Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A bratislavai GSIP legfontosabb feladata az ipari vállalatok integrált információs rendszerének ki­dolgozása az 1971—1975-ös években jelölt a vállalatokat, üzemeket s egyáltalán a termelés külön­böző szakaszait irányító veze­tők bármilyen döntést hozná­nak, először alaposan áttanul­mányozzák az adott problémá­val összefüggő kérdéseket. A megfelelő és célszerű döntés­hez információkra van szüksé" gük, s az is természetes, hogy minél pontosabb és részletesebb az információ, tehát minél jobb a vezető érte- isültsége, annál helyesebb lesz a döntés. A gazdasági és termelési döntésekhez szüksé­ges információkat általában a különböző kartoték­rendszerek segítségével végzett analitikai nyil­vántartás tartalmazza. A termelési folyamatok­ban, különösen a technológiai folyamatok irá­nyításánál azonban olyan adatokra is szükség van, amelyek nem találhatók meg a könyvelési nyilvántartás adatai között. Ezért a gondos ve- zetők rendszerint saját jegyzetfüzetüket, külön­böző nagyságú noteszeket is vezetnek, ahová fel­jegyzik a feladatkörükhöz, döntési területükhöz tartozó legfontosabb adatokat, s alkalomadtán fellapozzák a megfelelő oldalt, s mielőtt az adott kérdésben állást foglalnának, áttekintik feljegy­zéseiket, a számok és az adatok halmazát. A termelés azonl>an rohamosan fejlődik, nö­vekszik a koncentráció, a technológiai folyama­tok egyre összetettebbek, s az információszerzés említett formái egyre kevésbe nyújtanak kielégí­tő alapot a hibátlan, optimális irányításhoz. Ezen még az adatok mennyiségének a növelése sem segít, mert egyre nehezebbé válik azok kikere­sése, összegyűjtése, egyeztetése és felhasználása. A fejlődés során azonban minden új probléma a megoldás csíráit is magában hordozza,, csupán fel kell tárni, ki kell fejleszteni, és ésszerűen ki kell használni azokat. Az információszolgálta­tás területén ilyen megoldásnak bizonyultak az elektronikus számítógépek. Mint ismeretes, ezek a számítógépek nem csupán számtani művelete­ket hajtanak végre, hanem a „betáplált“ adatokat különböző módon, lemeztárolókon, mágnesszala­gokon vagy egyéb módon őrzik, amelyek így kü­lönböző kapacitású „adatbankoRat“ képeznek, s a periférikus berendezések segítségével, például automatikusan vezérelt írógépekkel vagy televí­ziós képernyőn képesek ezeket a tárolt adatokat bármikor és azonnal közölni. Amíg például egy bizonyos döntési feladathoz szükséges adatok összegyűjtése a hagyományos módszerekkel harminc órát vett igénybe, a számí­tógép ugvanezt a feladatot egy óra, esetleg rö- videbb idő alatt is elvégzi. A számítógépek se­gítségével tehát az információszerzés gyorsasága harmincszorosára vagy ennél is többszörösére nö­vekszik, s ha tekintetbe vesszük, hogy a korsze­rű nagyüzemek gazdálkodásának és termelésének irányításához jól alátámasztott döntések végte­len sorozatára van szükség, amelyek a termelé­si és pénzügyi tervek kidolgozásától kezdve egé­szen az értékesítésig a vállalati tevékenység va- mennyi szakaszára, a készlet- és az állóeszköz­gazdálkodásra, a karbantartás irányítására, a pénz- és a munkaerő-gazdálkodásra is kiterjed­nek, könnyen felfoghatjuk a számítógépek ipari alkalmazásának hatalmas népgazdasági jelentősé­gét. Tudomány és technika az irányításban A számítógépek alkalmazása a tudományos­technikai forradalom egyik konkrét megnyilvá­nulása, amely a jövő fejlődés szempontjából korlátlan lehetőségeket rejt magában éppen a legfontosabb területen, a munka termelékenységé­nek, a termelés intenzitásának és hatékonyságá­mítógépek gazdaságos kihasználásának legfőbb előfeltétele azonban a hozzáértő kezelőszemély­zet biztosítása, a számítógépek nyelvéi értő programátorok munkája. Az üzemi adatokat ugyanis először le kell fordítani a számítógépek „nyelvére“, s csak így lehet azokat betáplálni az adatbankba. E feltételről a vállalatok önma­gukban nem tudnak gondoskodni, ez már orszá­gos iskolaügyi feladat. De éppúgy országos fel­adat az anyagi-technikai feltételek megteremté­se, a célnak legjobban megfelelő számítógépek kifejlesztése, gyártása, illetve beszerezése és el­osztása, hiszen a számítógépek alkalmazásából származó előnyök egyaránt érintik az egyes vál lalatokat és az egész népgazdaságot. Az Ipari Információrendszerek Intézete A számítógépes információrendszerek bevezeté­sét tehát központilag kell irányítani és koordi­nálni. Ezt a népgazdaság és a közigazgatás egyes ágazatai saját területükön önállóan szervezik, hi­szen más számítási rendszerre van szükségük például a statisztikusoknak, másra a kereskedel­mítás technika szintén különböző, a bratislavai és a sviti központban például az ESZR—3030-as, Považská Bystricán, 'írónőmben és Zvoienban a Tesla 270 es, a žilinai önálló munkahelyen pe- dig — a technológiai folyamatok irányításánál alkalmazott automatikus rendszerek kifejlesztésé­hez — az RPP 16-os számítógépet használják. Az utóbbival az Incheba ’74 nemzetközi vegyipari vá­sár látogatói is megismerkedhettek a Szlovák Tu­dományos Akadémia kiállítási részlegén. Az. elmondottakból is látható, hogy a bratisla­vai Ipari Információrendszerek Intézete az eddigi tapasztalt ögybuzgalom és az elért eredmények ellenére is csupán az alapozásnál tart, hiszen az SZSZK Iparügyi Minisztériuma is csak 1973 áp­rilis 24-én hagyta jóvá az integrált információs rendszer és az alkalmazott számítástechnika 1980- ig szóló fejlesztési koncepcióját. A koncepció a továbbiakban, különösen a 6. ötéves terv éveiben :> szocialista államok egységes számítógéprend­szeréhez tartozó berendezések, például az ESZR 1050 es számítógép alkalmazásával számol. A cél tehát világos, s a feltételek is adva vannak hoíi- zá, hogy Szlovákia ipara a számítástechnika se­gítségével sikeresen vállalhassa az intenzív fej­lesztés feladatait. MAKRAI MIKLÓS nak növelésében, amely a további fejlődésnek csaknem kizárólagos forrása. Az első elektronikus számítógépek megjelenése egy két évtizeddel ezelőtt azonnal nagy feltűnést keltett. A „kibernetika“ szinte misztikus fogalom­má vált, olyan elképzelések születtek, hogy a számítógépek majd „helyettesíthetik“ az embert, lehetővé teszik az Irányító és szervező dolgozók számának csökkentését, s gazdasági szerepük el­sősorban ilyen értelemben, a munkaerő és a mun­ka megtakarításában érvényesül. Ma már a számí­tógépek szerepére és jelentőségére is sokkal jó- zanabbul tekintünk, nem azt várjuk tőlük, hogy helyettesítsék az embert, hanem azt, hogy mi­nél hasznosabb szolgáltatásokat nyújtsanak az egyre bonyolultabbá váló folyamatokat irányító szakembereknek, hogy azok idejét ne vegye igénybe az információszerzés hosszadalmas folya­mata, s hogy a számítógépek gyorsan és rugal­masan közvetített adatai alapján növekvő pontos­sággal és hatékonysággal tudják végezni irányí­tó és szervező munkájukat. A számítógépek ipari termelésbe való bevezeté­se és alkalmazása azonban nem egyszerű feladat. Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a kor­szerű számítógépek meglehetősen drága beruhá­zások, s alkalmazásuk csak akkor lehet gazdasá­gos, ha teljesítményüket, képességeiket a válla­latok teljes mértékben kihasználják. Először tehát az előfeltételeket kell megteremteni a számító­gépek munkájához. A legfontosabb szempont az, hogy a vállalat vagy a termelési-gazdasági egy­ség a számítási és az adattárolási feladatok ter­jedelméhez viszonyítva milyen kapacitású és rendszerű számítógépet igényelhet, hogy azt a továbbiakban valóban célszerűen és gazdaságosan tudja kihasználni. Megfelelő helyet is kell bizto­sítani a számítógépek beszereléséhez, ami rend­szerint további beruházási költséggel jár. A szá­mi-, és ugyancsak másra a termelő vállalatok­nak. Külön területet képez továbbá a mezőgazda­ság számítástechnikai rendszere. Mindez nem zár­ja ki azonban a kölcsönös együttműködés és ta­pasztalatcsere lehetőségeit és szükségességét. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó vállalatokban például az 1969 szeptemberében lé­tesített ÜSIP (Üstav systémového inžinierstva priemyslu), vagyis az Ipari Információrendszerek Intézete végzi. Ez az intézet az említett minisz­tériumhoz 1 tartozó állami gazdasági szervezet, melynek fő feladata az ipari vállalatok integ­rált információs rendszerének kidolgozása az 1971-1975-ös években, valamint az automatizált irányítási rendszerek építése a jelenlegi időszak­ban. továbbá az 1975—.1980-as években. Az utób­bit az ASR rövidítéssel jelölik {Automatizované systémy riadenia), ennek keretében fejlesztik a vállalatok automatizált Irányítási rendszerét, ezt viszont az ASRP (Automatizované systémy ria­denia podnikov) rövidítés fejezi ki. A bratislavai Ipari Információrendszerek Inté­zete tulajdonképpen a minisztériumhoz tartozó nagyobb vállalatokban működő számítástechnikai szakosztályok egybekapcsolásával jött létre. Ez a körülmény két szempontból is fontos. Az egyik, hogy az új intézet már tapasztalatokkal rendel­kező szakemberekre támaszkodhatott, s a munkát nem kellett teljesen élőiről kezdeni. Ennek kö­szönhető, hogy az eltelt rövid időszak alatt az intézet jelentős eredményeket ért el az előirány­zott feladatok megoldásában. A másik szempont talán az előbbinél is fontosabb, éspedig az, hogy a vállalatoknál korábban kiépített számítástechni­kai osztályok ma az intézet koordinációs köz­pontjaiként működnek, s a kutatási eredményeket közvetlenül érvényesíthetik a gyakorlatban. Ilyen koordinációs központok működnek Bratislavában, Považská Bystricán, Prievidzán, Svitben, Trenőín- ben és Zvoienban, továbbá egy önálló munkahely is van ŽiJinán. Már a városok neve is elárulja, hogy az egyes koordinációs központok különböző termelési szak­ágazatokban működnek, a sviti például a vegy­ipari vállalat termelésének Irányí.ásával, a zvo­lení a faipari, a trenßini a ruhaipari vállalat ter­melésének irányításával foglalkozik. Annak elle­nére, hogy a bányaipar és a gépipar ma már nem tartozik az SZSZK Iparügyi Minisztériumához, az intézet továbbra is koordinálja a számítástech­nika fejlesztését ezekben az ágazatokban, éspedig a jjrievidzai és a Považská Bystrica-i központok­ban. ' Az említett koordinációs központok tevékeny­ségét különböző alrendszerek szerint is szakosí­tották, Považská Bystricán például a munkaerő- gazdálkodás és a bérezés, a sviti Chemosvitben az állóeszköz-gazdálkodás, Trenčínben pedig a termékértékesítés irányítási alrendszerének fej­lesztésével foglalkoznak. A koordinációs központokban alkalmazott szá­Iliiéi ľf/tr iiimaiB ľ. > m Az OSIP koordinációs központjaiban legelterjed­tebbek a Tesla 270-es számítógépek

Next

/
Oldalképek
Tartalom