került, számos új alkotás ihlető forrása lett. A szobrászattal ellentétben, amely állan- dósultabb formájával és természetességével tűnik ki, a festészetben és a grafikában nincs a felkelésnek pontosan meghatározható, jellemző képe: az alkotók sokféle stílusban és sokféleképpen jelenítik meg ezt a történelmi eseményt. Az említett alkotások előtörténetén a Jánošík és az igazságos hegyi legények témáját értjük, amely sok festőnk alkotásában élt elevenen. Még napjainkban Is kevesen tudatosítjuk, hogy a Ixátor hegyi legények motívuma évszázadokon át élt a népművészetben, pontosan meghatározható szociális tartalommal. S azt sem tudják még sokan, hogy Jánošík és a hegyi legények nemcsak a szlovák nép hősei voltak, hanem a lengyeleké, a cseheké és az ukránoké is. A Jánošík-motívum kirajzolódik a felkelés alatt is, s az ellenállók a nép tudatában és a képzőművészeti alkotásokban egyaránt e hagyományok folytatói, a szociális és politikai győzelmet hirdető eszmék fáklyavivői. Ebben az időben már nemcsak a népművészek térnek vissza Jánošík történetéhez, hanem egyre több ismert festő és grafikus is felhasználja ezt a témát, hogy közvetve tiltakozzék a nemzeti és szociális elnyomás ellen (J. Želibský, Š. Bednár, K. Sokol). Sok-sok alkotót és alkotást kellene felsorolnunk, ha tovább akarunk haladni ezen az úton s a szociális tárgyú műveket vesszük számba. A korlátozott terjedelem csupán Tomáš András- kovich, Konstantin Bauer, Gwerk Ödön, Mikuláš Galanda, Koloman Sokol és Weiner-Kráľ Imre nevét engedi felsorolni! S nem feledkezhetünk meg Ián Mud- rnob A meggyilkolt költő és Peter Ma- tejka Az agyonvert galamb című festményéről, valamint más alkotásokról sem, amelyek hatásosan és híven fejezték ki az úgynevezett szlovák állam fojtogató légkörét. Solt szlovák képzőművész a polgári Csehszlovákia felbomlása után Szlovákián kívül rekedt, s elsősorban Prágában fejtett ki számottevő politikai és művészi tevékenységet. Közülük Cyprian Majcrník, Ján Želibský, Frico Hoff- stüdter és Eugen Nevan érdemel elsősorban említést. Politikai és egyéb szempontból is jelentős volt a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulása, amely Szlovákia Kommunista Pártja V. illegális vezetőségének útmutatása alapján 1943-ban kidolgozta az antifasiszta harc politikai platformját, s így egységfrontba tömörítette a kommunistákat az úgynevezett polgári ellenállókkal. Az SZNT ezután a szlovák nép antifasiszta harcának, valamint a csehek és a szlovákok az egyenjogúság alapján történő újraegyesülésének meghatározó tényezőjévé vált. Ettől az időtől kezdve aktivizálódik a művészi front, s ezen belül a képzőművészet is. Ezzel kapcsolatban látnunk kell azt, hogy miként a tervezett felkelés sem tört ki egyszerre. ehhez hasonlóan a megmozdulás témája is csak fokozatosan öltött egyre hatásosabb formát. A felkelés kitörését követő napokban jórészt agitatív lellegű, a napi szükségleteknek megfelelő művek, elsősorban plakátok, illusztrált röpira- tok, rajzok, bélyegtervek láttak napvilágot. Sajnos, ezekből az alkotásokból kevés maradt meg. E kevés alko>- tásból ma Is megrendítő élmény fozei Fedor rajza és vázlata, amelyet a bu- chenwaldi koncentrációs táborban készített. Ö ama négy szlovákiai képzőművész közé tartozott, akiket a felkeLADISLAV SAUČIN: f nm II A Szlovák Nemzeti Felkelés tükröződése festészeti! nkben lés kitörését követő napokban elhurcoltak. Ketten közülük — Arnold Weisz Kubinftan és Varga Lajos — a koncentrációs táborban pusztultak el. Sok szlovákiai képzőművész ragadott fegyvert és harcolt a fasiszták ellen. Ján Novák például partizánként esett el a harctéren. Különböző partizán- csoportokban harcolt Rudolf Pribiš, F raň ti Štefunko, Štefan Bednár, Viliam Chniel, Anton Hnilý és több más társuk. Valóban nagy kár, hogy még napjainkban sem gyűjtöttük össze, s nem rendeztük azokat a képzőművészeti alkotásokat, amelyek közvetlenül a felkelés kitörése után születtek. Hiszen tudjuk, hogy 1944 végén és-'a következő év elején Martin Benka felkelési és felszabadulási tárgyú rajzot készített. Sőt, a Szlovák Nemzeti Felkelés ténye több külföldön élő művészünket is hatásos alkotásra ihletett. Az akkor Bu-« dapesten élő Lőrincz Gyula .1944 szeptemberében ra jzkompozíciöt alkot, ama- lyen egy ember görcsösen és lelkesedéssel tartja a szabadság és a forradalom lobogóját. Koloman Sokol pedig a messzi Amerikában 1945 első napjaiban fejezi be a Koncentrációs tábor című monumentális alkotását. Ezek a művek a már említett, jórészt agitatív jellegű rajzokkal együtt az első képző- művészeti alkotások erről a nagy horderejű eseményekről. A felszabadulás után a felkelés újra és újra visszatérő motívum, ihlető forrás képzőművészetünkben. Az első években elsősorban a történelmi eseményeket felidéző képek dominálnak, később pedig az alkotok a felkelés eszmei és emberi hagyományát Igyekeznek kidomborítani. Ha összefoglaló képet igyekszünk alkotni a felkelési témájú festményekről, akkor szükséges megemlíteni néhány lontos időpontot. Az első 1949, a szlovákiai képzőművészek első kongresszusa, amelyen a művészeti alkotás módszereként a szocialista realizmust proklamálták. A későbbi fejlődés igazolta, hogy a felkelési témájú festmények segítették elő a szocialista realizmus térhódítását képzőművészetünkben. 1954-ben az állami kulturális intézmények először hirdettek pályázatot olyan festmények alkotására, amelyeknek motívuma a felkeléshez kapcsolódik. A beérkezett pályaművekből azután érdekes kiállítást rendeztek. A további jelentős időpont az SZNF 15. évfordulója, melynek tiszteletére Az emberiség borzalmai és reményei címmel ugyancsak képzőművészeti pályázatot írtak ki. A beérkezett alkotások eszmei és művészi színvonala jól érzé keltette hazánk megváltozott kultúrpolitikai légkörét az SZKP történelmi jelentőségű huszadik kongresszusa után. A továbbiak folyamán számos jelentős politikai jubileum alkalmából is hirdettek pályázatot, amelyeken felkelési tematikájú alkotások is szerepeltek. A felszabadulás után egyre több alkotó örökítette meg a festészet sajátos eszközeivel a felkelés eseményeit. Ha nem vonjuk be felsorolásunkba a plakát fest észetet és a kamaragrafikát (ahol Orest Dubay jelentkezett először,1. akkor első festőként, aki a felkelés hősi és tragikus eseményeit jelenítette meg, Štefan Bednárt tarthatjuk számon. G festette 1946-ban a közismert Megcrkezés a koncentrációs táborba című alkotást, amelyet a további éwikben számos drámai erejű festmény követett: Indulás a hegyekbe, A partizánok átkelése u Križnán, A halott felderítő, Ejtá'jrnyősök, Megérkezett a segítség, Partizán felderítő osztag a faluban, Partizánok a Prašivá alatt, A partizán sírja. Iíednárnál elsőként asszociál a felkelés a harcoló partizán alakjával, s ez a tény a további fejlődést is meghatározta. Ha valami állandósult a felkelési tematikájú alkotásokon, akkor ez a fasiszták gaztettei ellen harcoló, az igazságos jövőért küzdő partizán alakja. Az eddig megszületett alkotások alapján elmondhatjuk, hogy azok a képzőművészek ábrázolták a legmélyebben és a leghívebben a felkelés különböző mozzanatait, akik számára ez a megmozdulás jóval több volt, mint hadászati akció, és átérezték annak eszmei, politikai és társadalmi jelentőségét. Amennyire ez ma már megállapítható, Bodnárral csaknem egyidőben felkelési témával foglalkozott Ián Želibský és Martin Benka, aki részt veit a harcokban is, s ezeket az élményeit rajzokban, festményekben örökítette meg. Želibský próbálkozásainak legmaradandóbb eredménye az 1948-ban elkészült kompozíciója, a Partizán járőr. Martin Benka alkotásai közül meg kell említenünk A család a felkelésben, a Fájdalom és remény, valamint a Harcokon és szenvedéseken keresztül a szabadságért című műveket. Az ötvenes években egyre bővül a Szlovák Nemzeti Felkelést idéző alkotók/ és alkotások száma. A számos értékes festmény közül helyszűke miatt csupán Mária Medvecká: A felkelés előestéjén, )án Mudrocb: Partizán lány az őrségen, Július Nemeik: Az SZNF hősének arcmása, Dezider Milly: A partizán járőr akció előtt és Vladimír Ves- tenický: Megmozdullak a begyek című alkotását említjük meg. Külön figyelmet érdemelnek Ferdinand Hložník alkotásai, aki még diákként festette első felkelési tematikájú műveit. Hložník a későbbiek folyamán többször visszatért ehhez a témához. Az ötvenes évek elején hét nagyméretű kompozíciót alkotott, melyek közül elsősorban a Felfegyverzés, a Fegyverek kicsomagolása, Strečno mellett, valamint az Esti tanácskozás című érdemel megkülönböztetett figyelmet. Néhány évvel később született monumentális temperáiban expresszívebb' kifejezési formákat keres (Ülő partizán, Szökött emberek stb.). Az utóbbi években Hložník újra visszatért a felkelés témájához. Mostani alkotásaiban, melyek közül néhányat az újságokban közölt reprodukciók alapján ismerünk, mintha arra törekedne, hogy azoknak a fiatalabb évjáratú művészeknek a nevében is valljon, akik koruknál fogva nem vehettek részt a harcokban, s így számukra ez a megmozdulás már nem közvetlen élmény, hanem eleven hagyomány. A kisebb méretű festészethez, valamint a szobrászathoz viszonyítva aránylag kevés az olyan monumentális-de- koratív festmény, amely valamilyen formában a szlovák nép antifasiszta megmozdulását elevenítené föl. Az első ilyen jeľlegfl alkotás Zmeták Ernő Szlovák Nemzeti Felkelés című freskója, amely a Trnavai Jnb épületében látható. Az ötvenes évek közepén Robert Uábravec, František Kráľ és Vojtech Stašík színes üvegfest- mény-tervezetét készítették el Partizánok a Strečnón címmel. A bratislavai Hviezdoslav Színházban három falfestmény található felkelési motívummal; a terem új belső díszítése folytán azonban, ez az alkotás jelenleg nem látható. A žiari Munkásotthonban Štefan Bednár intarziája tekinthető meg, amely a Banská Bystrica-i téren gyülekező partizánokat ábrázolja. A további alkotások közül említést érdemel Jankó Alexy és Mikuláš Klim- fcák felkelési tematikájú falikárpitja. Zmeták Ernő nagyméretű freskója a Szlovák Nemzeti Felkelésről még mindig csupán tervezet, ugyanis nem találtak még megrendelőt. Általában elmondhatjuk, hogy a hatvanas években már kevesebb felkelési tematikájú alkotás születik, sőt. a legtöbb festő egy ideig mintha elfeledkezett volna erről az ihlető forrásról. Ebben az időben csupán néhány idősebb festő új alkotása jelent eseményt e téren. Közülük Štefan Bednár (In memoriam), Milan Marcček, Ján Želibský (Partizán a faluban) és Jozef Šturdík (A Föld ölébe) alkotása a legsikerültebb. A hatvanas évek végén néhány szürrealista és expresszionista kísérlet, valamint novofiguratív kreáció tanúi voltunk, amelyek kudarcot vallottak. Az utóbbi időben, s különösen most, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóján sok új, színvonalas festmény, grafika és más technikával készült alkotás látott napvilágot, amelyek újszerűén és hatásosan ábrázolják a szlovák nép antifasiszta harcának társadalmi és emberi vonatkozásait, s bizonyítják, hogy alkotóik hűek e harc eszméihez és pártunk politikájához. Martin Benka: CSALÁD A FELKELÉSBEN (olaj)
