Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-04 / 156. szám, csütörtök

Kicsi a bors, de... ARATÁS ELŐTT! GONDOK A szeszély3s időj írás megnehezíti a munkát Jablonec kisközségnek (brn- tislava-vidéki járás] szerte az országban tekintélyes névroko­nai vannak. Messze földön is­mert a csehországi Jablonec, viszonylag sokat hallhatunk, ol­vashatunk a senicai járásban található Jablonicáről, de léte­zik még Jablonice, Jablonky — ki tudná mindet egy szuszra felsorolni? Persze, a most szóban forgó Jablonec is nevezetes köz­ség. Mindenekelőtt földműves­szövetkezete említendő, amely az utóbbi esztendőkben való bán kiváló eredményeket ér el. Nos, ezúttal nem az efsz székházába, hanem a helyi nemzeti bizottságra vezetett utunk. Mégpedig azért, mert Jablonec lakosai példásan tel­jesítik a választási programban rögzített feladatokat, kitűnő munkaszervezéssel, társadalmi összefogással láttak hozzá a falu fejlesztéséhez, szépítésé­hez. Igaz ugyan, hogy a jablo neeiek büszkék szülőfalujukra, szívükön viselik sorsát akkor is, ha kötelességeik, munkahe­lyük távoli vidékekre szólítja őket. Vincent Moravöík, a helyi nemzeti bizottság elnöke, mi­előtt felsorolná az egyes ak­ciókat, hangsúlyozza: — Kicsi a községünk, de a mienk... Lakosainknak mint­egy hetven százaléka a földmű vesszövetkezetben dolgozik. A nemzeti front, a társadalmi szervezetek jó szervezőmunká­ját dicsérik az elért eredmé­nyek. Jablonecben még ez évben átad­ják rendeltetésének a fürdőt. Tán nem szükséges különöskép­pen, bizonygatnunk, hogy a „strand“ is javarészt társadalmi munkával készült el. Mint aho­gyan néhány esztendővel ezelőtt a művelődési otthon isi ... A lá­togatóba érkező idegen magá­tól érthetően „egyebeket“ is felfedez. Oj óvoda, játszótér, tűzoltószertár, buszmegálló ... Ugyanakkor új épületbe költö­zött a helyi nemzeti bizottság, felépült az új posta és az or­vosi tanácsadó a kismamák szá­mára. Nem kerülhette el figyelmün­ket az épülő, vagy egészen új Családi házak nagy száma sem — A felszabadulás idején 130 volt a legmagasabb házszám. Ma 247, ám ez még korántsem a végleges szám — mondja nem kis büszkeséggel Moravöík elvtárs. Tagadhatatlan tehát, hogy a Jabloneciek valóban kitettek magukért. Mégis érdekel ben­nünket, tulajdonképpen mikor kezdődött ... — Ha őszinte akarok lenni — jegyzi meg a nemzeti bi­zottság elnöke, aki immár tíz esztendeje áll a falu élén — el kell mondanom, hogy mindez az utóbbi esztendőkben épült. Szinte hihetetlen! .. . Pedig így van. A falu lakossága ebben a megbízatási időszakban több mint tízenkilencezer órát dol­gozott le a fatuszépítési ak­ciók keretében. Vegyük csak a szabadtéri fürdőt. Két esztende­je láttunk hozzá. Az értéke kö­zel másfél millió korona. A le­dolgozott brigádórák száma ti­zenhétezer! Reméljük, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére a für­dőt átadhatjuk rendeltetésének. Felvetődik egy kérdés: va­jon e kisközség funkcionáriusai honnan vettek annyi bátorsá­got, hogy ilyen nagy fába vág­ják a fejeszéjüket? Nem okoz sok gondot a válaszadás. A pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság, a földművesszövetke­zet vezetői éjt nappallá téve fáradoztak a falu felemelkedé­sén. Az igazsághoz tartozik, hogy komoly segítséget nyújt- tott a Csehszlovák Állami Vas­utak Építkezési Vállalata Is, .amely védnökséget vállalt a jabloneci földművesszövetkezet felett. Tény, hogy az említett építkezési vállalatban szép számban dolgoznak jabloneciek is. Ök pedig mindent elkövet­nek, hogy szebbé, csinosabbá tegyék szülőfalujukat. Természetesen akadnak még problémák is. Mindenekelőtt az üzlethálózat kiépítése okoz sok gondot. Pillanatnyilag bizony nem éppen rózsás a helyzet. Az élelmiszerboltot a régi tűzoltó­szertárban helyezték el, amely közegészségügyi vonatkozásban bizony sok kívánni valót hagy maga után. A választási prog­ram eredetileg beruházással ki vánta megoldani a kérdést, ám sem a helyi nemzeti bizottság­nak, sem a fogyasztási szövet­kezetnek nincsen megfelelő ke­rete. — így azután ezt a kérdést is kézbe véltük — folytatja beszá­molóját Moravöík elvtárs. — A jövő évben a földmüvesszövet- k-ezet, a védnökségi üzem, a he­lyi nemzeti bizottság, a fo­gyasztási szövetkezet és termé­szetesen a lakosság segítségé­vel egy megfelelő önkiszolgáló bolt építéséhez látunk hozzá. Vajon lesz-e a jabloneciek- nek elegendő erejük bátor ter­vük megvalósításához? — Nem félünk a munkától — mondja nagyon határozottan a nemzeti bizottság elnöke. — Ügy döntöttünk, hogy az elkö­vetkező időszakban minden erőn­ket az önkiszolgáló holt felé­pítésére összpontosítjuk. A Szlo vák Nemzeti Felkelés jubileu­ma tiszteletére polgáraink hét­ezer brigádóra ledolgozását vállalták. A jelek szerint ezt a vállalásukat magasan túltelje­sítik. Hasonló aktivitással szá­molunk a jövőben is! ... Elbúcsúzunk Jablonectől. Jól­eső érzés tudni, hogy pártunk programja, kormányunk felhí­vása az „eldugott“ kisközségek lakosságát is mozgósította, nagy tettekre ösztönzi. JOZEF SLUKA A kelet-szlovákiai 'kerületben néhány hét múlva kezdődik az aratás. Most, az előkészületek utolsó szakaszában egyre job­ban fokozódik a munka üteme. A növénytermesztők látják, hogy jó termés ígérkezik, de azt is tudják, hogy munkájuk csak akkor lesz eredményes, ha az aratást, illetve a cséplést ideiében, szemveszleség nélkül tudják elvégezni. Amint azt Ján Postváktól, a Kelet-szlovákiai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság agrónó- musától megtudtuk, az esős időjárás nagyon fékezte a ta­karmánybegyűjtést. A mezőgaz­dászoknak éppen ezért minden erejüket latba kell vetniük, hogy az aratás megkezdéséig behozzák a lemaradást, hisz a Az elmúlt évben a Nové Zám- ky-l (érsekújvári) járásban a Milanovcni f Nagykéri J Efsz tagjai voltak a . gabonatermesz­tés rekorderei: búzából 55,54 mázsás, árpából pedig 49,60 mázsás hozammal dicsekedhet­tek hektáronként. Most, az idei aratás nyitányán is bizakodók a szövetkezet vezetői. Dojcsán Elek mérnök, a szö­vetkezet agronémusa elmon­dotta, hogy náluk a nagy hoza­mú szovjet búzafajták közül a Kaukaz és az Auróra, az árpa­fajták közül az Ametyst adta a legnagyobb termést. — A termés — folytatta — ez idén is kecsegtető. A jó ta- lajmunkák mellett vetésterüle­teinkre 326 kilogramm tiszta tápanyagot adagoltunk hektá­ronként. Noha a tavaszi aszá­lyos évjárat kissé megijesztett bennünket, a májusi esők hatásá­ra kiváló fejlődésnek indult a gabona. — Nem kétséges, hogy a ki­adós esők elősegítették a gabo­nák fejlődését, de a hűvösebb időjárás bizonyára itt is késlel­tette beévésüket. Mikor kezdhe­tik meg az aratást? —Éppen a napokban tartot­tunk határszemlét, és a jelek azt mutatják, hogy a betakarí­tás megkezdésével körülbelül két hetet még várnunk kell. Ezt az időszakot a gépek és a tá­rolóhelyiségek felkészítésére használjuk fel. Egyébként mi öt kerületben az évelő takarmá­nyoknak eddig csak a 60 száza­lékát gyűjtötték be. A helyzet nem jobb a kerü’et déli részei­ben sem, ahol leghamarabb kezdődik az aratás. Tegnap a trebišovi járásban 3700 hektár, a michalovcei járásban 5600 hektár, a Košice-vidéki járás­ban pedig 2500 hektár évelő takarmány volt még a mezőn. Nagy a lemaradás a prešovi, a vranovi és a bardejovi járásban is. A lemaradás még behozható, de csak akkor, ha minden nö­vénytermesztő és mezőgazdász elsőrendű feladatnak fogja tar­tani ezt a munkát, annál is in­kább, hogy mindnyájan tudjuk, a sikeres aratáshoz a kijavított gépeken kívül munkaerőre is szükség van. —szák saját kombájnnál rendelkezünk. A legutóbb egy SZK 5-ös gabo­nakombájnnal is gyarapodott a gépparkunk. Ha ezekhez hozzá­számítom az Ersekújvári GTÄ- ról, valamint a Liptovský Miku- láš-ról érkező kombájnokat, akkor 8—10 munkanap alatt végzünk a gabona betakarítá­sával. A szövetkezet elnöke, Szláde- csek Béla is örül a gazdagnak ígérkező termésnek. — Ha már nyilatkoznom kell az új termésről — kapcsoló­dott beszélgetésünkbe —, ak­kor talán annak örülök a leg­jobban, hogy ez idén a gabona utókezelését is megoldottuk. Bábolnáról vásároltunk egy B 1-15-ös szárító-tisztító beren­dezést, melynek beszerelése ép­pen most van folyamatban. Tel­jesítménye a gabona nedves­ségtartalmától függően 30 ton­na óránként. Ez annyit is je­lent, hogy ezzel a berendezéssel a kombájnoktól érkező gabonát folyamatosan fel tudjuk szárí­tani. Ha pedig a szükség úgy kívánja, akkor a szárítógéppel a szomszédos szövetkezeteket is kisegíthetjük. Jogos tehát a bizakodó han­gulat a szövetkezetben, hiszen jó munkaszervezéssel, a gépek erejének tökéletes kihasználásá­val a tervezett határidőn belül sikeresen megbirkózhatnak a betakarítás feladataival. íthf A linlyi nemzeti bizottság új épUlete. Háttérben a korszerű tíízol- tószertár. (A szerző felvétele) fek&ttai ml a ni termést A nogyhozamú szovjet búzafajták jó termést ígérnek BENN „A GYÁRBAN“ Zsúfolt reggeli buszjárat. — A gyárba kérek kettőt — nyújtogatja kezét a fejek fe­lett egy fiatalember. Az utasok közreműködésével végül meg­kapja a jegyeket, a visszajáró aprót. — Még valaki?... A gyár­ba? ... — ágaskodik lábujj­hegyre a gépkocsivezető. — Senki? Az ajtónál tessék vi­gyázni! Felbúg a motor, Indulunk „a gyárba“. Hivatalos és teljes ne­vén a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárba, amelyet Pár­kányban egészen egyszerűen, ám félreérthetetlen hangsúly- lyal „a gyár“-nak keresztel­tek. És valóban találó a meg­nevezés, az ide látogató ide­gent sem zavarja többó, ha már közelebbről is megismerkedett a Duna-parti várossal és kör­nyékével. Mert ez már elvi tat­hatatlanul igazi gyár (nem af­féle kisüzem), igazi kéménnyel, hatalmas csarnokokkal, iroda­házzal, buszmegállóval, sok száz helyi és beutazó munkással. A bejáratnál is a szokásos kép fogad, a hamisítatlan gyári reggelek egyike, amelyeket u műszakba induló emberek han­gos, jókedvű köszöntései, az utolsó pillanatban érkezőket fogadó csipkelődő megjegyzé­sek tesznek oly meghitté. Benn a gyárban Schmidt elv­társtól, a pártbizottság elnöké­től kérek útbaigazítást. — Szóval újítókkal szeretne találkozni... — Kitekint az ab­lakon, gondolkodik, majd las­san füléhez emeli a kagylót, tárcsáz többször is. Neveket, telefonszámokat jegyez fel egy szelet papírra. — összehozom magát Michalides elvtárssal — fordul felém hirtelen. — ö az újításokért és a találmányok­ért felelős előadónk. Persze, ha befejezték, még keressen fel. Elbeszélgetünk egy kicsit! ... — A múlt év is érdekli? Ép­pen a kezem ügyében van. Ogy gondolom az összehasonlítás kedvéért megéri belepillantani. Michalides elvtárs egy irat­tartót csúsztat elém. Természe­tesen érdekel, és nem csupán az összehasonlítás kedvéért. Statisztikák, kimutatások, hi­deg precizitással számfejtett adatok sorakoznak egymás mel­lett. Kedvemre válogathatok. Ám hadd lássuk a legfontosabba­kat. 1973-ban ötvenhat újítási javaslatot nyújtottak be a gyár dolgozói, ezek közül huszonhe­tet (tehát majdnem a felét) be is vezették. A megtakarítás — egyetlen esztendő alatt — 100 ezer koronával haladja meg az egymilliót. Az újítók jutalma huszonkétezer korona. — Az idén jobban állunk — folytatja az előadó, s kissé szórakozottan, Inkább csak megszokásból böngészget a frissebb dossziéban, hiszen alíg- alig pillant belé. — Most zár­juk ugyebár az első félévet és máris negyvenháromnál tartunk. Ez kétszer annyi, mint az el­múlt esztendő hasonló idősza­kában. Persze, u végén csat­tan az ostor! Eddig tizenegy újítási javaslatot fogadtunk el, hatot vezettünk be. A megta­karítás is feltételezhetően meg­haladta a múlt évit. Lassan elfogynak a kimuta­tások. Fürkésző pillantásokat vetünk egymásra. Michalides elvtárs végül is kitalálja, vajon mire gondolok. — Természetesen szeretné látni a gyárat!... —- Természetesen ... igen ... A gyár — Kundrák Károly mérnök jóvoltából — felfedi titkait. Lépésről-lépésre Kap­nak „értelmet“ az egyes csar­nokok bonyolult gépsorai, a gépeken dolgozó emberek moz­dulatai. — Tudja, ez tulajdonképpen egy egészen új gyár. A gépe­ket javarészt külföldről hoz­tuk. S lehet, hogy különösen hangzik, de éppen ez ad szár­nyakat az újítómozgalomnak. Nem hagyja nyugodni az em­bert, kényszeríti, ösztökéli a tudat: mi is képesek vagyunk ennyire, sőt többre. Hosszasan elidőzünk egy szá­momra teljesen ismeretlen ren­deltetésű és kissé talán ormót­lannak tűnő gép előtt. Kundrák mérnök leplezetlen büszkeség­gel tekint fel rá. — Ezzel helyettesítettük a „Meisner“ típusú marógépeket. A beruházási értéke mintegy 200 000 korona. A karbantartá­sa lényegesen olcsóbb, mint elődjéé volt. A kezelése is egyszerűbb. Annak idején sokan kételkedve fogadták vállalkozá­sunkat. A „Meisner“-nek nagy neve volt... És látja, sikerült! Hát igenl Mint ahogyan a svéd „SUND" szivattyúk helyet­tesítésével sem vallottak szé­gyent. Ma Martinban öntik a szivattyúk rotorját. S ha az öntvényeket még beedzik, meg­sokszorozódik élettartamuk. Az eredeti rotor — bár drága pén­zen vásárolták — kót-három hónapon belül felmondta a szolgálatot. — Egyik legnagyobb fogá­sunk a „Köhler“ típusú hidrau­likus szerkezetek cseréje volt. Több mint négy esztendeje ál­lítottuk be saját gépeinket. A JRC—100 és JRC—63-asok segít­ségével eddig — durván szá­mítva is — nyolcmillió koronát takarítottunk meg. A „Köhler“-t természetesen valutáért vásá­roltuk. Hatezer nyugatnémet márkába került darabja, aztán volt amelyik két-három hónap alatt „lerobbant“. Szinte minden sarokba be­kukkantunk. És ahová egyszer már bekukkantottunk, nem ma­radhatnak el Kundrák mérnök magyarázatai sem. A „Dechto- chema“ elnevezésű részleg be­járatánál hirtelen megáll. — Nézze csak!?... Ezeket a papírtekercseket, pedig higgye el nem könnyűek, egy tonna a súlyuk, annak idején kézi erő­vel emelték: a gépra Az emelő­szerkezetek bevezetésének a gondolata szintén bennünk öt­lött fel. Be is váltak. Egy további részlegre érke­zünk. — Jöjjön, beugrunk pár pil­lanatra Hruboň elvtárshoz, ő szintén újító — javasolja Kund­rák mérnök. Hruboň elvtárs a hulladékpa­pírt feldolgozó részleg vezető­je. Újítása a kőrkésekkel kap­csolatos. Az öntvény minőségé­nek és geometriájának a meg­változtatásával sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államokból behozott körkésekkel szemben a hazai gyártmányok élettartama a háromszorosára-négyszeresére növekedett. A megtakarítás ösz- szege sem elhanyagolandó — negyedmillió korona. — Újítónk akad bőven. Újítás is — jegyzi meg a részleg ve­zetője. — Viszont szerintem meg kellene gyorsítani az újí­tások bevezetését. Valahogyan elhúzódnak a dolgok. Meg az­tán több támogatást is elvár­nánk, s hát... az újításért já­ró jutalom ... bizony előfordul hogy „kissé“ megkésik ... é6 ... Kundrák Károly türelmetlenül vág közbe: — Ami jár, az jár! Ez vitat­hatatlan. Az újítások és általá­ban az újítómozgalom társadal­mi hasznossága kétségtelen. Ez nem lehet vita tárgya! — Mi beszéltünk már erről — veszi át a szőt ismét Hruhoft elvtárs. — Legutóbb a májusi pártplénumok kapcsán. A hatá­rozatokkal igazán mindenki egyetérthet. A feltételek meg­teremtése? Nos, ez közös ügy, de mindenekelőtt az irányítás szintjéről keli indulnia. Elbúcsúzunk Hruboň elvtárs­tól, de a gyár udvarán Kundrák mérnök, mintegy önmagával vi­tázva felveszi az előbbi téma fonalát. — Az új, a progresszív nem születik könnyen. Vita, sok vi­ta előzi meg. De ennek a vitá­nak konstruktívnak kell lennie! Számomra természetesnek tű­nik, hogy valamit háromszor, négyszer is elmagyarázzak, ha egyszer szükséges. Viszont nem természetes, sőt határozottan idegesít, ha például valaki há­romszor, négyszer sem akarja megérteni. Nyilvánvaló, hogy tévedhet az ember. Nincs az se­hol sem megírva, hogy a Kun- dráknak mindig minden sike-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom