Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-08 / 134. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Az újabb csúcstalálkozó előtt A világ valamennyi részében rendszeresen és buzgón mérik a szovjet—amerikai kapcsolatok hőmérsékletét. Nincs olyan ideológiai-politikai alapállás, amelynek nevében hitelesen kétségbe lehetne vonni azt az alapvető tényt, hogy a szocialista és a kapitalista világ legnagyobb hatalmának kapcsolata nem egyszerűen szovjet—amerikai, hanem nemzetközi nagyságrendű kérdés. Ez az általános magyarázata annak a megkülönböztetett érdeklődésnek, amellyel a világ közvéleménye Nixon amerikai elnök e hónap végén sorra kerülő moszkvai látoga fását várja. Ez érthető, hiszen Leonyid Brezsnyev és Nixon korábbi találkozói kimagasló szerepet játszottak a két ország közötti viszony megváltozásában. Mindkét alkalommal rendkívül fontos megállapodásokat írtak alá, amelyek szilárd alapot teremtettek a békés egymás mellett élés elveire épii lő szovjet—amerikai együttműködéshez. VÁLASZTÁSRA KÉSZÜLNEK A SZOVJETUNIÓBAN A sikeres bel- és külpolitika újabb mérlege 1974. VI. 8. 0 Üj viszony Az 1972. májusi csúcstalálkozóval fordulat kezdődött az évtizedek óta konfrontáló két nagyhatalom viszonyában. Az új viszony kialakítását szorgalmazó kezdeményezés szovjet részről indult el: fontos része volt az SZKP XXIV. kongresszusán a hetvenes évekre kidolgozott szovjet külpolitikai koncepciónak, a békeprogramnak. A realitások, a megváltozott erőviszonyok felismerése ugyanakkor a Nixon-kormányzat valóságérzékéről tanúskodik. A szovjet vezetők és Nixon elnök tárgyalásainak idején és végeztével összesen 10 dokumentumot írtak alá. Ezeknek nagy része formailag csupán a két ország kapocsolatainak fejlesztését irányozta elő, s csupán egy — a záróközlemény — foglalkozott nemzetközi kérdésekkel. Mindamellett nyilvánvaló, hogy az olyan „kétoldalú“ dokumetnumok, mint például a szovjet—amerikai viszony alapelvei, vagy a hadászati fegyverrendszerek korlátozását illetve fejlesztésük befagyasztását szabályozó megállapodások az egész nemzetközi légkört befolyásolják. Az eddigi szovjet—amerikai csúcstalálkozók tapasztalatai jók. Bebizonyosodott, hogy mind Leonyid Brezsnyev washingtoni, mind az amerikai elnök moszkvai látogatása sokat lendített a szovjet—amerikai kapcsolaton — és ezzel a nemzetközi enyhülés, a feszültség érezhető csökkentése — ügyén. Nagy jelentőségű megállapodások jelzik az eddig megtett utat. Nem túlzás azt állítani, hogy az a dokumentum, amelyet a nukleáris háború megakadályozására vállalt szovjet —amerikai kötelezettségről írtak alá, ha washingtoni részről is hűek maradnak betűjéhez és szelleméhez, a világbéke egyik zóloga lehet. Megállapodás született bizonyos közös erőfeszítésekre a fegyverkezési hajsza lefékezésére Is. Ebből a célkitűzésből eleve következik, hogy a két nagyhatalom közös akcióinak hatósugara messze túlterjed a szovjet és az amerikai határokon. Hiszen ha Moszkvának és Washingtonnak sikerül valóban érdemleges lépéseket tennie bizonyos fegyverkezési stop felé, ez — a politikai légkör javulásán túl — hatalmas, a fejlődő országok támogatására és az emberiség közös feladatainak megoldására fordítható összegek felszabadítását is jelentheti. 0 A párbeszéd folytatása Az amerikai elnök június 27- re bejelentett moszkvai látogatása jó alkalom a szovjet—amerikai párbeszéd folytatására — állapítja meg a moszkvai Pravda, s kiemeli: reális a lehetőség a szovjet—amerikai együttműködés fejlesztésére. Figyelemre méltó az a tény, hogy a párbeszédet mind a két párt helyesli az Egyesült Államokban. A Demokrata Párt jelentős politikai személyiségei a legutóbbi Időben a moszkvai Ni- xon-utazást támogató nyilatkozatokat tettek, illetve síkra- szálltak a stratégiai fegyverzet és a nukleáris kísérletek korlátozása tárgyában kötendő megállapodások, a kereskedelem fejlesztése, a kompenzációs üzletekhez szükséges hitelnyújtás mellett. Ami a szovjet—amerikai kapcsolatok egyik nemzetközi horderejű kulcskérdését, a SALT-ot Illeti, Moszkvában úgy ítélik meg, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozása tárgyában folyó tárgyalásokon a legutóbbi években nyert tapasztalatok derűlátásra adnak okot a további kilátásokat illetően. Nixon legutóbbi beszédében kiemelte, hogy a világ gyökeresen megváltozott a második világháború óta s azzal, hogy kialakult a stratégiai fegyverek egyensúlya a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, minden konfrontáció nukleáris puszítással járna valamennyi nemzet számára. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendszere és kormánya között éles és alap vető ellentétek vannak, ennek ellenére a nukleáris korszakban nincs más alternatíva, mint a két ország közeledése, az enyhülési politika folytatása. Ebben a közeledésben sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió nem adja fel elveit. 0 Megélénkülő kapcsolatok Az újabb csúcstalálkozó kő zeledtével megélénküllek a szovjet—amerikai kapcsolatok. Az utóbbi időben amerikai közéleti személyiségek egész sora járt a Szovjetunióban, Borisz Ponomarjov vezetésével pedig első ízben tett hivatalos látogatást szovjet parlamenti küldöttség az Egyesült Államokban. A szovjet—amerikai párbeszéd egyik fontos állomása volt a szovjet parlamenti küldöttség látogatása, amelynek egyik igen fontos tapasztalatát Borisz Ponomarjov, a delegáció vezetője úgy fogalmazta meg, hogy a küldöttség csak minimális mértékben találkozott amerikai tárgyalásai során az enyhülési koncepciót ellenző véleményekkel. Hangsúlyozta, hogy a poliktikai enyhülést alá kell támasztani a katonai enyhüléssel, az egyenlő biztonság elve alapján. Ugyanakkor a két nagyhatalomnak egyesített erőfeszítéssel kell törekednie a háborús tűzfészkek — például a közel-keleti felszámolására. A kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez pedig feltétlenül szükséges a mesterséges politikai akadályok lebontása. A legnagyobb kedvezmény elve az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok normája, a Szovjetunió ennek az elvnek az alapján kereskedik több mint 80 országgal. A szovjet—amerikai kapcsolatok, amelyek a konfrontáció felől az egyetértés irányába fordultak politikai téren, akkor lesznek teljesek, ha alátámasztják kereskedelmi, tudományos és technológiai vonatkozásban. 0 Az egész világ javára Az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozótól a világ haladó közvéleménye azt várja, hogy megszilárdítja az eddig elért eredményeket, vissza nem fordíthatóvá teszi a már megindult folyamatokat. A két ország jó viszonya további elmélyítésének lehetőségeit mérlegelve természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni az ellenkező irányba ható tényezőket sem, hisz az Egyesült Államokban a legkülönfélébb hidegháborús körök fognak ösz- sze a Szovjetunióhoz való közeledés ellen. Ezek a befolyásos erők szeretnék visszafordítani a jó irányban haladó folyamatokat. Azok a tényezők azonban, amelyek a szembeállás helyett a tárgyalások korszakának elfogadására késztették az Egyesült Államokat, hosszú távon ható objektív tényezők, s ezért remélhető, hogy a két nagyhatalom között hosszú, távú békés együttműködés alakul ki. Ez pedig az egész világ javára válik. PROTICS JOLÁN Moszkva — Június 16-án tartják a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács képviselőinek választását. Ezekben a napokban az egész ország területére kiterjedő aktív választási kampány jellemző. Ennek legfőbb vonása a párt és társadalmi szervezetek magasfokú politikai aktivitása, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának felhívása alapján fejtenek ki. A nagyarányú választási kampány visz- szatíikröződik a tömegtájékoztatási eszközökben is, amelyekben a jelöltek és választók találkozójáról, beszélgetéseiről széles körű tudósítások látnak napvilágot. A kommunista párt a párton- kívüliekkel együtt egy síkban indul a választásokon. Eddig a különböző választási gyűléseken a Legfelsőbb Tanács két kamarájába összesen 1517 jelöltet választottak ki. A szovjet választási törvény szerint a Szövetségi Tanácsba minden 300 ezer polgárra egy képviselő jut. A Nemzetiségi Tanácsot a szövetségi köztársaságok egyenként 32 képviselővel, az autonóm köztársaságok egyenként 11 képviselővel, az autonóm területek öt-és a nemzetiségi csoportok egyenként egy képviselővel töltik ki. Mindkét kamara egyenrangú a Legfelsőbb Tanácsban. A jelöltek szociális összetétele megfelel a szovjet társadalom kommunizmust építő célkitűzéseinek. Több mint a felét munkások, kolhozparasztok, és más, közvetlen az anyagi termelésben részt vevő polgárok képviselik. A jelöltek majdnem egyharmada nő, és több mint 18 százaléka az ifjú nemzedékhez tartozik. Az eddig lezajlott több tízezer választási gyűlésen a képviselőjelöltek nagy része már bemutatkozott és elmondta azokat a célkitűzéseket, amelyeket megválasztása esetén kíván megvalósítani. A jelöltek között vannak a Szovjetunió vezető képviselői is, így pl. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, valamint a párt, a kormány, a társadalmi és tudományos szervezetek és Intézetek több más vezető képviselője. A választási gyűléseken a Szovjetunió időszerű bel- és külpolitikájának eredményei, jelenlegi feladatai és tervei szerepelnek. A képviselőjelöltek első helyen hangsúlyozzák az egész szovjet társadalom, a kommunisták és a pártonkí- vüliek erkölcsi politikai egységének megszilárdítását, a jelenlegi nápgazdaságfejleszlési terv feladatainak maradéktalan teljesítését és a párt leninista békés külpolitikai irányvonalá nak további folytatását. A képviselőjelöllek külön kiemelték azokat az eredményeket, amelyek minden szovjet polgár életszínvonalának emelését bizonyítják. így például 1973-ban a Szovjetunió ipari termelése az 1940-es évhez viszonyítva megötszöröződött. Az elmúlt három évben 31 millió szovjet munkásnak és alkalmazottnak emelkedett az átlagbére. Növekedtek a nyugdíjak és a tanulók ösztöndíjai is. A jövő vasárnap sorra kerülő választások előkészítésével és megszervezésével több mint félmillió aktivista, önkéntes, kommunista és pártonkívüli foglalkozik. Feladatuk nem könnyű és nem egyszerű. A választási kampány során különösen nagy figyelmet fordítanak az új választókkal való munkára, akik nagyarányú műn ka felajánlással köszöntik első nagy ünnepüket — a képviselői választásokat. Kissinger sajtóértekezlete Washington külpolitikájáról Washington — Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön számolt be a sajtó képviselőinek több mint egyhónapos közel-keleti diplomáciai körútjáról. A 45 perces sajtóértekezlet során Kissinger úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok „semmi egyébre nem kötelezte magát a közel-keleti országokkal szemben, mint az igazságos békerendezés kutatására". Nem ígért semmilyen konkrét segélyt Szíriának és Izraellel szemben is „csupán“ annyi elkötelezettséget vállalt, hogy politikai támogatásban részesíti, „ha Tel Aviv szükségesnek látja, hogy megtorló lépéseket Az NDK küldöttsége vidéki körúton Varsó — A lengyelországi hivatalos baráti látogatáson tartózkodó NDK párt- és kormányküldöttség Erich Honecker elv- társnak, az NSZEP KB első titkárának vezetésével országjáró körútra indult. Tegnap délelőtt Torun környéki mezőgazdasági üzemeket és ipari létesítményeket látogatott meg, majd megkoszorúzta fulian Marchlewski, az 1900—1920-as évek kiemelkedő lengyel és nemzetközi munkásmozgalmi vezetőjének emlékművét. Az NDK küldöttségét vidéki útjukra elkísérte Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, jaroszewicz miniszterelnök, Ol- sowski külügyminiszter és más hivatalos személyiségek. tegyen a palesztin gerillákkal szemben“. „Amerika barátsága Izrael iránt semmit sem csökken az arabokkal való barátságunk újjászületése és erősödése által“ — hangsúlyozta Kissinger. Más témákra áttérve a külügyminiszter elképzelhetőnek tartotta, hogy a NATO miniszteri tanácsának ottawai ülésén már aláírhatják az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatának elveiről szóló nyilatkozatot. Az amerikai diplomácia vezetője nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a küszöbönálló szovjet—amerikai csúcstalálkozón sikerül új megállapodást kötni a hadászati fegyverek korlátozásáról. Kissinger kilátásba helyezte, hogy a latin-amerikai külügyminiszterek 1975 márciusi értekezlete előtt még körutat tesz a déli szubkontinensen. IVAN BORZOV marsall, a szovjet haditengerészet repülős alakulatainak főparancsnoka 59 őves korában Moszkvában elhunyt. A kiadott nekrológot Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter írta alá. MUHAMMAD DAUD afgán elnök, kormányfő Moszkvából rövid látogatásra Taskentbs utazott, majd négynapos baráti szovjetunióbeli látogatásának befejeztével hazautazott. A FRANCIA Nemzetgyűlés a kormányprogram fölötti kétnapos vita záróaktusaként 297 szavazattal 181 ellenében és 2 tartózkodás mellett bizalmat szavazott a Jacques Chirac vezette új francia kormánynak. A gaulleisták, a független köz- társaságiak és a centristák a kormány mellett, a szocialisták, a kommunisták és a baloldali radikálisok ellene szavaztak. WILHELMSHAVENBEN a nyugatnémet ellenzéki CDU választási gyűlésén tojásokkal és paradicsommal dobálták meg a felszólaló Franz Josef Strausst, a CSU elnökét. Strauss kénytelen volt 20 percre félbeszakítani beszédét. A jobboldali pártvezető ellen tüntető fiatalok és a karhatalmi erők közötti összecsapások nyomán 10 személyt őrizetbe vettek. Nyugatnémet hírügynökségi jelentések szerint Strauss a közeljövőben Kínába kíván látogatni. ABDUL RAHMAN HASHIMOT, a malaysiai rendőrség főinspektorát szolgálati rendőrségi kocsijában halálos lövés érte. A Kuala I.umpur-1 rendőrség egyelőre nem derített fényt a tettes kilétére. CSEHSZLOVÁKIA Szíriában gabonaőrlő üzemet épít, melynek napi kapacitása 400 tonna liszt lesz. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK 1970-ben 11412 tudóst, orvost és mérnököt „Importált“ a fejlődő országokból. Nagy-Britan- niában 1966-ban 4027, a gyarmatokról származó orvos dolgozott. A JUGOSZLÁV Kommunisták Szövetségének alapszervezetei a napokban vitatják meg a JKSZ X. kongresszusának határozataiból eredő feladatokat. A jugoszláv kommunisták figyelme főleg a JKSZ vezető szerepének következetes érvényesítésére, a demokratikus centralizmus alapelveinek megvalósítására irányul. SZANJA DHARMASZAKTI thaiföldi miniszterelnök bemutatta kizárólag polgári személyekből és zömében fiatal miniszterekből álló kormányát. Kormány- nyilatkozatának külpolitikai részében hangsúlyozta, hogy a kormány igyekszik baráti kapcsolatokat létesíteni a szocialista országokkal. SAIGON TERÜLETRABLÓ HADMŰVELETEI BOLÍVIÁBAN megtorlási hullám kezdődött a sikertelen katonai lázadást követően. La Pazban bejelentették, hogy eltávolítottak a hadseregből 24 katonatisztet. A zendülést vezető két ezredest letartóztatták. DÁNIÁBAN növekszik a kommunista párt befolyása az ország tanulóifjúsága körében. A múlt év novembere, óta 40 százalékkal növekedett a koppenhágai kommunista egyetemi hallgatók száma. Saigon — A Saigontól északra lévő Ben Cat járási székhely térségében már 22 nap óta úgyszólván szakadatlanul folynak a Thieu erők területrabló hadműveletei. Saigoni katonai forrásból pénteken közölték, hogy harci repülőgépek csütörtökön hatvan bevetésben támadták a — DIFK- erők ellenőrizte — területet, s több tonna bombát dobtak le Ben Cat környékére. Beismerték, a sorozatos támadások célja az, hogy Saigon ellenőrzése alá vonja e stratégiai fontosságú térséget. Miközben a Theiu-kormányzat fegyveres erői folytatják a tűzszünetet súlyosan sértő akcióikat, Phan Hoa Hiep dandártábornok, a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottsága saigoni tagozatának megbízottja pénteken bejelentette: levelet intézett a testület DIFK- tagozatához, s e levélben jelezte, hogy Saigon — „a tényleges tűzszünet végrehajtásával foglalkozó tárgyalások folytatásának reményében" — kész visszaállítani a DIFK-kiildött- ségnek — a párizsi békemegállapodásokban egyébként előírt — diplomáciai előjogait és mentességét, helyreállítani a telefonösszeköttetést a DIFK-ta- gozat hivatali rezidenciájával. „Megengedi“ a DIFK-küldöttek- nek, hogy megtarthassák — a saigoni hatóságok által a múltban többször is -megakadályozott — heti sajtókonferenciájukat, s kész Saigon és I.oc Ninlt városa között felújítani a helikopterjáratokat. Az amerikai szenátus csütörtökön este jóváhagyta az Edward Kennedy szenátor által előterjesztett módosító indítványt, amely korlátozza a Dél- kelet-Ázsiában felhalmozott amerikai katonai „feleslegek“ átadását a saigoni rezsimnek, a dél-koreai kormányzatnak és Thaiföldnek. Kennedy szenátor indítványában azt követelte, hogy a kongresszus különleges engedélye nélkül, katonai segély ürügyén ne bocsássák a három Amerika-barát kormányzat rendelkezésére a térségben tárolt amerikai hadfelszerelést. Ennek értékét egyébként a szenátor, egymilliárd dollárra becsülte.
