Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-01 / 128. szám, szombat
Kedves, szerény asszony SZEMÉLYÉBEN kellemes modorú, lialk, őszes asszonykával ho.ott össze Szalay Jolán, a losoncapátfalusi Poľana textilgyár a szociális ügyosztályának vezetője. Hogy zavartalanul beszélgethessünk, egy tanácskozóteremben ültünk le hármasban. Medve Istvánná a fűzőmű- hely szocialista munkabrigádjának többszörösen kitüntetett vezetője. Harminchárom éve dolgozik az üzemben — így szakmai tudás, vagy akár élet- tapasztalatok dolgában is, kevesen vehetnék fel a versenyt vele. Később, beszélgetésünk során, meg a munkahelyén látottak alapján mindinkább megerősödött benne ez a meggyőződés. Tizennyolcévesen lépte át először a gyár kapuját. — A reggeli ideje alatt ina is gyakran kerül szóba, hogy hogyan is éltünk mi akkoriban — emlékezik a már jócskán múltbeli időkre. — A mai életünkkel össze sem lehet hasonlítani. Évek teltek el amíg any- nyira bedolgoztuk magunkat, hogy valamit kereshettünk. Meg aztán több volt a gon- dunk-bajunk otthon is, hiszen — hogy mást ne mondjak —, kisebbek voltak a gyerekeink is. Hol volt akkor az a közösségi szellem, amely ma a szocialista munkakollektívákat, a szocialista munkabrigádokat jellemzi? Vagy: vittek-e valaha is azelőtt bennünket autóbusz- szal társasutazásokra, tanul- mányutakra, mint ma? S aztán ünnepeltük-e munkánkat, magunkat, mint ahogy ma tesszük a szocialista munkabrigádok aktíváin, az üzemi műn ka verseny negyedévi kiértékelései során? Fogadott-e bármikor is azelőtt egy miniszter munkást vagy munkásnőt, hogy velük közös ünnepi ebéden vegyen részt, s osztozzon gondjaikban, megbeszélje velük problémáikat, mint ma? Én például ott voltam az idei nőnapi fogadáson Kusalík elvtársnál, az iparügyi miniszterünknél. Nagy élmény volt számomra, ilyesmi nem történik meg akármikor az ember életében. Voltak Ott idősebb asszonyok is, akik könnyeztek a meghatottságtól, olyan szép ünneplésben volt részünk. SZALAY JOLÁN tájékoztatása szerint a szocialista munkabrigádok 1971-ben történt felújítása óta egyre nagyobb tért hódít az üzemben ez a mozgalom. Ez idő szerint 43 kollektíva működik, 373 taggal mert az idén újabb nyolc kollektíva nyerte el a szocialista munkabrigád címet. A múlt évben 16 millió korona értékű szocialista munkafel- ajánlásukat messze túltel jesí- tették, 22 millió koronás értéken felül, ami kb. 145 százalékos évi tervtúlteljesítést jelent. Emellett eredményes volt a takarékossági mozgalmuk is, mert például csak maga az előkészítő részleg 18 ezer korona értékű anyagmegtakarítást ért eb Társadalmi, szociális, kulturális ténykedésük is megbecsülésre méltó. Így például szocialista gondozásba vették a tugári völgyben épülő üzemi pionírtábort, ahol az idén is 6000 óra brigádmunkát szándékoznak teljesíteni, de évek óta kötelességszerűen végzik az üzem udvarának s környékének tavaszi rendbehozatalát és szépítését is. Hagyomány már körünkben, hogy rendszeresen látogatják nyugdíjas vagy megbetegedett munkatársaikat, mint ahogy évente egyszer-kétszer látogatásokat tesznek a stráns- kéi és a korláti gyermekotthonban is, s minden alkalommal megajándékozzák a gyermekeket. Kulturális tevékenységük, amely jóllehet, a szocialista munkabrigádok általánosan ismert és kiterjesztett művelődési alapigényét tartalmazza még csak, főleg film- és színházi előadások közös látogatásában merül ki. Ez az üzemileg szervezett mozgalom azonban mindenképpen kapcsolódik a mun- káskultúra régebben kialakult és meghonosodott formáihoz, másfelől pedig további igényeket fakaszthat az egész üzemet átfogó, önálló és alkotó jellegű kulturális tevékenységhez. Annak Is hngyománva van már, hogy a szakszervezet pénzügyi A fűzőműliely szocialista munkabrigádja. Elöl, középütt: Medve Istvánné, a brigádvezető. eszközeiből tanulmányi utazásokra viszik a szocialista munkaibrigádok vezetőit. Legutóbb a ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Müveket, valamint a Nálepka kapitány nevét viselő prešovi ruhagyárat látogatták meg, az idén pedig egyik test- vérüzemtikbfi, a Irénéini Meri- nába terveztek ilyen tanulmányutat. A FÜZOMÜHELY szocialista munka brigádja,, amelyet kezdettől fogva Medve Istvánné vezet, 1962-ben alakult, tíz taggal, de létszámuk időközben kettővel gyarapodott. Munka- fela j án 1 á s a i k a t re ndszer esen túlteljesítik •— utóbb 110—113 százalékra is. Két évvel ezelőtt elnyerték ,,A CSKP megalakulásának 50. évfordulója szocialista munkabrigád“ címet. Az SZNF 30. évfordulója tiszteletére 150 százalékos tervteljesítési előirányzattal vállalták, hogy a szövődét folyamatosan ellátják anyaggal; segítenek a „szerszámok“ (nyüstök) előkészítésében, a betegség vagy egvéb okok miatt kiesett dolgozók munkájának pótlására; szabad szombatokon meg túlórák keretében önkéntes munkával gondoskodnak a gépállások csökkentéséről, ill. megszüntetéséről, hogy a váltó műszakokhoz mindig készen álljanak a befűzött hengerek; valamint hogy mindig példamutatóan eleget tesznek párttagságukból eredő kötelességeiknek — már ami a taggyűléseken való aktív részvételt, a pártoktatási előadások pontos látogatását s a tisztségükkel járó feladatok lelkiismeretes teljesítését illeti. — Most arra törekszünk — mondja Medve Istvánné —, hogy az egész fűzőrészleget beszervezzük a brigádba, s szocialista műhelyt alakítsunk. Nagy szükség van erre a munkamenetek tökéletesítése szempontjából is, meg az emberi kapcsolatok, az elvtársi viszony elmélyítése érdekében is. Jobban megértené ezt, ha megtekintené a műhelyünket. Kíséretében végigjártam a munkahelyüket meg a kapcsolatos üzemrész!egeket. Kemény munkát végeznek. „Idegekkel dolgoznak“ — ahogy Medve Istvánné mondta. Párban végzik a fűzést, ami abból áll, hogy a súlyos fémhengerekre csévézett fonáLnyalábokat a megadott szövésminta szerint, szálanként, az előkészített nyüs- tök — amint ők nevezik: szerszámok — sok száz acélszála közé fűzik, azaz „szurkaiják“. Ezt a rendkívüli figyelmet, pontosságot és kitartást igénylő munkát még nehezíti, hogy állandóan váltakoznak a szövésminták meg a színek, azonkívül pedig kétfajta nyüstöt is használnak: egyfajta ősrégi szerszámot, valamint egy korszerű változatát, amely az újonnan vásárolt gépeikkel együtt Svájcból származik. Tehát ez a munka igazából sohasem idegzödik be, nem lehet tisztán rutinból végezni — szüntelenül feszült figyelmet kíván meg végzőitől: mind a fűzőnőtől, mind az adogatótói. Ha csak egyetlen szálat „elszúrnak“, személyesen kell a hibát kijavítaniuk a szövőgépeken, amelyek ráadásul többségükben kiszolgált, közel százéves SCHWABE-masinák. Valamivel újabbak a PlCANOL-gé- pek — korszerűbbeknek köztük valójában csak a FISCHER-ek nevezhetők. Elmondták, hogy más textilgyárakban, mint például a brnói textilgyárban, általában 5—6 évig tartanak ki ezen a nehéz munkahelyen a fűzőnők —, a helyükre mindig újak jönnek. Medve Istvánné brigádjának tagjai — két fiatalon kívül — legkevesebb 20—25 év óta dolgoznak ebben a szak mában, ezen a helyen. Ügyszól ván kivétel nélkül alaposan begyakorlott és összeszokott munkaerők, akiknek munkabírásából még arra is futja, hogy szükség esetén segítsenek a szerszámkészítőknek: a mellettük emeletnyi magasan elhelyezett szerszámelőkészítő rész legbe vivő falépcsőkön fel lecipeljék a nyüstöket — napjában ki tudja, hányszor. — RÉGI MŰHELYEK ezek, s ezért bennük a munka is fárasztó, korszerűtlen — fűzi mintegy magyarázatként a látottakhoz és a hallottakhoz Medve Istvánné. — Nemsokára átadják azonban az új szövődét, amely mellett idejövet elhaladtunk. Ott már minden másképp lesz: új gépparkot helyeznek el benne, s minden munkát — beleértve az előkészítő munkafolyamatokat is — korszerű gépekkel és ésszerűbb munkaszervezés mellett vég zünk. A szocialista nagyüzemi munkaszervezés és munkavégzés rendkívül fontos tényezői a szocialista munkabrigádok, amelyek szüntelen erősítése nélkül ma már elképzelhetetlen az új termelési struktúrák kialakítása is. Sok függ tehát a vezetőiktől — rátermettséget, alapos szakmai tudást, irányító és szervező képességet igényei ennek a tisztségnek a betöltése. Medve Istvánné ilyen brigád- vezető. Szakmai tudása, jó kö zösségi magatartással párosult vezetőképessége, évtizedes ta paszlalatai mind elvitatható ti a- nok. Becsületes munkája és személyes példamutatása alapján többször részesült kitüntetésben az FSZM Központi Tanácsa és az ágazati minisztérium részéről is, tavalyelőtt pedig a* „Kiváló munkáért“ állami ki tüntetést kapta. Sokat fáradozott pártmunkában és szakszer vezeti tisztségviselőként is. Volt mühelybizalmi, üzemi bizottsági tag, a mflhelybizottság elnöknője. Egyébként a vnb és a jnb képviselője már hosszú idő óta. Hogy családanya létére ennyire tevékeny a közé'eti munkákban is, jórészt annak a politikai öntudatosodásnak tudható be, amely a pártba lépése óta, 1953-tól kezdődően ment végbe benne. Amikor magánélete felöl kér dezem, szerényen, kitérőleg vá laszol: — Kevés a szabad Időm. Ha a munkámnak és a képviselői kötelezettségeimnek eleget tét tem, bőven akad még tennivalóm a háztartásban. Aztán van egy kis kertünk meg hétvégi házunk, kikapcsolódásképp legszívesebben ott dolgozgatok. Minden szórakozásom a televíziózás, mert időmből többre nem futja. Két férjezett lányom közül a kisebbiknek a családja még velünk él, így hát az estéinket az ő körükben töltjük a férjemmel, aki szívbetegsége miatt már nyugdíjas. íme, egy kedves, jóravaló munkásasszony portréja napjainkban — minden hozzáadás és hangzatos megállapítás nélkül. MlKUS SÁNDOR A szemkápráztató napsütésben még szebb ez a táj, mint máskor. Magunk mögött hagytuk Tesmagot, de visszatekintünk: olyan, mint egy városka, hisz emeletes ház áll a szélén. Azután balra fordulunk: ott, fűzfák tövében kanyarog az Ipoly, vagyis az országhatár. Túlsó felének egyik magasla tán áll a drégelyi várrom. Ha előre, az országút irányába fordulunk, nem Ultijuk tekintetünkkel nyomon követni az álját, mert elkanyarodik, eltakarja előlünk a Szőlőhegy. — Onnan lőttek! — Onnan bizony! — Megmutatom a helyet... Nem ts tétovázunk tovább. Indulunk a Szőlőhegy felé. Közben beszélgetünk. Érzem, hogy útitársaim számára különös élvezet most a beszélgetés. Aki emlékezik, az ifjúságát támasztja fel. Jakab József, az efsz vincellérje így kezdi: — Amolyan suhanó gyerecs- ke voltam én akkoriban. Olyan, aki figyelte, leste a felnőttek minden szavát, minden mozdulatát ... Azután elmondja, hogy a második világháború utolsó évében élt a faluban egy bizonyos, Gáspár István nevezetű horthysta alezredes. Es honnan, honnan nem, de akkoriban került a faluba egy német őrmester, aki állítólag sebesülése utáni szabadságának napjait töltötte. Jól beszélt ez uz őrmester magyarul is. Sokat vitatkoztak együtt a vendéglőben ők ket- ten, az őrmester, meg az alezredes. A háború híreit, a várható jövőt vitatták. Az alezredes már nem reménykedett a győzelemben. Annál inkább erősködött a német. Amikor közeledett a front, mindketten eltűntek a faluból. És így fejezi be visszaemlékezését: — A háború befejezése után azonban újra láttam ám a németet. Visszajött, de szovjet katonaként, mert ő bizony nem igazi német volt.. , A visszaemlékezést Pásztor Tibor elvtárs, a hnb elnöke folytatja. — Gyerek voltam akkoriban én is... Gyakran kijártam az Ipolyhoz. És egyszer olt találtam azt a németet. Az egyik fűzfa tövében ült, és térképet rajzolt. Megállók. Kérdve nézek rájuk. Ügy, hogy szemem tekintetében benne legyen a kétkedés, majd sorolom a kérdéseket: — Hogy hívták azt a katonát? A felszabadulás után mennyi ideig tartózkodott a fajúban? Kinél lakott? Ki tudja, ki ismeri jelenlegi címét? Hallgatnak. A vállukat vono- gatják. Nincs folytatás, tehát kimondom a véleményemet: — Értem ... Ö volt a tesma- gi Kiossz... Utunkat azonban folytatjuk, meri ahova igyekszünk, ott valóban történt valami annak ide jén, 1944 őszén. És ami ott tör télit nem utánérzése egyik, vagy másik filmnek, regénynek, hanem tény és való. Pontos adatokra, forrásokra hivatkozva elmondom az előzményeket, hadd ismerjék meg. — A Szlovák Nemzeti Felkelés idején érkezett Mironov szovjet őrnagy vezetésével a' csalli erdőségbe egy 12 tagú hírszerző és robbantó csoport. Két szlovák partizán. Urnáé ján és Čapia Ignác kísérték őket. Hamarosan többen is csatlakoztak hozzájuk. Néhány hét alatt nagyszerű hírszerző hálózatot szerveztek. A környék majdnem mindegyik falujában volt egy két bizalmi emberük, segítőtársuk. Ipolyság környékén kétszer felrobbantották a vasútvonalat. Egyszer átkeltek az Ipolyon is. Amikor a Balassagyarmat melletti Éliás-pusz- tán felrobbantották a postakocsit ... — ök voltak! — Csak ők lehettek! Nem is engedik, hogy tovább mondjam, tovább soroljam a partizáncsoport környékbeli fegyvertényeit. Dúló József bácsira, az akkori csőszre hivatkozva folytatják: — Látta őket. Hárman voltak. Ott, ahol kanyarodik az országút, a fölötte levő dombon helyezkedtek el. Onnan lőttek arra az Opel gépkocsira. Négyen ültek benne. Ketten mindjárt meghaltak, ketten megsebesülteik. Persze a partizánok azon nyomban elfutottak a Királyhegy felé, de j csősz látta őket. .. — Ez az — mondom. — Most megnézzük a helyet, ahonnan lőttek... Harmadik úti társunk, Kajtor Pál mérnök, az efsz fiatal agro- nómusa, aki akkoriban még csak karonülö gyermek volt, eddig csak hallgatott, de most nagyon határozott véleményt mond: — Mégis igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy a szovjet hírszerzőket, a partizánokat a lakosok közül nagyon sokan segítették. Ha másképpen nem, hát híreket gyűjtöttek számukra, tájékoztatták őket... Ebben az esetben is... Vegyük csak fontolóra: Ki tájékoztatta a partizánokat, hogy abban az Opel gépkocsiban nyilasok, vagy németek utaznak majd ekkor és ekkor Ipolyság felé? Ve- gyük csak fontolóra! Erre azonban már nincs időnk, mert megérkeztünk. A beszélgetés befejezetlen, de itt állunk a Szőlőhegy tövében. Megkerüljük a betonosrlopok sorát, s a vincellér rámutat as egyik mélyedésre. — Tessék! Innen lőttek. Innen jól lehet rálátni az országúira. Innen könnyen be lehet szaladni az erdőbe. Állunk és nézegetünk. Elővesszük a térképet, egyeztetjük a jeleket a terepen látható valósággal. Semmi kétség: A legelőnyösebben erről a helyről lehet az országútra támadni, innen könnyen át lehet jutni az Ipolyon, innen könnyű visz- szavonulni az erdő felé. Az agronómus és a vincellér azonban nem figyelnek, ök a szőlőtőkéket, a vesszős hajtásokat vizsgálgatjúk. ök a szó legszorosabb éri elmében a jelenben élnek. A vincellér nem törődik most mással, csak a szőlővel. — Ha kedvező lesz az időjárás — mondja, — akkor az idén rekordtermésünk lesz. Nézzék csak meg jobban ezeket a vesszőket, ezeket a hajtásokat! ... Megpróbálom „visszatéríteni“ a témához. — És mit csinálna, ha most elénk toppanna az a három partizán? — Mit? Mit is. ..? Hát bizony, még engedélyt se kérnék az elnöktől, behívnám őket a pincébe, megtölteném a poharukat, koccintanék velük, megmondanám: Emberek, ugye jő bor ez? No, részük legyen benne... Egészségükre és egészségünkre! HAJDÚ ANDRÁS TÖTHPÁL GYULA felvétele A Szőlőhegyen... Ahol a partizánok harcoltak, most Jakab József vincellér (balról) és Kajtor Pál agronómus (jobbról) legfőbb gondja: Milyen termést ígér a szőlő? A szőlőhegyről lőttek
