Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-29 / 177. szám, hétfő

A viláq leggyorsabb futónői jozeffrkáňazsznfsportolója mr " A snnrffal ntáo innritnmilA knváhan LK»n«« * Ha történeti hűséggel végig akarjuk kísérni a világ leg­gyorsabb hölgyeinek történetét, úgy feltétlenül el kellene láto­gatnunk egy kis lengyel falu­ba, Wierzchowni pod Rypinem- be. Itt született ugyanis hat­vannégy évvel ezelőtt Stanis- lawa Walasiewicz. Szenzációs eredményeivel ő nyitotta meg azt a világsorozatot, amelyből az elmúlt hetekben faragott le újabb tizedmásodperceket Sta- nislawa honfit ár snöje, Irena Szewinská. Wlasieuncz családját annak idején — mint annyi más sze­gény embert Lengyelországban és Közép-Európában — a szű­kös megélhetés, a kenyérgond a szülői föld elhagyására kényszerítette. Amerikába ván­doroltak, gondolván, hogy nem­sokára gazdagon térnek vissza. Stanislawa a clevelandi Sokol klubban kezdett el komolyab­ban atletizálni. A klub európai kirándulásán Lengyelországba is ellátogatott és több verse­nyen is elindult. Stella Walsh — így hívták az Egyesült Álla­mokban Wlasiewiczet — világ­hírű sportoló lett. A tengeren­túlon, tekintettel az 1932. évi nyári olimpiai játékokra sze­rették volna, ha felveszi az amerikai állampolgárságot. Sta- nislawa azonban hajthatatlan maradt. Los Angelesben a 100 méteres síkfutást Lengyelor­szág színeiben nyerte meg. A két háború közötti időszakban ő volt a női vágtaszámok ki­rálynője. Tíz év alatt, 1928— 1938 között nem kevesebb, mint 22 világcsúcsot állított feli Re­kordjai hosszú ideig fennálltak, 100 m-es, 11,6 másodperces lengyel csúcsát negyedszázadon keresztül hiába ostromolták szülőhazájában. Berlinben, az 1936. évi olim­pián, bár Walasiewicz esélyes volt, már egy új csillag is meg­jelent a rövidtávfutás egén. Az erős felépítésű, fiús mozgású, amerikai farmerláng, Helen Sitephens a német fővárosban detronizálta a királynőt. Step- hens 11,5 másodperces ered­ménnyel szakította át győztes­ként a célszalagot, míg a len­gyel lány csak ezüstérmes lett 11,7-tel. A háború egy időre megsza­kította a világcsúcsok soroza­tát. A sportélet alaposan vlsz- szaesett, s ennek tudható be elsősorban, hogy Londonban 1948-ban elmaradtak a kima­gasló eredmények. A női vágta­számokban azonban ezúttal is megvolt a nagy egyénisége. Fanny Blankers-Koen asszony, a „repülő hollandi“ négy aranyérmet nyert (100 m, 200 méter, 80 m gát és a váltó). Nagy fölényére jellemző volt, hogy 200 méteren 20 métert vert rá a második helyezettre. A negyvenes évek vége a hol­land csodafutónő jegyében zaj­Wlasiewicztől Szewinskáig lőtt, hiszen olimpiai győzel­mein kívül öt Európa bajnoki aranyérmet is nyert. Az ötvenes évek elején új kontinens hölgyei jelentkeztek, mégpedig az ausztrálok. Az 1952. évi helsinki olimpián mindkét vágtaszámot M. Jack- son nyerte, négy évvel később Melbourne-ben honfitársnője, B. Cuthbert lett a váltóval együtt háromszoros olimpiai aranyérmes. De nem maradt el mögöttük S. Strickland, a kor­szak kimagasló gátfutónője sem, aki a vágtázók között is a legjobbak közé tartozott. Két olimpiai gátgyőzelme mellett a váltóban is aranyérmet szerzett. 1955-ben Varsóban pedig 100 méteren 11,3 másodperccel vi­lágrekordot javított. Ausztrália „villámhölgyeinek ‘ kétségtelen fölénye a csodála­tos Wilma Rudolph, az ame­rikai „fekete gazella“ megjele­néséig tartott. A nagyszerű tes­ti felépítésű néger lány a ró­mai olimpián tarolt a vágtaszá­mokban: 100 és 200 méteren, valamint a váltóban nyeri aranyérmet. Megdöntötte mind­két távon a világcsúcsot is — 100 m: 11,2, 200 m: 22$. A szakemberek véleménye szerint, ha jobb körülmények között készülhetett és versenyezhe­tett volna, akkor hamarább megdől a 11 másodperces „álomhatár“. Az 1964. évi olimpián a vág­taszámokban a lengyelek és az amerikaiak viaskodtak egymás­sal. A 100 méteres síkfutás el­sőségét az amerikai Tyus, a 200 méterét McGuire szerezte meg, a váltót viszont Szewins- káék nyerték. Mexikóban Tyus nyerte a 100 métert, 200-on vi­szont Irena Szewinská győze­delmeskedett. Mindketten vi­lágcsúcsot javítottak (11,0, 22,5). Ezek után tehát következett a nagy kérdés: ki lesz az első nő a világon, aki 11 másodperc alá szorítja a 100 méteres sík­futás világcsúcsát? és jött egy jénai fiatalasszony, Renate Stecher, aki kitolta az emberi teljesítőképesség határát. Szin­# A sakkcsapat világbajnok­ságon a döntő „A“ csoportjá­nak állása kát forduló után: 1. Dánia 4,5 (2), 2. Magyaror­szág 4 (2), 3. NSZK 4 (1),4—5. Ausztria, Hollandia 4—4, 6. Egyesült Államok 3,5 (2), 7. Szovjetunió 3,5 (1). A csehszlo­vák válogatott Magyarország­gal mérkőzött és 3 mérkőzés befejezése után a magyar csa­pat 3:0 arányú vezetésre tett szert. # A Genovában sorra került nemzetközi női kosárlabda tor­nán a szovjet csapat szerezte meg az első helyet. A döntő­ben Kanada együttesét győzte le 9(5:42 arányban. ir^szó 1974 VII. 29 JÁRÁSI SPARTAKIÁDOK Az 1975-ös országos Spartakiád szlovákiai vezetősége már a 38 Járás közül 36-tól megkapta a részleges műsort, egyelőre a nitrai és a Banská Bystrica-i járás még nem közölte, mikor rendezi meg a járási spartakiádot. A sorozat kezdete Levicén (Léva) lesz 1975 május 9—-11-ig. A tömeges fellépések során Szlovákiában 154 000 gyakorló lép majd föl. Persze ez csak hozzávetőleges szám, hiszen az 1975-ös országos Spartakiád keretében nem csupán tömeges fellépések, hanem egyéb sportrendezvények és turisztikai akciók is lesznek, amelyeknél a hangsúlyt a tömeges részvételre és az ifjúság ve­télkedésére helyezik. Az előzetes jelentések szerint a legtöbben a michalovcei járást spartakiádou vesznek részt, számszerint 7946-an, a prešoviban 7570- en. Több mint 6000 szereplője lesz egyenként a Košice-város, Martin, Humenné, és Poprad járási spartaktádjának is. A Szlovákiában sorra kerülő járási spartakiádok időpontját íqy rögzítették­május 9—11: Levice (Léva), május 18: Bratislava-vidék, május 23: Košice-város, május 24—25: Martin, május 25: Nové Zámky (Érsekújvár) és Humenné május 31: Bardejov, Galanta és Topoľčany június 1: Dunajská Streda (Dunaszerdahely), Komárno (Ko­márom), Liptovský Mikuláš, Michalovce, Senica, Trebišov, Vra­nov nad Topľou, június 6: Trnava, június 7: Dolný Kubín, Košice-vidék, Prešov, Stará Ľubovňa, június 7—8: Bratislava—város, Prievidza, június 8: Lučenec (Losonc), Rimavská Sobota (Rimaszombat), Rožňava (Rosznyój, Svidník, Trenčín, Veľký Krtíš (Nagykürtös), Zvolen, Žiar nad Hronom, június 14: Spišská Nová Ves június 14—15: Poprad és Žilina, június 15: Čadca és Považská Bystrica. te legendákat zengtek róla a szakemberek. Aztán csöndben, minden „zenebona“ nélkül újra megjelent a már régen elte­metett“, 29 esztendős lengyel Irena Szewinská, és ő is „11 alá ment“. Sőt 200-on és 400-on fantasztikus világcsúcsokat ért el: 22,0 és 49,9(1) Jelenleg Sze­winská a világ legjobb vágtá­zónője. Nagy versenyt ígér a római Európa-bajnokság, ahol Sze­winská melleit ott lesz Renate Stecher és a finn Pursiainen is. (ie) Egy járás legjobb sakkozói Veľký Krtíš (Nagykürtös) sportszervezetének sakkszak­osztálya a politikai-nevelő bi­zottsággal együttműködve, az elmúlt év sikerei nyomán ez idén is meghirdette a „Járás legjobb sakkozója“ elnevezésű versenyt, (képünkön). A bajnoki cím megszerzéséért az „A“ csoportba rangsorolva 12 játékos küzdött. A legtöbb pontot szerezte és így az első helyen végzett a legfiatalabb részvevő, Diósy Károly, a T] Sokol Balog nad Ipľom (Ipoly- balog) versenyzője. A járási bajnoki cím megszerzése mel­lett teljesítette az I. minősítési osztály föltételeit is. Elsősége révén a járási sakkszakosztály létezése óta először nyerte el vidéki egyesület tagja a járási bajnoki címet, járási szinten éppen két ipolybalogi sakkozó rendelkezik I. osztályú minősí­téssel. (A másik Zolczer Jó­zsef.) Az ipolybalogi szervezet ve­zetőségének célravezető mun­káját dicséri ezen kívül a na­gyon jó helytállás a különféle tornákon. Az eredmények alap­ján a legtöbb pontot szerzett 10 versenyző: 1. Diósy Károly 9 p, 2. Bohus Aladár (TJ Baník V. Krtíš) 9 p, 3. Vánovsky Ján (ugyancsak TJ Baník) 8 p, 4. Slobodník Jú­lius 7,5 p, 5. Vaculík Zdenek 7 p, 6. Skok Imrich 6 p, 7. Kor­heľa Milan 5,5 p. (raind a Tj Baník Veľký Krtíš versenyzői}, 8. Varga Gyula 5,5 p, 9. Balogh Gábor (mindkettő a TJ Sokol Balog versenyzője), 10. Baláž Štefan (Baník V. K.) 3 ponttal. A játékosok részt vesznek a hazánk felszabadítása tisztele­tére megrendezésre kerülő ver­senyen, s rajthoz állnak a Nem­zetközi Sakkszövetség 50. év­fordulója alkalmából sorra ke­rülő tornán. Nagyon érdekesnek ígérkezik a Družstevník Veľká Calamija (Nagycsalom) versenye az SZNF vándorserlegéért, majd a bányásznap alkalmából Veľký Krtlšen rendeznek versenyt ugyancsak az SZNF vándorser­legéért. Ezért a járás legjobb- jain kívül versenyez egy 8 ta­gú csapat a Szovjetunióból. Október folyamán megrende­zik a CSSZBSZ IV. villámtorná­ját. Az itteni sakkozók ezekkel az eseményekkel szeretnének hozzájárulni a nagy évfordulók méltó megünnepléséhez. Zolczer László A sporttal még iparitanulő korában kötött kapcsolatot. A Magas Tátra alatti Svit városában érte az a hír, hogy kezdetét vette a Szlovák Nemzeti Fölkelés. Még ma is emlékszik arr* a pillanatra, amikor motorkerékpáros partizánhírvivő érkezett és felhívást hozott, mindenkit felszólított arra, hogy fogjon fegyvert a fasiszták ellen. Frkáň több társával együtt teherautóra ugrott és céljuk a poprádi kaszárnya volt. Erre így emlékezik: „Ott felfegyve­reztek bennünket és első feladatul adták, hogy a várost tisz­títsuk meg a fasisztáktól. Akadt ott belőlük elég, egynéhány a templomtoronyból nyitott tüzet ránk.“ A szülő Bystričkába csak akkor térhetett haza, amikor alakulatuk egyenlőtlen harcot fejezett be Kežmarokon a né­met tankokkal. lómét a Bystrička térségében működő parti­zánoknál jelentkezett, s ott is maradt azután is, amikor a né­metek Túrócót már elfoglalták. A partizánok kitartottak a fel- szabadulásig, mindannyian az M. R. Štefánik nevet viselő II. partizánbrigád tagjai voltak, mély bunkerekben tanyáztak, s onnan intéztek meglepetésszerű támadásokat a fasiszta menet­oszlopok ellen. „Kinzott bennünket az éhség, elfagyott a lábunk, de kitar­tottunk, egészen a felszabadulásig viaskodtunk a németekkel“, — emlékezik Jozef Frkáň. Az SZNF dicső évfordulóját nem is ünnepelhetnék a spor­tolók méltóbban, mint sportrendezvénnyel. így gondolta Jozef Frkáň is, aki már fiú korában vonzalmat érzett az atlétika iránt, s a felszabadulás után atlétikai tisztségviselő lett. A tóróci gépgyárban 1966-ban az atlétikai szakosztály vezetője lett, s további lelkes sportemberekkel együtt szervezte meg „A felkelés szivéhez“ elnevezésű futóversenyt. Ez a verseny a kezdeti szerény keretekből csakhamar kinőtt, s igényes 25 km-es távjának küzdelmei már ötödik éve szerepelnek az európai atlétikai naptár műsorában. A részvétel nemcsak bel­földről, hanem külföldről is jelentős. Idén a táv Martinból Dražkovcén. Sklabiňán, Štiavničkán Sučanyn és Priekopa körül Martinba vezet vissza. A rajtnál ott lesznek a szovjet, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, az osztrák, a jugoszláv, a nyugatnémet és az amerikai verseny­zők is. Jozef Frkáň jelenleg a Turčianske strojárne kohóüzem ter­vezője, s egyúttal az üzemi atlétikai szakosztály alelnöke. Eb­ben a szakosztályban több mint százan működnek a kisdiá­koktól kezdve a felnőttekig. Mindannyian részt vesznek az említett „A felkelés szívéhez“ című futóversenyen, s ezzel so­rakoznak föl az SZNF halhatatlan üzenetéhez. Többet áldozzanak a sportra! Később állapítják meg a ^ spartakiád időpontját. nitrai és a Banská Bystriea-i járási Az országos atlétikai bajnok­ság során a női diszkoszvetés­ben 58,08 méteres teljesítmény- nyel győzött Helena Vyhnalová, az RH Praha versenyzője, aki­nek formája egyre javul. Női atléta válogatottunk egyik leg­eredményesebb pontszerzője le­het. A Testnevelési és Sport VI- lágtanácsnak Végrehajtó Bizott­sága (CIEPS) XXI. ülésszakát az NDK-beli Rostock-Warnc- mündenben tartotta. A világ­tanács 12 tagja, valamint 18 állam 33 küldötte részben tel­jes üléseken, részben bizottsá­gokban tárgyalta meg a napi­renden szereplő fontos kérdé­seket. Az ülés elnöke a 84 éves Philip Noel-Baker, a No- bel-békedíjas világhírű angol munkáspárti államférfi volt. A tanácskozás után a DDR- Sport című folyóiratnak adott nyilatkozatában Noel-Baker ki­jelentette, hogy a megbeszélé­seknek két fontos eredménye is volt. Az egyik az, hogy 1975 második felében, vagy 1976 ele­jén az UNESCO védnöksége alatt miniszteri értekezletet hívnak össze, amelyen az egyes államok legilletékesebb minisz­terei megbeszélik, miként lehet még hatásosabban beépíteni a sportot a nevelés folyamatába. A tanácskozás másik fontos eredményét abban jelölte meg, hogy az értekezlet magáévá tet­te Vlagyimir Koval szovjet kül­dött javaslatát, amelynek ér­telmében még 1974-ben Moszk­vában megrendezik a sporttu­dománnyal foglalkozó szakem­berek tudományos kongresszu­sát. Már maga ez a két ered­mény is teljes mértékben iga­zolja a Testnevelési és Sport Világtanácsának 13 éves sike­res működését. A világtanács más irányú te­vékenységével kapcsolatban Noel-Baker elmondotta, hogy a sport ma már az egész világot behálózó jelenség. Az olimpiai játékok mindennél jöbban mu­tatják a sport sikerét. Termé­szetesen itt csak a versenysport legkiválóbbjai küzdenek egy­mással, de ezeket a nagyszerű teljesítményeket c^ak úgy le­het elérni, hogy szerte a vi­lágon a versenysport mögött hatalmas tartalék, a tömegsport áll. Pierre de Coubertin mon­dotta ki elsőnek azt is, hogy a sportot el kell kezdeni már az iskolában, de nem szabad abba­hagyni az iskola után sem. A Testnevelés és Sport Világ­tanácsának egyik fontos fela* data éppen az, hogy meggyőz­ze a kormányokat: fordítsanak minél több pénzt sportlétesít­mények építésére, sportszerve­zetek megalakítására és tegyék a sportot mindenütt közüggyé. Ha az emberek mindenütt a vi­lágon rendszeresen sportolnak, akkor sokkal egészségesebbek lesznek és sokkal kevesebb munkanapot veszítenek beteg­ség miatt. Ez pedig azt jelenti, hogy emelkedik a nemzeti jö­vedelem, termelékenyebb lesz a munka és sokkal kevesebb lesz a fiatalkorú bűnözés, valamint a későbbi durvaság. A sport űzése tehát olyan demokrati­kus jog, amelynek megvalósí­tásáért nem szabad kímélni a pénzügyi áldozatot, mert a sportból adódó előnyöket egy­aránt élvezi egy-egy nemzet apraja és nagyja. A lap munkatársa végül kér­dést intézett Noel-Bakerhez, hogy mint a Nobel-békedíj ki­tüntetettje, miként látja a mai világhelyzetet. Az ősz békeharcos, aki első­sorban a leszerelés érdekében kifejtett áldozatos munkájáért kapta meg a Nobel-békedíjat, hangsúlyozta, hogy a világpo­litikában nem szabad szóhoz engedni a fegyvergyárosokat és a katonai köröket. Az első és második világháború kitörésé­hez nagymértékben hozzájárult az, hogy a fegyvergyárosok meghiúsítottak minden leszere­lési erőfászítést. Nemcsak Né­metországban, hanem Angliá­ban, Olaszországban, Franciaor­szágban és más országokban is a militaristák és a fegyvergyá­rosok voltak a hangadók. — Remélem — fejezte be nyilatkozatát Noel-Baker —, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, amely most már tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, hozzájárul a mi­litaristák és a nagy ipari vál­lalatok háborús készülődésének a megakadályozásához, mert csak a leszerelés és a népek közötti megértés állhatja útját az újabb világégésnek. (DDR-Sport)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom