Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-30 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
Nyina olyan figyelmesen és hosszún néuett rám, mintha most látott volna először. — Megcsókolhatnálak — mondta elgondolkozva —, de az aljasság lenne. — Jurka Petrovval szemben? — Jurka? Ugyan hagyd el!... — vou- ta fel csodálkozva szemöldökét. — Veled szemben. Csak nem állsz le csókolózni egy nagymamával. Megölné benned a múlt emlékéti ... A múlt emlékei Semmi sem vált számomra múlttá, és nem volt új az az érzés, amely Nyinához vonzott. A Csisztije Prudi fasora, amelyen gyerekkorunkban sétálgattunk, nem ért véget húsz évvel ezelőtt, hanem — anélkül, hogy én magam tudtam volna róla — végighúzódott egész életemén. Húsz év pedig rövid, mint egy sóhaj. De nem ezt mondtam, más került a nyelvemre: — Ogy beszélsz a múltról, mintha közös múltunk lett volna ... — Nem csókolóztunk a kapualjban, és nem ölelkeztünk a lépcsőházban, mindezeket az apró titkokat más fedezte fel neked. De hát rossz borát voltam én a nehéz percekben? — Nehéz percekben pompás barát voltál, Nyina. — Egyáltalán, én csak a nehéz percekben voltam pompás. Egyébként csél- csap fruska voltam. Állandóan tetszelegtem, forgolódni akartam különféle emberek között, hogy mindenki engem csodáljon. Néha úgy tetszik nekem, mintha előre éreztem volna, hogy hamar vége lesz az én pünkösdi királyságomnak, s két pofára faltam. Te pedig ijesztettél a ragaszkodásoddal. Ha veled vagyok, akkor mindig jónak kell lenni s tudtam, hogy erre nem vagyok képes, becsapni meg nem akartalak. — Ezt is köszönöm. — Nem, hidd el, komolyan beszélek — mondta Nyina. — Túlságosan ép, túlságosan egyenes voltál hozzám képest. Még ha többet rendetlenkedtél volnál — Milyen vakok voltunk egymáshoz! Ép, gyakorlati ember vagyok, megpróbáltam három főiskolát, egyiket sem végeztem el, s kétségbeesésemben olyasmibe fogtam, ami eszembe se jutott soha. — Az nem számít, hogy nem jutott az eszedbe — vetette közbe Nyina. — Emlékszel, már akkor mondtam: írj prózát. — Persze, azért mondtad, mert nem tudtam verset írni neked... Zsenya Rumjanceva jobban megértett engem, egy évtized távlatából nyújtotta ki a kezét felém. — Mit jelent ez? — Zsenya megsejtette a zavaromat és fejveszettségemet... — Meg kell adni, Zsenyához képest mindenki hitványnak tűnt. Ö mintakép voltl — Ember volt Zsenya! mondtam ingerülten. — Valamennyiünk közül a leg- különbl — Akadnak azért, akik nem rosszabbak nála — szólalt meg Nyina nyugodtan. — Akár Jurka Petrov... El tudod képzelni, mennyit tűrt Jurka miattam? Amíg főiskolán tanultunk, már nem a stadionban tördelte a csontjait, hanem a kazán! pályaudvaron — zsákolt! S amikor megszületett az első fiunk, mibe bele nem fogott, csak hogy előteremtse a legszükségesebbet! Még templomban is vállalt villanyszerelést. Egyébként tudod, milyen Jól áll neked ez az őszülő halánték? Megértettem Nyina bájának titkát: természetes volt, mint maga a föld. A fasorban szemben velünk kitárt, világos esőkabátban elgondolkozva közeledett egy magas termetű férfi. Még fiatalos, bár helyenként mélyen redőzött, napcserzett arca komoly, koncentrált és szomorú volt. Ahogy vonalba ért velünk, meghajtotta fejét, s lassú erőfeszítéssel mosolyba rántotta össze a redőket arcán. Válaszoltam köszönésére. — Ki az? — suttogta Nyina. — Nem Ismered meg? — Te jó isten, a kedvenc színészeml Milyen jól ismertem ezt a bensőséges Intonációt, — a szemeknek ezt a titokzatos bársonyosságát! Barátságunk különböző éveiben így nyilatkozott Nyina lényének egész mélységével Conrad Viedt- ről, BabocskinrŐl, Lemesevről, de az én nevem hallatán soha. Utánaszóltam Ismerősömnek, s bemutattam Nylnának. Hármasban ballagtunk, az egyik oldalfasorban a tó felé, ők ketten hamarosan elém kerültek, élénk beszélgetésbe merülve, én pedig egy fél lépéssel elmaradtam. Aztán kissé hátrább húzódtam, megnőtt köztünk a távolság. Nyina nem nézett vissza, végérvényesen eltűnhettem volna: Nyina nem vette volna észre. Ezen az emlékektől csordultig átitatott napon mindvégig nem éreztem ilyen világosan, hogy a múlt visszatért, mint éppen ebben a pillanatban. Nyina anélkül, hogy akár csak halványan sejtette volna, felidézte ifjúságom legerősebb, leggyötrőbb és legtöbb gyönyörűséget nyújtó emlékképét... S. NYÍRÓ JÓZSEF fontítáa* E gy tál u bő) jöttek, valahonnan az erdélyi határról, de huncutok is voltak, mint a székelyek. Mindig vidámak voltak, mindig jókedvűek, és sorban mindig egymás mellett állottak, s egy nevük lett a végén az egész ezred ismerte a hírüket, az egyik legény Kis Samu volt, a másik Samu jós-ka, de a kettő együtt Kis Samu fóska volt. — Testvér — mondta Kis Samu —, éhes kezdek lenni. Már akkor két nap óta nem ettek. Nem volt a világon semmijük. Előreküld- ték őket a drótakadályokhoz, mögöttük nagy tisztás volt, s azon csak éjjel tudott egynéhány katona keresztül lopózni, azok Is Inkább töltényeket hoztak nekik, mint ennivalót. — Mit együnk testvér? — mondta Samu Jóska. — Ml van? — Vizem van. Nekem meg sóm. — Hisz az nagyszerű, főzzünk levest. — De miből? — Fűből. — Jó lesz az? — Jó hát. — Megájj, az nem jó lesz. Paréjlevest főzök én, az jobb lesz. — De nincs paréj. — Szedünk. Ebbe a nagy mezőbe csak lesz valahol. Idesanyám otthon csak kimegy, mingyán hoz egy főzetre valót. — A nagyon jó lesz akkor. Még nevettek is ra ita. De bizony hiába csúszkálták végig a letaposott rétet, nem leltek olyan paréjt, amit meg mertek volna főzni. — No, testvér, én kimegyek a drótok elibe, ott még nem járt senki, ott szép a fű, abba csak lelünk ... — Én is kimegyek. — Neun jössz, mert ha egyik ottmarad, a másik mán csak ne maradjon egy kis paréj miatt! — Hát tudi.cl mit, akkor én -negyek ki. — Persze, le akarod előlem legelni a ra«z5t. Ismerlek. Evvel Kis Samu már ki is bújt a szöges drótok alatt. Lassan csúszott előre, mint egy nagy vastag vakondok. Minden fűszálat megérzett, megszagolt, minden laput megízlelt, de csak nem talált olyat, amilyet az édesanyja szokott otthon szedni, gyenge édes leveleket; de messze is van az édesanyja, meg az édes szülőföld. Ö csak mászott, egyre mászott előbbre, olyan jólesett lassan tovább csúszni a zöld fűben, puhán és csendesen, kapargálva, s a fejét bele-belefektetve a magas, kaszálni való perjébe. Az oroszok hadállása nem volt bizony messze. Valami száz méterre volt itt csak az orosz lövészárok, de közben sűrű bokrok voltak, s oly magas fű, hogy még ha feltérdelt, akkor sem látszott ki belőle semmi. Kis Samu csak ment, ment előre. Nem tudta, miért megy, hova megy, úgy csúszott, mint a csiga, a szemét is alig nyitotta ki, s alig látszott, hogy előrehalad, csak ő maga látta, ahogy. az egyenesen állő vékony fűszálak lehajoltak a teste alatt. Egyszer csak valami furcsa nesz ütötte meg a fülét. Az első pillanatban rémülten hallgatott, azután elkezdett nevetni, halkan, hogy hangja ne legyen. Horkolást hallott. Most mit csináljon? Ki alhat ilyen nyugodtan a nagy kerek ég alatt? Ha a szemét felvetette, csak a mélységes kék eget látta. Keletről fehér fellegek úsztak rajta. Istenem, hogy tud aludni az ember nbben a nagy idegenben, az ellenség közt... A test megköveteli a maga pihenését. Hogy megy otthon aludni az ember, mikor vége a napi munkának, hogy bele- fekszik a jó, puha szénába a szénatartóban, s reggelig azt se tudja, mi az élet... csak éjfélkor, ha a lovak prüszkölni kezdenek, akkor érez fel, hogy szinte félálomban eleget tegyen a kötelességéinek: új szénát vessen a ló elé... S hogy meg lehet szokni mindent. Most is majd leragad a szeme, de nem tudna elaludni azért... Pedig mintha abból a csendesen, édesdeden alvó emberből valami álomsugarak terjednének, amelyek rá Is ragadnak, az ő pilláit is édes mézzel kenik, a homlokán bódulást Aztán kinyitotta a '*ozót, kezébe az éles, hegyes, marokra fogott szuronyt... Mikor már csak egy centiméterre volt az orosz testétől, kigombolt, szőrös, piros bőrű, pihenő mellétől, megállott... A kemény vas, a könyörtelen gyilok. mintha magától állott volna meg, mintha tétovázna, megremegve valami szép és igaz gondolat hatása alatt. Aztán visszahúzódik, s a másik kezébe kerül. Kis Samu pedig fogta puszta kézzel a hosszíú orosz puskát, s kiemelte a fűből... Milyen engedelmes állat a fegyver, a gé>p, ha nincs összekapcsolva vele az élő emberi lélek. Már ott volt az orosz halál a magyar marokban...' S most újra kinyílt, a magyar kéz: felvette a barna kenyérzsákot. * 95 évvel ezelőtt született a legnagyobb magyar kritikai realista író. érez már, s csaknem lebó- kol egy puha vakondtúráson, hogy el feledkezzék mindenről, erről a világról, bajáról, fáradságról, zslb- basztó éhségről, s átadja magát a legdrágább álomnak. De hirtelen a másik jut eszébe, Samu Jóska cimborája, aki odahaza a drótkerítés megett várja az éleslapu leveleket, amiből levest lehet főzni. Hirtelen minden álom kimegy a szeméből... Hát az ő élete, az bizony nem sokat számít, meghaltak már mások is, ezren is, meg tízezren, meg a világ teremtése óta hányán, s ezután is meghal mindenki ec-> cer... De Samu Jóska várja az édeslapu levelet... Nagyot gondol Kis Samu. Felcsigázza még egyszer magában minden életerejét, s megy előre, tovább, lassan, mint egy gyík. S egyszerre csak előtte az orosz katona. Ott fekszik a fűben, zöldes ruhájában elterülve, a sapka félig lefit.tyent a fejéről, hosszú szőkésbarna haja csapzott izzadt, meleg homlokára. A szája kicsit nyitva, s az arca szelíden, békésen, mint egy gyermeké, ott hever egy zsombé- kon. A fegyver kiesett a kezéből, a kenyérzsákja ott van mellette, úgy alszik, mint édesanyja Ölében a csecsemő, aki annyira boldogan és olyan bizalommal haeyja el magát. Nem bánja, ha akármi történik Is vele, agyon lehet ütni, agyon lehet csókolni, mire felébred ... Hát ez az orosz mire bízta magát?.... A szent föld ott lebegett alatta, szinte a föld meleg lüktetését lehetett látni az orosz vitéz csöndes lélegzésével. Kis Samunak megcsillant a szeme. Éles lett a pillantása, leste, mör*e, milyen mélyen alszik az orosz. Egyéb nem kellett neki. Még egyszer végigfutotta a pirosán alvó nagy embert. Nem volt már fiatal ember, hosszas, ritka szőkebarna szakáll ütközött ki az arcán, a vonásai fáradtak voltak, mint az élet harcában megőrlődött családapáké, pedig legény volt még. — Aludj, testvér — mondta Kis Samu magában; azzal a nyakába vette a puskát, a tarisznyát, s elkezdett visszafelé csúszni. Egy horkantást hallott, ettől megijedt. Borzasztó megijedt: ha fölébred a szerencsétlen, akkor meg kell ölni. Várt nesztelenül, mint a rozsbogár, amely a legkisebb neszre halottnak tetteti magát, s csak hosszú perc múlva indul újra útnak ... így indult ő is útnak, vissza a csapáson ... Hogy meg lehet ismerni a hóban a nyúl csapását, a páros kettős nyulakét, két kicsi elöl, két öreg nyom hátul. Vagy a rókáét, ahogyan egyenletesen ügetett, s hosszú farka utána söpört a puha havon... Az ember útja még súlyosabb, az élő füvet úgy széttöri, árkot ás, vés a füves réten. Mikor bebújt a drót alatt, Samu Jóskát ott találta a poszton. Ült, ült és aludt. Aludt, mint az orosz, s nem ébredt fel. Az alvásért nagy büntetés jár: vesszőzés, kikötés, nagy veszély idején főbelövés ... és hogy aludt ez is... Nem bírta szegény kivárni az édes füveket. — Nohé, no... — rázta meg a cimbora. — Békás... Alig tudott bele lelket verni. — Itt az ennivaló! Samu Jóska nagyra meresztett, álmos szemmel nézte a kenyértarisznyát, amely dagadt volt. Ránézett a cimborájára, megcsóválta a fejét. Megértette. Hanem volt valami, valami furcsaság, a tarisznyában, amitől mindkettőjüknek kerekre nyílt a szeme. Egy kis furcsa alkotmány: egy kis bababölcső. Samu jóska vette a kezébe. A tenyerébe vette, nézte. Egész rendes, kis takaros bölcső. Bicskával faragva, olyan kicsi ringó bölcső. Hallgattak, néztek. A nap melegen sütött le az égről, kábultak voltak az árnyéktalanságon, csöp- i>ek gyöngyöztek le raítuJk. s úgy a szemük táján ösz- szecseppentek, lebiggyend- tek... A Samu Jóska könnye a kis bölcső közepére esett. ~ Hun szedted ezt, testvér? — Ott alszik egy árva magában — mondta Kis Samu. Samu Jóska megcsóválta a fejét. Hallgattak. Azt akarta mondani: jó lesz az én Bözsi lányomnakl... De nem mondta ki. Csak hallgattak. A másik is azt akarta mondani: vidd haza a te Bözsi leányodnak... s ez se mondta ki. Törtek a kenyérből, s lassan eddegéltek. Falatonként morzsolgatták szét az istenadta kenyeret... Egyszer azt mondja Samu Jóska: — Testvér. — Mi kell, testvér? — Hun szedted ezt, test- va? — Hát arra le. Azzal tovább ettek. Eccer Kis Samu szólalt meg. — Ejnye, ejnye, ha tudtam vőna... S megint továibb ettek. — Én is tudnék ilyet csinálni az ón Bözsikémnek. S műértő szemmel nézegette, tanulta a bölosőcske formáját. Aztán Kis Samu mondta: — Alkalmatos, de nem boszorkányság. Samu Jóska azt mondta rá: — Nem. Kis Samu megint ezt: — Add csak ide, fest vér... — Én? ... Nem én ... — Hásze, jóember, neun akarom megenni. — Nem tudom, mit akar kend, de én vissza akarom vinni. — Hogy vinné kend, mikor én hoztam? — De én találtam kü, hogy ... Nekem van gyermekem, ón tudom, mié!... Nem szólt tovább, csak megindult vissza a másik csapáson. Félt, hogv nem tud szólni a torka szorulásától. — No, tegyen legalább bele kend valamit, csak nem visz üres bölcsőt — szólt gorombán Kis Samu, s egy darabot tört le a kenyérből ... — Ki tudja, az az orosz is mikor kap újra. Az orosz ébren volt, ott ült a fűben, lecsüggesztette a fejét, már nem tudta, mi történt vele. Csak akkor riadt fel, mikor emberi arc bukkant fel előtte Samu Jóska intett egyet neki, ar ‘ 'n odanyújtotta fél tenyerében a bölcsőt. Az orosz csak nézett véreres szemmel, elbámulva. — No, vegye csak el kend — szólott barátsággal Samu Jóska —, nem dtna- ment van benne, hászen értheti, mi a! S az orosz elvette. A két apa egymásra nézett, aztán gyorsan elfordult. Mindenik szégyellte a harcmezőn a férfiszemben a könnyet... f19181
