Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-03 / 155. szám, szerda
Košice jellegzetessége a 23 emeletes, 85 méter magas és 1000 ágyas új kórházépület lesz. Felvételünkön: (balról) Ján Magur épületszerelő, Imrich Varga csoportvezető, Juraj Cápák épületszerelő és Juraj Trápik mérnök, építkezési felügyelő az egyetemi kórház tervrajzát tanulmányozza. (ČSTK felvétel) ALKOHOL ÉS BŰNÖZÉS A z emlékművet keresi? Ab roncsos közelében építettük meg, az elesettek sírja fölött, — világosi tolt fel Balázs András. Együtt indultunk el. A kocsi már lefelé gördült a lejtőn, egy frissen hengerelt köves úton. — Épp javítjuk — magyarázta az idős ember. — Valakinek ezzel is törődni kell. Többes számban beszélt. Végül kiderült, hogy ő a népjóléti bizottság elnöke; így a falu nevében, vagy a nemzeti bizottság nevében szól. — Él-e még valaki az egy kori partizánok közül? — kérdeztem. — Ragyolcon csak kelten. György Lajos és Novák Béla. Visszafelé jövet szerettem volna fölkeresni őket, de György Lajos már beteg, súlyo san beteg ember, akinek fáj minden emlék és fáj a beszéd is. Novákot kórházba szállították; bedagadt nagyon a lába: hamar segíteni kellett rajta. — Bandúr Gyula elment Magyarországra, még a háború után. Ott telepedett meg — magyarázta kísérőm. — A fiát, Árpádot itt temettük el a faluban. — Itt temettük el — ismételte Balázs András. Hosszabb tűnődés után sajnálkozó szomorú mosoly jelent meg arcán: — Kár érte. Munkára termett, erős gyerek volt. — Az eleven visszaemlékezés mintha egy pillanatra felderítette volna a szemét. — Szeretett pandúrt játszani. Pigézni is. Határozatlan irányba mutatott: — A kőbánya- ott volt a Macskalyuk felé. Apja is, fia is ott dolgozott. Bandúr Gyulának be kellett volna vonulnia. Munkaszolgálatra. A hatóságok erősen megbízhatatlannak tartották. Csatlakozott Nógrádi Sándor partizáncsapatához. A fia is vele ment. Újra kimutatott a kocsi ablakán. — Az ott Abroncsos puszta. A völgy legmélyéről apró házak rendezetlen sorai kapaszkodtak föl a lejtőn. Ott történt a véres összecsapás. Közvetlenül karácsony után. Erős, nagy tél volt és csaknem köldökig ért a hó. Aznap esett el Bandúr Árpád is, Bandúr Gyula fia, magyarázta Balázs András. A frissen hengerelt út neki- rohant egy hosszan húzódó kőrakásnak. Hátán ezzel a teherrel mégis tovább kanyarodott egészen a hegy lábáig. Az út mentén taposott gyalogösvényen elértük végre a szürkén erezett, szomorú márványtöm- böt. — Itt nyugszanak — mutatta a vasráccsal kerített sírt. Fö- detlen fővel álltunk meg fölötte, s néztük a márványt díszítő szerény feliratot. Az elesett hős partizánok emlékének, mondták a betűk, szlovákul is, magyarul is, mégis egy — azonos nyelven. Körülvett bennünket a sír és a táj némasága, és törpeségünk fölé ágaskodott a roppant hegy és az erdő ... Leballagtunk a lejtőn az első tanyai házakig, aztán a házakkal együtt fölfelé kapaszkodtunk a meredek dombnak. — Az emlékműre nem véstek rá egyetlen nevet se, — mondtam. Az öregember megvonta a vállát. — Talán nem is illett volna. A Bandúr fiút fönt temettük el a faluban, egy magyarországit a rokonai hazaszállítottak, még az emlékmű megépítése előtt. Maradt a Valousek, Szvetlik Barna, Lapin Sándor, Kalló Gyula, meg Honig József. A többit nem ismertük. Alighanem Huszt környéki fiúk voltak. Szlovákok is, magyarok is — mondta ho-",.'bb tűnődés után. — összesen tizenhármán. Elértük a szűk utca túlsó végét. Fölötte már csak hegyet és erdőt láttunk. Hegyet, erdőt és megszomorodott eget. — Itt élt Palecsek Gyuri. Ebben a házban. — A jobb felől eső házat gondolta. — Palecsek, szegény, nagyon elöregedett már. Nyolcvanhat esztendős. Bement Fülekre. Ott lalak most, azt hiszem, a fiánál, vagy a sógoránál. — Ni csak! A Rozi. Albert Jankó felesége. A takaros szemközti ház udvarából megfáradt, megviselt asszony jött át a szűk utcaközön. Fejkendőben. Kötényesen. Valamelyik szomszédos házba indult talán. Láttánkra odajött a kerítéshez. — Otthon-e a férjed? — kérdezte Balázs András. — Kint van az erdőn. Dolgozik. :— És Palecsek? Kijön-e még néha közétek? — Ügy hallottuk, beteg. És a ház is egészen üres már, csak a függönyök maradtak itt, meg a hasznavehetetlen lóca. Balázs András arca elkomo- rodott. Mintha azt akarta volna mondani, hogy a kor az igazán gyógyíthatatlan betegség, végül egészen mást mondott: — Annak idején Palecsek fogadta be Nógrádi Sándort és törzskarát. A partizúnparacsnok az Alá csony-Tátrából jött le néhány emberével. Nagy kerülővel, erdőkön, hegyeken ál vonult Rázósmulyadig, Bagoly pusztáig, végül a karancsberényi vadászkastélytól egészen idáig. Partizánegysége közben néhány emberről négyszáz főre növekedett. Balázs András rámutatott a roskadó ház fehérre meszelt falára. A ráhulló napfény bronzszínű kis emléktáblát világított meg rajta. Ebben az épületben tartózkodott 1944-ben Nógrádi Sándor partizá Hegységének parancsnoksága. Ennyit, csak ennyit mondott a tábla. Még egyszer rávillant a nap fénye. Hirtelen közismert nevek bukkantak fel scn lék ezet em be n. Szamszojenko Tánya! Dékány Éva! jósé Sandoval! A spanyol szabadságharcos neve. — Százan jöttek le hozzánk a hegyekből. Valahogy december közepe táján — mondja az asszony. — És karácsonykor ... karácsonykor... Megtört a hangja. Arcát könnyek borították el, míg lefelé bámult a házakig kapaszkodó útra. — Épp karácsony napján három lovaskatona tért be a pusztára. — Elfogták Őket — mondta Balázs András. Az asszony köiénye sarkával megtörölte arcát és szemét. — Balsejtelemmel töltött el az a rövid tusa. Elteltem félelemmel ós szorongással. Egy szoba konyhánk volt és tíz partizán hált nálunk éjjelente. István napját békességben akartain eltölteni. Átmentem a só- gorékhoz. Balázs András kezével a fák koronái mögött rejtező távoli házak felé mutatott: — Cáré pusztára. — Azt hittem, folytatta az asszony — a férjem utánam jön. Már meg is vacsoráztunk, de az én emberem csak nem érkezett meg. Gondoltam, valami ügye akadt, mert ő is a partizánokkal tartott, mint minden férfi. Késő éjszaka mégis csak rászántam magam, hogy hazamegyek, de már nem tudtam visszajönni. Az utakat és ösvényeket német katonák zárták el. Akkor éjszaka nem hunytuk le a szemünket. Sem ón, a só- goromék se. Vártunk, csak várakoztunk. Jaj, mi lesz velünk! Hajnal felé eldördültek az első lövések. Este, ha kitekintek a fák közé, még most is látom a torkolattüzek villanását. — Csak harmadnap kerültem haza. Micsoda új esztendő volt. Micsoda új év napja. Az uramat elhurcolták, öccsét. And rist is. Palecsek bátyút, Mu- ránszkv Pistát is. Vetrák Jancsit, Földit, a két Kurtinákot is. Vagy húsz embert, mindenkit, kit otthonkaptak. Csak két hét múlva keveredtek haza. Néhányan elszöktek, a többieket a szovjet katonák mentették meg. Palecsek bátyó házának két ablaka némán meredt a szomorú udvarra, és íi szemközti pici házra. — Ott, ott esett el Bandúr Árpád, a szemközti ház ajtajában. Már nem volt ideje elmenekülni. — Négyszáz német tört rá Abroncsos Pusztára. A Macskalyuk felől — magyarázta Balázs András, s az egykori kőbánya és az erdők felé mutatott. A törzs és a partizánegység ki- verekedte magát a német gyűrűből. Egy szakaszra való németet lőttek le azon az éjszakán. És a mieink, a mieink.. . Merev, szomorú szemmel az emlékmű felé bámult. — Azt már tudja —■ mondta komoran. —- Szojkát is lelőtték — hal lottam ismét az asszony hangját. Fáradt, sírást leplező hang volt, mintha harminc év távolából ért volna el hozzám, egy átvirrasztott, szorongással és rettenettel zsúfolt éjszaka után. — Szőj ka idevaló volt. Ma jorságbeli — magyarázta az idős ember. Az asszony arcát újra elborították a könnyek. — És Marikátl Marikát is, — Kézigránát ölte meg — mondta Balázs András. Kurtl- nák lányka volt. Egészen pici gyerek. Az asszony felé pillantott. — Ö is Kurtinák-lány. Elnéztem a két embert. Az asszony fejkendóje alól szomorú ősz hajszálak ezüstje csil- lamlottelő. Balázs András feje már csaknem egészen ősz volt. Ott álltak a bronz fényében villámló emléktábla alatt, és én arra gondoltam, bogy egv oap fehérebb lesz a fejük, mint a decemberi hó. Mint a decemberi hó! Körültekintettem a májusi napfényben föltündöklő tájon. Az asszony ott állt az egykori hadiszállás udvarát körülölelő kerítésnek támaszkodva. Sirt. És még akkor is sírt, mikor az idős emberrel együtt lefelé ballagtunk már a dombra kapaszkodó meredek úton. Fölértünk újra a faluba ós ellátogattunk a temetőbe. Bandúr Árpád fehér sírkövét vörös művirágokból font koszorú borította. A fiú neve alatt két évszámot pillantottam meg: 1926—1944. — Tizennyolc éves volt — mondta Balázs András. A sírkő még többet mondott: A szabadságért esett el. Partizán számára ez a legszebb halál. A koszorú piros virágainak színe föllángolt, meglobogott a a felhők alól kibukkanó nap fényében. Az alkoholizmus címen elkö vetett bűncselekmények száma az utóbbi lü esztendő folyamán megkétszereződött. Noha a CSSZK-ban a múlt évben az 1972. évi helyzethez viszonyítva 8,1 százalékkal kevesebb sze mélyt (kb. 40 000-et ) vontak felelősségre az alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekmények miatt, az SZSZK-ban ezeknek az egyéneknek a száma 2,8 százalékkal emelkedve majdnem elérte a 15 000 et. A statisztikai adatok szerint az alkohol túlzott élvezetének hatása alatt elkövetett bűncselekmények között az első helyen az utcai verekedések (61.4 százalék), a második helyen a szándékos testi sértések szerepelnek (50,8 százalék). A tettesek 45,7 százaléka a betöréstől, 44,7 százaléka pedig a nemi erőszaktól sean riad vissza. A közrendbontóknak több mint 70 százaléka a hivatalos közegek ellen elkövetett bűncselekményekért nyeri el méltó büntetését. Az alkohol túlzott élvezete az ifjúság bűnözésére (az elítéltek 20 százaléka) is befolyást gyakorol. Nagy hiba, hogy bár a fiatalok közül sokan éveken keresztül rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak, többnyire észre sem vesz- szük ezt a társadalomellenes jelenséget, melynek komoly következményei a bűncselekményeken kívül a zilált házaséletben, a gyerekek nevelésének elhanyagolásában, a rossz munkaerkölcsl>en, a fluktuációban, a munkabalesetekben stb. mutatkoznak meg. Tény, hogy a vendéglők ve zetői és a pincérek gyakran megszegik a fiatalkorúak védelmére hozott, a szeszes italok felszolgálását tiltó törvényt. Minthogy a szeszes italokra 1973-ban már kb. 17,5 milliárd koronát költöttünk országos viszony latban (ebből az összeg- l»ől az SZSZK-ban egy főre kb. 1432 korona jutott), illetékes szerveink nem nézhetik tétlenül e „kór“ rohamos elhara- pózását. Ezért rövidesen a 120. számú törvény módosítása várható. —km — APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTE ■ Eladó hálószobabútor és ebédlő. Régi típus. Cím: Pollt/.er Edit, ul. Gottwaldova 223, Dunajská Streda. Cl-768 ■ Eladó jó állapotban levő Trabant 601-es — egyéves motorral. Zerda Jozef, B e 1 i n a, 169 házszám, lučeneci (losonci) járás, telefonszám: 81135. Hívni 15.00- tól—21.00 óráig lehet. Ú-770 ■ Eladó sürgősen Calovo (Nagymegyer) belterületén a 47. házszám alatti családi ház — hivatalos becsértékért. Azonnal beköltözhető. Érdeklődni a 132. házszám alatt — Čalovón — Földeseknél lehet. Ú-774 ■QEEBSBEfli ■ Hegyi Gyulának, felka, a drága jó édesapának 70. születésnapja alkalmából jó egészséget és még sok boldog, nyugodt évet kíván: Lajos és felesége. Ű-716 ■ Csáky Istvánnak, Kleftany, 80. születésnapja alkalmából nagyon jó egészséget és erőt kíván Ipoly- födémesről fia )6zsl és családja. 0 741 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS BJ Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára szeretett férjemet, édesapánkat, • Cséfalvay Bélát a somorjai temetőbe. A gyászoló család, _ _ Ű-776 A LEGSZEBB HALÁL BÁBI TIBOR Žiar nad Hronom-i panoráma Jóthpál Gyula felvétele