Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-10 / 161. szám, szerda

További visszhangok a VB-ről Havelange véleménye felső fokon Joau Havelange, a FIFA jú­niusban megválasztott új elnö­ke, nyilatkozott a X. labdarúgó VB röl és a négy év múlva Argentínában sorra kerülő küzdelmekről. — A VB lebonyolítását, szín­vonalát csak felsőfokú jelzők­kel lehet illetni. A rendező NSZK intelligens labdarúgásá­val megérdemelten került az első helyre. A felejthetetlen világbajnoki döntő Hollandiá­nak is köszönhető. A mezőny legjobb csapatai játszottak a büszke címért. Brazília negye­dik helyét nem nevezem csa­lódásnak. Az értékelésnél ab­ból kell kiindulni, hogy az 197tl-ben világbajnokságot nyert együttes nyolc legjobbját elveszítettük. Képzeljék el a je­lenlegi világbajnokot Maier, Beckenbauer, Breitner, Hoe- iiess, Overath, Müller, Bonhof és Grabnwski nélkül. Brazília 1978-ban újra megmutat ja ere­jét. — A FIFA-kongrcsszus hatá­rozata szerint 1978-ban 20 csa­pat részvételével is megren­dezhető a világbajnokság. A rendező országtól függ, ól-e ezzel a lehetőséggel, vagy ma­rad a szokott megoldásnál. Ér­tesüléseink szerint Argentína a 20-as mezőnyhöz ragaszkodik. A további részletek a FIFA technikai bizottságának hatás­körébe tartoznak. Elképzelhe­tő, hogy a 20 csapat négy, egyenként 5 válogatottból álló csoportba kerül. A csoportok első és második helyezettjei azután középdöntőkben foly­tatják a küzdelmeket. Sok el­lenvéleményt hallottam már, de a többlet ott sem jelenthet­ne kibírhatatlan terhelést. A VB góllövő listája Á labdarúgó VB gólkirálya a 7 gólos lengyel Lato lett. A további sorrend: 5 gólos: Szar­mach (lengyel) és Neeskens (holland), 4 gólos: Rep (hol­land), Edström (svéd), Mül­ler (nyugatnémet), 3 gólos: Deyna (lengyel), Bajevics (ju­goszláv), Rivelino (brazil), Housemann (argentin), Cruyff ('holland) és Breitner (nyugat­német), 2 gólos: fordan (skót), Yazalde (argentin), Sanon (Ha­iti), Overath (nyugatnémet), Streich, Sparwasser (mindket­tő NDK-beli), Sandberg (svéd), Karászi, Surjak (jugoszlávok), Jairzinhu (brazil). Érdekesség kedvéért közöl­jük az AFP, a francia hírszol­gálati iroda legjobbnak vélt csapatát: Helström (svéd) — Vogts (nyugatnémet), Figuero- la (chilei), Beckenbauer, Breit­ner (nyugatnémetek), — Dey­na (lengyel), Neeskens, Van Hanegen (hollandok) — Lato (lengyel) Cruyff (holland) Ga- docha (lengyel). 150 éves a Nemzetközi I Kenu Szövetség ötven éves fennállását ünnep­li idén a Nemzetközi Kenu Szö­vetség (IFC). A kenuzás jóval ré­gebbi Időkre tekint vissza, már a századfordulón akadtak köve­töl. A huszas években nemzet­közi népszerűség alapján felvető­dött a nemzetközt szövetség meg­alapításának gondalata. Erre 1924. január 19—20-án ke­rült sor, amikor a dán, a svéd és a német szövetségek Koppen­hágában kimondták a kenusport nemzetközi 'képviselete (IRK) ne­vű egyesülés létrejöttét. Négy év­re rá Potsdamban megtartották az első nemzetközi kenuregattát. A második világháborút köve­tően 1946-ban alakult meg a Nem­zetközt Kenu Szövetség, ezzel „teljhatalmat" élvezett az olim­piákon: kenu, slalom, vadvízi ke­nuzás került a programba. Az ICF Jelenleg 41 tagországot és 750 ezer Igazolt kenust szám­lál. Elnöke a francia Charles de Coquereaumont. 0 A Tour de Francé 10. 131,5 km hosszú útszakaszát a belga Eddy Merckx nyerte 3:46:44 órás teljesítménnyel. Merckx továbbra is az egyéni verseny élén áll. Gorski, akire sok teendő vár A keddi Przeglad Sportowy közölte Kaziniierz Gorski len­gyel szövetségi edző nyilatko­zatát a vasárnap véget ért labdarúgó VB-ről. — Amikor elutaztunk a VB- mérkőzésekre, nem gondultuk, hogy ilyen sikerrel térünk ha­za. A harmadik helyen végez­tünk, csapatunk lőtte a legtöbb gólt. Hét mérkőzés közül hatot megnyertünk, Lato pedig gólki­rály lett. Melyik válogatott jelentette önnek a legnagyobb meglepe­tést? — A svéd. Várakozáson fe­lül nagyon jól játszott. A küz­delmek kezdetekor esélytelen­nek számított. Kis szerencsével még tovább juthatott volna. A lengyel csapatnak melyik volt a legnehezebb mérkőzé­se? — Az Argentína elleni. Ki játszott a válogatottból a legegyenletesebben és legjob­ban? — Mindenki átlagon felülit nyújtott. A nagy nemzetközi mezőny­ben kik játszottak különösen jól? — Nekem Beckenbauer, Cruyff, Breitner, Mazzola és Rivelinu tetszett a legjobban. Mi a véleménye a dél ame­rikaiak szerepléséről? — Szép, látványos labdarú­gást játszanak, de a mérkőzé­seket a gólok döntik el. Kapott-e szerződési ajánlatot külföldi kluboktól? — Többet is kaptam. Ezek egyelőre nem jöhetnek számí­tásba. Itthon is igen sok teen­dő vár még ránk. Magyar tapasztalatok A labdarúgó VB-n nagyon sok szakember figyelte az ese­ményeket, gyűjtötte a tapaszta­latokat. Köztük volt Baróti La­jos, a volt magyar szövetségi kapitány, aki az 1958-as 62-es és 66-os világbajnokságon irá­nyította a magyar csapatot, valamint Bozsik József, az új szövetségi kapitány, a volt százszoros válogatott, s to­vábbi nyolc mesteredző. Baróti, aki az őszi Idénytől fogva a magyar edzők tanácsának el­nöke lesz, így alkotott véle­ményt: — Hollandia és Lengyelor­szág válogatottja négy évvel ezelőtt még nem szerepelt a világ labdarúgásának élvonalá­ban, ezúttal pedig minden szakértő tetszését elnyerte. A világbajnokság a támadójáték jegyében zajlott. Az első három helyet ilyen szellemben játszó csapatok szerezték meg. A VB kitűnő erőnlétit labdarúgók bemutatója volt. A döntőben az NSZK és Hollandia csapata ar­ra való tekintet nélkül, hogy az előző hat mérkőzésen ele­get adtak ki magukból, nagyon igényes játékot nyújtottak. Ilyen erőnlétre röviddel a VB előtt nem lehet szert tenni, az ilyesmi egy esztendő alapos munkájának eredménye. A VB utat mutatott a magyar labda­rúgásnak is, amelyet járnunk kell. Együttesünknek, vélemé­nyem szerint az Argentínában sorra kerülő VB-n nem szabad hiányoznia. Bozsik: — A várakozásnak megfele­lően a VB az európai csapatok sikerét hozta. Játékuk moder­nebb, mint a tengerentúliaké. A legjobb nyolc közé néni ju­tott Skócia, valamint Svédor­szág csapata, amelyiknek nem sikerült négy közé jutnia, jobb benyomást tett a szakemberek­re, mint a dél-amerikai együt­tesek. Ez teljes mértékben ér­vényes a brazilokra vonatkozó összehasonlításnál is. A táma­dó játék fejlődése során öröm­mel fogadhatjuk a szélsők új- raszületését. A lengyel csapat sikerének nagy részét éppen nekik köszönheti. Az NSZK csapatának kezdeti gyengébb teljesítményét az okozta, hogy nem rendelkezett olyan szélső játékosokkal, mint négy évvel ezelőtt Mexikóban. Rám a leg­jobb benyomást Hollandia csa­pata tette. Ez a csapat játsz- sza a világ legmodernebb labdarúgását. Nem először tör­tént, hogy a világbajnoki cí­met nem a legjobb csapat sze­rezte meg. Már 1954-ben a ma­gyar csapat kapott ki a döntő­ben, s ugyanez történt ezúttal Hollandiával is. Ezzel semmi­képpen sem akarom a nyugat­német csapat teljesítményének értékét lebecsülni. A nyugat­német válogatott színvonaláról a legékesebben az tanúskodik, hogy 1954 óta a világ labda­rúgásának egyik állócsillaga. — Labdarúgásunknak sok tapasztalatot, tanulmányanya- got szereztünk. Egyénileg ne­kem Hoeness tetszett. Kiváló példa arra, mi fontos a mai modern labdarúgásban: gyor­san, ötletesen, harcias felfo­gásban játszani, mindig megta­lálni a legegyszerűbb megol­dást. Üj csapatot alkotunk, s olyan labdarúgókkal, mint Hoeness csakhamar a történé­sek középpontjában érezhetjük majd magunkat. A magyar láb darúgó válogatott szövetségi kapitányaként bizalommal te kintek a jövőbe. Breitner, a labdarúgó-világbajnokság első góljának szerzője Így lőtte 11-esböl az utolsó előttit... MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL San Jüanban folytatódtak a férfi kosárlabda-világbajnokság küzdelmei, mégpedig minden meglepetés nélkül, mert az esé­lyesek — Jugoszlávia, Egyesült Államok, Spanyolország —• biztos győzelmet arattak. Az első mérkőzésen Jugoszlá­via Kuba ellen lépett pályára. A 11. percben még a kubaiak vezettek 12:11-re, de a jugo­szláv együttes a későbbiek so­rán magához ragadta a kezde­ményezést, végül biztosan ver­te ellenfelét. A másik mérkőzés színvona­las játékot hozott. Az ameri­kaiak elsősorban kosárra do búsban és üsszjátékban tűntek ki. Nagyun jól kezdett az ame­rikai csapat, s az 5. percben már 38:il-es vezetésre telt szert. Szünet után a kanadaiak ugyan jobban védekeztek, de így sem tudták megakadályozni az újítani tudó amerikaiak győ zelmét. A harmadik mérkőzésen a spanyolok a hazai együttest fe­lülmúlták küzdőszellemben, va­lamint technikai téren, s így egyáltalán nem jelentett meg lepetést biztos győzelmük. Eredmények: )ugoszlávia—Kuba 1(11:83 (54:44), Egyesült Államok—Ka­nada 115:94 (55:37), Spanyol­A lengyel röplabdázók Lengyelország férfi röplabda­válogatottja nyerte a tokiói nemzetközi tornát. Igaz, csak jobb játszmaaránnyal a Szovjet­unió előtt. A torna utolsó nap­jának mérkőzései: Lengyelor­szág—Csehszlovákia 3:2 (Elő­zőleg a lengyelek 3:2-re kikap­tak a Szovjetuniótól.) Szovjet­unió-Japán 1:3. Lengyelország és a Szovjetunió 2—2 győzel met ért el és egy-egy vereséget szenvedett. ország—Puerto Kico j 102:88 (50:43). A döntö csoport állása: 1. Egy. Államok 3 3 0 323:241 fi 2. Szovjetunió 2 2 0 179:131 4 3. Jugoszlávia 2 20 185:143 4 4. Spanyolország 3 1 2 244:300 4 5. Kuba 2 1 1 163:180 I 6. Kanada 2 0 2 173:195 2 7. Puerto Rico 20 2 162:196 2 8. Brazília 2 0 2 120:183 2 Világcsúccsal zárult... Az NDK 25. úszóbajnokságu világcsúccsal zárult. Az utol­só napi versenyek során Rich­ter a 100 méteres hátúszást 1:04,43 perces idővel nyerte, s ezzel a múltnak adta át a ka­nadai Cook ez idén januárban elért 1:04,78 perces világre­kordját. Az NDK bajnokságán első­sorban a nők remekeltek, akik összesen négy világcsúcsot ja­vítottak. Ezek: 100 m gyors — Ender 57,51, 200 m mellúszás i— Schott 2:37,89, 100 és 200 m hátúszás: Richter 1:04,43, ill. 2:18,41. A 200 méteres gyors- úszásban pedig Franké 2:05,25- tel új Eurpa-csúcsot úszott. Az utolsó napi eredmények: Nők — 100 m hát: Richter 1:04,43 — világcsúcs, 2. Ender 1:06,01, 3. Seltmann 1:07,94, 200 m vegyesúszás: Franké 2:21,46, 2. Tauber 2:21,50, 3. Hübner 2:24,46. Férfiak — 100 m pillangó: 1. Pyttel 56,62, 2. Matthes 56,72, 3. Lietzmann 58,41. MÉRLEGEN A X. LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁG... Az eddigi tíz VB házigazdája közül öt volt az aranyérmek várományosa, de csak négy tudott élni a nagy lehetőséggel IUruguay 1930-ban, Olaszország 1934-ben, Anglia 1966-ban és az NSZK 1974-ben), míg Brazília odahaza kénytelen volt meg-, elégedni a második hellyel (1950). A többi öt rendező nem képviselt akkora játék­erőt, hogy esélyesként tarthassák nyilván (Franciaország — 38, Svájc — 54, Svédor­szág — 58, Chile — 62, Mexikó 70-ben). KÉT ÉVE KEZDŐDÖTT... Az NSZK csapata két évvel ezelőtt fö­lényes biztonsággal szerezte meg az Euró- pa-bajnoki címet, s az az érzésünk, hogy teljesítménye azelőtt és azóta olyan szin­tet nem ért el. Mintha azóta már túljutott volna az akkori zeniten. Ráadásul ez a csapat a Bayern München együttesére épült, amely az elmúlt idényben alaposan igénybe volt véve. Elnyerte a BEK-et, meg­védte országos bajnoki címét, s játékosai fogadkoztak, hogy a világbajnoki cím el­nyerésével tetőzik a mesterhármast. Az óvatosabb szakértők ezt soknak tartották és maga Schöti is szívesebben vette volna a Bayern enyhébb igénybevételét. A nyu­gatnémet válogatott előkészületi mérkőzé­sein is a Bayern játékosai vállalták a küz­delem dandárját. Várható volt, hogy nem­csak az NSZK válogatottja épül erre a nagyszerű klubcsapatra, hanem annak tak­tikája is. Müllerék képességeit persze már széltében-hosszában nagyon ismerték az ellenfelek. — Nem sokáig új valami a fut- ball-nap alatt sem. — Mindezt Schön mester is jól tudta. Az előkészületi mérkőzéseket szokatlanul ko­rán befejezték és inkább az erőnléti, meg a taktikai felkészülés folyt a VB-re. Ennek eredménye lett a bámidatos erőnlét, amely e csapatnak máskor is jellemzője volt. AKIK HOZZÁSZOKTAK A SOKKHOZ Nem egy szakember mulatott rá, hogy szívósság, erőnlét, iramdiktálás és válla­lás terén az NSZK csapata a legjobbak kö­zé tartozik. Erre már húsz évvel ezelőtt nagy példával szolgált, amikor a magyar aranycsapat gyors 2:0-ás vezetése után, szinte kiütéses helyzetből a maga javára tudta fordítani a mérkőzés állását, s első ízben nyerte el a világbajnoki címet. A müncheni döntő még nagyobb sokkal kezdődött. Nem tudjuk, melyik csapat tud­ta volna így elviselni az ellenfél ilyen gyors vezetését, mint Beckenbauerék. Két­ségtelen, hogy a szerencse is hozzájuk pártolt, a hollandok is érthetetlenül hagy­ták ki a nagy lélektani lehetőséget azzal, hogy nem használták ki a nyugatnémet csapat kezdeti zavarát, önmaguk helyze­tét tették sokkal nehezebbé. Óriási előnye volt Schön legénységének, hogy Maier kapus élete legnagyobb for­májában védett ezen a VB-n, mert külön­ben a döntőben a holland és a lengyel csapat találkozhatott volna. Beckenbauer fokról-fokra több küzdeniakarást vegyített káprázatos labdakezelésébe, bevált az ifjú Bonhof, Overath igazolni akarta az elő- legzett bizalmat, Müller megint belőtte a sorsdöntő mgólokat, Breitner nagy egyéni­séggé lépett elő, Vogst a VB-n az ellenfelek számára a legkellemetlenebb szélsőhátvéd lett, de a többiek is kivették részüket az ezúttal a szó szoros értelmében kicsikart győzelmekből. Az eredményesség persze már nem a ré­gi: íme az NSZK csapatának világbajnoki mérkőzései a számok tükrében: Chile 1:0, Ausztrália 3:0, NDK 0:1, Jugoszlávia 2:0, Svédország 4:2, Lengyelország 1:0, Hollan­dia 2:1...' A HOLLANDOK DICSÉRETE A X. VB döntője után talán Šťastný, az osztrákok csehszlovák kapitánya nyilatko­zott a legtalálóbban: „Az NSZK megérde­melten nyerte a világbajnokságot, de a hollandok világbajnoki címe sem lett volna meg nem érdemelt..." Az előbb mondottak lényegében sokat árulnak el a holland legénység képességei­ről. A VB n a támadófutball legvérbelibb képviselői voltak. Ellenfeleiket szinte ki­vétel nélkül az egész pályán letámadták. Nem kerülték az ütközéseket és az egész csapat mozgása szakadatlan örvényhez ha­sonlított. Csak a svédek és a nyugatné­metek ellen nem mutatkozott meg gólok­ban Cruyff és társai eredményessége., A posztok kötetlensége náluk természetes Je­lenség. Nem véletlen, hogy éppen ők bi­zonyították be a modern európai labda­rúgás kétségtelen fölényét a jelenlegi dél­amerikai élvonal ellen. Erre példa az Uru­guay, az Argentína, majd a Brazília elleni találkozó. Elmondhatják magukról, hogy a VB során egyetlen csapatnak sem voltak a papírforma szerint olyan jelentős szám­ban nagy ellenfelei, mint éppen nekik. Talán sohasem derül ki, hogy a döntő rohamsorozatainak időzítése miért volt olyan, mint amilyent láthattuk, mert ez is okozta, hogy a X. VB aranyérmeit nem Cruyff és társai vehették át. Valóban meg­ártott nekik a nagy esélyesség érzete? Korán a fejükbe szállt a dicsőség, s az ön­teltséghez a szerencse sem szokott páro­sulna? ZALA JÖZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom