Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-07 / 133. szám, péntek
A hišlmiis kaucsoM stratégiája A környezőt védelem az állami politika, a nemzetközi kapcsolatok igen fontos részévé, a filozófiának és sok nép életformájának szerves összetevőjévé, a modern társadalom egyik fő tudományos témájává válik. Az anyagi termelés négy nagy területéhez — a termelő iparhoz, a mezőgazdasághoz, a feldolgozó iparhoz és a közlekedéshez — még egy ötödik társul: a természeti erőforrások újratermelése. Minden kétségkívül a neolitikum (az újabb kőkor] utáni második nagy korszak kezdetét jelenti az ember természetátalakítő tevékenység ének t őrt én et ében. A környezetvédelem fontosságát mindenki elismeri, de nincs az emberi tevékenységnek még egy olyan területe, ahol annyi nézeteltérés volna, mint itt. A természet elleni spontán roham stratégiája Lenin azt írta, hogy „amíg nem ismerjük a természet törvényét, addig ez a törvény, amely tudatunkon, megismerésünkön kívül létezik és hat, a „vak szükségszerűség" rabjává tesz bennünket. De ha felismerjük ezt a törvényt, amely (mint Marx egyszer ismételte) akaratunktól és tudásunktól függetlenül hat — akkor urai vagyunk a természetnek." Ezt a tételt figyelmen kívül hagyva, a természet elleni spontán roham stratégiájának hívei, a természetet annak törvényei ellenére igyekeztek fejlődésre bírni, a természeti törvényeket közvetlenül alá akarták rendelni akaratuknak és tudatuknak, más szóval, igyekeztek „betömi“ a természetet. E stratégia híveinek minden próbálkozását az jellemezte, hogy fittyet hánytak a természet objektív törvényeinek, figyelmen kívül hagyták a környezetátalakítás járulékos és távolabbi következményeit, és nem voltak tudományosan megalapozott és természetátalakítási terveik. A legkiemelkedőbb filozófusok mór a múlt században úgy vélekedtek az ilyen utópista programról, hogy azok a tervek, amelyek nem számolnak a természet nagy törvényeivel, csak szerencsétlenséget hozhatnak. A természet ellen megindított „lehengerlő roham“ e stratégia legteljesebb morális kudarcával omlott össze, a természet és a társadalom azonban már nagy károkat szenvedett. Ma nem nagyon kell attól tartanunk, hogy újból felelevenítik a természet elleni spontán roham stratégiáját, egyes vonásaival azonban lépten-nyomon találkozunk, s azok bizonyára még sokáig jelentkezni fognak. A természet idealizálásának stratégiája Végezetül megszületett egy újabb stratégia. Ennek hívei, miután az át-természetalakítók meddő ígéreteiből kiábrándultak, a másik végletbe estek, és a termézseti környezetbe való teljes be nem avatkozást kezdték propagálni. Ez a stratégia a természet idealizálásának stratégiája. Ez az elmélet a biológusok nők az egyensúlyállapotról szóló kétségtelenül helyes elképzelésére támaszkodik mint tudományos alapra. Eszerint — miként V. Dokucsajev, a nagy orosz természettudós mondta — az élő és az élettelen természet között egyensúly áll fenn. A természet idealizálásának hívei azonban ad absurdum vitték a bioszféra hosszan tartó dinamikus egyensúlyáról szóló alaptételt. Az ismeretterjesztő könyvek ben, a rádióban és a televízió- bein számtalan ‘ilyesféle sablon van forgalomban: „a természetnek mindig igaza van", „a természetben nincs üres hely", „a természetben nincs semmi, ami káros és fölösleges volna", „a természet — lánc, elég egyetlen láncszemet elszakítani, s az egész elszakad“ és így tovább. Az örök vitát, hogy a természet templom vagy műhely, e nézet hívei az első változat javára döntötték el: a természet templom, s az ember csak lelkes szemlélő benne. A természet Idealizálásának hívei kiátkozták „a természet meghódí- dítása", „a természet fölötti uralom" fogalmakat és gyalázkodó értelemben kezdték használni „a természet meghódítója" kifejezést. A természet gazdagításának % stratégiája Az újabb kőkor az ember és a természet közötti kapcsolat történetének nagyszerű korszaka volt: az emberek megtanulták a földművelést és az állat- tenyésztést. Az ember csak az újabb kőkor eredményeként vált azzá, amilyennek ma látjuk. Ha az élőlény a fejlődés valamelyik fokán elvesztette volna csodatévő képességét, hogy átalakítsa természeti környezetét, Jehetelenné váll volna az élet a földön. Élni any- nyit jelent, mint átalakítani, átalakítani pedig annyit jelent, mint élni. Nem az ember átalakító tevékenysége, hanem éppen e tevékenység gyengesége okozza, hogy földünkön sok ember rosszul táplált vagy éhezik. Ös- eredeli állapotában a Föld legfeljebb tízmillió embert tudna edtartani, vagyis a mai emberiségnek körülbelül négyszázad részét! Csak romantikus őrültek szórakoznak a természetes állapothoz való visszatérésről szőtt lázál mokkái. Ebben „a természetes állapotban" a csecsemők csenev ésszé válnak és meghalnak a legelemibb orvosi ellátás hiánya miatt, az elégtelen táplákozás kiszikkasztja az agyat, az élet pedig, Hobbes szavaival szólva, szegényes, utálatos, durva és rövid. „Nemcsak badarság, hanem erkölcstelenség is volna, ha hátat fordítanánk a haladásnak“ — írja Toffler amerikai kutató „A jövő veszélyei" című könyvében. Bátran állíthatjuk, hogy az ember már tízezer év óta végzett természetátalakító munkája törvényszerű és visszafordíthatatlan. A természet gazdagí- tásána k str a tégiá ját h i rdet ők ezt vallják az ember és a természet kölcsönös kapcsolatáról. E nézet hívei nem hajlandók az emberi társadalom szükségleteitől elszakítva szemlélni a természetet, s ezért nagyon távol állnak attól, hogy ideális rendszernek tekintsék azt. Rokonszenveznek Helmholtzcal, az ismert filozófussal, aki egy preparált emberi szemet vizsgálva kijelentette: ha ez nem szem, hanem optikai műszer volna, visszaküldeném azzal, hogy tökéletesítsék. A bioszféra szerkezetét jól szemléltethetjük egy sokemeletes épület példáján. Egy ilyen épületben megváltoztathatjuk « lakások és a szobák formáját és méreteit, ráépíthetünk, le bonthatunk emeleteket, új arculatot adhatunk a homlokzatnak, díszíthetjük oszlopokkal, és így tovább, de nem szabad megbontanunk az alapjait, vagy a váz tartóelemeit, mert akkor az egész épület összeomlik. A természet gazdagításának stratégiája ugyancsak a bioszféra egyensúlyáról szóló igen fontos tételre támaszkodik, de azt mint a váz tar ólemeinek bősz szán tartó, dinamikus egyen súlyát fogja fel.-Mi azért vagyunk a terme szét gazdagításának hívei, mert a természetnek az ember szem pontjából igen hasznos produk tivitása még nagyon kicsi, s azt többszörösére lehet és kel! növelni Csupán azzal, hogy növeljük a Föld zöldnövénytuka rőját, és azokat a növényfajtákat, amelyekben alacsony a fotoszintézis hasznossági tényezője, magasabb hasznossági együtthatójú növényfajtákkal cseréljük fel, ötszörösre növelhető a bioszféra produktivitása. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a természetben nincs üres hely. Az akkltiua Lizáéi óira k ép pen az üres hely léte az elme leli alapja. Egyetlen példa: a kazahsztáni Balhas-tó évi hal hozamának 90 százalékát a máshonnan odatel épített fogas- süllő, tőpont és dévér keszeg adja. A Kaszpi-tengerben levő mélyvízi táplálék nagyrészét a sörtelábú férgekhez tartozó odatelepített nereis succinea biztosítja; a Szovjetunióban a betelepített prémes állatok (a pézsmapocok, az amerikai nyérc stb.) adják a prémeknek csaknem egyötödét. Sajnos, azt sem mondhatjuk, hogy „u természetben nincs fölösleges". Minek tekinthet- nénk azt az embert, aki ennek alapján megbékélne a sokszázféle betegségokozó mikrobával s a veszélyes betegségeket terjesztő más élőlényekkel? Az erdő-, a mező-, a hal- és a vad gazdálkodásban nehéz, de el nem mulasztható kötelesség a kártevők számának csökkentése. A kártevők irtása jelentékenyen növeli a bioszféra termelékenységét. Értelmetlen dolog tehát szembeállítani egymással a természet védelmét és a természet felhasználását. A természet védelme ésszerű felhasználásának, átalakításának és gazda gításánuk szerves része. A természet műhely is és templom is, s az ember benne lelkes csodáló és tevékeny munkás is. O. GUSZEV a biológiai tudományék kandidátusa (APNj A martini TEES vállalat dolgozói a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának alkalmából szocialista felajánlást tettek. A niun- kakezdeményezés fejlesztése, a komplex szocialista racionalizá lás, valamint a vezető gazdasági dolgozók a tömegszervezetek és az üzemi pártszervezet tisztségviselői szervező és politikai munkájának tökéletesítése képezi a felajánlás fő gondolatát. A vállalat dolgozóinak 87,3 százaléka kapcsolódott be a szocialista ver senybe. Felvételünkön: Ivan Hrča, a vállalat kiváló dolgozója egy T—466-os típusú Diesel-motoros mozdony motorjának szerelésén dolgozik. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) A nagyszabású melegházépités jelentősen javítja majd a szovjet ipari központok zöldségellátását. Egy 36 hektárnyi kiterjedésű melegházi ültetvényt létesítenek Kazany város mellett a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban. Az idén már kétszer 6 hektáron termesztik a zöldséget. Felvételünkön: folyik az uborka- szedés a kazanyi melegágyi gazdaságban. (Felvétel: ČSTK — APN) A testvéri együttműködés negyed százada Prágában, a szövetségi kormány székházában Stanislav Vlna miniszterhelyettes, a nemzetközi gazdasági és tudómé 11 y os - m űsza ki egy ü 11 m ű k ö dóst tanács titkára sajtótájékoztatón vázolta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 25 éve alatt elért eredményeket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ma egyöntetű, dinamikusan fejlődő iparral rendelkező országok közössége, amely az elmúlt negyed század alatt jelentősen hozzájárult a tagországok gazdasági feladatainak megoldásához. A KGST sikereit ma az egész világ elismeri. Előzetes adatok szerint 1973-ban a KGST-tagállamok nemzeti jövedelme — az 1950-e« szinthez viszonyítva — 5,7 szeresére, az ipari terme-, lés pedig 8,4-szeresére emelkedett. Ez idő alatt a fejlett tőkésországok nemzeti jövedelme csupán 2,8, ipari termelésük pedig 3,4-szeresére növekedett. A világ országai nemzeti jövedelmének kb. 25 százalékát a KGST-országok állítják elő. Az elmúlt huszonöt év alatt a KGST-országok termelési szerkezetében is nagy változások történtek. A tagállamok nemzeti jövedelmének több mint a fele az iparból ered. A legprob- resszívabb ágazatok, pl. a gépipar és a vegyipar elsődleges fejlesztésével számottevő szerkezeti változások történtek magában az ipari termelésben is. Az említett kél ágazat termelése az 1951—1972-es időszakban a KGST-országok Irán 16, illetve 14,5-szeresére növekedett. A termelés gyors növekedése, az együttműködés és kölcsönös segélynyújtás állandó elmélyítésének következtében a KGST-országok külkereskedelmi összforgalma az 1951 — 1972-es időszakban közel kilencszeresére növekedett. A KGST-tagországok jelenleg az 1976—1980-as időszak nép- gazdasági tervkoordinációs munkálatainak döntő szakaszába érkeztek. A tervkoordinációiban részt vesznek a tagállamok központi tervhivatalai, ágazati minisztériumai, hivatalok, vállalatok, tudományos kutatóintézetek, stb. Az idén a tervkoordináció középpontjában a feldolgozó iparágak állnak. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 25. évfordulója alkalmából a tagországok fővárosaiban kiállítás nyílik. A prágai kiállításra június 14—26. között kerül sor. A „KGST 25 éve“ elnevezésű kiállítás anyaga többszáz fénykép-dokumentummal vezeti végig a látogatókat e szervezet fejlődésén és eredményein. Külön táblákon láthatjuk majd a hazánk és « KGST-országok közti együttműködés eredményeit — közöl le tájékoztatója végén Stanislav Vína. fsm) Az évfordulók tiszteletére Az építőiparban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alsóbb szerveinek évzáró taggyűlései után a napokban értek véget a szakszervezeti szövetségek kerületi bizottságainak, valamint az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége városi bizottságainak konferenciái. Ezeken a küldöttek bejelentették vállalataiknak és trösztjeiknek a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket. Az Építőipari Szakszervezeti Szövetség bratislavai városi bizottságának konferenciáján jelentették be a Nyugat-szlovákiai Cementgyárak és Mészége*- tő Üzemek vállalatának szocialista felajánlását, amelyben a dolgozók kötelezték magukat, hogy 1974-ben 16 millió koronával teljesítik túl a Záhorie kombinát építkezési feladatait. A gépsorok és üzemrészle- gek ellenőrző próbái után október 28-ig akarjak megkezdeni a mészgyártó üzemrészleg próbaüzemeltetését. A jelentős évfordulók tiszteletére értékes kötelezettségeket vállaltak a küldöttek az építőipari szakszervezeti szövetségek nyugat-szlovákiai, közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai kerületi bizottságainak a konferenciáin is. A közép-szlovákiai kerület építőipari dolgozói vállalták, hogy munkavállalások teljesítésével segítik elő az ötödik ötéves tervidőszak negyedik éve feladatainak a teljesítését. A tervvel szemben 14 325 912 koronával akarják növélni az egyes vállalatokban a saját dolgozóikkal végeztetett építkezési munkálatok terjedelmét. Az építőanyag-ipari vállalatok bruttó termelésének terjedelmét 9 920 000 koronával növelik a tervvel szemben, 8 099 605 koronával csökkentik az önköltségeket valamennyi építőipari vállalatban. A cementgyártásban 2000 tonnával, a eementklinker gyártáséban 1400 tonnával, a zúzott kőanyag- gyártásban 30 ezer tonnával, az előregyártóit épületelemek gyártásában ezerhatszáz köbméterrel, a vasbetoncsövek gyártásában 1330 folyóméterrel és a facementdeszkúk gyártásában 10 000 négyzetméterrel teljesítik túl a feladatokat, összesen 3520 lakást adnak át kitűnő minőségben. A kerületi méretű szocialista felajánlás 1090 kollektív, 153 üzemi és 35 vállalati felajánlásból áll. Ezekkel az építőipari dolgozók Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája iránti hűségüket fejezik ki, és teljesítésükkel a XIV. párt- kongresszus és a VIII. országos szakszervezeti kongresszus határozatainak a megvalósításához akarnak hozzájárulni. —-m'rS—
