Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-12 / 163. szám, péntek

EMLEKEZES PABLO NERUDARA

a békevilágtanács felhívása

Pablo Neruda születésének 70. évfordulója alkalmából a Bé- ke világtanács lelli.vassal fordult a nemzeti békeinozgalmak- liuz és a világ közvéleményéhez, hugy ezt az alkalmat felhasználva ismételten juttassák kifejezésre szolidaritásukat a chilei néppel, követeljék Luis Corvalán és a többi chilei hazafi szabadon bocsátását:

— Kötelezettségünknek tekintjük, liugy megemlékezzünk a költőről, akinek müvei jelentősen gazdagították a költészetet — hangzik a felhívás.

— Pablo Neruda 1973. szeptember 23-án hunyt el. Halála túl korán következett be, siettette az a nagy dráma, amelyet a fasiszta katonai puccs idézett elu hazájában.

— Utolsó napjai tragikusan zajlottak, írásra kényszerítették. Befejezte még könyveit és megírta emlékiratainak zárófejezetét. Ebben világosan kifejti, hugyan látta az Allende elnök halálához vezető nemzeti katasztrófát, amely élve temette el a demokráciái és amely — mint 40 évvel korábban Berlinben — könyvmáglyák lángralubbantásáhuz vezetett.

— Akkor emlékezünk meg a legméltóbban születésének 70. évfordulójáról, ha teszönk valamit népe, az emberi joguk és az emberi szellem védelmében.

— Felhívunk minden kültut, művészt, alkotót, munkást, fia talt, a világ minden népét, adózzanak tisztelettel a nagy kültű emlékének. A költészet és az élet, az irudalum és tragédia, az alkotás és a remény közötti kapcsolatokra vonatkozó elképzelései hagyatékának és tanainak részét képezik, amelyeket emlékezetünkbe kell vésnünk.

— Köszönetét mondunk azuknak, akik megőrzik a világ számára ezt a hagyatékot és Neruda nevét, szolidaritást vállalnak bátor népe ügyével, amely ma a fasiszta elnyomás ellen, a szabadságért küzd — fejeződik be a Beke-világtanács felhívása.

PABLO NERUDA:

CHILE, MIKOR LESZ...

(Részlet)

Ö Chile, tenger és bor s hó óriási kelyhe, mikor lesz,

mikor, ó juj, mikor lesz, hogy újra rádtalúlok, hogy derekamra fűződsz fehér és fekete hullám -cineddel, s hogy földjeid fölött költészetem kibomlik?

i Van ember,

ki félig szél, félig hűt, s mások, kik vízből vannak.

Én a földből gyúrattum.

Napról napra vígabban járok a nagyvilágban: minden város új élettel kinál meg.

A világ most van születőben.

De ha esik Lolában, énrám esik az eső, s ha a hó Longuimagban le lehuppan a fákról, odahull, ahol állok.

Bennem rió Caulin sötét gabonája.

Villaricában is van egy fenyőfám.

Fövenyem van a Norte Grandén.

Egy szőke tearózsáin a vidéken.

S a szél, mely az utolsó habot zúdítja Valpuraisóra, engem vág mellbe, engem, mintha csak ott szívemnek egy tört ablaka lenne.

Megjött október hava, oly hamar jött, oly hamar a múlt év októberére, hogy mintha csak az örök mozdulatlan idő nézett volna rám, mikor eljött.

Itt az ősz. Itt talán a szibériai sztyeppen.

Napról napra minden aranylóbb, a fák is és a gyár is,

s a föld és ami rajta az ember alkotása:

ma arany és vörös láng,

holnapra hó lesz, tiszta végtelenség.

A tavasz ott minálunk északról délre szökik illatával.

Akár egy fiatal lány, ki Coquimbo kövei mentén s a tájtékzó ünnepi parton suhan mezítláb

le a sebesre tört szigetvilágig.

Nemcsak földdel kínálsz meg, tavasz, színig betöltve.

Nem egy ember vagyuk csak.

Délen születtem. A határról hoztam az utolsó vezérek magányos ügetését.

De a Fártom leszállított a lóról s emberré telt és így bolyongok a sivatagokban s Kordillerákon, felfedező nagy szeretettel.

Én népem, ugye, hogy tavasszal nevem ott cseng füledben s megismersz, akárcsak a folyót, mely ott suhan el kapudnál?

Folyó vagyok. Ha csendben hallgatózol Antofagasta sómezői alatt, vagy Osornótól délre, vagy ott a Kordillerák között ', Melipillában, vagy Temuco körül, a nedves csillagú és zengő babérú éjben, ha füledet ráfekteted a földre, hallhatod, hogy dalolva ott áradok a mélyben.

* * «

;..^tVenA,éľvel ezelőtt SZÜIetett századunk egyik legismertebb küllője. Akkor halt meg, amikor a fasiszta ellenforradalmárok a chilei nép legjobb fiainak vérével áztatták szülőföldjei es terrort vezettek be az országba. Ma tilos Ciliiében Ne- ruda-verseket olvasni. A fasiszta vezérek félnek a legnagyobb c in lei költő szavainak erejétől. De a nép hangját nem lehet elnémítani, a hazáját szerető művész szavait csak ideig-óráig sikerül elnyomni, mert az igaz szón nem fog a könyvmáglyák tüze, s az elnyomók fegyvere sem..,

MINDENKI »VÁRA <

Egy művelődési otthon eredményei és problémái

Kezdjük a végén:

Amikor beszélgetésünk után búcsút vettem a Nagymegyeri Művelődési Otthon igazgatójától, MORVA PÁLTÓL, egy híres angol közmondás jutott eszembe, melyet sietve így fogalmaztam át: Az ő háza, mindenki váru.

Folytassuk az elején:

Morva Pál fiatalon, 1965-ben került a művelődési otthon élére. Azóta kilenc év telt el.- Milyen volt a kezdet?

— Mint mindegyik — nehéz. Kellett egy év, hogy beinduljon a gépezet. Legfontosabb feladatomnak tartottam felújítani és megerősíteni a kapcsolatokat a városi és a járási szervekkel, iskolákkal, a MATESZ-szal, a CSEMADOK kai és a SLOVKON- CERT-tel. Ezek a kapcsolatok jelentik a legtöbbet. A vnb-től is megkapjuk a kellő támogatást, és amióta itt vagyok, viszály még nem volt közöttünk.

— Az épület nem a legmodernebb. Nem tervezik eyy új művelődési otthon felépítését?

—•' Hát bizony, ez már nem felel meg a mai követelményeknek. 1954-ben épült, és mindössze két használható helyisége van: a nagyterem és a klubhelyiség, ahogy mi nevez-* ziik. 1970-ben általános javítást végeztek az épületen, és központi fűtést is kaptunk. De mindez nem segített például azon, hogy egy-egy színházi előadás alkalmával a drámai csendet meg ne zavarja az ablak alatt elhaladó teherautók és kamionok zúgása. De említhetnék sok más példát. Ezektől csak egy új művelődési otthon mentesíthetne bennünket és a közönséget. Gondolatát, vagy a jelenleginek legalább a kibővítését már felvetettem, de még sokáig azzal kell megelégednünk, urai van.

— Milyen rendezvényeknek ad helyet a művelődési otthon?

— Először is a MATESZ előadásait említem. Havonta egyszer vagy többször is ellátogatnak hozzánk. Igen jó közönségünk van. Különösen az utóbbi időben, telt házak előtt folynak az előadások. Talán azért, mert javult a színház repertoárja, es rendszeressé váltak az előadások. És érdekes módon, a komoly daraboknak, a

drámáknak van a legnagyobb sikerük.

— A színházi előadásokon kívül szinte minden hétre esik egy- kellő vagy több akció is, melyeknek tartalmát, jellegét, rendezőit sokáig tartana felsorolni. Hiszen az állami ünnepek, évfordulók megünneplésétől kezdve, iskolai rendezvényeken keresztül, a kiállítások megrendezésére is itt kerül sor. Sőt, súlyemelő-bajnokságot is bonyolítottak már le a nagyteremben.

— Ügy vélem, hogy az előbbi kérdésre a válasz akkor is kiteljesedik, ha felsorol néhányat az idei rendezvények közül.

— A város felszabadulásának évfordulóját többek között az ifjú Szívek fellépésével ünnepeltük. Egy más alkalommal ugyancsak ők adtak egy rendkívül értékes nevelő-hangversenyt A népdaltól az áriáig címmel. Nagy siker volt. Tíz évvel ezelőtt Nagymegyeren lépett fel először a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara. Az idén nálunk ünnepelték meg a jelentős évfordulót. A CSEMADOK fennállásának 25. évfordulója alkalmából megrendezett nagygyűlést követően, hosszú idő után, ismét színpad ra léptek városunk népszerű műkedvelő operett- és népdalénekesei, akik felidéztek a régi sikerek hangulatát. A Csallóközi Kulturális Napok keretében nálunk mutatták be műsorukat a járás irodalmi színpadjai, író-olvasó találkozók voltak, és vendégünk volt Steiner Jolán, Steiner Gábor lánya.

— A zeneiskolával együtt^ működve nevelő-hangversenyeket rendezünk, azonkívül évről évre különböző tanfolyamokat nyitunk. Soroljam még?

— A második fél év terveiből4 ha említene valamit.

— Készülünk az SZNF-évfor-- duló megünneplésére, a Kopa-, ničiart vagy a Lúenicát szeret-, nénk vendégül látni ez alka-. lomból. A SLOVKONCERT és a zeneiskola segítségével tervezzük a Zenebarátok Klubjának megalakítását.

— Mit csinál az igazgató, amikor nem igazgató?

— Tánctanár vagyok, ha jót tudom, Komáromtól Bratislavá- ig az egyetlen. Tanfolyamokat vezetek a járás falvaiban. Egy- egy 48 tanórából áll, úgyhogy alig vagyok a családom körében. Tudom, hogy az egyes embertől is nagyon sok függ, Ha nem kezdeményezünk, ha nincsenek ötleteink, eredményeink sincsenek. Sajnos, én vagyok a művelődési otthon mindenese, adminisztratív műn* kaerő hiányában még a projia- gandamunkát is csinálom. Eta ben nagy segítségemre van a helyi úttörőház fényképészköro Névery Sándor vezetésével.

Jó ilyen emberekkel beszélgetni, mint Morva Pál. Csak a legégetőbb hiányosságokat említi. A passzív rezisztencia helyett a munkát választja — még akkor is, ha a körülmények nem a legkedvezőbbek. Még ma is nagyon fiatal, és amikor megkérdezem, szívesen csinálja-e, amit csinál, szereti e ezt a munkát, mosolygó igennel válaszolt. Ez is bizonyítandó, idézzük egyik utolsó mondatát: — Rajtunk, nagymegyerie- ken múlik, hogy milyen lesz városunk, az itteni lakosok élet- és kulturális színvonala.

A nagymegyeri művelődési otthon valóban a művelődés, a kultúra otthona. Mindenki „vára“.

A helyi alapiskola gyermekkórusának hangversenyt;

<1

BODNÁR

GYULA

Egy olasz feslo Párizsban

A. Modigliani életművéről

Kilencven évvel ezelőtt született Livornóban Amadeo M o- d i g 1 i a n i olasz szobrász, festő, az École de Paris egyik 1 eg j el 1 eg ze t es e b b egy én is ég e.

Szülővárosában kezdte el művészeti tanulmányait, majd Firenze, Róma, Nápoly és Capri következett, és 19üü január első napjaiban az akkor még individualista gesztusoktól feszült fiatal művész megérkezett Párizsba.

Párizsban akkor már ott voltak a modern képzőművészet útépítői, Braque és Láger, Du- champ és Picasso, Arp és Kan- dinszkij, Klee és Juan Gris, a Baleau-Lavoir fúszó mosoda) épülete körül nyomorogtak, de alkottuk mindazok, akik a „látás forradalmának“ a hadvezérei voltak.

Akkori barátai között megtaláljuk Salmont, Picassót, Appo linaire-t és a magyar Czóbel Bélát és első vásárlóját, legőszintébb segítőjét, dr. Paul Alexandre-1, aki olyan nagy szerepet játszott Modigliani életében. Kitágult szemmel csodálkozott rá Toulouse-Lautrec vonagló karikatúráira, Stenle- in szociális töltetű grafikai lapjaira, a fauve-isták színorgiáira, és a Függetlenek Szalonjában 1908*ban először kiállított öt képe Cézanne hatását éreztette. Az öt kép közül különösen „A csellista“ jelezte az expresszív kifejezésmód jövendő mesterét.

Festményein még 1913—1915- ben is érezhető volt Cézanne és Matisse hatása (Paul Alexandre és Frank Burty Haviland arcképe), de az 1909-1915- ben alkotott plasztikáiban már jelentkezik a negroid irány és

ezen keresztül közeledik a kubistákhoz. Hideg, torz formájú, de szigorúan harmonikus szobrain különösen érezhető a néger plasztika formavilágának hatása. Amikor kitört az első világháború, segítői bevonultak és szinte leírhatatlan nyomora miatt szakítani kellett a költséges szobrászattal.

Festményeinek többségét élete utolsó szakaszában alkotta és e művek közös stílusjegye az expresszív nyelv, a képme- zöben rendszerint asszimetri- kusan elhelyezett, ovális, nyújtott fej, a rendkívül intenzív színhatás, a lágyan fogalmazott formák és a pontosan kiszámított foltrendszerek.

A műértőt és a laikust egyaránt lenyűgözi Modigliani intellektusa és változatos technikája. A „férj és a feleség“ a kispolgár arcának nagyszerű megörökítése, a „Parasztfiú“ az emberi gesztusokat fejezi ki megdöbbentő őszinteséggel, „Beatrice Hastings portréja“ Modiglianitól szokatlan derűt áraszt, a „Kislány kék ruhában“ az árva gyermek szo- morúságának a hangja és utolsó, talán legismertebb festménye .„Lunja Czehowska arcképe“ azt bizonyítja, hogy a mester szinte páratlan művészettel tudja egyesíteni a régi tosz- kán piktúra hagyományait a modern törekvésekkel.

A nyomor, az önemésztő, kutató lángolás, szélsőségektől pattanó

idegrendszer és a szinte egzal- tált munkaláz egyre rohamosabban gyengítették, rombolták Modigliani tüdőbeteg szervezetét. 1920 januárjában részegen ment az otthona felé és közben hosszan megpihent egy pádon. Meghűlt és 1920. január

24-én, a Chari- tében, a szegé- myek. kórházában meghalt.

A. Modigliani: Férj és feleség — 1915

PÉTERFI GYULA