Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-05 / 131. szám, szerda

HALÁLPEREK CHILÉDEN BERLINGUER AZ OLASZORSZÁGI HELYZETRŐL Havanna — „Chilében a fa­siszta funta szalagon gyártja a halálpereket. Csak május hó­napban közel száz hazafit ítél­tek halálra. Köztük egy 15 éves fiút. Sokuk számára az ítélet a szabadulást jelentette a bor­zalmas kínzásoktól... — mon­dotta Alfredo Gonzales, a szo­cialista párt tagja, aki 71 tár­sával hétfőn érkezett Mexikóba. A chilei puccs után 728 haza­fi kórt menedéket Mexikó Sau- tiago de Chile-i követségén. Az utolsó csoportot hétfőn enged­ték ki az országból. Vallomá­saik alapján a junta újabb rém­tetteire derült fény. — A legnagyobb tömeges per — hangsúlyozták — május 13- án kezdődött, amikor 67 kato­nát és polgári személyt állítot­tak a vérbíróság elé. Közülük 34-re az ügyész halált kért. Carlos Lazol, az Állami Bank volt elnökhelyettesét, azon a címen ítélték halálra, hogy „az oroszoknak kémkedett“. Az utóbbi időben ez a legdivato­sabb „vád“. A hazájukból menekülni kény­szerült chileiek elmondták, hogy — bár a mexikói követséget szigorú katonai őrizet vette kö­rül — megtalálták a kapcsola­tot a külvilággal, az illegalitás­ba vonult kommunista párttal. A párt röplapokon leplezte le a junta rémtetteit, a többi között azt, hogy a foglyok egy részét kábítószer élvezetére kényszerí­tették, hogy később olyan val­lomást csikarjanak ki töltik, amilyent akarnak. Luis Corvalánra vonatkozó kérdésre válaszolva megerősí­tették, högy a Chilei KP főtit­kárának élete veszélyben van. A junta mindent megtesz, hogy Corvalán egészsége még jobban leromoljon. A Mexikóba érkezettek véle­ménye szerint Chilében több mint háromezren várják sorsu­kat a haditörvényszékek előtt. A börtönökben, koncentrációs táborokban közel húszezren sínylődnek. Az infláció soha nem látott méreteket öltött. A megélhetési költségek az év első négy hó­napjában 87 százalékkal emel­kedtek. Az országban nő a csendes ellenállás — hangsúlyozták a hétfőn Mexikóba érkezettek. A munkások 30 százaléka be sem megy dolgozni. Róma — Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a párt köz­ponti bizottságának ülésén két­órás beszámolóban elemezte a jelenlegi olaszországi helyze­tet: a közrend, a demokratikus együttélést veszélyeztető fasisz­ta veszélyt, a riasztóan súlyos gazdasági válságot, másrészt a tömegek körében tapasztalha­tó demokratikus és antifasiszta érettséget, amelyről a népsza­vazás is tanúskodott. Az OKP vezetője rámutatott: a fasiszták tíresciában elköve­tett borzalmas merénylete újabb megnyilvánulása volt an­nak a felforgató, az állam rendje ellen törő jobboldali összeesküvésnek, amely öt éve van folyamatban Olaszország­ban, és amely ellen a kormány, a hatalmon lévő csoportok nem lépnek fel kellő eréllyel, a tör­vény teljes szigorával. A ter­rorizmus büntetlen marad, mi­vei összefonódások révén cin­kosokra lel a hatalmon levők között. „A kommunisták követelik, hogy a kormány derítse fel a merényletek, a jobboldali fel­forgató tevékenység hátterét, a megbízókat, a felelősöket; tisz­títsa meg a biztonsági szerve­ket azoktól az elemektől, akik összejátszanak, elnézést tanúsí­tanak a terroristák iránt; tegye hatékonyabbá és hangolja ösz- sze a sokféle rendőrség mun­káját, alkalmazza az antifa­siszta törvényeket teljes szi­gorral, vessen véget a politikai és köztörvényes bűnözésnek, a fegyvercsempészetnek“ — je­lentette ki Berling- er, majd elemezte a május 12-i népsza vazáson elért győzelem óriási politikai jelentőségét. Az OKP főtitkára gyökeres irányváltozást sürgetett a kor­mánypolitikában. „Lehetetlen tartós megoldást találni a gaz­dasági nehézségekre a kommu­nistákkal és a szakszervezetek­kel való együttműködés nélkül“ — szögezte le, és rendszeres tanácskozást, konzultációt ja­vasolt a kormánynak baloldali ellenzékkel {tehát az OKP-val) az alapvető politikai és gazda­sági döntéseket illetően. Az OKP KB kedden vitával folytatta ülését Bangkok — A kambodzsai ha­zafiak hétfőn egész nap ágyúk­kal lőtték a Lón Nol rezsim Kompong Seilánál bekerített egységeit — jelentette n TASZSZ hírügynökség. Heves harcok folytak a 4-es számú főközlekedési út mentén, amely Phnom Penht Kompong Sommal, az ország legfontosabb mélyvízül kikötőjével köti ösz- sze. A Lón Nol rezsim alakula­tai az út mentén több helyütt megpróbáltak ellentámadásba lendülni, de a felszabadító erők visszaszorították őket. A har­cokban 30 Lón Nol-katona és tiszt esett el, illetve sebesült meg. Kritikus helyzetbe kerültek a Lód Nol egységek Kompong Somnál is, ahol a felszabadító erők Tűk Sáp körül ostromgyű­rűt vontak. A harcokban húsz ellenséges katona és tiszt vesz­tette életét. Phnom Penh közvetlen köze­lében a hazafiak hétfőn első­sorban Moha Saingot támadták, amely nem messze fekszik Kompong Speu tartományi köz­ponttól. Phnom Penh — Nyugati hír- ügynökségi jelentések szerint a kambodzsai népi felszabadító erők kedden reggel rakétatáma­dást indítottak a főváros ellen, és 4—6 rakétájuk becsapódott Phnom Penh különböző katonai célpontjaira. Az egyik a tájé­koztatási minisztériumtól alig száz méterre robbant. Az első jelentések szerint a Lón Nol- rendszer több katonája életét vesztette, illetve megsebesült. A hazafiak, akik a főváros közvet­len közeléből indították a raké­tatámadásukat, Phnom Penhtől 25—30 kilométerre két helyen is támadták a kormánycsapatok állásait az 5. számú országos főútvonal mentén. Saigon — Dél-vietnami harc­téri jelentések szerint a tűzszíi- neti megállapodás óta a legsú­lyosabb harci cselekmények folynak a dél-vietnami főváros közelében. A saigoni csapatok kedden kora hajnalban megpró­bálták elfoglalni a fővárostól mintegy negyven kilométerre levő, előzőleg már rommá bom­bázott An Üien falut a DNFF harcosaitól. A hazafiak azon­ban erőteljes ellentámadásba mentek át, s a harcok délelőtt megszakítás nélkül folytatód­tak. Moszkva — A laoszi országos politikai konzultatív tanács első ülésszakát kommentálja a moszkvai Pravda keddi száma. Valérián Szkvorcov a szovjet lapban rámutat, a politikai kon­zultatív tanács a koalíciós kor­mány mellett az ország másik vezető szerve, első ülésszakán tervezetet fogadott el a békés, független és semleges Laosz felépítéséről. Luxemburg — Anglia válto­zatlanul közös piaci tagsága feltételeinek újratárgyalását követeli. A kilenc nyugat-euró­pai ország külügyminiszterei­nek keddi luxemburgi tanács­kozásán James Callaghan angol külügyminiszter részletes ja­vaslatokat terjesztett elő arról, hogy országa milyen feltételek mellett kíván továbbra is a Kö­zös Piac tagja maradni. Bár az angol killügymiinszter hangvé­tele most jóval enyhébb volt, mint egy hónappal ezelőtt, a Közös Piac többi nyolc tagja változatlanul elutasította a munkáspárti kormány javasla­tait. A keddi tanácskozáson vett először részt az NSZK és Fran­ciaország új külügyminisztere, Genscher és Sauvagnargues. Az angol külügyminiszter most négy pontban foglalta össze a munkáspárti kormány követelé­seit. Mindenekelőtt módosítani kell Anglia hozzájárulását a Közös Piac költségvetéséhez. Callaghan ugyanakkor a Kö­zös Piac mezőgazdasági politi­kájának megváltoztatását is ja­vasolta, elsősorban abban az értelemben, hogy Angliának módja legyen a kilenceken kí­vülálló országokból is élelmi­szereket vásárolnia. Az angol Javaslatok között szerepel a viszony módosítása a Brit Nemzetközösség tagjai­val, illetve a fejlődő országok­kal, valamint a Közös Piac te­rületfejlesztési és iparfejleszté­si politikájának módosítása is. Ez utóbbival kapcsolatban Cal­laghan kijelentette: a közös piaci elképzelések súlyosan ve­szélyeztetik az angol ipar, el­sősorban a vas és acélipar fejlődését. Az angol külügyminiszter nagy hangsúllyal követelte, hogy a kilencek módosítsák politikájukat az Egyesült Álla­mokkal kapcsolatban is. Mind Franciaország, mind az NSZK új külügyminisztere, egyaránt negatívnak minősítette az an­gol követeléseket. Daud Moszkvában Moszkva — Kedden hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Mohammed Daud af­gán állam- és kormányfő. A Szovjetunió déli határa mentén fekvő szomszédos ba­ráti ország vezetőjét üdvözölve a moszkvai Pravda• keddi száma emlékeztet arra, hogy Daudnak kiemelkedő szerepe volt a mo­narchia megdöntésében. 1973. júliusában ő állt azoknak a ha­ladó, hazafias erőknek az élén, amelyek megdöntötték a régi rendszert és kikiáltották a köz­társaságot Afganisztánban. Ö t évvel ezelőtt Moszkvá­ban tartották meg 75 testvérpárt képviselőinek rész­vételével a világ kommunista és munkáspártjainak nemzet­közi tanácskozását. A tanácsko­zás jelentőségét méltató érté­kelések egyértelműen egyeztek abban, hogy a testwérpártok nemzetközi eszmecseréje túl­zás nélkül történelmi esemény volt. A testvérpártok tanácsko­zásán elfogadott dokumentu­mok azóta olyan útmutatóként szolgálnak a világ haladó erői­nek az imperializmus elleni harcában, melyre támaszkodva a testvérpártok sikeresen ösz- szehangolhatják fellépésüket, megszilárdíthatják a nemzetkö- 7.i kommunista mozgalom ak­cióegységét. A tanácskozás jellegét és a jóváhagyott dokumentumok tar­talmát alapvetően meghatároz­ta az a tény, hogy az eszme­cserék az imperialistaellenes küzdelem jegyében folytak. A testvérpártok moszkvai tanács­kozása — ötéves távlatból le­szögezhetjük, — új lendületet adott a haladó demokratikus erők antiimperialista mozgal­mának. Ilyen szempontból te­hát a tanácskozás újabb mér­földköve volt a testvérpártok imperialistaellenes küzdelmé­nek. Napjainkban sorsdöntő küz­delem folyik a világ valameny- nyi földrészén a haladás és a reakció erői között. A kommu­nista mozgalom ebben a lanka­datlan harcban konkrét ered­mények felmutatásával vívta ki magának azt a széles körű, kétségbevonhatatlan nemzetkö­zi elismerést, amely a haladó erők társadalmi haladásért ví­vott harcának élére emelte. A nemzetközi kommunista mozgalom eredményes kibonta­TÖRTÉNELMI MÉRFÖLDKŐ kozásának és megnyilvánulá­sának nélkülözhetetlen előfel­tétele minden időben az akció­egység. Az összehangolt fellé­pés szükségessége annál in­kább is nyilvánvaló, mert az imperializmus elleni harc felté­telei az egyes pártok számára eltérőek. Megállapíthatjuk, hogy az iraperialistaellenes harc jelenlegi szakaszának fö forradalmi tényezői a szocialis­ta világrendszer, a kapitalista államok munkásosztálya és a nemzetközi felszabadító moz­galmak. Ezen erők élén a kommunista pártok állnak, amelyek felölelik és képvise­lik a szocialista világrendszer népeit éppúgy, mint a fejlett tőkésországok munkásosztályát, a nemzeti elnyomás alól nem­rég szabadult, vagy még a gyarmatosítás terheit viselő or­szágok népeit. A haladó pár­tok a körülményektől függően szabják meg imperialistaelle- nes stratégiájuk eszközeit, for­máit. Minél eltérőbbek a harc feltételei, minél sokrétűbb a taktika, annél fontosabb, hogy a kommunista mozgalom közös vezérfonalat követve összehan­goltan lépjen fel e harcban. Ezzel összefüggésben vitatha­tatlan, hogy a testvérpártok moszkvai tanácskozása rendkí­vül fontos állomása volt a kom­munista és munkáspártok egy­ségének megteremtése útján. Ezek az egységtörekvések jel­lemezték a tanácskozás vala­mennyi vitafelszólalását, a résztvevők egyetértettek abban, rendkívül fontos, hogy a test­vérpártok kidolgozták az impe- rialistaellenes harc közös, ál­talános célkitűzéseit és eszkö­zeit. A moszkvai tanácskozás leg­lényegesebb dokumentuma a béke védelmére elfogadott nyi­latkozat, amely a többek között leszögezi: „Az imperialistael­lenes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc, amelyet a háborús ve­szély ellen, a világbékéért ví­vunk. A béke védelmének elen­gedhetetlen feltétele e harc azért, hogy rákényszerítsük az imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését.“ Azóta — a Szovjetunió és a szocialista országok kitartó békeoffenzívájának eredménye­ként — a békés egymás mel­lett élés elve a szocialista és a tőkés társadalmi rend pár­huzamos létezésének meghatá­rozó tényezőjévé vált. Azt, hogy a moszkvai tanács­kozás valóban egy feltartóztat­hatatlan folyamat kiinduló­pontja, a legjobban bizonyítják az azóta lezajlott események. Utalhatunk többek között a kommunista és munkáspártok vezetőinek tavalyi krími talál- kozójáfa, a Béke-világtanács moszkvai kongresszusára, vagy akár a kommunista pártok tit­kárainak januári moszkvai ta­nácskozására. Mindez azt bizonyítja, hogy az 1969-es moszkvai tanácsko­zás napjainkban is iránytű­ként szolgál a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom imperialistaellenes harcában, a világbékóért vívott küzdelem­ben. A haladó erők harca a vi­lágbékéért, a gyarmati uralom felszámolásáért,' a reakciós re- zsimek uralmának megszünte­téséért állandóan változó felté­telek közölt folytatódik. Az 1969-es tanácskozás óta olyan tényezők módosították a nem­zetközi légkort, mint a chilei junta hatalomra jutása, a kö­zel-keleti konfliktu?, a portu­gál fasiszta rendszer megdönté­se, új országok függetlenné vá­lása. Mindezek a változások egyre szükségszerűbbé teszik, hogy a világ kommunista- és munkáspártjai ismét közös nemzetközi fórumon tárgyal­ják meg az új világhelyzet te­remtette viszonyokat és ennek megfelelően egyeztessék politi­kájukat. Várható tehát — és erre utal a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé­nek áprilisi ülése is — hogy a közeljövőben ismét sor kerül a világ kommunista és munkás­pártjainak magasszintű eszme­cseréjére. V. E. NÉHÁNY BUENOS AIRESBEN meg­kezdte munkáját az Argentin Kommunista Ifjúsági Szövet­ség X. kongresszusa. A kong­resszuson az ország legkülön­bözőbb részeiből érkezett több mint 500 küldött vesz részt. Az Argentin Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára nyitotta meg. ARGENTÍNÁBAN több mint tízezer személy, köztük vezető politikusok petícióit írták alá, s ebben követelik, hogy a pa­raguayi hatóságok haladéktalar- nul bocsássák szabadon a po­litikai foglyokat. Parlamenti képviselők egy csoportja nyi­latkozatot tett közzé s ebben a Paraguayi Kommunista Párt 16 éve börtönben tartott veze­tőinek szabadon bocsátását kö­vetelte. A PERINGBEN aláírt megál­lapodás értelmében a Sinippon japán acélkonszern a közép- kínai Vuhanban 65 milliárd jen ráfordítással, évi három mil­lió tonna kapacitású meleghen­gerművet épít. Az üzemen be­lül évi 70 ÜUO tonna kapacitá­sú, az cél szilikonnal történő megmunkálására alkalmas kü­lönleges részleget létesítenek. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA ed­rendelte, hogy új eljárást kell lefolytatni James Earl Ray ügyében, akit a nagy néger polgárjogi harcos, Martin Lut­her King meggyilkolásának vádjával ítéltek el. Ray kér­vényében arra hivatkozott, hogy nem vett részt a King el­leni összeesküvésben, s csak ügyvédjének a rábeszélésére vállalta magára az ügyet, mert nagy pénzjutalmat helyeztek kilátásba neki. A BRIT KORMÁNY hétrőn nyilvánosságra hozott „Zöld könyvében“ elvetette annak gondolatát, hogy engedélyezze teljes jogú külön skót és wale­si parlament megalakítását, amit a két országrész naciona­lista pártjai már hosszú idő óta követelnek. A kormány csupán arra tett ígéretet, hogy Skóciának és Walesnek na­gyobb hatáskört biztosít a he­lyi problémák eldöntésében. EGY SZOVJET HADIHAJÓRAJ, a Borogyino iskolahajó és két őrhajó a svéd kormánnyal va­ló megállapodás értelmében június 5—10-ig hivatalos láto­gatást tesz Göteborg kikötőjé- ben. A hajóraj parancsnoka Anatolij Koszov altengernagy, a balti flotta vezérkari főnö­ke. AZ AMERIKAI 8. FLOTTA és török haditengerészet mintegy harminc hajója hétfőn „Jóba­rátság 74“ fedőnéven hadgya­korlatot kezdett Törökország­tól délre, A hadgyakorlat so­rán partraszállást is hajtanak végre egy török öbölben. A RHODESIÁBAN élő jOg- fosztott afrikai lakosság képvi­seleti szerve, az Afrikai Nem­zeti Tanács elítélte a fehéľtele- pes rezsimnek azokat az újabb kísérleteit, hogy látszatintéz­kedésekkel, „oldja meg“ a rho- desiai problémát. Smitíh re- zsimje azt javasolta, hogy a parlamentben növeljék valami­vel a gazdag törzsi vezetők köréből kinevezett afrikai kép­viselők számát. Diáksztrájkok Bolíviában La Paz — A bolíviai főváros­ba érkezeit rádiójelentések sze­rint Cochabambaban hétfőn es­te fellázadtak a városi tisztiis- kola hallgatói. A Banzer elnök­höz hű ejtőernyős erők leverték a lázadást. A hadsereg később cáfolta a jelentést és azt állí­totta, hogy az ejtőernyősök csu­pán „egy esetleges lázadás megelőzése“ céljából vették kö­rül az iskolát. Bolívia három városában, La Pazban, Cochabambaban és Suc- reban folytatódik az egyetemis­ták sztrájkja. A diákok az egye­temi rendszer demokratizálását és a múlt héten letartóztatott társaik szabadon bocsátását kö­vetelik. Angol javaslatok a luxemburgi tanácskozáson KRITIKUS HELYZETBEN A LÓN NOL EGYSÉGEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom