Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-13 / 164. szám, szombat

Onleleplezők

A maoisták újabb népellenes kampánya

A Kínai Kommunista Párt tavaly augusztusban tartott X. kongresszusának szónoki emelvényéről felhívással fordultak az összes „igazi párttaghoz, hogy bátran haladjanak szemben az árral". Mindjárt tisztázták is, hogy e felhívás szerzője maga Mao Ce tung, nehogy bárkinek is kétsége támadjon azzal kapcsolatban, honnan ötlődött fel ilyen gondolat abban az országban, ahol negyedszázaddal ezelőtt győzedelmeskedett a forradalom, ahol a még 1954- ben elfogadott alkotmány kidomborította, hogy az országban kialakult államrendszer biztosítja azt a lehetőséget, hogy „virágzó és boldog szocialista társadalmat építsenek Jel".

Nyilvánvalóan felfogván azt, hogy még Mao-Ce-tung évtizedek óta dívó, túlzásba vitt

menni“ elv elfogadása valamennyi „igazi“ párttag számára egy olyan pártban, amely vezető és kormányzó szerepre hivatott az országban. Miért köteles mostantól egy szocialista államban egy „igazi párttag — nem félve a tisztségéből való elmozdítástól, a pártból való kizárástól, a börtöntől, válástól, élete elvesztésétől — bátran haladni az ár ellen?“

A folyóirat megkerülte ezeket a számára kényes kérdéseket és Mao Ce-tung tekintélyével palástolta magát. Egyébként ehhez folyamodik a maoista propaganda, ha nincsenek érvei. „Mao Ce-tung elnök, a nagy vezér pártunk vezetője és iránymutatója, aki volt olyan bátor, hogy az árral szemben haladjon, a helyes irányvonalhoz tartsa magát“ — olvassuk a cikkben.

,Jang csungsani egyetemi tanár Konfuciusz tanításának ártalmas- fságáról „világosítja fel“ a kínai parasztokat az „új kulturális

forradalom keretében.

jfczemélyi kultuszának viszonyai ^közepette is kétségek támadhatnak az egyszerű párttagokéiban azzal kapcsolatban, hogy ,+helyes és ésszerű-e az ilyen Rendelkezés, a mondottakhoz Rnég hozzátették: Mao Ce tung ielnük rámutatott: ár ellen

fámenni — ez a marxizmus—leninizmus alapelve". Más szóival, hogy minden kétséget eloszlassanak, azon kívül, hogy ^ „nagy vezérre“ hivatkoznak, ■fiegkísérelték a marxizmus— ’jeninizmus tekintélyével álcázni az ő rendelkezését: „az ár Üllen haladni".

Miért kellettek ilyen bizony- ugatások Mao Ce-tungnak?

A legutóbbi 15 év tényei arról tanúskodnak, hogy az „ár /ellem menni“ jelszó azért kel- í«ett Mao Ce-tungnak, hogy varjaimképpen megvilágítson egy fagyon figyelemreméltó tényt: Á megtorlások és a rendszeres ■^pgymosás" ellenére nemcsak (p kínai nép, hanem a Kínai JÉP romjain létrehozott új (maoista párt számos tagja 'Mindmáig elkeseredett ellenálst tanúsít a „proletár" irányvonalakkal és utasításokkal ’izemben. Mao olyan „hős“ színében szeretne feltűnni, aki .Avan olyan bátor“, hogy szem- jjjeforduljon az árral, azaz or- ■i&ága dolgozóinak akaratával és vágyával, mintha azok egy- jázer „nem nőttek volna fel an- ijtak megértésére“, mire is van 'jzükségük a valóságban. Vé- •|ül is a „nagy kormányos“ (ázemvedélyes vágya, hogy olyan ^teoretikusként“ tűnjék fel, aki új „alapelvvel“ fejlesztette és gazdagította“ a marxizmus— ŕeninizmust.

A pekingi vezetők szándékaik való lényegének elkendőzésére törekedve a Kínai KP X. kongresszusának után er- nyedetlen figyelmet szentelnek q „bátran halódjunk az ár ellen“ a maocetungi „alapelv“ propagálásának. A Hunci, a Kínai KP Központi Bizottságának elméleti folyóirata például különcikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Ha az ember figyelmesen el- '^ivassa a Hunci tavalyi 12. ífeámában megjelent cikke«t, Mindjárt szemet szúr, hogy a fClkk megkerüli azt a kérdést, inaiért kötelező az „ár ellen

Mas szóval, aki kételkedni merészel, a „nagy vezér“ ellen lép fel. Ez fenyegetően, de nem meggyőzően hangzik. Annál is inkább, mert ha az irányvonal, mint a cikk állítja, „helyes“, ha — mint általában egy igazi szocialista államban — a nép vágyait és reményeit fejezi ki, akkor miért kell fitogtatni a bátorságot, miért kell azt írni, hogy Mao Ce- tung ehhez az irányvonalhoz „merte tartani magát“? Mit keres itt a „bátorság“ szó? Helyesebb volna, ha azt mondanánk, hogy az az irányvonal, amelyhez Mao Ce-tung „tartja magát", a kínai dolgozók létérdekei, a szocializmus eszményei ellen irányul.

E cikknek van még egy felfigyeltető helye. Azt olvassuk, hogy „Mao Ce-tung elnök vezetésével megtisztították a pártszervezeteket. Tovább Maóra hivatkozva kidomborítják: „Az ilyen fajta tisztaság azonban végeredményben csak viszonylagos lehet. Abszolút csak a tisztátlanság". Más szóval, bármennyire is iparkodott Mao Ce-tung a „kulturális forradalom“ idején és utána, bármennyire is „tisztogatta“ a pártot, mégis fél, hogy mindez csak viszonylagos lehet, hogy a párttagok többsége, azaz az „ár“ újra szembefordul az ő „bölcs, helyes“ irányvonalával és rendelkezéseivel, „nagy eszméivel “.

Mao Ce-tung és csoportja a Kínai KP X. kongresszusán éppen ezért kényszerítette ki az arra vonatkozó rendelkezést, hogy a „kulturális forradalomnak“ Kínában „sokszor“, 7—8 évi időközökben meg kell ismétlődniük, mintha ez Mao Ce-tung által „felfedezett“, az emberek akaratától és óhajától független „objektív törvény“ volna. Akár akarják, akár nem, végzetszerűen elkerülhetellen, hogy az egész kínai társadalom felülről lefelé történő újabb tömeges politikai tisztogatásai egy nemzedék életében többször megismétlődjenek.

Ezzel valójában beismerik, hogy a Mao áltál Kínában létrehozott katonai-bürokratikus rendszer nem tud meglenni állandó t&meges tisztogatások, megfélemlítések és megtartások nélkül, a kínai nép túl nyomó többsége ellen vívotl állandó harc nélkül.

A 80. életévét betöltött Mao Ce-tung mindinkább kénytelen számolni az idő-tényezővel, s közvetlen irányításával siet még egy kört lebonyolítani a „kulturális, forradalomban“, s a jelekből ítélve arra számít, iiogy megszilárdítja helyzetét, elfojtja irányvonalának ellenzését, biztosítja a hatalomnak számára szükséges folyamatosságát és befejezi a „felépítmény forradalmát“, amelyet a hatvanas évek ún. „kulturális forradalma“ időszakában kezdett meg, de jiem fejezett be. Más szóval, igyekszik létrehozni valamilyen új, maoista felépítményt, amely biztosítaná a katonai—bürokratikus rendszer fennmaradását, elhárítaná a szocialista demokráciához való visszatérést, törvényesítené a hatósági önkényt, befagyasztaná a lakosság rendkívül alacsony életszínvonalát. Mivel Mao Ce-tung nem érte el ezeket a célokat, minden oka megvan a kételkedésre, hogy a politikai színpadról való távozása után érvényben marad-e irányvonala és rendelkezései, maradnak-e „eszméi“.

A legutóbbi kínai jelentések arról szólnak, hogy a pekingi vezetők gyakorlatilag hozzáláttak a „kulturális forradalom“ második körének kibontakoztatásához. Ez alkalommal új kampányt — „Lin Piao és Kon- fuciusz bírálatát" használták fel ürügyül. A kampány rövid idő alatt országos méretű lett, s nemcsak a vállalatokban, intézményekben, iskolákban terjedt el, hanem a hadseregben is.

E kampány formájában éles harc bontakozik ki azok ellen, akik nem osztják Mao „eszmei nézeteit“, nem hajlandók támogatni vagy szabotálják Mao irányvonalát és rendelkezéseit, akik szeretnének visszatérni a marxizmus—leninizmushoz, az 1956. évi VIII. pártkongresszus határozataihoz. E határozatok, mint ismeretes, a pártmunka fő céljául az országban „a nép anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését", külpolitikai téren pedig a szocialista világrendszer országaival való barátság és együttműködés fejlesztését és szilárdítását, az imperializmus elleni közös harcot jelölték meg. Mao Ce-tung az ötvenes évek óta a VIII. kongresszus határozataival szöges ellentétben cselekedett, majd a „kulturális forradalom“ után a IX. és a X. pártkongresszuson elérte e határozatok hatálytalanítását.

A maoistákat most leginkább az nyugtalanítja, hogy a kínai dolgozók tántoríthatatlanul arra törekednek, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyet a párt a kínai forradalom győzelmét követő első évtizedben haladt, s mindenütt elítélik a „kulturális forradalom“ céljait, formáit és végrehajtási módszereit. Ezt ténylegesen beismeri a Zsenminzsipao február 2-i vezércikke, amely „Lin Piao és Konfuciusz bírálatának“ kampányával foglalkozik és kiemeli annak szükségességét, hogy „küzdjenek a régihez való visszatérés ellen, helyesen viszonyuljanak a nagy proletár kulturális forradalomhoz". Világosabban nem is fejezhette volna ki magát.

Ugyanebből a vezércikkből kitűnik, hogy az új politikai kampány elindítói tisztában vannak vele, hogy a kínai nép túlnyomó többségének üzennek hadat. A vezércikk felszólítja a maoista párt tagjait, hogy „forradalmi szellemben bátran menjenek az ár ellen“ és vívják meg a harcot — Lin Piao és Konfuciusz bírálatát".

Ily módon az új kampány példája reális értelmet ad annak a kísérletnek, hogy „elméletileg“ indokolják meg a „bátran haladni az ár ellen“ alapelvet.

Az utolsó szót azonban mindenkor a nép mondja ki. És ki is fogja mondani.

M. KLENOV (APN)

ÉRDEMES VOLT..

Handl Bélát jól ismerik Nové Zámkyban (Érsekújvárott) Bár több városban is dolgozott és lakott, minduntalan visszatért ide, a szülővárosába.

— E kedves városban nőttem fel... Apám a vasút alkalmazottja volt, ennek ellenére igen sokat nélkülöztünk. Abban az időben hét gyerekről gondoskodni. 9-lugú családnak egy fizetésből megélni „művészet“ volt. Mégis sikerült elvégeznem a polgári iskolát. Mégsem lettem tisztviselő, hanem géplakatos.

Aki a második világháború előtt tanult szakmát, igazolhatja, hogy a munkaidő napi 10— 12 óra volt. így volt ez Handl Béla mesternél is. Az iskolába munkaidő után és vasárnap délelőtt kellett járni. De még arra is talált időt, hogy eljárjon a munkás testnevelési egyletbe, ahol az ökölvívást kedvelte meg.

— A régi világban az állami alkalmazottak boldog emberek voltak. Nem azért, mintha ki tudja milyen nagy fizetésük lett volna, hanem azért, mert állandó munkájuk volt. Engem

is vonzott a vasút, s így 1937- ben ide jelentkeztem. Bár volt szakmám, néhány hónapot pályamunkásként dolgoztam s csak később kerültem a hen- gerlőgéphez.

Az örömbe azonban nemsokára üröm vegyült. Ezt a vidéket Horthy-Magyarországhoz csatolták. Szlovák nemzetisége miatt, idegen állampolgárnak számított, az igazoló bizottság nem engedte meg, hogy munkahelyén maradjon. Budapestre, az Északi-főműhelybe helyezték. Itt dolgozott — közben 1941-ben megnősült —, és 1943 februárjában katonai behívót kapott. Átszőkött Szlovákiába, ahová családja is követte.

— A Považská Bystrica-i gyárban sikerült munkát kapnom. — Itt sem maradtam sokáig, mivel Banská Bystricán mellékfoglalkozásként ökölvívóedzői állást ajánlottak. Edzettünk, körúton vettünk részt, s így a partizánokról is sokat hallottunk, sőt személyesen is megismertük őket...' '

A katonaság elől megszökött. S egy héttel a felkelés kitörése előtt az ökölvívó szakosztály nagy részével átállt je- gorov partizánjaihoz. Augusztus 29-én mint szakaszparancsnok már részt vett Banská Bystrica elfoglalásában.

Amikor a múlt, a 30 év előtti események felelevenítésében eddig eljut, íróasztalából megfakult füzetet vesz elő ... Frontnapló ... A lövészárokban a harcok szünetében készült feljegyzések, mondatfoszlányok ... Belelapozok... A kusza sorok olvasása közben szinte felelevenednek az események.

„... Augusztus 31. Támadnak a németek. Zlaté Moravce mellett állunk ... Kaszáljuk őket, mint a szénát... Nálunk is veszteségek vannak ... Megsérült a fejem ...

A másik oldalon már azt olvasom, hogy szeptember 8-án Martinba értek. Jóllaktak, néhány órát pihentek, aztán mentek a priekopyi állásokba. Elkeseredett, több napos harc következik, amelyben súlyosan megsebesül. A sliači kórházba szállítják, de kabátja — s benne az iratai — a helyszínen marad. így sorolták a halottak közé. A „tévedés" csupán a felszabadulás után derült ki.

— Nem örültem a kórháznak. Szerettünk volna mielőbb harcba menni. Végre megalakult

egy csoport, amellyel október

12-én elindultunk Tisovecre> majd Morvaország felé, de csak Valaská Béláig jutottunk el.

Az út életveszélyes volt, nagy fizikai erőt igényelt, ezt bizonyítja a napló egyik bejegyzésé is.

„... Éhesen, el fáradtan értünk Kľakra... A németek bar- sáskndnak itt. F.ny helaa harcostársunk elesett, hárman pedig súlyosan monschesiiltek. .* Négy nap múlva Čiémanyba érkeztünk. Igen nagy a kimerültség. Szegény a falu, de lakosai az utolsó falatot is megosztották velünk..."

Ettek, pihentek, aztán hidaL robbantottak. Az időjárás egyré mostohább lett, megfagyott a iába. Hamis igazolvánnyal, favágónak öltözve lement a faluba. Nem megpihenni, csupán erőt gyűjteni a további harcokhoz. A felszabadulást Hliníkrm május 1-én érte meg. Lapozom a naplót, de erről nem találok feljegyzést.

— Amikor a fasiszták Pies- tek Lazon bekerítettek, a bunkerban elrejtettem a naplót. A háború után kerestem meg. Akkor még a korabeli fényképek is benne voltak. Sajnos, most hiányoznak, és pótolni kell őket. Utána ez a kopott, iskolai füzethez hasonlító napló, majd a múzeumba kerül.

A fegyverek elhallgattak, až élet visszatért a rendes kerékvágásba. Megkezdődött az ország újjáépítése. Handl Béla ismét a vasútnál kezdett dolgozni. Amikor toboroztak, jelentkezett a határmentére. A cho- mutovi állomáson dolgozott 1950-ig, majd Bratislavában, š később a komáromi hajógyárban volt alkalmazásban, egészen 1962 végéig, amikor megoperálták.

— Felgyógyulásom után

1969-ig a Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat érsekújvári üzemében dolgoztam. Innen kerültem a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége járási bizottságának titkári funkciójába.

Egykori harcainak elismeréseként számos érdemrendet, emlékérmet és kitüntetést kapott. A naplóval ezeket is az íróasztalában őrzi. Akkor kérőinek csak elő, ha valamelyik iskolába beszélgetésre hívják meg. A közelmúltban pl. Szálkán járt.

— Akkor fegyverrel a kézben, most pedig a fiatalok helyes világnézetének a kialakításáért kell harcolni, dolgozni. Az utóbbi éppen olyan fontos, mint akkor a fegyveres harc volt.

Handl Béla egykori sportoló, veterán harcos eszerint cselekszik, dolgozik. Kérdés-felelet esték alapanyagát készíti elő, előadást tart és szervez a sportolók és a PHSZ tagjainak. Három gyermeke már kirepült a családi fészekből, s így minden idejét az alapszervezetek aktivizálására fordítja.

— Ritkán van szabad időm, ám ha mégis akad, a feleségemmel autóba ülünk, ellátogatunk a 110 km-re levő Valaská Bélára, ahol egykor harcoltam. Az erdőben sétálgatva, gombát keresve arra gondolok, hogy érdemes volt harcolni, érdemes és kötelesség a máért, a holnapért dolgozni.

NÉMETH JÁNOS