Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
6. Arkagyev: Ó, AZ A ROMANTIKA! Valamennyien elhelyez kedtek a füvön, a tűz körül, és arcuk olyan volt, amilyennek lennie kell, amikor nem hallatszik a nagyváros zsivaja, amikor ősi csend borul a táira, amikor az éjszaka varázslatos, a természet szűzi érintetlenségét pediq semmi sem csorbítja. S a fiatalok keze magától nyúlt a gitárhoz, és halk hangon arról énekeltek, hogy az emberek K járnak- nak-kelnek a nagyvilágban, pedig általában kicsi az igényük. — Mennyi ózon van a levegőben, qyerekekl — jaj- dult fel EgyikI — Es romantikaI — lódította Pavlik. — Ö, a romantika! — suttogta szégyenlősen Vika ... — Még szerencse, hogy mi mind romantikusok vagyunkI Csak Koszka nem romantikus ... ... Koszka pedig a fényárban úszó teremben ült, cigarettázott, és türelmesen váxXa „tabaka" csirkéjét... A tűz egyre erősebben Ián golt, ropogott, pattogott, a fiatalok keze szorította a gitárt, és halk hangjuk arról énekelt, hogy a gyermeklel kekben beethoveni szonáták pnyésznek el. Grieq norvég zeneszerző derűs dalai túl harsogják őket. — Mindig turistabakan csőt kellene viselni, nem pedig ilyen divatos, tompa orrú, magasított sarkú, bronzutánzat-csatos félcipőt — jelentette ki meqqyőző- désseI Pavlik. —- Csak iqy lehet összeolvadni a természettel! — fűzre a szót Eqyik. — Bs milyen gyönyörű ez: összeolvadni a természettel! — Csak az a kár, hogy Koszka nem érti ezt — suttogta szégyenlősen Vlka ... ... Koszka pedig ott ült a fényárban úszó teremben, narzant ivott, és türelmesen várta meqrenclelt „tabaka" csirkéjét.... A tűz már zúg ott-búg ott, táncoló fényjoltokat vetett szerteszét és a halk hangok abbahagyták az éneklést. — Lehullott egy _ csillag — mondta Pavlik — én pediq semmit sem kívántam. Nicsak, lehullott eqy másik, méq eqy! — Ugyan minek hull egyszerre annyi? — riadt meg Egyik. — Es micsoda per- nyeszaq van! Valami bűzlik itt1 — Pincér! — szólt 'szégyenlősen Vika Az ajtó kitárult, a külön- szobába belépett a pincér, kikapcsolta a mű-tábortüzet, felgyújtotta a villanyt, tekercsbe göngyölte a fűsző- nyeqet, és a falhoz támasztotta. Valamennyien levetették bakancsukat, átadták a pincérnek, s felhúzták divatos, tompa orrú, magasított sarkú, bronzutánzat-csatos félcipőjüket, és: átmentek a fényárban úszó közös terembe, ahol Koszka kenyeret evett mustárral, és türelme sen várta megrendelt „tabaka" csirkéjét... Gellert György fordítása igyekszik megszerezni, és rzi, az gátolja a rhásikat, rje. És ki a jobb, mondd, gazad van, sajnos, igazság it^sí^dban, de cslnál- L „ételen vagyok hallgat* d el magadat egy pillanat- félre a szemedet, és nézz tsz? Narancsfényű gyöngy yőfa csúcsa vagyok, jeges- fok, aminek akarsz, az va- n, igen. így van, az egész képünkre van teremtve, unk, hogy lilára fessük, és la az egész világ, őst téged nézlek, és min- szemeddel látok, a zöld ázsa vagy, és minden zsú- ózsával. Már semmi sincs, nak csak, és én átküzdöt- i valamihez, ami fehér és ihatatlan, akár a kezdet, mint az égbe törő füvek Szigeti László fordítása Igor Grossmann felvétele dják ezt. Nem jó az ülés túlsó sarkából >on semmi változást a, mint előző napon, n áll Wilson nagy revette a változást og attól, ami most lacomber, egyre méhen. él erről — mondta ásik arcába. — Sok- mi, hogy az ember ja is megijed még snnek a most követőn. — Hát igen, de szélni róla, kibeszél- ízét, ha valamiről I — szólalt meg i, mert megugrasz- 4a n vadat. J\. — Túl sokat osszantjagondolta *ől beszélünk, miért Macomber a felesélost egyszeriben — tőén, de gúnyolódá- biztonság. Nagyon szívből jövő nevetés* meg — mondta. — kérdezte Margot ; óta mindent meg- ély szerint egyikük lakúit a viszonyuk. Macomber. időt adtunk neki? — nan. Unszolta Wilson. — van még néhány, amit szuahéli nyel- rdozónak, aki éppen az egyik bivalyfőről fejtette le a bőrt. Az föl egyenesedett, kihúzott zsebéből egy doboz acélgolyót, és odavitte. Macomber megtöltötte a tárat. A maradék töltényt zsebre vágta. — Lőhetne a Springfielddel is — mondta Wilson. — Hozzá van szokva. A Mannlichert itt hagyjuk a kocsiban a Memsahibbal. A puskahordozója viheti a nagy puskát. Én hozom ezt a ménkű ágyút. Most pedig hadd mondjak róluk valamit. — Ezt hagyta utoljára, mert nem akarta idegessé tenni Macombert. — A , bivaly mindig fölülről előre szegzett fejjel támad. A homlokpáncélja ugyanis megvédi a fejlövéstől. Az egyetlen igazi lövés: bele az orrába. A másik hatásos lövés a szügyébe, vagy ba oldalt áll, a nyakba vagy a lapocka júba. Ha egyszer megsebesült, kegyetlen nehéz munka megölni. Nehogy elkezdjen bravúrokat csinálnil Vegye a legkönnyebb célt, ami kínálkozik. Na, lenyúzták a fejet. Induljunk lassan. Odaszólt a puskahordozóknak, akik kezüket törölgetve megjelentek, és az idősebbik beszállt hátul. — Csak Kongonit viszem magammal — mondta Wilson. — A másik addig őrködik, és távol tartja a madarakat. Az autó lépésben haladt a síkságon a bozótos fák felé, melyek lombos szigetként húzódtak a mocsarast kettészelő kiszáradt víz mosásban. Macombernek nagyokat dobbant a szíve, szája kiszáradt, de ezt most izgalom okozta, nem pedig félelem. — Itt ment be a bika ~ mondta Wilson. Aztán szuahéliül odaszólt a puskahordozónak: — Kövesd a vérnyomot. Az automobil a bozót szélén állt. Macomber, Wilson és a puskahordozó kiszálltak. Macomber visszanézett, és látta, hogy a felesége Őt nézi, a fegyver pedig ott van mellette. Integetett neki, de az asszony nem intett vissza. A csalitos erősen sűrűsödött befelé, és a föld száraz volt. A középkorú puskahordozóról csurgott a verejték. Wilson is szemére húzta a kalapját, vörös nyaka ott duzzadt közvetlenül Macomber előtt. Egyszerre csak a puskahordozó odaszólt va lamit szuahéliül Wilsonnak, s azzal előrefutott: — Kimúlt — mondta Wilson. — Szép munka. Ezzel megfordult, hogy megszorítsa Macomber kezét. Miközben egymásra mosolyogva kezet ráztak, egyszerre vadul fölordít a puskahordozó, és már látják iS, amint jön kifelé a bozótból, oldalvást, rák módra, utána a bika, orrát előreszegve, vékonyra összezárt szája vértől csöpög, zömök fejét előre tartva jön, támadásra készen, s apró disznószeme vérben forogva mered rájuk. Wilson, aki elöl haladt, tértire ereszkedve elsütötte puskáját. Macomber pedig lövés közben meg- süketülve Wilson puskájának durranásától, csak azt látta, amint a hatalmas homlokpán célból cserép módjára pattogzanak le a darabok, és a bika leje rángatózik. Ojra lőtt a tágas orrlikba, és ismét látta, hogy megrándulnak a szarvak, és repkednek a szilánkok. Most már nem látta Wilsont, mert vigyázva célzott. Megint elsütöfte puskáját, miközben a bika hatalmas teste már-már rázuhant. A cső csaknem egy vonalban állt a közeledő, orrát előreszegező fejjel, és ö csak az apró, gonosz szemeket látta. A bika lassan leszegte fejét, és Macomber hirtelen úgy érezte, valami fehéren, izzón, vakítón villan meg belül az agyában. Egyebet nem is érzett. Wilson már előbb oldalra kerüli, hogy a bika nyakszirtjébe szalasszon egy golyót. Macomber egy helyben állt, és az orrot akarta eltalálni, de mindig egy árnyalattal följebb lőtt a súlyos szarvak közé, forgácsokat, szilánkokat ljasítva belőlük, mintha palatetőre csapódnának a golyók. Mrs. Macomber pedig a kocsiból elsütötte a 65-ös Mannlichert a bikára, amint az éppen főinyársalni készült Macombert, és a férjét találta el, mintegy öt centivel a nyakszirt fölött, egy kicsit oldalt. Macomber most arccal lefelé feküdt, nem egészen két méterre az oldalára fordult bivalytól. A felesége ott térdelt föléje hajolva, mellette' pedig Wilson. — Én nem fordítanám meg — mondta Wilson. Az asszonyt hisztérikus sírás rázta. — Megyek vissza az autóhoz — mondta Wilson. — Hol a puska? Az asszony csak a fejét rázta, arca el volt torzulva. A puskahordozó fölemelte a fegyvert, — Hagyja itt, ahogy van — mondta Wilson, Majd: — Menjen Abdullahért, hogy legyen, aki tanúvallomást tehet, hogyan történt á baleset. Letérdelt, elővett egy zsebkendőt, és ráte. rítette Francis Macomber fejére. A száraz, por. hanyós föld beitta a vért. Wilson fölállt, és pillantása ráesett a biká ra. Az oldalán feküdt, lábait kinyújtotta, gyér szöizetű hasa aprókat rángott. „Bitang szép bika — regisztrálta gépiesen az ágya. — Jó százharmincas, vagy még jobb!“ — Odaszólí- totta a sorfőrt, és meghagyta neki, hogy terítsen egy takarót a tetemre, és maradjon mellette. Aztán visszament az autóhoz. Az asZ- szony az egyik sarokban ült és zokogott. — Ezt szépen elintézte — mondta a vadász színtelen hangon. — Ö is otthagyta volna magát. — HallgassonI — kérte az asszony. — Na persze, baleset, tudom — mondta Wilson. — Hallgasson! — Ne veszítse el a fejét — folytatta. — Adódnak bizonyos kellemetlenségei, de csinű* lók egy-két felvételt, azoknak jó hasznát veszi majd a vizsgálatnál. Ott lesz a puskahordozók vallomása meg a sofőré is. Maga tökéletesen tiszta. — Hallgasson! — Rém sok elintéznivaló lesz — mondta. — Autót küldenek a tóhoz, hogy onnan rádión kérjenek egy repülőgépet, amely bevisz mindhármunkat Nairobiba. Miért nem mérgezte meg inkább? Angliában úgy csinálják. — Hallgasson, hallgasson! — kiáltott at asszony. Wilson végigmérte az asszonyt tompa, kék szemével. — Végeztem. Egy kicsit dühös voltam. Kezdtem megszeretni a férjét — mondta. — ö, kérem, hallgasson! Kérem, kérem, hallgassonl — Az más — mondta Wilson. — Kérem: az egészen más. Most már hallgatok. András T. László fordítása
