Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-15 / 192. szám, csütörtök

Belpolitikai kommerítár Befejezés elolt Az idei aratással kapcsolat­ban országszerte eleg gyakran panaszkodtunk az időjárásra. Ez alól a Košice-vidéki járás mezőgazdászai sem képeztek kivételt. Stromp András, a já­rási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója is így kezdte tájékoztatóját: — A száraz január, február, március után az esős április, május ás június rossz hatással volt a mezőgazdasági növények­re. A rossz időjárásból kifolyó­lag az idén 3773 hektárnyi rep­cénk is később — jóformán a gabonafélékkel egyidőben — érett be. A repce aratását jú­lius 11-én kezdtük el, s július 27-én fejeztük be. — Mikor kezdték el a gabo nafélék aratását és hogyan ha­ladnak a munkálatokkal? — Az idén 26 046 hektár ga­bona várt aratásra. Ebből 15 607 hektár volt a búza, 9662 hektár az árpa, a többi pedig rozs és zab. Járásunkban főleg szovjet búzafajtákat termesztünk. Ez évben 6250 hektár .Mironovszka- ja, 4265 hektár Kaukaz, 3200 hektár Auróra és néhány hek­tár Jubilejnaja érett kasza alá. Árpából főleg az Ametiszt, Élig na, Dvoran, Denar fajtákat ter­jesztjük. Az aratást július 18- űn kezdtük 273 saját kombáj­nunkkal, melyből 66 E—512-es, 8 Niva, 3 Kolosz, a többi pe­dig SZK—4-es. Az elmúlt he­tekben a kerület északibb fek­vésű járásaiból 97, a nyugat­szlovákiai kerületből pedig 37 kisegítő kombájn érkezett járá­sunkba. Eddig a vetésterület 71,5 százalékán végeztük el az aratást. 11 034 hektár búzát és 8082 hektár árpát arattunk le. Gabonaneműekből az átlagos hektárhozam 38 mázsa. A ter­vezett 40 mázsát nem valószí­nű, hogy elérjük. — Miben látja ennek okát? — Az aratás ideje alatt járá­sunk területét négyszer verte el a jég. Az Állami Biztosító dolgozóinak a megállapítása szerint május elejétől július 23- ig 73 millió 407 632 korona ér­tékű jégkár keletkezett járá­sunkban. A Kecér-völgyben pél­dául 90 százalékos jégkárt is­mertek el. Itt egy hektárról 8 mázsa gabonánál többet nem tudnak betakarítani. — Mikor fejezik be az ara tást? — Ha az idő kedvez, a hét folyamán befejezzük az aratást.’ —szák A KGST tagországokban ä tudományos készülékek és műszerek fejlesztése a tudományos kutatóalap szocialista integrációjának, valamint annak alapján történik, hogy az egyes tagállamokban melyik készülék, illetve műszer gyártását vezetik, be. Erre szol­gál például a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szovjet­unió Akadémiája között a tudományos kutatókapacitás nemzet­közi integrációjáról nemrég megkötött szerződés. Ennek alapján az atomfizika mágneses rezgésekkel foglalkozó ága és a kroma- tográfia műszereinek fejlesztésével fognak a két ország intézetei foglalkozni. A kutatómunka eredményei alapján kifejlesztett ké­szülékeket és műszereket a brnói Tesla nemzeti vállalat és a prá­gai Laboratóriumi Készülékeket Gyártó Üzem fogja gyártani. Fel­vételünkön: Dr. Karéi Tesarík és dr. Ivana Borkovcová, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia brnói Analitikai Intézetének dol­gozója a kőszénkátrány piridinszármazékai kromatográfiai elem­zésének értékelése közben. (Felvétel: ČSTK — Fr. Nesvadba) Ertekeltékadolgozök kezdeményezését A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom trebišovi járási bi­zottságának elnöksége a na­pokban értékelte a járás dol­gozóinak a termelőmunka kü­lönböző területén az év első felétíén elért eredményeit. A CSKP KB, a kormány és a többi központi szerv felhívása a szakszervezeti bizottságok gondos szervező munkája kö­vetkeztében elkerült minden munkahelyre, s megértésre ta­lált a dolgozók körében. Kez­deményezésük értékes felaján­lásokban öltött formát, melyek értéke meghaladta az 59 mil­lió koronát. Az értékelés sze­rint ezek 72 százalékát már hat hónap alatt teljesítették a tre­bišovi járás dolgozói. Széles körű verseny folyik a járásban a szocialista munka­brigád, a „Mindenki szocialis­ta módon“, s egyéb mozgalom keretében az SZNF és hazánk felszabadulása 30. évfordulójá­nak kollektívája, üzeme cím elnyeréséért, a költségek csök­kentése s az energia- és az anyagmegtakarítás terén. A „Mindenki szocialista mó­don“ mozgalomba a járás te­rületén 872 kollektíva, 260 üzem és 38 vállalat kapcsoló­dott be. Igen jelentősek az energia- és az anyagmegtakarí­tásra tett vállalások. Ezzel kapcsolatban például 18 gazda­sági egység közel négymillió korona értékű felajánlást telt. A valóságban csaknem 22 mil­lió korona értékű megtakarí­tást értek el eddig. A gazdasági feladatok é9 a felajánlások sikeres teljesítésé­ben fontos szerepet játszik a szemléletes agitáció. A kelet-szlovákiai kerület legfontosabb üzemeiben megej­tett s a dolgozók kezdemé­nyezésének eredményeit elem­ző ellenőrzések több olyan szervezési fegyátékosságra fi­gyelmeztetnek, amelyekből a trebišovi járás üzemei, válla­latai is okultak. Ezek ismereté­ben törekednek az eddiginél még jobb eredmények elérésé­re. fik) KULTURÁLTABB UTAZÁST Szlovákiában tömegközlekedési eszközökkel, tehát vonat­tal, autóbusszal és városi közúti jármüvekkel mintegy két­millió ember jár munkába és iskolába. Ez a tény növeli a tömegközlekedés jelentőségét. A pontos és kifogástalan közlekedéstől nemcsak az utasok megelégedettsége, hanem a munkahelyeken elért gazdasági eredmények is függnek, mert egyáltalán nem mindegy, hogy miképpen, milyen idegállapotban jutnak el az emberek a munkahelyükre. A legtöbb probléma ezzel összefüggésben a Csehszlovák Au­tóközlekedési Vállalat járataival kapcsolatban merül fel. Szlovákiában ma hozzávetőlegesen 1800 autóbuszvonalat tartunk nyilván, és csak alig harmincegynéhány olyan község van, amely nincs bekapcsolva az autóbuszhálózat­ba. Ezek közül tizenhárom csak egy km-nyi távolságra fekszik az autóbuszmegállóhelytől, tíznek pedig vasútállo­mása van. íme tehát elmondható, hogy Szlovákiának jól kiépített aiitóbuszhálózata van. Ezzel szemben nem elég sűrűk a járatok, főleg nagy forgalmú útvonalakon, ami pedig szín­ién a minőség egyik mutatója. A problémákat azonban könnyebb megállapítani, mint megoldani. Ez erre a te­rületre is érvényes. Egyes nagy forgalmú vonalakon újabb és újabb járatokat kellene üzembe helyezni. Ezt a CSAD kellő mértékben nem tudja biztosítani annak ellenére, hogv a vállalat Szlovákiában évente több mint 400 új autóbuszt kap. Ezeket azonban a forgalomból műszaki okok miatt kieső kocsik pótlására kell nagyrészt felhasz­nálni. Így azután új autóbuszjáratok beállítására csak igen szerény mértékben kerül sor. A megoldás, és ezt máskor és sokszor hangoztatták, nemcsak új járatok beállításában keresendő. Az autóbu­szok általában csak csúcsforgalom idején — tehát munka­kezdés előtt és után — zsúfoltak. EzzbI eljutottunk ismét althoz a régen ismert problémához, hogy a csúcsforgalini időben be kell vezetni a lépcsőzetes munkakezdést az üzemekben és a szervezetekben, különösen a nagyobb vá­rosokban, mégpedig 6 és fél 8 óra között. Sok helyütt már így osztották be a munkakezdést, másutt azonban, különö­sen egyes járási székhelyeken gyakorlatilag még nem ol­dották meg ezt a problémát. A nemzeti bizottságok ja­vaslataikkal kapcsolatban meg nem értéssel találkoznak. Azok a dolgozók is, akik a legtöbbet panaszkodnak a ké­nyelmetlen utazásra, amikor arról van szó, hogy meg kel­lene változtatni a munkakezdés idejét, szembeszállnak a javaslattal, így aztán továbbra is zsúfolt autóbusszal utaz­nak, jóllehet megvan a megoldásnak, vagy legalábbis a helyzet enyhítésének reális lehetősége. Nagyon időszerű inosl, a közelgő ősz előtt, hogy a nemzeti bizottságok a helyi viszonyok alapján megvizsgálják, milyen mértékben történik az említett kormányhatározat teljesítése, és szigo­rúbban nyúljanak hozzá a kérdés megoldásához. Meg kell említeni azt a tényt is, hogy aránylag gyorsan növekszik az üzemek és p vállalatok tulajdonában levő autóbuszok száma. Jelenleg több mint 1300 ilyen autóbuszt tartanak nyilván Szlovákiában. Nyilván helyes, ha az üze­mek, különösen a nagyobbak, igyekeznek saját autóbu­szuk beállításával megjavítani alkalmazottaik üdülési és kulturális lehetőségeit. Ilyen célra azonban a legtöbbször csak pénteken délután, szombaton és vasárnap veszik igénybe az autóbuszokat, s még így is általában csak a nyári hónapokban. így aztán aligha lehet elmondani, hogy ezek az üzemi autóbuszok teljes mértékben ki lennének használva. Egyes vállalatokban a vezetőség azonban eze két az autóbuszokat az alkalmazottak szállítására is fel­használja. Reméljük, hogy a példát más vállalatok is kik vetik. JAROSLAV MEŠKO JOZEF HR OZ I E N Č fK : A Szlovák Menüett Felkelés és kapcsolaln a siovjet nép harcéval % A CSKP moszkvai vezetőségének kulcsszerepe A CSKP moszkvai vezetősége nagyon jelentős szerepet ját­szott külföldi ellenállásunkban a második világháború Idején. Azoknak az intrikáknak és aka­dályoknak ellenére, amelyeket élén Beneššel a londoni emig­ráció gördített az útjába, azok­nak a nehézségeknek ellenére, amelyek a hazához fűződő kap­csolatok rendszertelenségéből eredtek, a CSKP moszkvai ve­zetősége hatékony harcosa lett Csehszlovákia felszabadításá­nak, megbízható ereje külföldi ellenállásunknak. A CSKP moszkvai vezetősége rakta le az alapját a második világhá­ború idején annak a szoros és közvetlen együttműködésnek, amely hazánk és a Szovjetunió, valamint kommunista pártja kö­zött a háború után kialakult és hazánkban a szovjet hadsereg általi felszabadítása után to­vábbi fejlődésünknek, békés országépítő munkánknak nagy támasza lett. Az antifasiszta ellenállásunk és a szovjet nép közötti szoros együttműködés két Irányban fej­lődött: 1. a Szovjetunió terü­letén, mégpedig megszállt ré­szén a partizánosztagokban, to­vábbá a Nagy Honvédő Hábo­rú arcvonalain; 2. az ellen­állási mozgalom hazai frontján, különösen pedig a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Ennek az együttműködésnek, valamennyi megnyilvánulásának és formá­jának nemzetközileg érvényes dokumentumok jelentették az alapját, éspedig: az 1941. július 18-án kötött egyezmény, vala­mint az 1943. december 12-én aláírt szerződés. Az 1941. jú­lius 18-án megkötött egyezőié­nek rendkívüli nemzetközi je­lentősége volt. A hazai fejlődés, a társadal­mi-politikai változások, az el­lenállás növekvő mozgalma, a szovjetpárti irányzatok erősödé­se, az a felismerés, hogy biz­tonságunknak a Szovjetunió zá­loga — mindez jelentős békés tényező volt, kialakította a szö­vetségi szerződés megkötésének feltételeit. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti felszabadító harc vezető erejének, Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának minden erőfeszítése, mégpedig mind a moszkvai vezetőségnek, mind a CSKP és az SZLKP Ille­gális hazai vezetőségének min­den erőfeszítése a hazai hely­zet fejlődése alapján egyértel­műen arra irányult, hogy a fa­sizmus elleni harcunkban a Szovjetunióra támaszkodjunk. A szövetségi szerződés aláírása tehát egyenesen a kommunis­ta párt koncepciójából és cél­jaiból, egész munkájából kö­vetkezett. Ha az 1941. július 18-án alá­írt egyezmény annak lehető­ségét teremtette meg, hogy a csehszlovák antifasiszta katonai erőket a Szovjetunió területén fejlesszük, az 1943. december 12-én aláírt szerződés már ma­gasabb szakasz elérését jelen­ti annak az együttműködésnek és segítségnyújtásnak a fejlesz­tésében, amely a Szovjetunió és a mi nemzeti felszabadító mozgalmunk között kialakult, illetve amelyet a Szovjetunió mozgalmunknak nyújtott. Nem­zeteink számára ez nagy támo­gatást Jelentett a fasizmus el­leni harcban, biztosította álla­mi és nemzeti szabadságunkat a jövőben. A szerződés a két ország köztőtti barátság alapja lett, megteremtette annak lehe­tőségét, hogy közösen járjunk el minden nemzetközi kérdés­ben, megteremtette a háború utáni együttműködés távlati fej­lesztésének feltételeit. A nemzetek antifasiszta el­lenállásában a segítség döntő, objektív tényezője a szovjet hadsereg harca volt a Nagy Honvédő Háború arcvonalain. A moszkvai, a doni, a kauká­zusi és a lennigrádi nagy tá­madások után a szovjet hadse­reg 1943. január 30-án Sztálin­grádnál tetőzte be győzelmének sorozatát. Ez n győzelem a má­sodik világháború egész stra­tégiájában nagy jelentőségű volt, s ugyanakkor döntő ha­tást gyakorolt az egész euró­pai ellenállási mozgalomra. A megszállt és a csatlós orszá­gokban kialakult ellenállás így új, magasabb fokot ért el. Meg­alakultak a nemzet^ felszabadí­tás új frontjai. A szovjet had­sereg sztálingrádi győzelme ha­talmas lendületet adott a cseh­szlovák ellenállási mozgalom­nak Is. A sztálingrádi győzelem és a szovjet hadsereg további csapásai után, aszerint, hogy az arcvonalak mennyire közeled­tek hazánk határaihoz, fokozó­dott és megérett a nemzeti tö­megekben az az elszántság, hogy fegyverrel a kézben lép­jenek fel a német fasizmus és hazai csatlósai ellen. A Szovjetuniónak a ml nem­zeti felszabadító harcunknak nyújtott segítsége a Szlovák Nemzeti Felkelésben nyilvánult meg igen számottevően. Ez nem volt véletlen, hanem az elő­ző fejlődés törvényszerű követ­kezménye. Az egész korábbi belpolitikai fejlődés ugyanis világosan bizonyítja azt, hogy a szlovák nép várta, és úgy fo­gadta a szovjet segítséget, mint a baráti kapcsolatok fejleszté­sének természetes megnyilvánu­lását, mint a Szovjetunió Inter­nacionalista politikájának konk­rét eredményét. És nyomban hangsúlyoznunk kell, hogy a szlovák nép nem passzívan fo­gadta ezt a segítséget, hanem mindenekelőtt saját harcával igyekezett hozzájárulni a közös cél eléréséhez — a hitleri Né­metország vereségéhez. Ismeretes, hogy a Szovjetunió segítsége nem juthatott érvény­re minden országban azonos in­tenzitással. Ezt a haladó erők ellenállási mozgalmának foka, valamint a megszállás Jellege, illetve az ország függőségének formái befolyásolták. Ebben á vonatkozásban tanúságtételt ha­gyott ránk Ukrajna Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának 1944. augusztus 15-én kelt dokumentuma is. A doku­mentumban az áll, hogy az ej­tőernyős partizáncsoportok, amelyeket a CSKP moszkvai vezetőségének kérésére Cseh­szlovákiába küldtek, azt je­lentik, hogy Szlovákiában rend­kívül kedvezőek a partizánmoz­galom fejlesztésének feltéte­lei, s a továbbiakban számos példát hoznak fel a forradal­mi helyzet fokozódására, a nép és a hadsereg rokonszenvére, amellyel az ejtőernyősök Szlo­vákia területén találkoznak. A szovjet segítség az egyezményekből és a szerződésekből indult ki Hangsúlyozni kell, hogy an­nak a segítségnek minden for­mája, amelyet a Szovjetunió ne­künk a fasizmus elleni harcban nyújtott, egyenesen az egyez­ményekből és az 1943. decem­ber 12-én aláírt szerződésből eredt, s hogy ezt a segítséget ilyen vagy olyan módon mindig kértük. A nyugati burzsoá tör­ténészeknek - az az állítása, hogy a Szovjetunió önkényesen 1974. VIII. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom