Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-30 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
VHap proletár ini evyetijlwtek! Tóthpál Gyula felvétele Bratislava, 1974. június 30. • VII. évfolyam, 26. széni • Ara 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA N aponta találkozunk velük az autóbuszokon, a villamosokon, az utcán és máshol. Gyengéd szeretettel figyeljük a kis elsősöket, amint a nagy táskával igyekeznek az iskola felé. Szinte akaratlanul mi is latolgatjuk a mellettünk ülő gimnazistákkal, hogy matematikából ma kit hívnak ki felelni. Belső monológ formájában részt veszünk a ipari tanulók vitájában, hogy ez a csapat miért győzött, s az a csapat miért nem győzött. S az utcán némi nosztalgiával gondolunk vissza az elmúlt évekre, ha fiatal pár sétál el mellettünk, mert hány szebb dolog van a világon, mint a diákszerelem, s a diákélet? ... Olykor bosszankodunk, amikor a tanulók túlsó gosan zajosak, és megfeledkeznek az illemszabályokról, s a különböző tömegközlekedési eszközökön annyira beletemetkeznek az újságba, hogy nem veszik észre a mellettük álldogáló Idős embert. Ilyenkor rendszerint általánosítunk, úgynevezett mai fiatalokról beszélünk, és nem tudatosítjuk, hogy néha nevetségesek vagyunk, mert mindez öreges zsörtölödés is lehet, hiszen közöttünk is voltak illemtudó fiatalok, de akadtak rendetlenek is. Ennek o mindennapos körforgásnak júniusban egyszerre csak vége szakad. Azt vesszük észre, hogy a tanulók egyre kevesebbet beszélnek a házi feladatról, a feleltetésről 8 a dolgozatról. Ugyanakkor mind többet hallunk az év végi bizonyítványról, a csudás vakációról, a különböző brigádokról és kirándulásokról^ S aztán egy napon ünneplőbe öltözött tanulókat látunk mindenhol, mi is izgulunk, milyen lesz a gyermekünk bizonyítványa. A munkahelyünkről többször is telefonálunk haza, va jón otthon van-e már a fiunk, vagy a lányunk, és sikerült e javítani a fél évi jegyeken ... Amíg izgatottan várjuk az eredményt, munkatársunkkal bizal masan elbeszélgetünk gyermekeinkről, s büszkén valljuk be, hogy okosak és talpraesettek a mai fia talok, nem igaz, hogy alig érdekli őket valami, sőt múltkor is olyat kérdezett a gyermekünk, amire alig-alig tudtam válaszolni... Másnap aztán valahogy kihaltnak tűnik az utca, hiányzik a megszokott nyüzsgés. Egyszeriben rájö vünk, mennyire hiányoznak a diákok, habár néha felbosszantottak minket, de azért jó volt hallgatni őket, és derülni velük a mókás történeteken. S ahogy így gondolkodunk, egy teherautó suhan el az úton, s diákkacajt hoz felénk a szél Nicsak hiszen ott vannak, brigádodnak, villan át rajtunk, s mindjárt fejbólintással nyugtázzuk: jó, ha meg smerik az életet, a termelőmunkát. Aztán jobbár kö- rülnéz az ember, és látja, hogy az útjavításnál is fiatalok segédkeznek, a benzinpumpánál ped.q egy csinos diáklány tisztítja az üveget. A szövetkezetek kertészetében is sok fiatal szorgoskodik, mások meg az aratásnál vagy az építkezéseknél dolgoznak. Amott meg leendő mérnökök mérik k’ ciz új házak alapterületeit. Szabadságunk ideje alatt is találkozunk a tanulókkal szerte az országban. Az egyik kiránduló diákcsoport éppen a Felkelés emlékművét állja körül néma főhajtással . .. Mások a történelmi városrészeket szemlélik, vagy a múzeumokat látogatják A strandokon, a folyópartokon és más üdülőhelyeken is találkozunk ismerős diákarcokkal, s rokons/env- vel figyeljük szórakozásukat. S kinek ne dobbanna legalább egy kicsivel hevesebben a szíve, ho este tábortüzet lát, s körülötte gitározó, éneklő fiatalokat. Egy bölcs ember mondta, hogy az ember szive mélyén valahogy az élete végéig egy kicsit diák marad. Talón ezért suhan át gondolatain mindez amif leírtunk, amikor a naptárro tekint, és tudatosítja, hogy a csengetés az iskolában ezúttal nem a/ óra befejezését, hanem a tanév végét jelezte SZ. A MAI 1 SZAMUNKBAN 1 Szlovákia Kommunista Pártjának szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében Jozef Danáš cikke Hegyvidéken és hegyalján Egri Ferenc riportja Dolgozni tanulnak Szilvásy József riportja Húsz év möltán Jurij IMagibin elbeszélése
