Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. VII. 7. A szerelmes adófőnök szomorúsága A korrupció, a bűnözés, a prostitúció elválaszthatatlan Nyugüt-Berlin életétől. Termé­szetesen, a kis vagányt üldözi a hatóság, a társadalmilag po­zícionált' bűnöző leereszkedő fejbiccentéssel fogadhatja a rendőrök tisztelgését. Csak ak­kor kerül kínos helyzetbe, ha „valami kipattan“ és nem si­kerül — különböző kerülő uta­kon — „elsimítani“ az ügyet. Ny ugat-Berlin legnagyobb szenzációja már hónapok óta a „Steglitzer Kreisel“ építővál­lalat botránya. Ez a botrány akkora, hogy a parlament kü­lönbizottságot küldött a kivizs­gálására, és a bizottság a tény­állást és a tanúvallomásokat eddig 15 50(1 oldalon rögzítette. A botrány főszereplője Sigrid Kressmann-Zscbach asszony, aki a koblenzi Rheinischer Merkur szerint nemcsak pénzt (természetesen: mások pénzét) fektetett a nagyszabásúnak ígérkező, de csőddel végződő vállalkozásba, hanem „női va rázsát“ is. Ugyanis néhány nappal eze lőtt újabb tanú jelentkezett, és okmányokkal bizonyította, hogy dr. Klaus Arltot, Nyugat- Boriin adófőnökét, az anyagi szálakon kívül úgynevezett gyengéd szálak fűzik a 44 esz- tendős szőke Slgrldhez. Az adótanácsos — egyéb­ként jól konzervált ötvenes — előszeretettel hangoztatta sa­ját erkölcsi törvényét: „Szá­momra a legfőbb parancs a becsületesség és az abszolút objektivitás!“ Természetesen egy kis kaland a „szép Sigi- vel“ magában véve még nem lenne bűn. Ilyen kapcsolattal más magas rangú tisztviselők is dicsekedhetnek. „Európa leg­ügyesebb építésznője“ (a mün­cheni Süddeutsche Zeitung jel­zője — még a csőd előtt) a magánéletében sem volt fukar természetű. Egy hajdani kerü­leti polgármester rendszeresen nála fogyasztotta el a feketé­jét, egy szenátusi építészeti igazgató viszont inkább a pá­linkát részesítette előnyben, a szenátus egy másik vezető tag ja (érdekes, hogy „véletlenül“ ennek is döntő,szava van a te­lekértékesítési és az építkezési ügyekben!) szívesen vette igényl>e az építésznő villájá­ban a fényűző úszómedencét, és később ezt a bizottság előtt azzal indokolta, hogy „egész életében szenvedélyes úszó volt“. Dr. Arit pedig töredel­mesen bevallotta, hogy január­ban tegeződött össze a nagy­vonalú menyecskével, és ezt követően hatszor vagy hétszer találkoztak, de csak azért, mert „sajnálta ezl a derék asszonyt, aki olyan nehéz helyzetben volt“. A „tanácsos úr“ azonban nem mondott el mindent. Ez érthe­tő: egy igazi finom úriember legyen diszkrét. Például elhall­gatta, hogy a szép Sigivel gyakran utazott Bécsbe, ahol a híres Sacher Szállóban vet­tek ki szobát. Ez 1969 ben tör­téni, amikor a szenátusi képvi­selők éppen azt vitatták, hogy megadják-e az engedélyt a szép Sigi nagyszabású vállalko­zásához. (Már megint egy „vé­letlen í*) A szigorú adófőnök kijelen­tette, hogy a lelkiismerete tisz­ta. Egyébként elmondta, hogy ismeretségük egy téli este kez­dődött, amikor egy társaságból távoztak, szerettek volna még feketét inni, de nem találtak taxit, aztán ki tudja hogyan, ki tudja miért, a szép Siginél itták meg a feketéket. A jól konzervált ötvenes adófőnök azt is elmondta, hogy Sigivel csak beszélgettek, építészetről, politikáról, futurológiáról, de soha nem volt szó üzleti ügyek­ről, vagy — uram bocsa’ — szemérmetlen kapcsolatokról. Dr. Arit, a nyugat-berlini adóügyek Grál-lovagja nem tud arról, hogy miért kapott Kress- mann asszony állandó haladé­kot az adóhátrálék kifizetésé­re, hogyan kapott — szénáiu- si ajánlással — egyre újabb bankhitelt. Ebben az egész szennyes ügyben csak egyet tudnak: azt, hogy vajon hány embert káro­sított meg a rendkívül agilis építésznő, hogy mennyi pénzt csalt ki magánszemélyektől és pénzintézetektől. Csak az bizo­nyos, hogy a steglitzi torony­házat e! kell árverezni, de ez ideig még egyetlen érdeklődő sem jelentkezett. És azt is tudják, hogy amíg — valami csoda folytán — megszabadul­hatnak tőle, évi 1 millió már­kába kerül a karbantartása, és ezt természetesen a nyugat-ber­lini' adófizetők zsebéből fede­zik. Ha pedig nem tudják el­adni, akkor lebontjákl A le- - bontása, a berlini „Abend“ sze­rint, 15 millió márkába kerül — az adófizetőknek! Dr. Arit adófőnököt az ügyészség csalással, passzív vesztegetés és hamis tanúvallo­más bűntettével vádolja. A lo­vag egyelőre még nem jelent meg a vizsgálóbíró előtt. Bete­get jelentett. »Z KRALTÓL « CSENDES-ÓCEÁNIG TÁMAD AZ OLASZ FASIZMUS A bresciai fasiszta bűneselek mény 9(1 áldozatát még mindig kórházban ápolják, hét áldozat számára pedig már minden or­vosi segítség későn jött. Mint emlékezetes, az újfasiszták má­jusban a Piazza della Loggián bombamerényletet követtek el antifasiszta tüntetők ellen. Ez volt a legsúlyosabb fasisz­ta merénylet 1969 decembere óta, amikor Is a milánói Gaz­dasági Bankban robbant a feke- toingesek bombája és a robba­nás 16 ember életét oltotta ki. Azonban a fasiszta terrorakciók az elmúlt öt évben is napiren­den voltak. Az 1947-ben alapí­tott neofasiszta párt, az Olasz APHOHIRDEIES ■MMÉÉÉBÉfl ■ A Duna vízteriiletét szabá­lyozó üzem azonnali belépésre keres: — két vezetőt T-200-as vonta­tóra, — egy földbaggerost, — két kisegítő baggerost, egy földgyalukezetőt, S-100- as gépre, — önálló karbantartót, nehéz gépekhez, — két szakácsot vagy szakács­nőt. Az érdeklődök az iizem sze mélyzeti osztályán jelentkezze­nek: Bratislava, Martanovičo­va IB. ŰF-105 ■ Eladó hat darab lószőr ágybetét és egy régiségszek­rény. Jelige: Azonnal. Ú-766 ■ Eladó azonnal 17 méhcsa­lád, terméssel és kaptárokkal együtt. Szorád Péterné, Seli- ce 435. Ú-771 Szociális Mozgalom (MSI) tá­mogatásával olyan fasiszta ter­rorszervezetek alakultak és mű­ködnek, mint a Squadre d’Azío ne Mussolini (Mussolini Akció- csoport 1, Movimento d’Azíone Rivoluzonario (Forradalmi Ak­ciómozgalom), Avanguardia Nazionale (Nemzeti Elcsapat), vagy az Ordlne Nero (Fekete Rend). Az év elején indult meg a bűnügyi eljárás a Rosa dei Vente (Szélrózsa) nevű fasiszta földalatti szervezet tagjai el­len, akik egy úgynevezett öt- szakaszos haditerv alapján akarták megbuktatni a köztár­saságot, és hatalomra segíteni a fasiszta diktatúrát. Az ösz- szeesktivők között nemcsak tá­bornokok, ezredesek és őrna­gyok voltak, hanem a Corriere della Sera c. lap szerint „az összeesküvők és a gazdasági élet vezetői között igen szoros volt a kapcsolat“. A szervezet előru elkészítette a halálraítél­tek névsorát: azon a bizonyos „X-napon“ 1617 személyt vé­geztek volna ki. Röviddel ezután csak a vélet­len hárított el egy borzalmas; szerencsétlenséget: a fasiszták nyolc kg robbanóanyagot he- lyeztek az úgynevezett déli ex­pressz vágányára, Pescara kö­zelében. Februárban fasiszta ro­hamosztag támadta meg Ná­poly ban a kenyérért, munkáért tüntető munkanélkülieket, majd fel akarták gyújtani a tartomá­nyi kormánypalotát, március­ban a feketeinges fasiszták brutálisan bántalmazták Milá­nóban Luigi Broggát, a máso­dik világháborúban a fasizmus ellen küzdött partizánok egyik kiváló parancsnokát. Mindez a nácik, a .fasiszták hagyományos harci eszköze! Mindez már volt! Volt: halálra­ítéltek jegyzéke és „hosszú ké­sek éjszakája“, amikor az íté­leteket végrehajtották! Volt: lángoló parlament — a Reich­stag! A Kereszténydemokrata Párt elnéző jóindulattal figyeli az, egyre merészebb fasiszta ler- rorlegények merényleteit, hi­szen a legálisan engedélyezett Olasz Szociális Mozgalomtól mindenkor segítséget kap, ami­kor a haladást akarja fékezni. A Szovjetunióban hosszú le fáratú tervet dolgoztak ki az északi területek természeti kin­cseinek kiaknázására. A sark­kör közelében és az azon túl fekvő zord éghajlatú, mocsaras területeken található az olaj- és gázkészletek kétharmada, a teljes szovjet gyémántkincs, a nikkel-, a réz-, ón-, arany- és más ritka fémkészletek túlnyo­mó része. A jelenlegi tervidő­szak végéig közel 30 milliárd rubelt fordítanak a terület kin­csednek feltárására és kiakná­zására, vagyis majdnem ugyan­annyit, mint az előző tízéves időszakban összesen. A sarkkörtől hatszáz kilomé­terre fekvő Norilszk színesf ém- ipara már ma is kiemelkedő szerepet tölt be az ország nyersanyagellátásában és az exportban is. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy a No- rilszk—Dugyinka közötti vasút­vonal a világ legészakibb vas­útvonala. megközelíti a 70. szé­lességi kört.) Azt is érdemes tudni, hogy az airktikus Szibé­riában — és éppen Norilszkban — megtalálható a nikkel is! A nikkel földünk egyik legfonto­sabb alkotóeleme, az ún. vas­mag egyik anyaga, de a szilárd kéregben csak kisebb mennyi­ségben található, bányászatra érdemes előfordulása igen rit­ka. A szocialista országok kö­zül legnagyobb termelő a Szovjetunió, amely a világter­melésben a második, geológiai készletét tekintve az első he­lyen áll. A távlati terv a meglevő északi ipari központok mellett új, elsősorban az ország ázsiai részében fekvő gazdasági kör­zetek kifejlesztését irányozza elő. Módszere: fokozatos meg­közelítés délről, a közlekedési és kommunikációs vonalak ki­építésével. A tyumeni területen például új lehetőséget terem­tett a 700 kilométeres dél-észak irányú Tyumen—Szurgut vasút­vonal építése. A vonal már el­érte a szurguti olajlelohelyek környékét, innen halad kelet felé, a szamotlori gazdag lelő­hely irányába, és északra Uren- goj felé, ahol a legnagyobb szovjet löldgázlelőhely van. A távlati terv legfontosabb beruházása nyilván az a vasút­vonal lesz, amely a transzszi- bérlai vasúthoz hasonlóan, de attól több ezer kilométerre északra, az Uraitól a Csendes- óceánig szeli majd át az egész szovjet Ázsiát. Emelik az ösztöndíjakat Lengyelországban A I.EMP és a lengyel kor­mány következetesen valósítja meg azt a nagyszabású szociá­lis programot, amely jelentősen emeli minden társadalmi réteg életszínvonalát. Ez év októberétől például 200 millió zlotyval emelik az egye­temi és a főiskolai hallgatók ösztöndí ját. Természetesen ez alapos elő­készítést kíván, és jelenleg a felsőoktatási szervek és a diá­kok képviselői közösen dolgoz­zák ki. hogyan lehet a jelentős összeget a leghatékonyabban felhasználni^ és hogyan kell tökéletesíteni az eddigi ösztön­díjrendszert. Az eddigi legala­csonyabb ösztöndíjat (400 zlo­ty) 600 zlotyra emelik, a többi ösztöndíjak pedig 10—15 száza­lékkal magasabbak lesznek. Nagyon érdekes az a most vitatott javaslat, melynek értel­mében több, havonta kiosztásra kerülő jutalommal ösztönöznék azokat a hallgatókat, akik nem részesülnek ugyan társadalmi segítségben, mert erre nem jo­gosullak, de valóban kiváló eredményeket érnek el, és te­vőlegesen kapcsolódnak be a kutatómunkába. Ez a jutalom támogatná, serkentené a legki­válóbb tehetségeket. Mérlegelik azt Is, hogy ho­gyan lehet a leghatékonyabban támogatni a gyermekes diák­házaspárokat, valamint a gyer­meküket egyedül nevelő egye­temista anyákat. Szeretnék tá­mogatni azokat is, akik külön­féle — többnyire családi — okokból nehéz körülmények között élnek, és azokat a vi­déki hallgatókat, akiknek már nem jutott hely a diákszálló­ban, és így albérleti lakásban laknak. Ez utóbbiak támogatá­sát lakbérhozzájárulással terve­zik megoldani. Hirdessen Ön is az Űi SZÓ-ban! AZ IFJÚ SZÍVEK MAGYAR DAL­ES TÁNCEGYÜTTES Mostová 8. szám, 801 00 Bratislava 1974. október 1-i belépéssel A gépkocsivezetőt — autó- mechanikust keres az Š RTO 706 jelzésű autóbu­szára. ÜF-103 Az elmúlt évben, amikor az olaszországi Murano lakói a karácsonyt ünnepelték, a plé­bániatemplomból eltűnt A. Tie­polo egyik értékes alkotása, A szt. Antal csodája. Az udinei Városi Múzeumból fegyveres betörők raboltak ul a közel­múltban több mint ezer antik római pénzérmét, aminek érté­ke jóval meghaladja az 1 mil­lió dollárt. Ez csak két eset a több ezer műkincsrablás bűn­ügyi történetéből. A hivatalos adatok szerint 1972—1973-ban 15 ezer műkincset loptak el, 1974-ben 3470 műkincset tu­la jdonítottak el a városi mú­zeumokból, 2934 et a magán­gyűjteményekből és közel két­ezret a templomokból. 1974 májusában Bolognában fogták el azokat a tolvajokat, akik ötmillió líráért kínáltak eladásra három Mantegna-ké- pet. Az ilyen „szerencsés vé­letlen“ azonban ritka. Az ello­pott műkincsek döntő többsé­ge elérhetetlen a rendőrség számára, hiszen jó helyre ke­rül: iparmágnások, bankárok és spekulánsok páncélszekrényei­be. T é v ed és e ke t el k érül en d ő: nem azért, mert ezek műértők, nem azért, mert becsülik, érté­kelik a képzőművészeti alkotá­sokat, hanem azért, mert a nyugati világban egyre csök­ken a pénz vásárlóereje, egyre nagyobb az infláció, és bebi­zonyosodott, hogy a műkincs még az aranynál is maradan­dóbb „befektetés“, és nagyobb dával, bárral, borsos árakkal. A műkincsrablást az illeté­kes hatóságok felületessége és közömbössége segíti elő. Talá­lóan írta a minap az II Giorno c. újság, hogy „a képlopás ve szélytelenebb, mint a bankrab­lás“. A műkincseket nem vé­dik riasztóberendezések, bizton­KÉPET LOPNI KÖNNYEBB... nyereséggel kecsegtet. 1969 tői 1972-ig 350 millió dollár értékű műkincs került Amerikába. J. Paul Getty, „az olajkirály“, a közelmúltban 4 millió dollárért Szerezte meg Tiziano egyik al­kotását. Az amerikaiak általában na­gyon érdeklődnek Olaszország műkincsei iránt. Egy bizonyos Thomas Merick nevű amerikai multimilliomos például a kö­zelmúltban néhány millió dol­lárt kínált — a római Colosseu­mért. Az volt a terve, hogy el­végezteti a már valóban nagyon esedékes helyreállítást, és ide­genforgalmi központot alakít az antik világ egyik legcsodá­latosabb maradványából, szállo­sági intézkedések. És ha egy ejlopott műkincs valahol a vi­lágon ismét előkerül, az olasz állam még a tulajdonjogot sem tudja igazolni, mert a mai na­pig sem készítették el a kata­lógusokat, sem a fotódokumen­tációt. Az ország múzeumaiban és képtáraiban mindössze 11 500 ember foglalkozik a műkincsek felügyeletével, viszont egy par­lamenti bizottság már 1967-ben megállapította, hogy legalább kétszer ennyi munkaerőre van szükség. A római műkincseket 148 őrnek kellene védenie (ennyi az előirányzat), de je­lenleg csak 70 őr van. A váro­si tanács már bejelentette, hogy ebben az évben — munkaerőhi­ány miatt — több múzeumot bezárnak. Az állam a felbecsülhetetlen értékű műkincsek ápolására a költségvetésnek csupán egy százalékát fordítja, ami szak­emberek szerint távolról sem elegendő. A következményeket a Belle Arti nevű, az állami m ű k i ne s á 11 om á n y védelmére alakult tömörülés jegyzőköny­ve ismerteti: „A múzeumok zárva vannak, vagy pedig omladoznak. A raktárakba zsúfolták a műkin­cseket, de ezekről senki sem készített katalógust, Róma ún. régészeti övezete ogyre na­gyobb mértékben pusztul.“ Mindez nemcsak Rómára, ha­nem egész Olaszországra érvé­nyes. A „haldokló Velencével“ már évek óta foglalkozik a kultúrvilág közvéleménye, Fi­renzében 14 ezer festményt zsúfoltak pincékbe, raktárakba, mert a képtárak számára nincs hely. Neves római művészettörté­nészek már évekkel ezelőtt be­adványt terjesztetlek a kor­mány elé, és tiltakoztak a mű­kincsvédelem elhanyagolása el­len, azonban választ a mai na­pig sem kaptak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom