Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
ÉREZNI A KOR ÉRVERÉSÉT A SZOCIALISTA LENGYEL IRODALOM HARMINC ÉVE 1974 VII. 21. 9 Holnap ünnepli felszabadulásának 30. évfordulóját a Lengyel Népköztársaság. E jelentős jubileum jó alkalom arra, hogy északi szomszédaink, s velük együtt barátaik értékeljék a társadalmi élet valamennyi szakaszán elért eredményeket, felmérjék a három évtized alatt megtett utat. . Tavaly a tudományos-technikai forradalom időszerű követelményeinek megfelelően Lengyelországban nagy figyelmet fordítottak a tudományos kutatásoknak, az elért eredmények mielőbbi gyakorlati alkalmazásának, u szocialista ipar racionalizálásának s ezzel együtt az életszínvonal fokozatos emelésének. Napjaink életének meghatározó tényezője, a tudományos-technikai forradalom egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozók műveltségével szemben, s ebből adódóan állandóan nő a kultúra, ezen belül az irodalom társadalmi jelentősége is. A mostani jubileum lehetőséget teremt arra, hogy felmérjék a szocialista lengyel irodalom értékét, s megfelelő formában közkinccsé tegyék. Harminc év — százkét kötetben Ebben az eszffendőben a maga ne méhen párját ritkító sorozat kiadását kezdik meg a lengyel kiadók. 102 kötetben, egyenként ötvenezres példány- számban adják ki a szocialista len gyei irodalom legértékesebb alkotásait. A Harminc év lengyel irodalma nak könyvtára című sorozatban az olvasók legszélesebb rétegeihez jutnak el azok a művek, melyek eszmei és művészi szempontból egyaránt méltóan képviselik a szocialista lengyel Irodalmat. A költők közül megtaláljuk majd a sorozatban W. Broniewski, /. Przybos, J. Tuwin, K. I. Galczynski, M. jastrun, S. R. Dobrotvolski, Ť. Ró zeujicz és mások versesköteteit, illetve verseit. A kortárs írókat többek között /. Andrzejewski, K. Brandys, T. Breza, M. Dambrowski, f. Iwaskiewicz, A. Kunsniewicz, I. Newer- li, J. Putrament és W. Zukroivski alkotásai képviselik. A sorozatban helyet kapnak olyan paraszt származású írók is (S. Czernik, J. M. Gisges, T. Nowak), akiket sajnos hazánkban nem nagyon ismerünk. Nem hiányoznak a sorozatból a jelentős publicisztikai alkotások sem. Riportkötete jelenik meg E. Osmanczyknak, M. Wan- kowicznak, E. Nalkowska pedig Há borús jegyzeteit adja közre. A már klasszikusnak számítható írók mellett természetesen nem hiányoznak majd a sorozatból a közép- és az ifjabb nemzedék legismertebb képviselői sem. Új kiadásban olvashatjuk majd R. '.Bratna, B. Czesko, Z. Herbert, W. Czymborska, St. Grochowiak, M. No wakuvski és E. fíryll legsikerültebb alkotásait. Eredmények és problémák Nehéz feladat értékelni a mai len gyei irodalom fejlődésének fő útjait, törvényszerűségeit, s egyúttal vázolni a jelenlegi helyzetet. A kockázat és a kisebb-nagyobb tévedés lehetőségét tudatosítva írom le véleményemet, miszerint a lengyel irodalom 1970 óta új szintézis felé halad Ha bizonyos fejlődési törvényszerűségeket leegyszerűsítünk és általánosítunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kortárs lengyel irodalom képviselői 1944 és 1955 között elsősorban a nagyszabású és dinamikus politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi változásokat igyekeztek ábrázolni alkotásaikban. Az alkotások hősei úgynevezett pozitív típusok voltak, akik mindig készek voltak teljesíteni társadalmi és emberi küldetésüket. A többi baráti országok irodalmához hasonlóan a két ségtelen eredmények mellett itt sem hiányoztak a vulgarizáló nézetek, valamint a kétes művészi értékű alkotások. Számos ellentmondást és problémát hozott felszínre az 1955 és az 1970 közötti időszak, amelyet az előbbi évek anlitézisének tekinthetünk. A lengyel irodalom, kevés kivételtől eltekintve, intellektualizalódott, többnyire háttérbe szorult a mű cselekménye, s az írók a legnagyobb figyelmet az egyén szociális és egzisztenciális körülményeire, valamint a pszichológiai összefüggésekre fordították. A személyi kultusz hibáinak leleplezése után az írók egy része tanácstalanul' szemlélte a kialakult, gyakran bonyolult helyzetet, megelégedett azzal, hogy csupán ábrázolja a konfliktusokat, s talán a közelmúltra gondolva óvakodott a megfelelő eszmei állásfoglalástól. A lengyel irodalom azonban sohasem mondott le fontos társadalmi küldetéséről, és 1956 után főleg az egyre inkább akivizáló, Varsón kívüli kulturális központokban tevékenvkedő művészek révén már megmutatkoztak a jótékony változások első jelei. A már hagyományosan fontos szerepet játszó varsói, krakkói és póznáni írókon kívül egyre erőteljesebben hallatták a szavukat a lodii, wroclavi, katowicei és a gdanski alkotók is, akiket szorosabb és bensőségesebb szálak fűzték a mindennapi élethez, a dolgozókhoz, mint némely fővárosi kávéházakban „trónoló“ társukat. Tervek és lehetőségek Napjaink lengyel. irodalmi fejlődé sének már említett új szintézise azon alapszik, hogy egyrészt eleget tegye nek a szocialista ‘társadalom igényeinek, másrészt pedig az előző korszakokból átvegyék azt, ami értékes és tovább fejleszthető. Ma Lengyelországban az írókat — habár bizonyos nézetbeli különbségek vannak közöttük — a szocialista demokrácia és a haladás gondolata tömöríti egységbe. Ez az egység mutatkozott meg a Lengyel Írószövetség 1973 márciusi kongresszusán, amelyen megtárgyalták és jóváhagyták a szövetség új alapszabályzatát. A lengyel írók már nemcsak mecénásuknak, szociális és egyéb problémák elintézőinek, valamint az állami szervekkel való érintkezések közvetítőinek tartják az író- szövetséget. Az egyhangúlag jóváhagyott alapszabály kimondja, hogy a Lengyel írószövetség olyan szervezet, amely a Lengyel Népköztársaság társadalmi rendszerén alapszik, s az ennek megfelelő elvek alapján végzi munkáját. Az írók az alapszabályzat elveinek megfelelően végzik elköte^ lezett művészi munkájukat. Az elmúlt esztendőben a varsói Kultura című hetilap hasábjain érdé kés vita kezdődött, amelyet /. Tazbír történész polemikus esszéje váltott ki. A szerencsétlen egyén dicsérete a lengyel irodalomban című írásában rámutat arra, hogy a 19. században a több részre oszlott, nemzetiségileg elnyomott országrészekben, valamint a polgári Lengyelországban helye volt az ilyen pesszimista hangvételű iro dalomnak, merj: az akkori emberek döntő többsége nem tudta megtalálni egyéni boldogságát, nem érvényesül hetett elnyomott hatójában. Ma az ilyen pesszimista hangvételű alkotás nak nincslielye, és anakronizmusként hat, hiszen a szocialista társadalmi rendszer biztosítja a dolgozó tömegek jó megélhetését, boldogulását, habár a fejlődés folyamán törvényszerűen bukkannak föl olykor nem is jelentéktelen társadalmi és egyéni problémák. Tuzbir írása végén azt hangsúlyozza, hogy olyan lengyel irodalomra van szükség, amely a pesszimista hangvétellel éppen ellentétben meg erősíti az olvasóban az elért eredmé^ nyék fölött érzett örömöt, s további pozitív tettekre sarkallja őt. A vita később szélesebb mederben folytatódott, amint arra I. Z. Jakubowski helyesen mutatott rá. A résztvevők az irodalom társadalmi funkciójáról, szociális és nemzeti sajátosságairól mondták el véleményüket. A vita végén kikristályosodott az a nézet, hogy a kultúra, s ezen belül az irodalom, egyre fontosabb társadalmi szerepet tölt be a műveltség fejlesztésében és a szocialista életstílus kialakításában. Olyan művészi alkotásokra van szükség, amely okul az úgynevezett korábbi évek sematizmusából és egyéb hibáiból, ugyanakkor azonban mai életünkről, munkánkról, napjaink emberének életérzéséről számol be művészi formában. Tehát alkotó módon valósítja meg Nordwid egyik örökre érvényes gondolatát: ,,A szép arra van, hogy munkára ösztönözzön bennünket:“ Üj regények — új sikerek Az utóbbi években jó hagyománnyá vált Lengyelországban, hogy az írók rendszeresen találkoznak a párt- és állami vezetőkkel, továbbá nagy gyárak, üzemek munkásaival, s elbeszélgetnek velük időszerű kultúrpolitikai kérdésekről. Jan Szydlak, a LEMP Központi Bizottságának titkára az egyik legutólibi ilyen találkozón hangsúlyozta, hogy a lengyel népgazdaság valamennyi szakaszán 1970 óta figyelemre méltó eredményeket értek el. Nagymértékben javult a dolgozó életszínvonala, s ezzel együtt megváltozott a társadalmi légkör is. Ezek a változások jótékony hatást gyakoroltak az irodalmi életre is, amelyre ma már az elvtársi, őszinte hangnem a jellemző. Üjra teljesíti fontos funkcióját a marxista kritika, melynek képviselői megfelelő esztétikai és kultúrpolitikai szempontok alapján értékelik az új alkotásokat, és így fontos szerepet töltenek be az írók és az olvasók között. A nyílt, elvtársias légkör a színvonalas, bátor hangú új alkotásokban is megmutatkozik. Az utóbbi időben különösen az úgynevezett tényirodalom területén születtek figyelemre méltó új művek, melyek nagy visszhangot váltottak ki. Ezek a publicisztikai jellegű és szépirodalmi értékű alkotások a mai lengyel társadalom erkölcsi és emberi problémáit elemzik. Olyan szinten, hogy ma Európa-szerte M. Wankowicz, A. Fiedler, W. Górnicki, M. Brandys, és /. Lowell alkotásaival kapcsolatban sajátos hangvételű „lengyel riporteri iskoláról“ beszélnek. Különösen nagy népszerűségnek örvend J. Lowell Hogyan éljünk, J. Ro- lieky Nézd, hogy élnek Lengyelországban, valamint K. Kakolewski Hogy halnak meg a halhatatlanok című riporikönyve. Az utóbbi riport az Amerikában meggyilkolt Ismert lengyel színésznőről, S. Tatról szól. A riporterek lengyelországi „ősatyja“ Melcliior Wankowicz, aki szerető gondoskodással foglalkozik az ifjabb nemzedék legtehetségesebb képviselőivel, irányítja életútjukat. Wankowicz legutóbbi esszékönyve hetek alatt könyvsláger lett. Az ismert publicista e könyvében arról ír, hogy a riport az író művészetének ősi bölcsője, s napjainkban egyre fontosabb szerepe van. Wankowicz ezutái) a riporter elkötelezettségéről ír, akir nek tárgyilagosnak kell lennie, de politikai elveiről, világnézetéről sohasem mondhat le. Számos figyelemre méltó szépiro? dalmi alkotás is megjelent az utóbbi hónapokban. A szocialista realizmus egyik lengyel úttörője, Witold Za- lewski most adta ki Napsugárkoszorú című új regényét, amelynek alapján rövidesen film is készül. Az új alkotásokra jellemző, hogy többségük mai környezetben játszódnak, és napjaink problémáira keresnek megfelelő vá- ‘ laszt. Jerzy Putrament Boldyn című regényében a vezető és a beosztottak viszonyát tárgyalja. Stanislaw Sta- nuch új könyvében, a Teljes fényben az ötvenes években felnőtt nemzedék életútját rajzolla meg. Több új alko^- tás foglalkozik az emberek közötti kapcsolatokkal, a társadalom és az egyén problémakörével. Az új verseskötetek közül Wislawa Szymborska Minden körülményben című, új verseskötete érdemel megkülönböztetett figyelmet. Reflexív, gondolati költészetében sajátos hangvétellel vall az ember feladatairól, egyéni gondjairól és öröméről, a mai élet sokszínű arculatáról. Nagy visszhangot váltott ki Rafal Wojaczek nemrég megjelent poszthumusz kötete, amelyben Willonra és Rimbaudra emlékeztető stílusban vall viharos életéről. Jelentkeztek már a legifjabbak is. Közülük első kötetük alapján Ewa Lipska és Stanislaw Baranczak nevét kell elsősorban megjegyeznünk. A szocialista lengyel irodalom három évtizedes mérlege rendkívül kedvező. Számos olyan jelentős alkotás született és születik, amely méltóan ábrázolja a lengyel társadalom szocialista építését, az ember erőfeszítéseit. egyéni boldogulásukat. A szocialista lengyel irodalom képviselői mindinkább tudatosítják társadalmi küldetésüket, s így egyre eredményesebben valósítják meg a gyakorlatban a kultúrpolitikai célkitűzéseket. OT^KAR BARTOŠ Krystyna Szalewska: EMLÉKEK
