Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-02 / 181. szám, péntek

TERMÉKEIKET AZ EGÉSZ VILÁGON ISMERIK Egyetlen hangszergyárunk eredményei és problémái Ahhoz, hogy valaki értékelni tudja a Hradec: Králové-i Hang­szergyár tevé­kenységét. néni feltétlenül kell zeneértőnek lennie. Elég, ha betekintési nyer a vállalat üzemeinek éle­tébe, hogy min­den kétséget ki­záróan megálla­pítsa: a zongo­rák, a húros- és fúvóshangsze­rek előállítása ugyanolyan ér­deke a népgaz­daságnak, mint például a bú­tor- vagy a ci­pőgyártás. Kü­lönösen, ha ezek a termé­kek — mint a Petrof zongo­rák (az első 110 esztendővel ezelőtt készült) a kraslicei Ama- tt jelzésű fú- vóshangszerek, vagy akár az Érehegység egyik kisközségé­ben, Lubyban a lö. század óta előállított húros hangszerek, sőt a krnovi orgonák is - az egész világon keresettek. — Az utóbbi időben az elekl rofonikus orgonák és a többi kedvelt elektronikus hangszer iránt külföldön is nagy az ár doklődés — mondotta V. Tu meš, a hangszorgyár exportosz­tályának a vezetője. — A múlt évben a szocialista országokba 66. a kapitalista országokba pe dig 83 százalékkal több hang szert szállítottunk, mint 1968 bán. A hangszerek 70 százalé­kát a világ 80 államába expor táljuk, de még így sem tudjuk kielégíteni az igényeket. Az áru 30 százaléka marad az országban, hogy a hazai igé nyékét is kielégíthessük, s hogy milyen mértékben sikerül a vál­lalatnak ez az igyekezete, azt jan Stanék igazgatótól tudjuk meg. Elmondta, hogy a kiske reskedelmi forgalom az utóbbi 3 év folyamán 26 százalékkal emelkedett. A hazai piacot év ről évre jobb minőségű, újfajta áruval látják el, melynek egy részét — az NDK-ból, Magyar- országról, Angliából és a Szov­jetunióból — importálják. En­nek megfelelően fejlesztik a szolgáltatásokat is, úgyhogy a vállalat kiskereskedelmi forgal­ma ezen a téren évente kb. 10 százalékkal növekszik. Am az egyre növekvő igények következtében bizonyos hang­szerek és tartozékaik egyelőre még mindig hiánycikkek. Van mit tenniük tehát a luingszer- gyar dolgozóinak, ha hazai és külföldi vevőik kedvébe akar­nak járni. Jól tudják, hogy a nehézségek kiküszöbölése és a még jobb eredmények elérése csak kezdmányezéstik fokozásá­val. elsősorban a dolgozóknak hangszerei világszerte a formalitásmentes szocialista versenyekbe való bekapcsolódá­sával sikerülhet. Ezért ma már a hradeci üzemben 4 kollektíva versenyez a szocialista munka­brigád címért. Kötelezettségvál­lalásaik a jobb minőségre és a szállítási határidők betartására, illetve csökkentésére irányul­nak. A vállalat és felettes szervei természetesen ezt az igyekeze­tei értékelik. Az üzemeket, csakúgy mint a munkacsopor­tokat és az egyéneket is — ér­demeik szerint — megjutalmaz­zák. A külföld sem fukarkodik a kitűnő gyártmányokat megille­tő elismerésekkel. — A Petrof zongora ma is fogalom, melyljol a legcsodála­tosabb hangok varázsolhatók eió — mondja Stanék igazgató. — Tehát megérdemelten hozta lia/.u 1958-ban a brüsszeli világ kiállításról a legmagasabb ki­tüntetést. Azon sem csodálko­zik senki, hogy csehszlovákiai hangversenyeik alkalmával a legnevesebb művészek játsza­nak ezen a zongorán, mint pél dául Szvjatoszlav Riliter vagy Arluro Beneditli Michelangeli. Ez utóbbi 1971-ben a Prágai Ta­vasz zenei fesztiválon ismerke dett meg vele és többé nem tudott megválni tőle. Azóta — úgy mondják — minden hang­verseny körút jára magával viszi ’ űséges társát. Az igazgató szerint Sophia Loren is Petrof zongorán ját­szik és Chaplin Geraldine lá­nyát nászajándékul ugyancsak egy bársonyos hangú Petrof zongorával lepte meg. — Ám a kraslicei Amati fú­vósba ngszerek kel aratott sike reink sem lebecsülendők — ve szí át a szót V. Tomeš. — A kérdés csupán az, hogy a hang­szerek kitűnő minőségének, vagy talán inkább üzemünk ki­váló zenekarának köszönhetjük hírnevünket. Nincs ugyanis olyan verseny külföldön, ahonnan ez a zene­kar — melynek tagjai kivétel nélkül az Amati üzem dolgozói — üres kézzel térnének haza. Legnagyobb győzelmüket az 1970 ben Hollandiaiján megtar­tott nemzetközi versenyen arat­ták. Természetesen a hazánk bah többször is járt, immár el hunyt Louis Armstrong, ismert néger dzsessz-énekes és trombi- raművész sem nélkülözhette az Amati üzem gyártmányait, me lyek egyaránt népszerűek a Vn tikánban, az USA bán vagy Ar gentíniban. Tagadhatatlan azonban, hogy ez a nagy népszerűség noru minden esetben válik az üzoui előnyére. Mivel a zenekar tag jai — ipari tanuló koruk óta dolgoznak itt — az évek során a hangszerek előállításán és ja vitásán kívül zenélni is jól megtanultak, országszerte igen nagy irántuk az érdeklődés. — A tényleges katonai szol gálát letöltése után csak keve­sen térnek vissza hozzánk — mondja. — Oe azért megy min den, mint u karikacsapás tereli a szót V. Tomeš a ter­melési feladatokra. Különösen fontosnak tartjuk a KGST ke rétében tudományos műszaki eg y ti 11 mű ködésü n k elm él y i t éset, elsősorban a Szovjetunióval, melynek lakossága ma mint­egy 5000 zeneiskolában fej lesztheti zenei tudását. A vál la lat vezető dolgozói az ottani hangszergyárakban lett látoga tásaik során értékes ismerete kei szereztek. A hatékony szovjet termelőtechnikát főleg a hangszergyártás gépesítésé ben a további közös sikerek feltételének tartják. Tanácskozásaik eredménye ként a múlt évijén foglalták írásba a szovjet gyárakkal és kutatóintézetekkel való együtt működésüknek a közös terve­zésre. illetve a hangszerek akusztikai tulajdonságaival kapcsolatos kutatómunkára vo natkozó feltételeit. A kutató munkál — az eredmények köl­csönös közlésével — 1975 vé géig kell befejezniük. Ezzel azonban nem ér véget a hrudeciek koordinált együtt működése szovjet társaikkal. A hagyományos hangszergyár­táshoz újfajta anyagok fel- használásának lehetőségeivel is kísérleteznek. Emellett a mű­szaki és gazdasági tapasztalat csere keretében mindkét fél kölcsönös érdeklődést njutut bizonyos gyártmányok komp lett dokumentációja iránt. Míg például a Szovjetunió többek között elektrofonikus orgo náinkra és elektrofonikus ütő- beren’dezéseinkre figyeli fel, a mieink a hangszerek előállí­tásához szükséges korszerű gépl>ereiulezések dokumentá dójának átadásában látják kö­zös céljaink elérésének a zá lugát. KARDOS MARTA Prága fővárosi Múzeumának újdonságra Prága Fővárosi Múzeumának egyik legfőbb érdekességét a Tycho Brahe dán csillagász és felesége, Krisztina közös kriptájában talált tár­gyak jelentik. A csillagász 1601. október 24-én halt meg Prágában és a týnt templomiján te méltók el. Ezen esemény háromszázadik évfor dulójának alkalmából a prágai városi tanács 1901-ben megtartott értekezletén — a prágai egyetem frenoiógusainak javaslatára — elhutá rozták, hogy az 1679-ben villámcsapástól sújtott erősen megrongált kriptát feltárják. Az volt a szándékuk, hogy ha valóban Tycho Brahe pihen a sírban, akkor a villámcsapás okozta károkat — a mennyezet gótikus boltozatának egy része meglazult és a kriptára zuhant — helyrehozzák. A tatarozásl munkákat a főpolgármester be leeg-yezésével egy Jan Héráin nevű konzervatór­ia bízták, aki a kőkockák alatt elsősorban a kripta tégiatetőzetét vizsgálta meg, majd az összeomlott fal törmelékei között, korhadt kettős Koporsóban fekvő férfi csontvázát fedezte fel. Alaposabb elemzések eredményeként a szak­ember azt is megállapította, hogy az elhunyt orrát valamilyen vágófegyverrel sértették meg. Ez veit a bizonyítéka annak, hogy valóban a dán csillagász tetemét találták meg a koporsó­ién. A konzervátorok természetesen ruhadarabok­ra, harisnyára és cipőre is bukkantak munkájuk közben, amelyeket egy sapka és egy párna is kiegészített. Ha gondosabban konzerválták vol­na az akkoriban Prága Fővárosi Múzeumának ajándékozott tárgyakat — valószínűleg ecettel végezték ezt a műveletet —, akkor kétségtele­nt! még jobb állapotban maradtak volna vissza óz utókor számára. A dán csillagász kriptájában levő tárgyakat üvegburokba helyezték, melyet az évtizedek fo­lyamán ellepett a por. A múzeum dolgozói ré­gen meg Is feledkeztek erről az ereklyéről, míg azután nemrégiben valakinek jó ötlete támadt. Ennek köszönhető, hogy a kriptában talált tár­gyakat, főleg a textilféléket — restaurálták. A számos kísérletet, a mikroszkopikus fénykép felvételeket és vegyi elemzéseket feltételező munkát nagy türelemmel és hozzáértéssel vé­gezték a szakemberek. Ennek köszönhető, hogy az anyagok nevét is sikerült megállapítaniuk. Ma már tudjuk, hogy brokátba, atlaszba és bár­sonyba burkolták a dán csillagász holttestét. A megmentett exponátumok iránt — augusz­tus végéig lesznek a Fővárosi Múzeumban meg­tekinthetők — igen nagy az érdeklődés. —km— Eredményhirdetés egy év múlva Jegyzetek a CSMTKÉ lengyelországi szerepléséről Az SZSZK Művelődésügyi Mi­nisztériumának megbízásából július elején kelt útra a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara, hogy több mint ezer kilométeres autóbuszút után versenyműsorával fellép­jen a Balti tenger partján fek­vő kisvárosban, a lengyelorszá­gi Miedzyzdrojeban, a IX. Nem­zetközi Kórusfesztiválon. An nak ellenére, hogy a nap a kétnapos út folyamán nem sü­tött ki, a kórus tagjai kitűnő hangulatban érkeztek a szín­helyre, Az alapító tagok és a „eorki kozákok“ már megfele­lő rutinnal kedélyeskedtek, ug­ratták bíztatták az új tagokat, akik „tapasztalatlanságuk“ el­lenére sem rettentek meg a nagy téttől. Miedzyzdrojeban mindenki számára meglepő volt a kez­det. Csütörtökön délelőtt a Lengyel Rádió munkatársai is megjelentek a CSMTKÉ próbá­ján és felvételt készítettek a kórussal. Főként a modern ha zai cseh, szlovák és magyar, valamint a magyarországi kó rusművek iránt érdeklődtek. Nagy sikert aratott hazai ma­gyar zeneszerzőnk, Sziijártő Jenő Esti hangulat Zsérén cí­mű müve, s nem különben Vass Lajos Jövendölés és Eugen Stt ehori kompozíciója, az Aká si mi krásnu. A versenyen azután a Csehszlo­vákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara a G’aude Mater Po lónia című kötelező verseny művei (XIII. századbeli isme retten lengyel zeneszerző alko­tása) kezdte verseny fellépését. Ezt a himníkiis alkotást állva hallgatta végig a közönség. A műsor első részében modern magyar zeneszerzők műveiben gyönyörködött a hallgatóság, a második részijén modern cseh, szlovák és szlovákiai magyar zeneszerzők alkotásaival ismer­kedett. A harmadik részben klasszikusok műveit tolmácsol ta a kórus. A szünet utáni ne­gyedik részben magyar nép­dalfeldolgozásokat mutatott be a CSMTKÉ. Ugyancsak szünet után adta elő a kórus a Nem kellesz Katinkám című lengyel népdalfeldolgozást, amelyet ki­törő Örömmel fogadott a közön­ség, s ami a versenyeken egy­általán nem szokás (sőt némely helyen tiltott): a dalt meg kel­lett ismételni. Külön fejezetet érdemel a verseny műsorközlőjének, Zbig niew Pawlickinak, a Lengyel Rádió zenei szerkesztőjének szereplése. Kitűnően ismeri a magyar, a cseh és a szlovák zenét és a zenei életet. A Miedzyzdrojei Nemetközi Kórusfesztivál egyúttal nemze­ti seregszemle is. A két hétig tartó rendezvény első feléljen a hazai kórusok lépnek föl, a második felében' pedig a kül­földiek. A lengyel kórusok kö­zül érdemes megemlíteni az Opole-i Filharmónia Énekkarát, amely mint hivatásos kórus szerepelt a versenyen, a reper­toárjában olyun monumentális művek találhatók, mint Haydn Évszakok című oratóriuma; vagy a lódzsi Énekbarátok Kó­rusát. a HARMÓNIA t, amely még 1886 bán alakult, s egyike Lengyelország legpa I inasabb énekkarainak. A Szczecini Mű­szaki Egyetem Énekkarát egye­bek között azért említjük meg, mert a CSMTKÉ mostani len­gyelországi útja alatt velük kö­tött barátságot és szczeczinl fellépése idején az ő vendége volt. A Biaiegostoki Orvostudo­mányi Egyetean Együttese fő­ként azért érdekes, mert az énekkara mellett balettkara is van, A külföldi kórusok közül elő­ször az NDK beli Onklami fiú- kart említjük, amely végtelen pedantériával állította össze re­pertoárját. A Lett SZSZK-t a Rigai Állami Gyógyszerész Akadémia énekkara képviselte, amelynek több politikai dal szerepelt a repertoárjában. A CSMTÉ számára elsősorban az indiai Bombayból érkezett „Pa- ranjoti“ Akadémikus Kórus je­lentett konkurrenciát, ugyanis a tizennégytagú, lengyel zenei újságírókból-szakértőkből álló zsűri értékelése alapján a IX. Miedzyzdrojei Nemzetközi Kó­rusfesztivál Nagydíjára csupán két kórus pályázhat (viszont egyenlő eséllyel), mégpedig a CSMTKÉ és uz említett indiai énekkar. Ez a kórus tíz nyel­ven énekel (köztük Kodály és Bartók énekkari műveit is), ha­bár ezek közül öt a tájnyelv: konkani, tamil, marathi, bengá- li és hindu. Egyébként a világ minden táján f eléptek mér. A CSMTKÉ tagjaiban nem egyszer felvetődik a kérdés: „Valóban ilyen magas színvo­nalon énekelünk?“ Bizony, né­ha szinte hihetetlennek tűnik, hogy Szlovákia magyarlakta vi­dékének egy-egy kicsiny kul- túrházában (ahol alig fér el a színpadon a kórus) ugyanilyen színvonalon, ugyanilyen lelke­sedéssel terjesztik a énekkari kultúrát. A hivatalos eredményhirde­tésre sajnos egy évig kell vár­ni, mivel a rendező bizottság a győztes kórust meghívja a kövelkezö fesztiválra, amely így lényegéljen minden évben ered­ményhirdetéssel és gálaműsor­ral kezdődik... Elgondolkoztató módszer — vagy a XX. század második feléljen inkább csak érdekes? KMECZKÜ MIHÁLY ' . • A sviti Tatrasvit vállalatban az idén 23 millió korona értékben növelik a termelést a tavalyi évvel szemben. Ennek ellenére a dolgozók már az idei első fél évben több mint 2 millió koro­nával teljesítették túl a tervfeladatokat. Felvételünkön: Anna HudáLková a szemfelszedőgép kezelése közben. (Felvétel: ČSTK) 1974. VIII. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom