Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

(Folytatás az 1. oldalról) A látnivaló A kiállítás jól elrendezett és köny- nyen áttekinthető térségén helyet ka­pott minden, aminek bármilyen for­mában köze van az állattenyésztés­hez. A több mint ezerkilogrannnos bikák istállóépületben, a tehenek pe­dig kerületek szerint elosztva, hatal­mas sátrakban kaptak helyet. A ser­téseket a kiállítás legnagyobb pavi­lonjában összpontosították, itt mu­tatták be a hibridizációs programban szereplő csehországi és szlovákiai faj­tákat. A látogatók a sertéspavilon melletti sátorban a csehszlovákiai ló- tenyésztés legkiválóbb képviselőit is megcsodálhatták. A lovak és a lo- vasbernutatók iránt megnyilvánult lel­kes érdeklődés azt is bizonyította, hogy a lovak a mai motorizált vi­lágban sokkal népszerűbbek, mint régebben, a szekerek, hintók, csézák és a konflisok korszakában. Ez nem is csoda, hiszen a lovaglás és az aka­dályok feletti ugratás látványosság­nak is szép, s különösen nagy él­ményt jelent azoknak, akik ezt a nemes sportot űzik. A kiállítás vendégei természetesen a takarmánybegyűjtés és az állatte­nyésztés legújabb gépeivel is megis­merkedhettek. Érdekes és tanulságos volt továbbá a takarmányipar, az ál­latorvosi szolgálat, a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat, valamint a többi szolgáltatási ágazat bemutató­ja. Ugyancsak nagy volt az érdeklő­dés az élelmiszeripar gazdagon be­rendezett pavilonja iránt. Ezen a mindent felölelő állatte­nyésztési bemutatón azonban a kis- állattenyésztők, továbbá a méhészek, a vadászok és a halászok bemutatója sem hiányozhatott. A cseh és a morva kerületekben közismerten népszerűek ezek a hasznos kiegészítő és egyút­tal szórakoztató foglalkozások. Az észak-morva kerületben nagy hagyo­mánya van például a halászatnak és a mesterséges haltenyésztésnek, s hogy ezt most is eredményesen vég­zik, azt a halsütőben kapható ízletes pisztrángok is bizonyították. Aki vi­szont friss halat akart fogyasztani, az 20 koronáért horgot is kapott, s a halsütő melletti tavacskából ki is fog­hatta magának. Ez nem volt nehéz feladat, hiszen a tavacskában szinte több volt a hal, mint a víz. Akinek azonban ennek ellenére sem akadt hal a horgára, az sem ment el üres kézzel — *'.!etve gyomorral —, mert vigaszraiasul egv szép porciót kapott a halászásba fektetett húszasáért. A kiállítás legnagyobb látványossá­ga kétségkívül a tenyészállatok dél­előtti felvezetése volt, amit a szín­ültig megtelt lelátók előtt naponta megismételtek. Az egyik bemutató al­kalmával olvan jelenetre is sor ke­rült, amely neun szerepelt a műsoron. A bemulatott állatok kitűnő kondíció­jára vall, iiogy az egyik jól fejlett szlovák-tarka tehén kitépte magát gondozója kezéből, és önfeledt ugrán- dozással vonta magára békésep vo­nuló társat és a közönség figyelmét. Hiábavaló volt minden kísérlet a megfékezésére. A lelátóról egy min­denre elszánt „önkéntes jelentkező“ is a gondozók segítségére sietett, de ő sem boldogul* a szilaj tehénnel, amely még egy tiszteletkört futott a tribün előtt, ott egy pillanatra meg­állt, majd az „aréna“ kijáratánál kis­sé kifáradva megadta magát a sor­sának, illetve a gondozók erős ke­zének. Aznap a sertések felvonultatása is élénk derültséget keltett a nézők so­raiban. Az éjszakai zápor alaposan feláztatta a talajt, s a bemutató tér­ségen tócsák, pocsolyák keletkeztek. A felhajtott kanok és a malacokkal körülvett kocák nem tudták megállni, hogy meg ne f űröd jenek a fekete la­tyakban, mert a sertés az csak sertés marad, legyen az akár fehér nemes, akár más, még „kifinomultabb" faj­tához tartozó. így tett a šuricei (ső- regi) szövetkezet landrace kocája is, amely tizenkét malacával meg akar­ta ismertetni az iszapfürdő örömeit. Az állattenyésztési bemutató azonban az említett epizódok ellenére is si­keresen végződött, s utána a közön­ség is megpihenhetett az éttermek­ben, a halsütőknél, valamint a külön­böző füstölt ínyencségekkel és gril­lezett csirkékkel csábító sátraknál. Az ennivaló Az állattenyésztési kiállítás egyéb­ként abban is különbözik az ipari ki­állításoktól, hogy itt az exponátumo- kat is etetni kell. A mintegy 400 szar­vasmarha, 540 sertés, 190 juh, 120 ló, a baromfi és az apróállatok takarmá­nyozása nem kis gondot okozott a ki­állítás szervezőinek, annál is inkább, mert kiváló teljesítményű, tehát jó ét­vágyú állatokról volt szó. A fejőstehe­nük például a 3 kg széna mellett na­ponta 5 kg abrakot is kaptak. Zöld- takarmányról a környékbeli szövet­kezetek gondoskodtak. így a kiállí­tás valódi kooperációs nagyüzemként működött, hiszen a tehenek csaknem négyezer liter tejet termeltek napon­ta, sőt még kisborjú is született a ki­állításon, amely a rendező város tisz­teletére a „Prerovanka“ nevet kapta. Ami viszont a látogatók étvágyát illeti, a kiállítás első öt napja alatt a halételeken kívül 11 tonna húskészít­mény, valamint 581 hl sör és 167 alkoholmentes ital fogyott el. A kiál­lítás első napjaiban az egyik élel­miszeripari exponátum, a 3,6 m hosz- szú és 165 kg súlyú óriásszalámi is elfogyott, ehhez azonban a pferoviak is hozzájárultak, mert főleg a városi húsüzletekben mérték szét. Ezt az órt&sszalámit a kiállítás további nap­jaira egy 2,5 m hosszú és 105 kg sú­lyú „kisebb“ szalámival pótolták. Az élelmiszeripari pavilonban kiállított 22 kg súlyú konyhakész pulykát azonban végig megcsodálhatták a lá­togatók. A húsipari termékek fogyasztásá­val kapcsolatban azt is megemlíthet­jük, hogy köztársaságunk az 1 főre eső húsfogyasztásban már a harma­dik helyen áll a világranglistán, s hazai viszonylatban éppen a vendég­látó észak-morva kerületé az elsőség, ahol egy személyre számítva évente csaknem 90 kg húst és húsféleséget fogyasztanak. így az is érthető, hogy épi>en ebben a kerületben, Csehszlo­vákia bányászati és kohászati köz­pontjában, Ostrava-Martinovban van Európa legnagyobb húskombinátja, ahol naponta 100 tonna húst és 70 tonna húskészítményt állítanak elő. Emellett állandóan bővítik a termé­kek választékát is. Ojabb készítmé­nyeik közé tartozik a kiváló minősé­gű Vysočina szalámi, a vadászszalá­mi, a juniorszalámi, a csípős, papri­kás turistaszalámi, valamint a csabai­hoz hasonló minőségű martinovi kol­bász. A tennivaló Húsipari üzemeink természetesen csak akkor tudnak eleget tenni a lakosság változó igényeinek, ha meg­felelő minőségű vágóállatot kapnak a mezőgazdasági üzemektől. Köztudo­mású, hogy lakosságunk életmódju és életszínvonala az utóbbi években so­kat fejlődött, s a fogyasztók érdeklő­dése inkább a kevésbé zsíros húsfé­lék és húskészítmények felé irányul. Elsősorban a sertéstenyésztést kell ilyen irányban fejleszteni, éspedig a már említett hibridizációs program által, a hústípusú fajtákkal való ke­resztezéssel, valamint azok tenyészté­sének elterjesztésével,. Ilyen például a külföldről importált landrace faj­ta is, melynek tenyésztésével és a vele való keresztezésekkel számos szlovákiai gazdaságban foglalkoznak. A kiállításon bemutatott kollekció­kért például díszoklevélben részesí­tették a Űulov Dvor-i (Gyulamajori) és a Rohoveei (Szarvasi) Állami Gaz­daságot, valamint a Suricei (Sőregi) és a Záhorská Bystrica-i Egységes Földművesszövetkezetet. A kiállításon szolgálatot teljesítő sőregi állattenyésztőket dél tájban ép­pen a sertéseknél, a központi pavi­lonban találtam. Kovács Erzsébet, a kiállításon szereplő állatok gondozó­ja éppen a malacok hátáról kefélte le a délelőtti sar-at, nehogy „koszo­saknak“ nézzék őket a gyakori láto­gatók. Karis József zootechnikussal csak néhány szót válthattam, mert ünneplőbe öltözve éppen a díszokie- vél átvételére készült. Röviden el­mondta, hogy nagyon elégedettek a landrace fajtával, bár a gondozás szempontjából sokkal igénvesebu a feliér nemesnél. Legfőbb előnyük a rendkívül gyors növekedés és súly- gyarapodás, ami ráadásul elsősorban a hústermelésre irányul. Problémát jelent azonban a landrace érzékeny vérmérséklete, bugáskor például szív- infarktus jellegű elhullások is előfor­dulnak. Ezt a hibát az Amerikából származó, jó testi felépítésű duroc fajtával akarják keresztezés útján el-> távolítani. Már vásároltak is egv ilyen kant a dunaszerdahelyi Járásból, a Kútnikyi (Hegyétei) Efsz-ből. A kút- nikyi duroc sertések egyébként ép­pen a sőregi süldők tőszomszédságá­ban kaptak helyet a kiállítási pavi­lonban. A megoldás tehát adva van, ám sok évi gondos tenyésztési munkára lesz még szükség, amíg a mezőgazdasági üzemek a sertéshús termelésében el­érik a kívánt célt. Hasonló feladat előtt állnak az ál­lattenyésztők a szarvasmarha-tenyész­tésben, ahol a nagy teljesítményű ál­latokat szintén kombinált keresztezé­seikkel akarják felnevelni. A nyugat­szlovákiai kerület hibridizációs prog­ramjában például a nagyobb teljesít­ményű típus előállításához 41,2 szá­zalékban szlovák tarkát, 28.5 száza­lékban feketetarkát, 20,1 százalékban vöröstarkát. 10,2 százalékban pedig uyrshire fajtát használnak. A keresz­tezésben szereplő fajták egyébként tiszta tenyészetben is kiváló tulajdon­ságnak, a Topofníkyi (Nyársadi) Efsz például szintén díszoklevelet kapott azért a szlovák-tarka tehénért, amely a IV. laktáclóban 6680 kg 4,09-es zsírtartalmú tejet adott. Végül még meg kell említeni a kiállítás rekor­derét is, a Bratislavai Törzstenyésztő Vállalat kaplnál üzemének tehenét, amely a IV. laktáclóban összesen 9503 kg, 4,37-es zsírtartalmú tejet adott, s az eddigi 7 laktáció átlagában elérte a 6533 kg-os teljesítményt. A kiállítás látogatói megismerkedhettek a cseh­országi és a szlovákiai kerületek to­vábbi rekordereivel, melyek teljesít­ményéből az a következtetés vonható le, hogy a céltudatos tenyésztői mun­kában a szarvasmarha-tenyésztés te­rületén is nagy tartalékok vannak. Kép és szöveg: MAKRAI MIKLÖS A kiállítás főbejárata Ismerkedés az új technológiával 1974, VII. 7. A vadászszüvetség bemutatója 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom